[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A tapintat hazugsága - Gondolatok Prikler Mátyás első nagyjátékfilmjéhez

szerző: Szabó Gábor 2013-02-07

 

A tapintat hazugsága - Gondolatok Prikler Mátyás első nagyjátékfilmjéhez

 

"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka." (Márai)



- Köszönöm, jól…
 

Vajon mi a forrása annak a tapintatnak, ami elhallgattatja a nyelvem, belém fojtja az igaz szavakat, közönyös mosolyt mímel, majd a fenti módon válaszol a milétemre vonatkozó kérdésre?
 

Hogy is vagyok egyáltalán? Hogy is lehetnék egyáltalán? Meg egyébként is: hogy vagyunk – úgy egyáltalában?
 

Talán jobb hallgatni mindezekről – Witgenstein logikai-filozófiai traktátusának zárótételével – a beszéd logikai határaira hivatkozva? De nem alibi ez? Egyfajta önmagamra való kapcsolódásnak a képtelensége? Beismerése annak, hogy környezetem érzelmi konformizmusának megfelelve – a valós szükségleteimtől távol, vakon és süketen állok meg? Tulajdonképpen ez mennyire megélt és tudatos? Mindenféle freudi lidércvilággal felállványozva a józan eszem (egóm) tudatosan lavírozik a kimondhatatlan és a kimondható felségvizeinek hullámai között? „Ám a világ mindaz, aminek az esete fennáll. Aminek esete fennáll, a tény, nem más, mint a körülmények megléte“ – folytatva Wittgenstein tételeit. De kérem szépen: milyen körülmények? Mintha mindenki olyan eszeveszetten keresné a boldogságot, hogy közben boldogtalanná tesz mindenkit maga körül, és így ellehetetlenítve önmagát és mást célja elérésében. Majd elfelejtve keresése tárgyát – bolyong tovább megfosztottan, üresen a kamikadzék stratégiájával.
 

- Köszönöm, jól…
 

Gracián szerint semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság. Az elmondásához legalább ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához. A belső világ e tapintatos hazugságok függvényében válik pokollá, majd fertőzve közvetlen környezetét alakul át társadalmi formákká, s válik „korszerűvé“. Legyen ez egy tapintatos hazugság a külső-én és a belső-én vagy egy egyén és egy másik egyén között, vagy akár két nép, nemzet között. Pillangóhatás. Keresztény szempontból e tapintatnak megfelelhet az ősbűnre reflektáló emberpár mezítelenségének képe. Fügefalevelekből készített ruhákkal takargatják magukat egymás és Isten elől. Az elmagányosodott emberben szégyenkezés, önvád ébred – majd elbujdokol, s a vétkét saját maga próbálja megoldani fügefalevelekkel – tapintatosan.
 

Hol vagy Ádám? Hol vagy Éva? Hol van az örök ember bennem?
 

- Köszönöm, jól…
 

Prikler Mátyás (2009-ben a Pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői diplomát szerzett) első nagyjátékfilmjének lezáró képsora segíthet ugyan a fenti kérdés megerősítésében, de megválaszolásában már bizonytalan – bár nem is tekinti ezt feladatául. Az elárvult – magára maradt Ember (Várady Béla bácsi diszkréten tiszta posztumusz alakítása), egzisztenciálisan lesoványodva fohászkodik a semmi közepén – nyugdíjasotthonának idegen vaságyában.
 

Priklerben nincs semmi szentimentum, amikor a korunk kisemberét ábrázolja a Köszönöm, jól című első nagyjátékfilmjének képeiben. Az úton, amin eljutunk a bölcsőtől a nyugdíjas otthonig – nem vár ránk semmi szívderítő. A szégyenérzet és sértettség rácsaiban vergődnek a film hősei. A megváltás kizárva.
 

Van valami kísérteties abban a képben, amikor az idősebbik fiútestvér egy lakótelepi játszótér játéklabirintusa külső falát, kapu gyanánt célozgatja. Egyedül van. Hokibotja csattog a betonon, kong a téli lakótelep szürke csendjébe, a labdát is csak néha találja el, talán nem is érdekli ez a játék. Mintha a paradicsomba vezető tekervényes út fáradalmait kifogásolná…
 

- Köszönöm, jól…
 

Marek Leščák és Prikler Mátyás forgatókönyve nem ad választ az ember titkára. Csupán leírja azt, kisrealista eszközökkel – olykor idézve a brit leighi hagyományt, olykor meg a skandináv (poszt)dogma atmoszféráit. Egyelőre Prikler nem magyaráz, hanem leír. De ezen leírás mögött a szándék vastagon szedett. Peter Balcar és Milan Balog kamerája számtalanszor vág tükröződő felületekre, ahol a fényképezett alak mása olykor kivehetetlen, olykor kettősen van jelen. Eszköz ez, ami mögött legalább kettős jelentés húzódik. Egyrészt lehet ez egy ambivalens, meghasadt (tudat)állapotú (film)világ nyelve – amelyben a valóság valótlan, jellegéből kifolyólag. Másrészt pedig egy örökösen visszaköszönő felszín jelenléte, mint szimptóma, amely alatt az okok mélysége csendesen mozdulatlan – de valós. Ám e mélység felé az említett wittgensteini tényeken és körülményeken keresztül vezet az út. S talán erről is szól ez a film.
 

Kompozícióját tekintve háromosztatú a történet. Látszólag három világ, de a kapcsolatok mátrixa a finális lakodalomban leegyszerűsödik egy altmanos kollektív élménnyé. (Ilyen fergeteges lakodalomban talán utoljára von Trier Melancholájában láthattunk – bár ott az opusz kezdőakkordjaként használták.) Ám ez a felosztás kicsit megbillen a karakterek mércéjével, hiszen míg a film első órájában egyenlő részben kapnak teret az egyes történetek szereplői, addig a második órában, már tisztán a Mokos Attila által megformált férj és családja életének felrajzolására szentelődik a filmidő (s majd ezt az egyoldalúságot oldja fel a lakodalom jelenete).
 

- Köszönöm, jól…
 

Szlovák film ez a javából. A gazdasági és szellemi válságban vergődő ország polgárainak tablója. Központjában a magányos emberrel, aki ezt a válságot megéli önmagában és önmagával – társas társtalanságban. Sőt, a felvidéki magyar még egy különösen fanyar poszttrianoni kontextust is találhat a sorok között, ha figyelmesen olvassa a képeket. Így a Köszönöm, jól nem lesz kasszasiker – de nem is annak készült. Egy merész és kíváncsi alkotógárda munkája ez – Prikler Mátyás nevével fémjelezve. Kétségkívül: ígéretes pálya kezdete.
 

Továbbá felhívom a figyelmet a példátlan marketingre. Az MPhilms produkciós iroda a filmet ellátta mind magyar, mind szlovák feliratozással, ugyanakkor külön-külön magyar és szlovák nyelvű plakátokat is legyártottak a film terjesztéséhez, a weboldalukon pedig mindkét nyelven olvashatunk ismertetőt a filmhez. Sőt e két nyelven kívül még angolul is. Ritka ez a szlovákiai filmforgalmazásban.
 

P. S. „A tapintat az együttélés diplomáciája.” (Wass Albert)

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :