[kapcsolat]   husken

Rákóczi

 

természet

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A teljesség felé

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2005-05-31

áttörésHamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: õ teremtett bennem harmóniát.
E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd.


kapuAz itt-következõk nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.

Weöres Sándor
A TELJESSÉG FELÉ

A teljesség felé
Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.
(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)

Elsõ rész
A forrás


levélAz õs tudás
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlõ õstudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az õstudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az õstudás végtelenül egyszerû, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegõ.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az õstudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlõ õstudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhetõ; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.
buddhista szentélyTíz lépcsõ
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az idõben rejlik, hanem az összhang állapotában.
A kimondhatatlan
Teljes bölcsesség a kõé s a meztelen léleké. A semit-sem-tudás azonos a mindent tudással.
Menj a fényhez, de ne kérdezz tõle semmit. Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.
sáskaMihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki"okosabb"-ságából eredõ ostobaságával tisztában van s akinek részérõl a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélõ bolondnak.
Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át."Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér: azt keresd, azt edd" - többet nem tehet.
Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.
A mozdulatlan tudás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élõ-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
A létezés
Nézz meg egy kõdarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévõ. A létezés mindenben azonos.
kérelmek BuddháhozA sokféle keletkezõ és pusztuló alakzat: ez az élet.
Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel rögzíthetõt keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki önmagában egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.
A képzelet
A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezetõ út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.
Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjébõl képzeleteden át vezet az út a benned rejlõ igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelõdés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelõdés az élet törvénye szerint mûködik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint mûködik és amit megteremt, mûalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tûnik olyannak, mintha teremtményeit a semmibõl húzkodná elõ. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévõ ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.
Az alap-réteg
Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: váltózó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.
Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül él tovább a térben és idõben. A halál nem megsemmisülés, nem is tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az embernek idõbeli, változó része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül marad az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetõsége nincsen.
végtelenAz embernek nem a léte, hanem a külön-léte szûnik meg. A mai ember alig tud különbséget tenni önmaga létének és külön-létének megszûnése között: önmaga létét különléte nélkül, teste, érzései, tudata, idõbelisége, változékonysága nélkül csak ájulás-szerû, mélyálom-szerû állapotnak képzelheti. Pedig a külön-létbõl a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés, sõt végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség teljessége, melyhez képest a legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság.
Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden gondolatot és lehetõséget, s ott van, ahol majd halála után, az idõtlenben, változatlanban, ahol nincs többé"én" és"nem-én", hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó mûködés, érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetõsége.
A teljesség
Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértõl, idõtõl és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, idõn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhetõ. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.
Az Isten
Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggõ, azonos a minden alakzat mélyén rejlõ egyetlen létezéssel.
mérhetetlen?Az idõbeli véges személyiség mögül kibontakozó idõtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló idõtlen végtelenség: az Isten.
Külön-külön határok csak a térben és idõben vannak; ami tértelen, idõtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedõ emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszûnése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint"van"-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melybõl a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.
Elsõ hármas-csoport
A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyrõl azt hiszi, hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.
Az öröm, a kín és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az öröm, a kín és minden tagoltság.
A határtalan az érzelgõsnek, mint a fagy; a gyûjteni vágyónak, mint a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés.
Második hármas-csoport
Bontsd le magadban arcod köveit: szírt-talajod rád-világod! A hús és vér hazug és mohó, de igaz és szelíd a csontváz.
Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és a fázó csupasz testeddel melengetnéd.
Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól, ha öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is.
A halálról
Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétõl: vagy alája-süllyed, vagy föléje-emelkedik.
szín-harmóniaVannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába, vagy valamely züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen feloldódnak benne, eltompulnak és külön-létük csak látszat. És haláluk már csak e látszatnak halála: testük felbomlásával a külön-létük utolsó jele is megszûnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos áradatokra. Ez a kárhozat.
És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a személytelen, örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek idõbeli, zárt életükbõl az idõtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.
Legtöbb ember a haláláig õrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét s haldoklás perceiben feltáruló idõtlen végtelenségtõl, az üdvösségtõl éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörõ homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az õ kedvteléseihez szükségesek; szétmálló ösztöne az élet végsõ roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket.
Az élet, változás, idõ kicsúszik alóla, a változatlan örökléttöl iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melybõl az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és nem-földi jószándékok segítik-e; fõképpen pedig attól, hogy volt-e az életében valamely egyén-fölötti, általános erény, mely nem a személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlõ örök mértékhez tartozik, a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és õt támogatni bírja. Ez a tisztítótûz.
meditációAz eszköztelen hatásról
A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítõ ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.
A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.
A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életbõl kijutott lény felé árad.
Az ima; rákapcsolódás az élet-fölötti erõre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltõt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti õket.
A vallásosságról
Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.
Visznek a teljesség felé könnyebb utak is. Nemcsak úgy egyesülhetsz Istennel, ha minden ideigleneset átszakítva a múlhatatlanba nyomulsz. Az ima és áldozat segítségével érzéseidet megtoldhatod olymódon, hogy Istenhez elérjenek. A templombajárás, szertartás, áhítat, könyörgés, bûnbánat, erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi hatalomtól, mind Istenhez vezet: általuk Isten hozzád hajol, érzed az õ csókját és mindinkább eggyé válsz vele.
behálózMenny, pokol, tisztítótûz
A menny, pokol, tisztítótûz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élõ.
Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótûzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótûzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévõ élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótûz gyötrelem.
A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.
A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.
A tér és idõ világa tisztítótûz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy a pokolba.
A menny, pokol, tisztítótûz körei
A tisztítótûz: a menny és pokol harca, csupa változó alakzat, csupa múló jellegzetesség, A menny és pokol végleges, tagolatlan, bontatlan: egyik a végtelen teljesség, túl a ,,sok"-on, minden gazdagságon; másik a végtelen hiány, túl a ,,kevés"-en, minden nyomorúságon.
cseppekA mennyben és pokolban nincsenek különbségek, bennük minden azonos; mégis szólhatunk a menny és pokol köreirõl és alköreirõl, tagozatairól: mert más és más minden üdvözültnél s minden elkárhozottnál az a lépcsõ, mely õt a jelenségvilággal összeköti; hiszen minden lépcsõ aszerint alakul, amiképpen gazdája a jelenségvilágban mûködik. Aki üdvözült, vagy elkárhozott már nem egyén, már nem külön-lény; de lépcsõje éppúgy egyéni, amiképpen õ is egyén a jelenségvilághoz való viszonylatában. Nincs két egyforma lépcsõ, de vannak köztük csoportos hasonlóságok: ezek a menny és pokol tagozatai.
Élõ és létezõ
Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet.
Ruhaként viselni tiprást és eltiportatást, falást és fölfalatást: ez a lét.
Aki szeszélyét követi, az életbe burkolózik. Aki szükségletét követi, a létbe burkolózik.
Aki viharosan szeret, gyûlöl, sóvárog, undorodik: ez az élõ. Aki nyugodtan viseli az összefüggõt: ez a létezõ.
Ki vagy Te?
Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdõdik:
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid õrzõje is, görnyesztõ teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélõdik: negyvenéves korodban húszéveskori testedbõl egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsõbõl nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.
Ahol megszûnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdõdik.
Az egyéniség szétbontása
Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit mûvelnek, hova tartanak.
Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni elõtted.
Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága.
Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod.
Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.
Akin egyénisége uralkodik: ha elõrejut, pöffeszkedõvé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.
A vágyak idomítása
Ne mondj le semmirõl: mert ki amirõl lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod õket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belõle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.
Az élet idomítása
Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bõrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz elõle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tõle, még a halálba sem.
esõAz életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbûvölõ uralkodik.
Míly zene, melytõl az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkõzõ, meztelen, határtalan lélekbõl árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem gyõzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az idõjárás váltakozása.
A teljes-ember
Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: idõtlen-határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek idõbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen.
Ezután felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak jelzõkészülék, mely eligazít a jelenség-világban. A vágyak nem lesznek erõszakosak többé, hanem olyanok, mint a jelek a térképen: belátásodtól függ, hogy miként igazodsz hozzájuk, nem követelõznek. A testi szenvedés nem érint többé: tested bármekkora kínok közt vonaglik és jajgat, lényed úgy figyeli és úgy gondozza, mint egy idegen, beteg állatot. Az éhség és szomjúság sem érint ezentúl, sem érzékiség, sem öröm és bánat, sem tudásvágy: tested, érzésed, értelmed hiányait úgy érzékeled és úgy javítod, idegenül, mint ruhádon a gyûrõdést, foltot, szakadást, Mindaz, ami az életben kívánatosnak látszik: gazdagság, siker, hatalom, egészség, számodra nem több, mint a felnõttnek gyermekkori játékszerei; nem sóvárgásod, hanem helyzeted jelöli meg, hogy mit viselj. Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre sem: csak úgy kívánja, ahogy a gõz felemelkedni s a kõ hullni kíván: nem a személyes vágya, hanem helyzetének törvénye szerint.
Ha létezésednek fényforrását egyéniségedbõl kiemelted és örök lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül mûködsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.
Találkozás egy teljes-emberrel
Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.
semmi figyelemreméltóSzemre nem volt rajta semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: õt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettõl százfélét akarnak.
Megszólítottam? Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: ,,Egy, kettõ, három... nyolc, kilenc" aztán sajátmagára mutatott: ,,tíz". Õneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyû, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

(a folytatást keresd meg egyedül)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: kisteó e-mail: zsokaj85@c2.hu dátum: 2006-11-07
homo est capax Dei,vagyis az ember Isten-képes!Az ember hiténél fogva képes arra,hogy felfogja a felfoghatatlant,kimondja a kimondhatatlant...a hit útján képesek vagyunk a láthatóból átugrani a láthatatlanba,ahol tér-és idõfelettiség van...ez most még homályos ugyan,de az eszkatonban Isten színrõl-színre látásakor minden logikusan megfogalmazódik bennünk...
név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2005-06-18
ó,nagyon,nagyon tetszett a cikk,tényleg,ugyan még nem tudom,hiszem-e,vagy fogom-e,de amióta eloszor olvastam,foglalkoztat.csak az a folytatást keresd meg egyedul vég bánt...mégis,nem írná meg vlki,hol keressem?naaa