[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Szovjetunió elleni háború 1. rész

szerző: Kiss László 2012-07-01

 

A Szovjetunió elleni háború 1. rész

 

1941. június 22-én a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, s ezzel kezdetét vette a világtörténelem eddigi legnagyobb hadjárata. Ez a "heroikus tett" később végzetesnek bizonyul a németek számára, de a kortársak nem így vélekedtek. Senki nem fogadott volna az oroszok győzelmére. Talán még ők maguk sem.

 
Miért került sor a támadásra? Hitlernek látszólag semmi oka nem volt rá. A két ország kapcsolata majdhogynem barátinak volt mondható ekkor, de mindenesetre szövetségesek voltak. Az első világháborút követően a két nagyhatalom már a rapallói szerződéssel (1922) kitört az elszigeteltségből, kölcsönösen lemondtak az egymásnak okozott károk megtérítéséről, s széleskörű kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki, melyek keretében Németország technikát, technológíát szállított az oroszoknak élelmiszerért és ipari nyersanyagokért cserébe. Sztálin ezt annyira komolyan vette, hogy a szállításokat még a nagy ukrajnai éhínség idején is teljesítette. Hitler hatalomra jutása nem aggasztotta Sztálint, néhány hónapot jósolt csak neki. Ebben ugyan csalódnia kellett, s a nácik vad kommunistagyűlölete is a kapcsolatok romlásához kellett volna, hogy vezessen, de nem így történt. A "lengyel koncon" való osztozkodás összekötötte őket (Molotov-Ribbentrop paktum). A két világháború között Németország katonai kutatásokat, kísérleteket végzett a Szovjetunióban, a versailles-i békét megkerülve, s német akadémiákon képeztek orosz tiszteket (lásd az Ellenség a kapuknál című film egyik orosz mesterlövésze). Német tisztek népes kara tekintette meg rendszeresen a Vörös tér dísztribünjéről a Vörös Hadsereg november 7-i katonai díszszemléjét.
   
A szovjet-német viszony persze messze nem volt bizalmasnak nevezhető, de Sztálin, úgy tűnik, jobban bízott egy másik diktátorban, mint a számára megfejthetetlen és érthetetlen, s mélyen lenézett nyugati demokráciákat képviselő politikusokban. Amint ezt a németek helyesen megállapították, Sztálin egyetlenegy dolgot tisztelt: az erőt. S ebből a nyugatiak 1941-ig nem sokat mutattak.
Miért történt hát a támadás? Németország 1941-re uralta Európát. Anglia ugyan állva maradt (nem sikerült a levegőből térdre kényszeríteni), de gyengén és egyedül. Churchill hangzatos kirohanásai mosolyogtató romantikus őrültségnek tűntek, s nem csak a németek számára. S hogy az angolok támadást intézzenek Németország ellen...? Ez végképp a vicc kategóriájába tartozott. Az USA nem nagyon akart beavatkozni az európai háborúba, s a Szovjetunió, bár ápolta a kapcsolatokat a nyugattal, barátságot mutatott a németek felé. Szavahihetőnek tűnt, és Hitler nyugati hadjáratakor sem támadt Németországra. De a németek jó stratégák. Számoltak mindennel. Úgy gondolták, az angolok, amerikaiak és oroszok előbb-utóbb egymásra találnak, s ezt jobb lenne megelőzni. Legjobb védekezés a támadás?
   
A támadás tényében nem elhanyagolható a náci ideológia. Az élettér-elmélet és a kommunizmus elleni szent háború is a támadásra sarkallt, s Hitler azon politikusok közé tartozott, aki komolyan vette saját ígéreteit. Nem utolsó sorban a kimeríthetetlen orosz nyersanyagforrások fölötti korlátlan uralom is az agresszió mellett szólt.
Hitler már 1940. július 31-én utasítást adott az OKW-nak (a Wermacht vezérkara), hogy dolgozzák ki a támadás tervét, a későbbi Barbarossa-tervet. Tehát a Szovjetunió megtámadásának ötletét nem az angliai csata kudarca adta, azt még ekkor el sem kezdték. Az első tervek december 5-re elkészültek, 18-án pedig Hitler kiadta a 21. számú hadműveleti utasítást a részletek kidolgozására. 
Egyes vélekedések szerint a Barbarossa későn kezdődött, s ezért szaladtak be a németek az orosz télbe. Valóban, az olasz szövetségesek észak-afrikai és balkáni kudarcai bonyolították a helyzetet, s a németeket beavatkozásra kényszerítették. Mások szerint az Afrika Korps felállítása és a balkáni villámháború nem vont el sok erőt a felkészüléstől, azt egyébként sem tudták volna június derekáig befejezni. 
 
Tekintve az ármádia nagyságát, ez igaznak látszik. Hitler Lengyelországba, az akkori német-orosz határra öszpontosította hadereje felét: 3,9 millió katonát, 3600 harckocsit, 4389 repülőt, 600 000 egyéb harci járművet és 750 000 lovat. A közel négymillió német nézelődő turistának egy kicsit sok, Sztálin mégis így tett. Semmibe vette a jelentéseket, az utolsó pillanatig vakon teljesítette a kereskedelmi szállításokat. (A támadás után még Németország felé száguldó nyersanyaggal megrakott vasúti szerelvényeket saját vadászgépeik lőtték szét.)  Az offenzíva pontos időpontja több kémszolgálat jelentése alapján is a szovjet vezér asztalán feküdt, de Sztálin ezeket semmibe vette. Igaz, más jelentések is voltak, Hitler is gondoskodott dezinformációról. Mégis elképesztő, hogy a felvonuló német haderő láttán, Sztálin milyen intézkedéseket hozott. A határsávban lévő orosz laktanyákban a tankokat, ágyúkat ki kellett vinni az álcázásból az alakulótérre, és fehérre kellett festeni a csövek végét. Ugyanezt kellett csinálni a repülőkkel: kivitték őket a kifutópályák mellé, szépen felsorakoztatták. A támadás első napjaiban a német pilóták nem akartak hinni a szemüknek, először úgy vélték, csak az első világháborúból ismert trükkel van dolguk, makettekkel. Később sem értették, de örömmel szétbombázták az orosz technikát a földön. A határsávban az első napokban alig tudott egy-két orosz gép felszállni. Úgy tűnik, Sztálin valamilyen beteges gondolattól vezérelve, az utolsó pillanatig bízott abban, hogy ha békés szándékot mutat, el tudja kerülni a német támadást. 
 
Fenn maradtak dokumentumok két német katonáról, akik a támadást megelőzően átszöktek az oroszokhoz(!). Egyikük Purkajev tábornokhoz került, a másikuk, átúszva egy folyót, Kirpinosznál, a Kijevi Körzet parancsnokánál jelentkezett. Mindez történt június 21-én 24 óra tájban. A második német a 74. gyalogos hadosztály 222. ezredében szolgált. Elmondták, hogy hajnali négykor lesz a támadás. A parancsnokok továbbították a hírt felfelé, de a komolyabb felkészülésre már nem jutott idő. Persze azért nem aludtak az oroszok...

 

Folyt. köv.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :