[kapcsolat]   husken

babamasszázs

 

kit

 

vaskakas

 

Berlin

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A XX. század ikonjai, 1. rész

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2010-01-08

Mayer Kitty Hanna irásaWalter Gropius, 1919, Weimar, Breuer Marcell, praktikum, szériagyártás, minõség, szerkezet, kocka, letisztultság. Tíz szó, ami eszünkbe juthat a Bauhausról.


2





3





4





5





Mayer Kitti Hanna:

A huszadik század ikonjai – modern ülõbútorok (1. rész)

 


Eszébe juthat annak, akinek került már kezébe építészeti folyóirat, design kézikönyv, mûvészeti album, vagy csak egy egyszerû középiskolás tankönyv. Vagy aki még erre sem vette a fáradságot, nem olvas nyomtatott sajtót, sem semmi ehhez hasonlót, legalább az internetes keresõbe bepötyögi, hogy lássa, mi fán is terem ez a bizonyos Bauhaus. A gép aztán kidob sok ezer találatot, ajánlott és kötelezõ szakirodalmat, rengeteg képanyagot. S akkor ugyanott tartunk, mint az elején: sehol. Merthogy meg is tudtunk valamit, meg nem is. Hát, így jár a mai kor embere, amikor egy kattintásra van tõle a világ, s annak bizonyos hálója, abban pedig az a temérdek mennyiségû információ, mely emberi aggyal talán fel sem fogható. Egy valami azonban bizonyos - nem találunk olyan hivatkozást, ahol a következõ fogalmak kapcsolatba hozhatóak lennének a Bauhaussal: Paola Pivi, Thonet-szék, Gabriele Basilico. Pedig ez mind azt a kijelentést igyekszik alátámasztani, hogy a Bauhaus hatása napjainkban is érzékelhetõ, aktuális jelenség. És akkor Dr. House székérõl még nem is beszéltem…

Ha a címben olvasható ülõbútorokról szeretnék beszélni, méghozzá nem is akármilyen, hanem modern ülõbútorokról, elõször is azt kell tisztázni, mit értünk ülõbútor alatt. A kérdésfeltevés talán evidenciának tûnhet, kézenfekvõnek a válasz: egy négylábú tárgy, amin ülni szoktunk. A meghatározás találó, de korántsem pontos. Léteznek ugyanis háromlábú székek, vagy olyanok, amelyekrõl tulajdonképpen mi magunk sem tudjuk megmondani, hány lábuk van, illetve, hogy egy asztal vagy egy egyszerû zöldséges láda is alkalmas lehet arra, hogy azon helyet foglaljunk (ezáltal akkor kimerítené a szék fogalmát?). Wittgenstein játék-definíciójához hasonló problematikával találjuk szemben magunkat, amikor is tisztában vagyunk azzal (vagy talán csak gondoljuk), mit jelentenek szavaink, de pontos, patikamérlegen kimért meghatározásukra már nem vagyunk képesek. Fogalmaink, mint az idõ, Isten, mûvészet (és még sok más) mind ebbe a kategóriába sorolhatóak. Maga az ülõbútor meghatározás is valami olyasmit enged sejtetni, hogy nem pusztán székrõl vagyunk kénytelenek beszélni, hanem fotelrõl, sámliról, lócáról, puffról, pihenõszékrõl, bárszékrõl, hintaszékrõl, egyszóval bármirõl, aminek formája és anyaga alkalmassá teszi a tárgyat az azon való ülésre. Azaz egy olyan dologról, ami betölti funkcióját.
Korántsem volt mindig egyértelmû, hogy egy ülõalkalmatosságnak például, kényelmesnek kellene lennie. A kényelem persze, egy olyan „jelenség”, ami tapasztalati úton képes kialakulni az ember szervezetében, könnyebben érzékelhetõ, sokkal kézzelfoghatóbb: néhány perc elég hozzá, hogy egy fotelbe belevessük magunkat, s megállapítsuk, kényelmes avagy sem, esetleg gondot okoz felállni belõle. A kényelem mint olyan általában nem szerves része a funkciónak, sõt, éppen fordítva: hajlamosak vagyunk funkciót és kényelmet egymástól elválasztani, sõt szembeállítani egymással. Pedig egyik a másik nélkül nem sokat ér. Mikor egy szék kényelmetlenné kezd válni (s ilyenkor nem hosszú idõrõl beszélünk), akkor érzékeljük, valami itt nincs rendjén. A kényelem hiányérzetének megtapasztalásakor jutunk el arra a felismerésre, hogy a formának szolgálnia kell a funkciót, s csak így töltheti be az ülõalkalmatosság a maga szerepét.   

Ha a bútorokat a „modern” jelzõvel láttam el, az is kérdésessé válik, mikortól nevezhetõ egy ülõbútor modernnek (vagy mihez képest nevezhetõ annak)? Mert kétségkívül a 20. század ikonjaivá váltak Breuer Marcell, Mies van der Rohe és mások székei (ezt majd a késõbbiekben részletesen kifejtem), ám gyökereik elõzõ korok és az akkor alkotók munkáihoz, azok szellemiségéhez nyúlnak vissza. Nincs közmegegyezés a modernség kezdeteit illetõen (illetve már ebbõl a megnevezésbõl is láthatjuk, hogy kezdetbõl akár több is lehet), tekintve, hogy ismerjük a Bauhaus elõtti és utáni ideológiákat, óhatatlanul is kontextusba helyezzük azokat.

Talán túl messzire tekintünk vissza, ha Michael Thonet hajlított bútoraira gondolunk. Bár közvetlen módon nem hozható összefüggésbe a Bauhausban lezajlódó bútortervezéssel, mégis forradalmi újításnak bizonyult, legalábbis ami a technológiát és az anyaghasználatot illeti. A gõzölés technikájának alkalmazása nélkül a késõbbi korokban szinte elképzelhetetlenné vált volna például, a hajlított acélcsõ bútorok megteremtése (az azt követõ rétegelt lemezzel készülõ skandináv bútorokról már nem is beszélve). Ezentúl a bécsi szecesszió képviselõje a szériagyártással is hasonló magatartásformát képviselt, mint a Bauhaus. A Thonet-székek olyannyira elterjedtté váltak nemcsak Európában, hanem szerte a világon (például Dél-Amerikába is teljesítettek exportmegbízásokat), hogy az idõk folyamán körülbelül 40 millió példányt gyártottak belõle. Támlásszékeket elõször 1850-ben készítettek egy bécsi kávéház számára, valamint egy nagyobb tételû megrendelés (400 darab) is érkezett a pesti Angol Királynõ Szálló részérõl (a székek ára ekkor kb. 3 osztrák forint). Kávéházak, szalonok elengedhetetlen tartozékaivá váltak, megfizethetõek és praktikusak voltak (elegáns vonalvezetésû és könnyen mozgatható), a lüktetõ városban élõ polgárság egyszerû eleganciáját fémjelezték. Számomra ezek a székek a mai napig elválaszthatatlanok az akkori kávéházak nosztalgikus világától. De ez a fajta nosztalgia nem egyszerû elvágyódást jelent, igenis aktuális, kézzelfogható jelenségként is értelmezhetõ, hiszen napjainkban is gyártanak Thonet-bútorokat.

Thonet szecessziós bútorainak továbbgondolója a skót származású Charles Rennie Mackintosh volt. Nála a szecesszió kevésbé esztétizáló (a maga szó szoros, avagy ornamentikát jelölõ értelmében), Mackintosh ugyanis inkább a geometriai és mértani (négyzetek és téglalapok) stílusjegyek híve volt. Bútorainak enyhe íve, egyenes vonala már valamelyest közelebb visz minket a „bauhaus-gondolkodáshoz.” Nemcsak, hogy megtervezte a glasgow-i iskola épületét, de a benne található berendezések is az õ nevéhez fûzõdnek. Belsõ tereiben a bútor minimális volt, így a tér kellõképpen tudott érvényesülni. Ebben a magatartásformában, hogy tudniillik épület és belsõ tér, valamint az azt kitöltõ bútorzat egymástól el nem választható, külön-külön nem értelmezhetõ (és használható), hasonlít a Bauhaus elgondolásaira. Maga a glasgow-i iskola is a „mûvészi technikai képzést” tartotta elsõdleges feladatának, a kézmûves szakmák közül könyvkötészetet, fafaragást, kerámiát, üvegfestést, fémmûvességet tanulhattak a diákok. Angliában ekkor az Arts and Crafts mozgalma volt a meghatározó irányzat, nem csoda tehát, hogy Mackintosh tervei inkább Európa más területein, a bécsi és a német közönségre voltak nagy hatással. Mackintosh 1900-ban, a Secession 8. kiállításán mutatta be bútorait a tisztelt nagyérdemûnek. Koloman Moser festõ, tervezõ, könyvillusztrátor és Josef Hoffmann építész, tervezõ voltak azok, akik fogékonynak bizonyultak a skót tervezõ formavilágárat. Ezeket a formanyelvi elemeket ültették át a maguk bécsi kontextusába (különösen Moser bútorain érzõdik a „bécsies” íz), olyan anyagok felhasználásával, mint a furnérlemez, az alumínium és az elengedhetetlen hajlított fa – kikiáltva ezzel magukat a modernség úttörõinek.
„A szecesszió mértani jellegû irányzatával vette kezdetét a Bauhaus, illetve az 1930-as évek modern stílusához és egyszerû tárgyaihoz vezetõ fejlõdés”, mondja Judith Miller képes bútorenciklopédiájának egyik fejezetében.



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: hanna e-mail: mayerkitti@gmail.com dátum: 2010-01-15
kedves feri. teljesen igaza van. valójában igencsak nagy körültekintést igényel ez a dizájn-diskurzus, még akkor is, ha alapvetõen csak egy kis szeletét szerettem volna bemutatni a huszadik század bútortörténetének. ezek a képek illusztrációk csupán, hiszen nagyon sok képanyag fellelhetõ ezzel a témával kapcsolatban. akit érdekel, úgyis utánanéz, bepötyögi a keresõbe, vagy fellapozza Judith Miller könyvét. a harmadik, egyben befejezõ részben, amikor is fény derül arra, mi is valójában a bauhaus aktualitása napjainkban, fel lesznek tüntetve az ajánlott szakirodalmak, amelyekbõl én magam is dolgoztam. ezekben részletesen utánakereshet, ha valamelyik irányzat kifejezetten érdekli. ha kérdése van, írja meg nyugodtan.
név: feri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-01-13
Ehez az íráshoz pontosabb illusztrációs képek lennének szukségesek, hogy lássuk is, mirol szól a szoveg.