[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

MajelFeszt2019

 

természet

 

Rákóczi

 

OkosMárton

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A vándor poéta emlékezete

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2007-11-16

a poéta arcképeCsokonai Vitéz Mihály. Ki is gyalogosan végigjárta ama egykori szép ország sok szegletét, Nagyváradtól Zala megyéig. Vidámsága, kesersége, olthatatlan szerelemvágya, magyar fülnek kedves hangja ma is élmény. Születése napja november 17. Szólt A reményhez...


Lilla


Szeged Dóm tér


Magyar Múzsa


Debreceni emlékmûve


megsárguló könyvlapok


az néhai szülõház


itt pihen a nyughatatlan poéta

A reményhez

Fõldiekkel játszó
     Égi tûnemény,
Istenségnek látszó
     Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
     A boldogtalan,
S mint védangyalának,
     Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
     Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
     Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
     Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
     Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
     Végig ûltetéd;
Csörgõ patakokkal
     Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
     Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
     Fûszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
     Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
     Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
     Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
     S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
     Elhervadtanak;
Forrásim, zõld fáim
     Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
     Téli búra vált;
Régi jó világom
     Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
     Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
     Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
     Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
     Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
     Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
     Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
     Volt erõm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
     Testem fõldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
     A mezõ kisûlt,
A zengõ liget kietlen,
     A nap éjre dûlt.
Bájoló lágy trillák!
     Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
     Isten véletek!



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :