[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Szent László-legenda mint a szakrális beavatás helye - A felvidéki Szent László-ciklusok (4.)

szerző: Tornay Krisztina 2013-03-17

 

A Szent László-legenda mint a szakrális beavatás helye - A felvidéki Szent László-ciklusok  (4.)

 

A nő szabadulástörténete ZSEGRA / ZEHRA 1375 u.

 

 

1245-ben Sigrai János szepesi ispán folyamodványt adott be a szepesi prépostnak, amelyet 1274-ben megismétel: templomot szeretne emelni a Szentléleknek. A templom 1280 körülre bizonyosan el is készült1, s Zsegrán egy kis dombon áll ma is, kőfallal körülvéve, nemes arányokkal, gyönyörű zsindelytetővel.
A patrocínium választása szokatlannak tűnhet: de éppen a középkorból ismerünk több más példát is, sőt, helyenként/elszórtan a településnevekben is jelezték a Szentléleknek szentelt templomokat (pl. Pilisszentlélek, Csíkszentlélek, Bükkszentlélek, /Székely/Szentlélek, Kézdiszentlélek).
 

A zsegrai templomot először az építést követően, kb. 1280-ban festik ki, ezek a freskók azonban nem alkotnak összefüggő rendszert. E korai freskóképek közül való talán2 az a különleges, kezekben végződő, összetett szimbolikájú keresztábrázolás, amelyet nemrégen3 tártak fel a későbbi festmények alól, és amit részletesen Prokopp Mária elemez4.
Nagyjából 100 év múlva5 a templomot újraboltozzák és kifestik, ezúttal egy ikonográfiai terv alapján: a régebbi alkotásokat  elfedve megkapja azt freskódíszítést, amelynek része a Szent László-legenda is, a hajó északi falán.
 

A zsegrai templomban látható egy ritka Szentháromság-freskó6: a tricephalus, amely7 egy törzsön három, egymásba illeszkedő arcú, egy homlokú fej ábrázolását jelenti, a különböző személyek és az egység különös hangsúlyozásával. Később az egyház betiltotta ezt az ikonográfiai formát a félreérthetőség, s a torzulás érzetét keltő jellege miatt8, a népi kultúrában azonban egészen sokáig élt még tovább.
 

Ennek a Szentháromság-ábrázolásnak nagyon szép példája maradt fenn Segesvárott a vártemplomban is. A kép több szempontból is elgondolkoztató: a zsegraitól eltérően ugyanis különböző nemű és korú a három Szent Személy. Az Atya öregember, a Fiú fiatal férfi, s a Szentlélek fiatal nő. Ez összhangban van azzal a nyelvi jelenséggel, hogy a héberben a „Ruach”, Lélek szó is nőnemű, mint ahogy a görögben az isteni Bölcsesség, a „Sophia” szintén nőnemű szó.


Ebben a bizonyos értelemben nőnemű jelleget hordozó, Szentléleknek szentelt szakrális térben egészen új oldalról közelítjük meg a Szent László-legendát: a történetben szereplő megszabadított leányból szempontjából.
 

Maga a zsegrai Szent László freskó-ciklus rossz állapotban maradt ránk. Ennek egyik oka, hogy 1638-ban átfestették, és ez a nem tudni, milyen okból történt durva átalakítás súlyosan megrongálta az eredeti kompozíciót. A másik probléma, hogy a ciklus alatt megtalálták a már említett Szent Kereszt-ábrázolást, és azt feltárva, éppen az egyik egészen ritkán ábrázolt jelenet – a kun lóról való lerántása – csak töredékesen látható.
Erről a Szent László-ciklusról három forrásból is fennmaradt pontos másolatunk: Myskovszky Viktor fametszete Rómer Flóris közlésében 1874-ből9, Tary Lajos akvarellmásolatai 1913-ból10, és Kimnach László lavírozott tollrajza László Gyula közlésében11. Ezek segítségével pontosabban tudunk tájékozódni.
 

A zsegrai képsor a nagyváradi vár ábrázolásával indul, ahonnan Szent László vezetésével kiront a magyar sereg. Hátrafelé nyilazva jelenik meg a kunok kicsiny csapata, az utolsó ló hátulján a miniatűr méretű elrabolt leánnyal. A leány különösen feltűnő, a rossz állapotú freskón is látható, zöld színű hosszú ruhában és turbánszerű zöld pártában van. Nyilak sokasága száll a levegőben. Az egész jelenetsoron végighúzódva e csata halottjainak tetején, szétszóródott emberi és állati testrészeknek a talaján jelenik meg minden esemény. 
 

A következő jelenetben Szent László hosszú dárdájával nyakon szúrja a kun harcost, akit a leány a földön állva ránt le a lóról. Ez a jelenet csak itt, Türjén és Bántornyán tűnik fel: ritka ábrázolásnak az is oka lehet, hogy kompozícionálisan rendkívül nehéz megoldani a „lóról-rántást”.
Az egymással birkózó férfiak jeleneténél a leány immáron majdnem egyenlő méretűként, állva, bárddal csap a kun lábába, majd Szent László által lefogott kun harcost magasra lendített karddal lefejezi. Az utolsó jelenetnél a fa ágaira akasztott páncélkesztyű és sisak alatt egy hatalmasra növelt méretű leány tartja ölében a fekvő Szent László fejét.
 

Figyeljünk erre a zöld színű, egyre növekvő nő-alakra: a történet elején fogolyként látjuk, majd aktív, a megmeneküléséért küzdő, fegyvert/fegyvereket ragadó amazonként, végül szerelmes partnerként.
 

Aktivitása saját sorsának alakulásában voltaképpen szokatlan. Az ókori görög mítoszoktól a keleti eredetű, Nyugat-Európa-szerte elterjedt Szent György-legendán át sok olyan történetet ismerünk, ahol a leányt egy szörnytől meg kell szabadítania a hercegnek. E történetekben azonban a leány passzív. Néhány keresztény szentképen imádkozva várja, hogy Szent György leszúrja a sárkányt12, másutt, ahol a történet összekapcsolódik a Szent Margit-legendával (és ettől kicsit zavarossá lesz), esetleg pórázon elvezeti a legyőzött sárkányt.13
 

A Szent László-legendában azonban azt látjuk, hogy a történet előrehaladtával a főszereplő leány szerepe meghatározóvá válik. A lóról ő rántja le a kun harcost (miután maga leugrott), majd ő sebzi meg, hogy harcképtelenné tegye, végül ő végzi ki. S ő jutalmazza meg a küzdelem után fáradt Szent Lászlót is. Ezenközben mérete egyre növekszik, ahogy fogságból való szabadulása is egyre nyilvánvalóbb.
A leány alakját, szerepének aktív jellegét figyelve megdöbbentő az eseménysor újdonsága, eredetisége.
 

A lány a megszabadulását maga kezdeményezi. Zsegrán nyilvánvaló, ami sehol másutt, hogy Szent László fegyvere eléri a kunt, nyakát szegi – ennek ellenére a lóról a leány rántja le. Igen, mert ha hihetünk az analógiáknak, a rengeteg, levegőbe szálló nyíl és a dárda is hatástalan, hiszen sebezhetetlen hősökről van itt szó. A kunnak nem is árt a László ütötte seb: a birkózás jelenetben sem bír vele a király: a két férfi egymásnak feszülve, döntetlenre állva küzd. Mintha csak a magyar népmesékből látnánk egy jelenetet, amikor a sárkány által elragadott királykisasszony után érkező megmentő legény és a sárkány kelnének birokra. Egyik sem bír a másikkal, s e jelenet miatt tartják sokan a Szent László-ciklust egymással küzdő táltosok/s lovaik küzdelmének.
 

Kell hát valaki, aki dönt. És ez a valaki a leány, aki saját inspirációját követve ragadja meg László pallosát, s vág bele a kun Akhillész-inába – vélhetően az egyetlen, titkos sebezhetőségét rejtő helyre. Ez a gesztus sok mély analógiát kapcsol ide: a szerelmét, Sámsont eláruló Delilát, a Bírák könyvéből14, a szeretett férfi titkával visszaélő nő árulását és mindenekfelett: a nő abszolút hatalmát a döntés felett.
Ha saját kontextusunkban maradunk, akkor azt látjuk, hogy az erőszakot szenvedő, elragadott, a kun lován reménytelenül kuporgó hajadon a megmentő herceg jöttére rátalál saját erejére: leugrik a lóról (a krónikák szövegében15 Szent László bíztatja erre: Szép húgom, ragadd meg azt a kunt övénél és ugorj le a nyeregből, magaddal rántva!)
 

Fontos, hogy e döntő, a szabadulás felé vezető első ugrást a leány nem tudja egyedül megtenni. Hiszen előtte is a ló hátulján kuporgott, mégse volt ereje/esélye a menekülésre. Szüksége van Szent László megjelenésére, bíztatására, arra, hogy egyáltalán észrevegye: tud valamit tenni.
Sőt, még ennek előtte: hogy észrevegye, hogy fogoly.
 

A női személyiségfejlődés legfontosabb szakaszának, a felnőtt női létbe való beavatódásnak ez az első, legfontosabb kiinduló pontja: a konfrontáció a függéssel. Azzal az állapottal, amikor „egy ló farán” találja magát a leány, ami vágtatva viszi magával, azonban a lovat nem ő irányítja, és fogalma sincs a célról sem. Egyetlen törekvése, hogy kapaszkodjék, hogy ezen elragadottságban a viszonylagos biztonságot fenntartsa, sokat ne mocorogjon, ne kérdezzen, s nyugodjon bele, hogy csak a hátát látja elrablójának.
A helyzet erőszakon alapszik, akkor is, ha egyes legendaciklusok – mint pl. a bántornyai16 –, közbeiktatnak egy jelenetet, amelyben a leány a kunnak is „fejébe néz”, vagyis elrablója felé is hajlandóságot mutat. A leány nem hozott szabad döntést e vágta előtt, kiszolgáltatottságával ugyan megalkuszik, életben próbál maradni, de ábrázolásának mérete épp ezért gyermeki. Szimbolikusan értve, a lelke nyomorodott, beszorított, törpe.
 

Kapaszkodása, törekvése a helyzet minden áron való fenntartására a változástól való félelem, mert még mindig jobb egy ló farán elrabolva, mit az ismeretlen, amit a változás hozhat. Elragadottsága, az „animus-megszállottság” sok formában jelentkezhet. Néha tényleges kapcsolati függés, néha az önállótlanság, igazodás kényszere, leigázó, erőszakot tévő erők uralma, aminek nincs ereje ellenállni, és fel sem ismeri az ellenállás lehetőségét. Vagyis a szabadság lehetőségét.
 

A jungiánus pszichológia ezt az állapotot szinte törvényszerűnek látja a nő belső fejlődése útján: a fontos csak az, hogy ne maradjon meg benne. Ha ugyanis rögzül az elragadottság, az éretlenséget jelent, a fejlődés elakadását, a felelősség, tudatosság, női erő elcsökevényesülését. 
Ahhoz, hogy egy nő rálásson saját fogoly voltára, legalább egy dárdadöfésnek keresztül kell hasítania a levegőn, keresztül az elrablott lány viszonylagos biztonságán. Kell, hogy megjelenjen valami remény, amely a szabadság irányába mutat, egy fehér lovon érkező herceg, egy fehér/pozitív animus, szelíd férfi-erő, aki azzal a szóval, amellyel kimondja: hiszen te elrablott vagy!, azt is kimondja: megmenekülhetsz.
 

E. Neumann17 a kívül megjelenő fehérlovas herceget kimondottan projekciónak tartja, a leány belső, lelki erejének megmozdulását és szabadító megjelenését látja benne. Hiszen a lány ugrik le a lóról veszélyes halálugrással, és ő rántja magával a sebesen vágtató lóról a lovast. A magyar Szent László-legenda ezen jelenete hajmeresztő bátorságról, két kézzel megragadott belső erőről tanúskodik.
 

Fontos megfigyelni a különbséget az önmagukat teljesen egyedül megszabadítani tudó nőkkel szemben18: a magyar Szent László-legenda tanítása szerint szükség van a szabadító hősre, a másikra, a férfira, aki biztat, jelet ad, hűséggel ott vágtat a rabló mögött. Az igazán erőteljes hatást a történetben a két szereplő együttműködése teszi. Míg Szent László maga is lóról szállva, fegyvertelenül kiáll a kunnal, s táltos szokásnak megfelelően nem tudják legyőzni egymást, addig a leány, most már minden biztatás nélkül, inspiráltan cselekszik: kiválasztja, melyik férfiú győzzön, és a másikra lecsap. A döntést ő hozza meg, s valóban eldönti a küzdelmet.
 

Ez a választás erőteljesen elénk állítja a döntés szükségszerűségét, ami különösen szembetűnő, ha a Szent György-legenda passzív királykisasszonyával vetjük össze. A legendaciklus az aktív, döntést hozó és következményekkel számoló női magatartást mutatja fel, mint olyat, ami a nőt a szabaduláshoz segíti.
És az a férfi marad alul, aki elvette a nőtől a szabadságot.
 

De mivégre is a szabadság a nőnek? Ha a képsorra nézünk, akkor a válasz egyértelmű és mélyen a keresztény vallásban gyökerezik. Azért, hogy tudjon szeretni.
 

A képsor végén, a szerelmi együttlétet ábrázoló képen a nő teljes méretű, egyenrangú, s az intimitásra képes érett személy. Ezért kellett megszabadulnia, ide vezetett a fejlődési folyamat, s ez ad értelmet annak a küzdelemnek, amit folytatott. Hiszen a nő – minden nő – alapvetően személyre irányuló, önmagát kapcsolataiban megélő-meghatározó létező.
 

„A nőiség jellemző vonása (…), hogy személyes. Az „erósz” személyes kötődést jelent, és a semmihez nem lehet kötődni. (…) A nőiség lényegéhez tartozik, hogy sosem általánosságoknak, hanem mindig konkrét, személyes dolgoknak szenteli a figyelmét19."
A Szent László-legenda zsegrai záróképe szerint pl. a fáradt hős fejének…

 

 

 

1 Prokopp Mária: Középkori falképek a Szepességben. Méry Ratio. 2009. 46-47. o
2 A freskó keletkezését sokan inkább 1370 körülre helyezik - ekkor azonban felmerül a kérdés, hogy 15 év múlva miért festették le az akkor még egészen modernnek számító eredeti díszítést. Igaz, a templom ekkori átépítése, a hajó kéthajósság alakítása mindenképpen új helyzetet teremtett. Prokopp im. 54., 57. o.
3 1954
4 Prokopp Mária: Falra festett hitvallás, Új Ember, 2005.07.10.  és im. 54-57. o.
5 1375 után
6 A szentély egyik boltívén, 1360 k.
7 háromfejű „monstrum”
8 1628-ban VIII. Orbán pápa tiltotta be LCI Band 1. 527. o.
9 László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest. 1993. 117. o.
10 László Gyula im. 117. o.
11 László Gyula im. 120. o.
12 pl. Hizsnyón, a szárnyasoltár táblaképén
13 pl. Segesvárott, a vártemplom északi falán
14 Bír16,4-21
15 Képes Krónika és nyomán a többi
16 Turnisce, Szlovénia
17 Neumann: Die Psychologischen Stadien der Weiblichen Entwicklung.  Herausgeben von Lutz Müller und Gerhard M. Walch. opus magnum 2005.
https://rapidshare.com/#!linklist|4IBXUC||| {60}
18 pl. az amazonok, vagy nálunk a Molnár Anna balladában megjelenő nyugati eredetű női minta, a magát megszabadító asszony
19 Marie-Louse von Franz: Archetípusos minták a mesékben. Édesvíz Kiadó. 1998. 91.
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :