[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

A zseniális fikció

szerző: Hegyi Zsuzsa 2012-02-04

 

A zseniális fikció

 

Tsúszó Sándor Dunaszerdahelyen járt. Elhozta breviáriumának I. kötetét, melynek megjelenése a beígérthez képest tsúszott ugyan egy kicsit, ám végre mégis napvilágot látott. Négyszáz példányban. Kevés-e ez, vagy elegendő? Hm...
Mindenesetre igen szép küllemű, tartalmas, rendkívül érdekes, remek könyv.

Tsúszó szellemisége csodásan belengte a Vámbéry Irodalmi Kávéház (ARTHE CAFÉ, Vállalkozók Háza) otthonos, meghitt helyiségét egy künn hideg, benn a lelkekben melegséges téli estén, február 2-án.

 

Legyél helyettem én! – mondja a kötet címe, s kinyitva látnivaló, hogy számosan vannak benne helyette, miatta, érte. S miatta, érte a kávéházban is. A betű, az olvasás rajongói, meg a Breviárium elkövetői. Mindenekelőtt Hizsnyai Zoltán, „a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatója, a Tsúszó Sándor-breviárium  összeállítója, szerkesztője, szöveggondozója, korrektora, társszerzője ésatöbbi, ésatö...", ahogy önmagát bemutatja, kitűnő s a hallgatók körében végig derültséget keltő, személyesen felolvasott előszavában, az Előszószban. „Tsúszó Sándor, régiónk nagy szülöttje, az ederdi géniusz megtestesítője, a messze földön híres művészeti mindenes, a nagy hatású gondolkodó, beszélgető- és elhallgatóművész idén töltötte volna be száznegyedik életévét. Vagy be is töltötte. Vagy egy más életkort töltött volna... – vagy töltött be. Ámbátor az is meglehet, hogy semmilyet se. Felfogás kérdése. ...No, de akárhogy is van, ez a könyv Tsúszó Sándor feltételezett születésének (vagy születésének feltételezett) száznégy és fél éves évfordulójára jelenik meg, az utókor mély főhajtásaként. ...Olyan ez a könyv, akár egy kitört tűzhányó... Háborog, fortyog, aztán egyszeriben szikrázva kilövell, nappali fényességbe borítja a világot...." – olvassa Hizsnyai, majd Z. Németh az általa közreadottban: „Vagyok egy lázas akvarell, / visszhang távoli bérceken, / szőrös kő, borostás mellszobor, / apró szakáll egy ércfejen. / zsebedben felejtett furcsa tárgy, / könnycsepp egy koponya homlokán..."
 

Sorjáznak a kötet jelenlévő társszerzőinek felolvasásai, színessé, hangulatossá téve a frenetikus estét. Jeles írók, költők, tsuszológusok követték el a könyv jobbnál jobb verseit, írásait, riportjait. A teljesség igénye nélkül néhányan: Balla D. Károly,  Juhász Katalin,  Mészáros András, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Z. Németh István, Szászi Zoltán, s természetesen az összeállító, Hizsnyai Zoltán, aki felolvasta az egyik általa közreadott Tsúszó-opuszt is: „Többre viszem, ha végképp nem vagyok / s az élőnél is élőbbé halok, / mert újra gyújtják azt, ki elveszett, / bár jómagam még porrá sem leszek / – nem kecsegtet majd nyüveket a tor-, / szellemem mégis mindig újra forr, / sikamlós nevem dagasztja a szél, / magából formáz a mindenkori kor, / s ki engem idéz, magáról beszél..."

 

A „civilek", az ilyesfajta irodalmi barangolások szinte állandó résztvevői élvezték, hozzászóltak, kérték a további felolvasásokat, böngészték a helyben beszerezhető kötetet, lapozgatták a géniuszi kötetet, mely a Lilium Aurum kiadó gondozásában jelent meg, s Hodossy Gyula, a kiadó igazgatója szerint hamarosan jön a második rész is. Izgalmas Balla D. Károly írása a Tsúszó-jelenség megszületéséről, a fiatal szlovákiai írók remek ötletéről (Tsúszó Sándor és a komplex létezés), érdekes Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván beszélgetése Hizsnyai Zoltánnal, a pozsonyi Tsúszó-kutatóval, szenzációsak a Z. Németh István közreadta versek, pl: „...egyszobás lakás a nagykabát / kuporog benne bánatom / míg távolodó szívrablók / szekerétől döng / pókhálós nagyothallójáratom.“
S nagyon hosszú ideig böngészgethető még az összes többi remek tsúszós írás.

 

„Mivel ez a breviárium nem csupán az eddigi felfedezett legeredetibb Tsúszó-művekből tartalmaz impozáns válogatást, hanem egyben a Tsúszó-kutatás legfontosabb írásos dokumentumainak gyűjteménye is, a Tsúszó-kérdés komplex megközelítése elől sem térhet ki, ha nem is ez az elsőrendű célja... Tsúszó Sándor feltámadt. Feltámadt, bár sosem is volt egészen halott... Most már aztán valóban vallást lehetne alapozni a „Tsúszó" márkanévre! („Jaj, mekkora főpap lehetne belőlünk!“) – olvas megint Hizsnyai saját előszavából, a poénoknál derültség a hallgatóság részéről. S folytatja: „...én elsősorban emberséget tanultam Tsúszótól, meg azt, hogy... két lábbal álljak a földön. A Valóság talaján... És lenne itt a végére még egy csattanó. Meg egy meglepetés. Számomra is csak most, a tördelés során vált világossá, hogy ebben a kötetben csak a fele lesz benne mindannak, amit beharangoztam. A másik fele egyszerűen nem fér bele. Most biztos van, aki úgy gondolja: ez aztán egyáltalán nem fair, hogy csak most, a végén szólok, hogy nem fér bele minden, de szerintem ez is bőven belefér. Csatt! Viszont bárki bármit gondol is, hagyja békén a pisztolytáska csatját, mert ezt a mostani Tsúszó-breviáriumot meg se lepi a por, máris egy másik követi. És ez a meglepi..."  És taps, taps,  fényképezőgépek csattogása. Kötetlen beszélgetés, haza menni alig akarás.
 

Majd Z. Németh felolvas még egy általa rekonstruált Tsúszó-verset:
               megszültek, megetettek,
               nem hatottak meg e tettek
               szerettek, megvetettek:
               lásd: második sorom.

               az életet továbbszültem,
               magammal kiegészültem,
               a halál kilőtt az űrbe.
               A tanulság? Le van ...(szűrve).

 

Röpke két óra elsuhant, lassan becsukódik a pillanatig forgatott könyv, hogy majd később, otthon újra nyíljon számtalanszor, számtalanszor. A kemény hátsó borítóra még vetünk egy pillantást: „...Kortársunk: Tsúszó Sándor. Ezt a címet is viselhetné a könyv, hiszen Tsúszó mindenkié, maga az élő hagyomány és az örökös kortárs. Tsúszó a kultúra metaforája: summázata és egyenes ági leszármazottja, a létbe vetettség tragikumából transzformált művészi tetterő és a teremtő képzelet szenvedélyes nászának gyümölcse..." – Hizsnyai.

 

Tsúszós útra tévedt a hazafelé igyekvő, s bizonnyal nem is fog egyhamar letérni erről a tsúszós útról. Élvezet rajta bolyongani, tsúszkálni. A valahai fiatal szlovákiai írók felfedezettjének életművét böngészgetni, szeretni.

 

 

A könyvborítót és a képanyagot közreadja: Gyenes Gábor 
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :