[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Szent László-legenda mint a szakrális beavatás helye - A felvidéki Szent László-ciklusok (1.)

szerző: Tornay Krisztina 2012-11-18

 

A Szent László-legenda mint a szakrális beavatás helye - A felvidéki Szent László-ciklusok  (1.)

 

A Szent László-legenda értelmezési szintjei – KARASZKÓ / KRASKOVO (1380/90)
 

 

Szent László (ismét) kikel, feltámad sírjából: talán nem véletlen, hanem szakrális jelenségként is értelmezhetjük, hogy az utóbbi évtizedekben egyre szaporodnak a kerlési csata jeleneteit ábrázoló, Szent László-freskóciklus-feltárások.1 Így egyre több helyen láthatjuk Szent Lászlót: szimbolikusan szólva „megjelenik az égen” – ma is, mint egykor, a harcoló, reményt vesztett magyar seregek felett, akik minden odaadásuk és állhatatosságuk ellenére is vesztésre állanak. Ő az, aki a sötét kilátástalanságot fényes győzelemre hangolja, s erőteljes jele Isten gondoskodásának. Magyar és európai, misztikus és harcias, alázatos és bátor, imádságos és együttműködésre nyitott – ért a jelekhez, látomásai vannak, de habozás nélkül indul a rablók után is, még ha maga „sebben van” is… És győz, szabadít, forrást fakaszt, jeleket magyaráz meg, s ő maga is jel, akin keresztül feltárul saját önértelmezésünk, helyzetértelmezésünk lehetséges iránya. 
 

A középkori templomok falán látható Szent László-legenda archetipikus mélységeket érintő, minden korra érvényes mély tanítást, beavató hagyományt hordoz. Ennek az örökségnek eredünk nyomába a felvidéki középkori templomok Szent László-ciklusainak vizsgálatával. 
 

Az eredetileg a kalocsai érsekhez tartozó jelentős helységet, Karaszkót 1334-ben cserélte el az érsek Szécsényi Tamás erdélyi vajdával, későbbi országbíróval. Temploma már a XIII. században állott, új ura pedig tovább nagyobbította a települést.2 Eredetileg – a XI. századtól – a szepesi lándzsások földje volt ez a határvédő vidék, ahol kiemelten erőteljes volt a korai Szent László-tisztelet3 a középkori hagyomány Antióchiai Szent Margit mellett Szent Lászlót tartotta határaink patrónusának, Athleta Patriae-nak. 
 

A határvédelemnek aktuális értelme is van: globalizálódó világban élünk, ahol egyszerre mosódnak el a határok és teremtődnek újak, az önvédelem és a beszűkülés egyidejű/párhuzamos tendenciájával.4 A határvesztés identitásvesztéssel jár, a bizonytalanságból fakadó, védekező beszűkülés értékvesztést okoz. Kifosztódunk és kiürül saját világunk: rablótámadás áldozataiként, esélytelennek érezvén magunkat harcolunk – s ekkor tűnnek fel számunkra azok a jelek, amelyek a bibliai hagyomány szerint a szegény, erőszakot szenvedő nép kiváltságai, azoké, akik saját erejük határait megismerték és elfogadták. E kapun – az alázatén – érkezik/érkezhet a fentről jövő segítség. 
 

A karaszkói templom védőszentje is Szent László. Az itteni festmények keletkezését csak 35 évvel előzte meg Nagy Lajos seregének a ránktörő tatárokon aratott csodával határos győzelme.5 Ezt a történetet, amelyet  Arany János a Toldi estéjében6 mesél el,  szimbolikus jelentésűvé teszi Szent László (első) sírból való feltámadása és a harcoló magyar seregek feletti megjelenése. 
 

A karaszkói  Szent László-legendát valószínűleg a budai királyi udvarból érkezett mester festette, s a Szent László balján álló lovagban felismerhetőek a donátor, Szécsényi Frank vonásai.7 A királyportréban Zsigmondra emlékeztető vonások sejthetőek, aki szívesen hangsúlyozta ki sok módon – pl. haj- és szakállviseletével is – az Árpád-házhoz fűződő kapcsolódását és Szent László  iránti személyes tiszteletét.8 Ő volt az egyetlen magyar király, akit első feleségével, Anjou Máriával, Nagyváradon temették el,9 ahol Szent László sírja tudvalevőleg tiszteletének központja, zarándokhely. 
 

Néhány kutató azt tartja, hogy a Szent László-legenda első ábrázolását, mintáját is itt lehet keresni.10 Mások azonban azon az állásponton vannak, hogy az ábrázolások mintája a királyi udvarból származik.11 Ha így van, akkor a karaszkói legenda egyenesen „a forrásból” ered: s magas művészi színvonala, finom, egyedi színvilága, érzékeny, lélektani mélységet kifejező, lírai ábrázolása valóban ezt a forrás-közelséget jelzi.
 

A Szent László-legendák az Anjou-korban, a XIV. századtól terjedtek el nagyobb számban az egész ország területén. Az udvartól és egyháztól egyaránt támogatott, kedvelt ikonográfiai program lett a kerlési csata ábrázolása a nemzetségi, szerzetesi és plébánia templomokban egyaránt. A téma kutatói hangsúlyozzák a legendaciklus aktuálpolitikai jelentését: a lovagkirály központba állítása összekapcsolódik az Anjou királyok, majd Zsigmond törekvésével, hogy magukat hiteles Árpád-házi utódokként definiálják. 
 

Ezen értelmezési szinten a freskón felbukkanó, a király közelében lovagló bajuszos főúri lovag, a donátor udvari méltóságát, uralkodójához való hűséges, kegyelt közelségét manifesztálja a saját kegyurasága alá tartozó, gazdagon dotált templom falán. A Zsigmondhoz hasonló Szent László ábrázolása „politikai program”, ahogy a szepesváraljai12 freskó híres Károly Róbert ábrázolása is az. 
 

Az Anjouk megtalálták Szent Lászlóban azt az alkalmas személyt, akiben (fizikai, spirituális és történelmi értelemben is) kimagaslóan jelenik meg az általuk meghirdetett eszmény: hősies, hiteles, biztonságot és védelmet nyújtó, gondoskodó, szent lovagkirály. Az ő tiszteletének középpontba állítása azonban mélyebb rétegeket is érint: a hozzá kapcsolódó hagyományban, a legendájában, a krónikákban mindenki másnál erőteljesebben fejeződik ki a hősi nomád magyar múlt és a keresztény európaiság természetes integrációja: egymással vetekedő gyökereink13 harmóniába kerülése.
 

Szent László apokrif szent,14 sámán-király, a szakrális közvetítők közül is kimagaslik: misztikus érzékenység, lelkiismeretesség,  karizmatikus vezetői adottságok, személyes bátorság és nagylelkűség jellemzi. A pogány hitvilág samanisztikus elemei jelennek meg benne keresztény értelmezésben: a lányrabló kun elleni harca egyben a Jó és Rossz, a Fény és Sötét küzdelme. Ezt jelzi/szimbolizálja az is, hogy a rabló kunok sötét lovai mellett az ő lova fehér. Karaszkón ez a szín meghatározó a freskón, olyannyira, hogy a szemlélőnek az az érzése: fényes, tündöklő világba lát bele. 
 

A keresztény Szent László személyéhez természetes módon integrálódnak a pogány múlt mitikus tanítást hordozó hősmondái, s ezen felül újraértelmezi azokat a jeleket is, amelyek a pogány vagy a bibliai hagyományból ismertek. A csodaszarvas megjelenését angyalnak fogja fel, s a szomjazó seregnek ő fakaszt  vizet a sziklából. Szent Lászlóhoz kapcsolódhatott, őbenne tudott testet ölteni tehát a korabeli – XIV-XV. századi – magyar tudat beérett, kifejezést kereső önfelismerése, identitásélménye. 
 

Ajándék pillanat, amikor több évszázados út- és helykeresés után kiderül az ég, s egy közösség megérti/elfogadja saját létét, küldetését, felismeri önmagát és saját erejére talál. Beavatódik abba, aki. Az ilyen feltisztult pillanatokban akadálytalanul tud megjelenni egy-egy kultúra, közösség alaptapasztalata önmagáról, a világ működéséről, céljáról, törvényszerűségeiről, s a világ szakralitásáról, magáról a LÉT-ről, mondjuk így: Isten természetéről. Archetipikus mélységek nyílnak meg, és lényegi, beavató bölcsesség tárul fel a szemlélő számára. A falképciklus nézői a tudatosság különböző szintjein, a megnyilvánulásnak, feltárulásnak ugyanazon fénykörében szemlélték/szemlélik ma is a szakrális térben megjelenő képeket.
 

A karaszkói templomban a karzat a képekkel párhuzamosan, azonos magasságban húzódik a déli falon: itt álltak évszázadokig a hívők – őseink sora –, s hosszú, szent időket töltöttek az istentiszteleteken, áhítattal, a „Szent” megjelenésére nyitottan, értésre/eligazításra vágyva engedték közel magukhoz a történet képeit.
Ehhez a szent forráshoz (Szent László kútjához15) lépünk oda mi is beavatásra vágyva.
 

A falkép-ciklus hat jelentből áll az északi falon. Az első kép Nagyváradot ábrázolja, az ott megmentésüket váró nőket, s egy világos lovon kilovagló gyönyörű, megfejthetetlen értelmű/azonosságú ifjút. A következő képen a Szent László vezette magyar sereg megütközését látjuk a kunokkal: a király lándzsával megsebzi a kunt, aki a lányt maga mögött, a nyeregben hurcolja (a kép sérülése miatt csak a lány keze s övcsatja vehető ki), a lovak patái alatt halottak látszanak. A lándzsa azonban nem fog a kunon, nem ejt súlyos sebet, s a következő képen a férfiak a lóról leszállva birkóznak – miközben a lányra néznek mindketten, aki bárddal megsebzi a kun horgasinát. Majd a kunt Szent László hajánál fogva tartja – az imára emeli kezeit –, a leány pedig kardot lendít, és lenyakazza. Az utolsó képen szerelmi együttlétet látunk: a fán függő pajzs, korona, kesztyűk alatt Szent László a leány ölébe hatja glóriás fejét.
 

A történet első „olvasatra” ilyen alapelemekre bomlik:
1. szorongatott közösség, közösségért való küldetés (nagyváradi kivonulás)
2. véres, áldozatokat követelő harc két tábor között (magyarok és kunok csatája)
3. férfiak között zajló birkózás, amibe a leány kívülről, mindent eldöntően „belevág”
4. a rabló kun kivégzése, amit az elrablott leány hajt végre
5. a megmenekült leány és a megmentő vitéz szerelmes, intim együttléte
 

S ha a vonatkozó krónikaszöveget is mellétesszük, a Képes Krónika szövegét fordításban,16 feltűnőek az eltérések. 
"Végül Boldogságos László herceg meglátott egy pogányt, aki a lova hátán egy szép magyar lányt vitt. Mármost Szent László herceg azt hitte, hogy az a váradi püspök leánya, és bár súlyos sebesült volt, mégis nagy sebesen üldözőbe vette azon a lován, melyet Szögnek hívott. Amikor pedig már majdnem elérte, hogy ledöfje lándzsájával, egyáltalán nem tudta, mert sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem annak a lova nem maradt le egy csöppet sem, hanem mintegy karnyújtásnyi távolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így hát Szent László herceg odakiáltott a lánynak, és mondta: „Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél, és vesd magad a földre!" Az így is tett. Ekkor Boldog László herceg távolról eltalálta lándzsájával, midőn már a földön feküdt, meg akarta ölni. A lány azonban erősen kérlelte, hogy ne ölje meg, hanem engedje el. Ebből is meglátszik, hogy az asszonyoknak nincs hitük, mivel valószínűleg bűnös szerelemből akarta őt kiszabadítani. Szent László herceg azonban sokáig viaskodott vele, s miután elvágta az inát, meggyilkolta. Hanem a lány nem a püspök lánya volt.”

 

A továbbiakban éppen a szöveg és képi világ eltéréseit vesszük vizsgálódás alá: a leány szerepét a küzdelemben, László és a leány viszonyát, a Jó és Rossz összecsapását, s ehhez szorosan kapcsolódva a férfi és nő belső történetét.

 

 

 

1A következő adatokat a témában megjelent tanulmányok alapján gyűjtöttük:
megjelenés éve:   látható:   összes:  nem látható   a láthatók százaléka:   szerző(k):

                                                                  (lemeszelt):  
1954                       15            31            16                     48,4%                              Radocsay Dénes
1980                       21            38            17                     55,3%                              Lukács Zsuzsanna
1993                       26            48            22                     54,2%                              László Gyula
2000                       29            52            23                     55,8%                              Hankovszky Béla, Kerny Terézia, Móser Zoltán
2008                       33            55            22                     60,0%                              Horváth Zoltán György

 

2Prokopp Mária: Középkori freskók Gömörben. 2007. 54.o.
3László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest. 1993. 145.o.
4Ez a hiperdifferenciációnak nevezett jelenség, amelyhez a tribalizáció kapcsolódik, l. Robert Schreiter,
http://www.ssndroma.org/index.php?option=com_phocadownload&view=file&id=96%3Arobertschreitercpps-magyarul&Itemid=26&lang=en
5A Sambucus-kódex (XV. sz.) és a Dubnici-krónika (1470-es évek) szerint 1335-ben volt, valójában 1345-ben. Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában I. Budapest. 1990. 297.o.
6Szent László. Legenda. (1853.)
7Prokopp, im. 55.
8Kerny Terézia: Szent László tisztelete és középkori ikonográfiája. In: Hankovszky Béla-Kerny Terézia-Móser Zoltán: Ave Rex Ladislaus. Budapest. 2000.
9II. Istvánt (1116-1131) az általa alapított váradelőhegyi premontrei kolostorban temették el.
10Lukács Zsuzsanna: A Szent László legenda a középkori magyar falképfestészetben. In : Athléta Patriae. szerk. Mezey László. Budapest. 1980. 161-204.o.
11Kerny, im. 35.o.
12Spisska Kapitula, Szent Márton-bazilika
13Guba András: Vetekedő gyökerek. Keresztény és magyar hagyomány a XXI. század elején. Rodosz Konferenciakötet 2009. 108-121.o.
14Hankovszky, im. 25.o.
15A szomszédos megyében, Gömörben, Debrődön ma is élő víz forrása Szent László kútja, búcsújáró hely
16Bollók János fordítása, in: A magyar középkor irodalma. Válogatta V. Kovács Sándor. Budapest. 1984. 239-242.o.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Tornay Krisztina e-mail: tornay@mailbox.hu dátum: 2012-12-15
Kedves Zoltán,

igen, van ilyen kiadvány, nagyon színvonalas formában.
Én ezekről tudok:
Prokopp Mária: Középkori falképek a Szepességben. Méry Ratio 2009.
Prokopp Mária: Középkori freskók Gömörben. Méry Ratio. 2007.
Régebbi kiadás, de nagyon fontos mű RAdocsay Dénes: Falképek a középkori Magyarországon. Corvina Budapest 1977.

Szeretettel:
Tornay Krisztina
név: muszbek zoltán e-mail: muszbekz@index.hu dátum: 2012-12-13
Tisztelt Tornay Krisztina !


Nagy örömmel fedeztem fel ezt az oldalt , vajon van e más templomok freskóinak leirása ? akár Gömörben akár más felvidéki helyek, mint Gecelfalva,Ohtina, Rosznyó, Rákos, Csetnek,HIZNYÓ ,Süvete Ghymeskosztolány és még számtalan.

Tisztelettel m zoltán
név: Tornay Istvánné e-mail: tornay.agnes@gmail.com dátum: 2012-11-21
Szép élvezhetően szakszerű.