[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A startpisztoly visszhangja

szerző: Gužák Klaudia, mecénás, Bárdos Kinga 2011-07-13

 

A startpisztoly visszhangja

Haikuk s mostantól már nem csak szövegben, hanem egy sajátságos próbálkozásként megfestve is. Többen kérdezték Gužák Klaudiáról, amikor múltkoriban azt írtam, hogy fest és rajzol is, hogy hol láthatók alkotásai. Hát itt! Klaudia ugyanis megfestette a szövegeit. Rendkívül érdekes, megkapó, tehetséget mutató, elgondolkodtató alkotások a megfestett haikuk. Már most várom a folytatást, s biztatnak vele, hogy igenis lesz!!!

 

Gužák Klaudia haikui

 

Hűség


Nem menekülök,
oly hűségesen ültök
gondok a vállamon

 


 

Mégis
 

Mégis annak az
érzésnek, hogy meghalnék
érted nincs neve

 


 

Találkozás


Csak én hallottam,
Hogy a benned égő tűz
Másképpen pattog?
 

Gužák Klaudia haikui

 

Válladon


Válladon, ott a
hajnal és boldogságom
együtt jól megfér 
 



Titok
 

Ha madár lennék
A leghosszabb tollamat
Tépném ki, aztán
 

Azt égbemártva
Kék  betűkkel  írnám le
Mily jó repülni

 



Nyárvégi haiku

 

Viharszinű dal
mi ellopta a nyarat
szép szerelmemet
 

Palindrom


írta: mecénás


…valami érinthetetlenből zuhanva e létbe magatehetetlen bábként kucorgok valahol egy szoba mélyén – csak néha-néha rebben át az élet szövetemen gondoskodó kezek szemek és egyebek meg-megkörnyékezik rebbenő létemet hová tesznek ott vagyok – fejemet forgatom testem remegve emelem történnek velem mik is már feledem de testem mintha erő szállaná meg kezem lábam mozdul és keres követelőzve tapodja a megszokott utat nézelődöm fejem forgatása problémát nem jelent a csomagolás is leolvad testemről hogy felfedezve az élet teljességét magam végzem magam szükségleteit – állok és járok támasztékot veszítve nézem a megszokott arcokat melyek ismeretlenednek frissülnek érdekesednek a végleg elmentek is kocogtatnak ablakomon az unalom átadja helyét az újszerűségnek fásult tekintetek csillannak fel közeledtemre és örömtelivé válnak a lagymatag kézfogások – boldogan fedezem föl a másik nemet és gerjedelmemet kívánom mit már nem szerettem édesebbé válnak a kósza félrenézések s itt megy valaki mellettem kiről mind kevesebbet tudok de annál nagyobb köztünk a vonzalom rózsaszín köd telepedik szememre az imádottam látom ahogy közelget aztán mint üres tábla tűnik el előlem nem hiányzik hisz nem is tudom hogy létezik ennyi volt szerelme ennyi de már ismét valakivel unalmas párban-járva valahogy élénkülnek a színek a megereszkedett testek üdébbé válnak élettől és virgoncságtól feszülnek boldog a lét ki hitte volna hogy e derű egyre epekedőbb vágyódásba és álmodozásba réved utánafordul ennek is annak is tekintetem – enigma unikornisa vágtat velem velem és a sok szépséget az ismeretlenbe feledem s vele érkeznek és távoznak a baráti kapcsolatok – miért nem hiányoznak hiányozhat-e minek létezéséről még vagy már nem is tudok imádom a természetet  csak valahogy elismeretlenednek a kedvenc helyek mióta eszem feledem és virrad a sok szép gondolat csak a bölcsességem vajh miért is van oda tudásom egyre tágasabb de nem nézd hogy zsugorodik és fogy ki is írta de mit is volt kedvenc versem – legalább könnyű lábakkal baktatok fel a hegyre a légszomj semmibe vész izzadság szárad homlokomon miközben a fájó sebek nyom nélkül hegednek felfeslő varrás mentén eggyé repednek szövődnek szálak és szárnyak könnyűséggé laza futkározássá szemüveg sem kell olvasáshoz mert élesednek a betűk csak tudnám melyik mit is jelent borzasztó e kuszaság de valaki elsuttogja fülembe ösvényének jelentéseit melyeket azonnal feledek – megmondaná nekem valaki miért melltelenednek a nők s a férfiak arca is minden pillanattal csupaszabb az az éles szerszám sem kell melyet az óriássá növő férfi használ és mindig mondja vigyázz éles – elmaradnak  a közhelyes és örömteli kézfogások arccsípések lesznek és csókdosások repdesések oda-vissza tekintetem mint lelkem olyan tiszta egyre több játék köt le és érdekes csak a szép szavak fogynak s maradnak közhelyek melyeket ülve is lehet mondani de miért kell mással kéz-kézben mosdani – jajj miért nem tudok felkelni erőlködve és sikerekre vágyva forgolódom miközben gondoskodó kezek és szemek körbevesznek rámadnak mindenféle dolgokat hogy el tudjam intézni a dolgomat – ahogy múlik az idő leszek egyre kevesebb fogyok aszalódom töppedek visítva tiltakozom valami titkos mélység ellen mely beszippantással fenyeget de csitul-csitul a zok szava magába zár a nyugalom tava…


Bárdos Kinga szokatlan hangvételű, kifejezetten érdekes, szócsavarásaival és átértelmezéseivel számtalan olvasatot kínáló verseit

az ínyenceknek is ajánlom. Ha Kinga ezt a nagyon egyéni és egyedi stílust tartani képes, és ha néhány hónapon belül még legkevesebb húsz-huszonöt ilyen magas színvonalú írást letesz az asztalra, ajánlom a kiadóknak, figyeljenek rá. Ez a lány új ízt, színt tud hozni, és erre van érző, ilyet óhajtó olvasó közönség. Várom, várom, várom!!! Míg nem leszek várrom!

 

Bárdos Kinga versei


Omlás(s)

 

Bástyáid ne vedd oly komolyan:
hagyd, hogy leomoljanak.
Én már alig várrom.

 


 

Változások(k)

 

Napfényből hópaplan
hegycsúcsból völgykatlan
szélcsendből mennydörgés
éj-mélyből csillagfény.

Életből halál,
ki keres, az talál.

 


 

bUlysses

 

Nem vitatom,
kifejező totem:
szakadt jegyzetfüzetemben
két
szitakötőtetem.

Átkontárkodom magam
tér-idő kontinuumon
mint sorközi összekötő-elem

gyere velem

szerencsémet lekopogom
fakó-fehér monitoron

itt
nincs már írásjel se
nem még jótállás
csak
sok virtuális Jónás
gyónása
a cset fogságában

 


 

Vándor

 

Kanyargó ösvényen
unottan lépkedek,
ócska a festmény,
de tetszik a képkeret.

Ma erdő ad otthont,
holnap majd egy tisztás:
fix helyen letáborozni
veszett vadak miatt visszás.

Ellenkezel?
Lehetek a doktor, aki (le)kezel
minden ellen
kéz alatt..
Sokkolni terápia: ezért stílusváltok.
Direkt lesz más, mit amit (el)vártok.

...na de kérem tisztelettel, amígó,
itt bárki lehet "szakavatott" tanító:
vándorok kusza cirkusza ez, mese ezeregyszer:
az eszme, ha rög- vagy tév-: bizony erős vegyszer.

A térképekkel egy a baj csak: van vagy ezerféle-fajta,
saját álom-utad mi alapján keresgéled rajta?
Az iránytű - úgy vélem - nem kívül keresendő,
a kard többet árt mint használ, mikor a harcos még hiú s esendő.
Sebeinket hogy szereztük? Jórészt saját pengeéltől...
De: ki önnön vérét ontja, miért félne a csatatértől?

 


 

McVilágosodás

 

..még élek,
mégsem sértenek az élek
s nem kísértenek rémek.
Remek.


MIÉRT?

kérdeném én
mert nem értem
honnan ez az érdem,
ami
mínusz d-vel "érem"
s csak ritkán van, hogy beérem
az egyik oldalával,
ha a másikról is tudok,
egyik irányba mutat,
másik meg szemben az árral..
El nem futok,
de mi van, ha a pénzdarabom
élével áll meg a sárban?..
..mint ahogy ez már egyszer biz′ megtörtént,
s akkor kreáltam a Mindenható szemgödrén
egy kicsiny könnycseppnek azt az alig látható utat,
pont én, aki non-stop sima mosoly után kutat...
mi ez ha nem irónia?..

na erre mégis milyen rímet írnék
ha költőként öltenék testet?
..talán magam is sírnék
ha keresztem apróhirdetésben kerestet..
oh, na megvan a hiányzó sor:
.."tiszteletet lerónia"..

ezután már virágozhat
lét-kertemben a
(le)begónia..

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Gerda e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2011-07-30
Nekem mind tetszik. Gužák Klaudia művei kifejezetten, hangsúlyozottan jók. Ritkaságszámba megy a kortárs irodalomban. Mint olvasó mondom...még sok ilyet szeretnék olvasni.
név: zolti e-mail: zoltiwork@gmail.com dátum: 2011-07-27
Cinkosnak!
Mindig azt hangsúlyozom, csak az releváns kritika nálam, ami érveket hoz fel. A túl sok a kínrím felemlegetése, nem releváns kritika, hanem sima szurkálódás. Cinkosnak már felajánlottam, írjon, mutassa meg mit tud. Ha meg nem tud, TACE! Gužák Klaudia ugyan mitől lenne régimódi? Mi a baj a romantikus dolgokkal esetleg? Mindenütt legyen vér és az már akkor jó? Na mennyé má Cinkos, nagyon mennyé má!!!!
név: hugi e-mail: enciiike@azet.sk dátum: 2011-07-20
Kedves Cinkos! A Gužák Klaudia verseivel kapcsolatban csak annyit, hogy szerencsére a Pegazus pályázat zsűrije (Vida Gergely, Barak László, Görözdi Judit és a védnök Tőzsér Árpád) nincs egy véleményen önnel.
név: cinkos e-mail: pirtus@gmail.com dátum: 2011-07-20
Azt hiszem, Bárdos Kinga verseiben túl sok a kínrím.
Gužák Klaudia versei nekem túl romantikusak, eléggé régimódi a nyelvezetük.