[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A tapintat hazugsága - Gondolatok Prikler Mátyás első nagyjátékfilmjéhez

szerző: Szabó Gábor 2013-02-07

 

A tapintat hazugsága - Gondolatok Prikler Mátyás első nagyjátékfilmjéhez

 

"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka." (Márai)



- Köszönöm, jól…
 

Vajon mi a forrása annak a tapintatnak, ami elhallgattatja a nyelvem, belém fojtja az igaz szavakat, közönyös mosolyt mímel, majd a fenti módon válaszol a milétemre vonatkozó kérdésre?
 

Hogy is vagyok egyáltalán? Hogy is lehetnék egyáltalán? Meg egyébként is: hogy vagyunk – úgy egyáltalában?
 

Talán jobb hallgatni mindezekről – Witgenstein logikai-filozófiai traktátusának zárótételével – a beszéd logikai határaira hivatkozva? De nem alibi ez? Egyfajta önmagamra való kapcsolódásnak a képtelensége? Beismerése annak, hogy környezetem érzelmi konformizmusának megfelelve – a valós szükségleteimtől távol, vakon és süketen állok meg? Tulajdonképpen ez mennyire megélt és tudatos? Mindenféle freudi lidércvilággal felállványozva a józan eszem (egóm) tudatosan lavírozik a kimondhatatlan és a kimondható felségvizeinek hullámai között? „Ám a világ mindaz, aminek az esete fennáll. Aminek esete fennáll, a tény, nem más, mint a körülmények megléte“ – folytatva Wittgenstein tételeit. De kérem szépen: milyen körülmények? Mintha mindenki olyan eszeveszetten keresné a boldogságot, hogy közben boldogtalanná tesz mindenkit maga körül, és így ellehetetlenítve önmagát és mást célja elérésében. Majd elfelejtve keresése tárgyát – bolyong tovább megfosztottan, üresen a kamikadzék stratégiájával.
 

- Köszönöm, jól…
 

Gracián szerint semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság. Az elmondásához legalább ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához. A belső világ e tapintatos hazugságok függvényében válik pokollá, majd fertőzve közvetlen környezetét alakul át társadalmi formákká, s válik „korszerűvé“. Legyen ez egy tapintatos hazugság a külső-én és a belső-én vagy egy egyén és egy másik egyén között, vagy akár két nép, nemzet között. Pillangóhatás. Keresztény szempontból e tapintatnak megfelelhet az ősbűnre reflektáló emberpár mezítelenségének képe. Fügefalevelekből készített ruhákkal takargatják magukat egymás és Isten elől. Az elmagányosodott emberben szégyenkezés, önvád ébred – majd elbujdokol, s a vétkét saját maga próbálja megoldani fügefalevelekkel – tapintatosan.
 

Hol vagy Ádám? Hol vagy Éva? Hol van az örök ember bennem?
 

- Köszönöm, jól…
 

Prikler Mátyás (2009-ben a Pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői diplomát szerzett) első nagyjátékfilmjének lezáró képsora segíthet ugyan a fenti kérdés megerősítésében, de megválaszolásában már bizonytalan – bár nem is tekinti ezt feladatául. Az elárvult – magára maradt Ember (Várady Béla bácsi diszkréten tiszta posztumusz alakítása), egzisztenciálisan lesoványodva fohászkodik a semmi közepén – nyugdíjasotthonának idegen vaságyában.
 

Priklerben nincs semmi szentimentum, amikor a korunk kisemberét ábrázolja a Köszönöm, jól című első nagyjátékfilmjének képeiben. Az úton, amin eljutunk a bölcsőtől a nyugdíjas otthonig – nem vár ránk semmi szívderítő. A szégyenérzet és sértettség rácsaiban vergődnek a film hősei. A megváltás kizárva.
 

Van valami kísérteties abban a képben, amikor az idősebbik fiútestvér egy lakótelepi játszótér játéklabirintusa külső falát, kapu gyanánt célozgatja. Egyedül van. Hokibotja csattog a betonon, kong a téli lakótelep szürke csendjébe, a labdát is csak néha találja el, talán nem is érdekli ez a játék. Mintha a paradicsomba vezető tekervényes út fáradalmait kifogásolná…
 

- Köszönöm, jól…
 

Marek Leščák és Prikler Mátyás forgatókönyve nem ad választ az ember titkára. Csupán leírja azt, kisrealista eszközökkel – olykor idézve a brit leighi hagyományt, olykor meg a skandináv (poszt)dogma atmoszféráit. Egyelőre Prikler nem magyaráz, hanem leír. De ezen leírás mögött a szándék vastagon szedett. Peter Balcar és Milan Balog kamerája számtalanszor vág tükröződő felületekre, ahol a fényképezett alak mása olykor kivehetetlen, olykor kettősen van jelen. Eszköz ez, ami mögött legalább kettős jelentés húzódik. Egyrészt lehet ez egy ambivalens, meghasadt (tudat)állapotú (film)világ nyelve – amelyben a valóság valótlan, jellegéből kifolyólag. Másrészt pedig egy örökösen visszaköszönő felszín jelenléte, mint szimptóma, amely alatt az okok mélysége csendesen mozdulatlan – de valós. Ám e mélység felé az említett wittgensteini tényeken és körülményeken keresztül vezet az út. S talán erről is szól ez a film.
 

Kompozícióját tekintve háromosztatú a történet. Látszólag három világ, de a kapcsolatok mátrixa a finális lakodalomban leegyszerűsödik egy altmanos kollektív élménnyé. (Ilyen fergeteges lakodalomban talán utoljára von Trier Melancholájában láthattunk – bár ott az opusz kezdőakkordjaként használták.) Ám ez a felosztás kicsit megbillen a karakterek mércéjével, hiszen míg a film első órájában egyenlő részben kapnak teret az egyes történetek szereplői, addig a második órában, már tisztán a Mokos Attila által megformált férj és családja életének felrajzolására szentelődik a filmidő (s majd ezt az egyoldalúságot oldja fel a lakodalom jelenete).
 

- Köszönöm, jól…
 

Szlovák film ez a javából. A gazdasági és szellemi válságban vergődő ország polgárainak tablója. Központjában a magányos emberrel, aki ezt a válságot megéli önmagában és önmagával – társas társtalanságban. Sőt, a felvidéki magyar még egy különösen fanyar poszttrianoni kontextust is találhat a sorok között, ha figyelmesen olvassa a képeket. Így a Köszönöm, jól nem lesz kasszasiker – de nem is annak készült. Egy merész és kíváncsi alkotógárda munkája ez – Prikler Mátyás nevével fémjelezve. Kétségkívül: ígéretes pálya kezdete.
 

Továbbá felhívom a figyelmet a példátlan marketingre. Az MPhilms produkciós iroda a filmet ellátta mind magyar, mind szlovák feliratozással, ugyanakkor külön-külön magyar és szlovák nyelvű plakátokat is legyártottak a film terjesztéséhez, a weboldalukon pedig mindkét nyelven olvashatunk ismertetőt a filmhez. Sőt e két nyelven kívül még angolul is. Ritka ez a szlovákiai filmforgalmazásban.
 

P. S. „A tapintat az együttélés diplomáciája.” (Wass Albert)

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :