[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A szent és a közönséges

szerkesztette: icsku, 2005-12-02

stonehengeMircea Eliade könyve a szent és a profán fogalmáról, értékeirõl és világról alkotott elképzeléseirõl fontos állomása életemnek. Olvasása közben "déja vu" érzésem volt számtalanszor, mintha titkok tárultak volna fel elõttem létezésem egy korábbi szakaszából.


Delphoi

Bhutan

Angkor

Húsvét-szigetek, Ahu

Chicken-itze

Mekka

Meteora

Palenque

a Sanchi sztupa

Teotihuacan, Holdtemplom

Jeruzsálem

Titkok, amelyeket elfelejtettem vagy el kellet felednem...
Nem a teljes írást közlöm, nem is teljesen a fordításnak megfelelõen. Nem írtam át, csak néhány összefüggését érthetõbbé tettem, inkább odaillõ kifejezésekkel. A fordító tökéletesen tudhatott angolul, filozófiai összefüggéseknél viszont nem lehet leragadni a szó pontos lefordításánál, a gondolatok összefüggéseit is át kell helyeznünk a másik nyelvre...
A könyv olvasásakor telijegyzeteltem a lapszéleket, de azok már egy másfajta elemzés részeit képezik.

III. Természeti szentség és kozmikus vallás

A vallásos ember számára a természet sohasem pusztán csak "természetes": mindig vallásos jelentõséggel telített. A kozmosz isteni alkotás: a világ isten kezébõl keletkezett, és ezért egyszer s mindenkorra meg van szentelve. Nem csupán az istenektõl közvetlenül meghatározott szentségrõl van itt szó, mint például egy-egy hely vagy tárgy esetében, amelyet az isteni jelenlét szentelt meg. Az istenek ennél többet tettek: a szentség különbözõ modelljeit a világ és a kozmikus jelenségek szerkezetében kinyilvánították.

A világ létezik, van és szerkezete is van; nem káosz, hanem kozmosz; ezáltal teremtvénynek vagyis az istenek mûvének bizonyul. Ez az isteni mû bizonyos fokig mindig áttetszõ, önmagától fedi fel a szentség sokféle jellegét. Az égben közvetlenül és "természetesen" nyilvánul meg a végtelen távolság, isten transzcendenciája. A föld éppígy "áttetszõ": tápláló anyának mutatkozik. A kozmosz ritmusában rend, harmónia, állandóság, termékenység tárul fel.

A vallásos ember számára a "természetfeletti" elválaszthatatlanul összekapcsolódik a "természettel", hiszen a természetben mindig valami olyasmi fejezõdik ki, ami túlhalad rajta. Említettük már, hogy valamely szent követ azért tisztelnek, mert az szent, és nem azért, mert kõ. A kõ létmódjában megnyilvánuló szakralitás a kõ valódi lényege.


Égi szentség és égi istenek

Már az égbolt puszta szemlélete is vallásos élményt vált ki. Az ég végtelennek, transzcendensnek mutatkozik. "Egészen más", vagyis valami egészen más, mint a parányi ember és annak élettere.

A transzcendencia már akkor feltárul az ember elõtt, amikor tudatosul benne a végtelen magasság.
A "legmagasabb" fogalma önkéntelenül is az istenség attribútumává válik.
Az ember számára elérhetetlen magasságok, a sziderikus zónák, a transzcendencia átalakulnak abszolút valósággá és örökkévalósággá. Itt lakoznak az istenek, oda jutottak - bizonyos felemelkedési rítusok révén - a kiválasztottak, oda emelkednek föl - egyes vallások képzetei szerint - a holtak lelkei.
"A legeslegmagasabbhoz" az ember mint olyan nem érhet fel; ez a hely az emberfeletti hatalmaknak és lényeknek van fenntartva. Aki valamilyen szentség lépcsõfokain, a rituális létrán felemelkedik az égbe, az többé már nem ember.
Így vagy úgy az istenek világának részesévé válik.

Nem logikus, racionális folyamatról van itt szó. Az ember átfogóan ébred önmaga tudatára. Az éggel szemben felfedezi az isteni összemérhetetlenséget és a kozmoszban saját helyzetét is.

Tehát az istenek a szentség különbözõ modalitásait  kinyilvánították a világ szerkezetében. A kozmosz úgy van "megszerkesztve", hogy az isteni transzcendencia vallásos érzését már az ég puszta látványa elõhívja. Mivel pedig az ég létezése abszolút, sok primitív nép legmagasabb istenét olyan nevekkel illeti, amelyek tulajdonképpen a magasságot, az égboltot vagy az idõjárási jelenségeket jelölik, vagy egyszerûen "az ég tulajdonosainak", "égi lakóknak" nevezik õket.

A maorik legmagasabb istenségét Ihó-nak hívják, és az ihó szó "magasat", "szentet" jelent. Uvoluvu, az akposso-négerek legfõbb istene azt jelenti, "ami fent van", a felsõ régiókban. A tûzföldi selknamoknál istent "az ég lakójának" vagy "aki az égben van"-nak nevezik. Puluga, az andamanok legfõbb lénye az égben lakik; hangja az égzengés, lélegzése a szél; dühének jele a vihar, és a villámmal az embereket bünteti, akik megszegik parancsait. A szamojédek Num-ot tisztelik, egy olyan istent, aki magasabban lakik az égnél, és akinek a neve "eget" jelent. A korjákoknál a legfõbb istenséget "a fentinek", "a magasságok mesterének", "annak, aki van"-nak nevezik. Az ainuk úgy ismerik õt, mint "a világok isteni teremtõjét", de úgy is, mint Kamui-t, mint "eget".

E megjelölésekkel találkozunk a történelem során jelentõsebb szerepet játszó, kulturálisan fejlettebb népek vallásaiban is. A legfõbb isten mongol neve Tengri, "ég". A kínai Tien egyszerre jelent "eget" és "égi istent". Az istenségre alkotott sumér kifejezés, Dimgir eredetileg egy égi jelenséget jelölt, azt, ami "világos, ragyogó". A babilóniai Anu-ban az "ég" fogalom is kifejezõdik. Az indogermán legfõbb isten, Dienus egyszerre jelenti az égi jelenést és a szentet. Zeusz és Jupiter még nevükben is õrzik az ég szentségére való emlékezést. A kelta Taranis (taran: égzengés szóból), a baltikumi Perkunas (villám) és az õsszláv Pemn (vö. a lengyel piorun, villám szóval) különösen világosan mutatják az égi istenek késõbbi átalakulását viharistenségekké.

Az égi istent nem az éggel azonosítják, hiszen mint a kozmosz teremtõje, õ teremtette meg az eget is. Ezért nevezik "alkotónak", "mindenhatónak", "úrnak", "legfõbbnek", "atyának" stb. Az égi isten személy, és nem égi jelenség. Ám az égben lakik, és idõjárási jelenségekben, égzengésben, villámban, viharban, meteorokban nyilatkozik meg.



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :