[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

ADDIG IS OLVASUNK

szerző: Veress Zsuzsa 2019-06-05

 

ADDIG IS OLVASUNK

 

Bödőcs Tibor Addig se iszik című kötetéről

Bödőcs Tibor népszerű humorista, aki egyébként eredetileg magyartanárnak tanult.

Szerintem most is az: irodalomtanár. Legalábbis ebben a könyvében biztosan így van.

 

Karinthy előtt is, és utána is sokan írtak irodalmi paródiákat, egészen jókat is. De valahogy egyikük sem törte át a szűk értelmiség és a széles nagyközönség közötti gátat.

Emlékszem, először kiskamasz koromban olvastam az Így írtok ti-t, és visítva nevettem, pedig akkor még a felét sem ismertem a kifigurázott költőknek/íróknak. Aztán, amikor megismertem őket, akkor is végig kacarásztam a kötetet, sőt, már tanár koromban sem mindig tudtam hangos derültség nélkül felolvasni tanítványaimnak a legsikerültebb darabokat.

 

Olvastam nagy íróktól (pl. Ottliktól) hogy nekik is a Karinthy-paródiák hozták meg a kedvüket Babits, vagy Móricz, vagy Kosztolányi megismeréséhez. Igaz, Szabolcska Mihályhoz senkinek sem lett kedve – viszont ő az a magyar költő, aki biztosan Karinthynak köszönheti a neve fennmaradását – ha még oly dicstelen fényben is.

 

Életemben másodszor Bödőcs Tibornak sikerült eljuttatnia odáig, hogy csurogtak a könnyeim a nevetéstől.

Találomra belelapoztam a könyvbe, és az első vihorászást ez váltotta ki belőlem:

„Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!”

(Mert Karinthy nyomán Bödőcs is kis „lexikonszócikkekkel” indítja a tulajdonképpeni szöveget.)

 

Már a kötet felosztása is nagyon szellemes. Első fejezet: Bajszosok. Második fejezet: Budapestiek. Harmadik fejezet: Nem balett-táncosok.

Utóbbi Rejtő Jenő elévülhetetlen poénjára utal. (A művészek között vannak a szimbolisták – akik szimbolán játszanak – vannak a kőfaragók, és vannak a balett-táncosok.)

 

Rejtő a humor zsenije, nehéz elképzelni, hogy vajon őróla hogyan lehet humoros paródiát írni. Nos így:

„...Ott hintázott a széken Björg Hamsvaaarh, a hörgészeti Nobel-díj szépreményű várományosa, amatőr szívsebész, valamint A cecelégy hatása a korai reneszánszra című tanulmány finom tollú szerzője, hóhér és tánctanár, a dán rendőrök réme. Megjelenése egyesekben jogos kérdőjeleket vetett fel: sétapálca, vödör, talicska, elefántborjú, fürdőköpeny és Izland térképe voltak a bal kezében. A jobb kezével pedig szórakozottan, de barátságosan szalutált. A szóbeszéd szerint egyszer Velence minden lakosának eltörte az orrát, kétszer. Aztán koktélt rendelt, és a bakancsát kezdte tisztogatni...”

 

És akkor most nézzünk egy olyan szerzőt, aki nem kifejezetten a humoráról ismert – sőt.

Marcel Proust:

„...nagybátyám s atyám, két kariatida tartják a sonkákat szuszogásokkal, halk toppantásokkal, morogva, prüszkölve...a felejtés szakadékának szélén nagyapám távolodó hangjába kapaszkodva, ahogy lassan vízbemerülő harangként egyre csak halkulva, piano szidja nagyanyánkat, aki egész nap baszott vizet adni a kacsáknak...”

 

Szerepelnek a karikatúrák között magyar és világirodalmi klasszikusok, (Kosztolányi, Krúdy, Márai, Móricz, Márquez, Hemingway stb.) valamint kortársak (Parti Nagy Lajos vagy Hazai Attila, Nádas Péter stb.).

 

A legtöbbször valamilyen „nagy elbeszélés” mentén született a karikatúra. Pl. a Rómeó és Júlia (Hemingway), vagy a Micimackó (Krasznahorkai László). És vannak bravúrosan megírt történetek a mindennapokból: a gyereket óvodába vinni (Krúdy), disznóvágás (Proust).

 

Két olyan szerző is a tartalomjegyzék tagja, akiről első blikkre nem mindenki tudja, hogy ki fia-borja: Hántes S. Tamás (Hunter S. Thompson, a gonzó újságírás atyja) és Pepsi Kalasnyikov (Viktor Pelevin – Generation P/azaz Pepsi-generáció), de ha most segítettem a megfejtésben, akkor jó.

 

Nem tudom megállni, hogy legkedvesebb szerzőm, Esterházy Péter paródiájából idézzek:

„...Egy mondatban legyen népalany, nemzetállítmány, Jóisten, focilabda, „mindétig”, „azidőtt”, „mondhatnók”, „pincnök”, csipetnyi Ottlik, optimális bináris keresőfák, Gödel, kávéskanálnyi Janis Joplin, édesapám, többi mondatrész...”

 

És itt van a legjobb jó barát, a kötet szerkesztője és a fülszöveg írója, Cserna-Szabó András:

„...Útközben találkozott Kecsöp Jánossal a lángosos bódénál, aki Sikonda Juditnak csapta a megélénkülő, helyenként meg is erősödő nyugati szelet, de hogy kúrtak-e, onnét az nem látszott tisztán...”

 

Azt hiszem, ez a paródia-kötet elérte azt a magaslatot, amit Karinthyé: ha valaki nem ismeri a kifigurázott írókat, akkor is istentelen nagyokat tud nevetni rajta – ha pedig ismeri őket, akkor még nagyobbakat. És minden bizonnyal minden olvasónak lesz kedve megismerkedni azokkal a parodizált írókkal, akiket eddig nem ismert.

 

Bödőcs Tibor édesapját kérdezték, mit szól ahhoz, hogy a fia már ír is.

„Addig se iszik” - válaszolta a bölcs öreg.

 

Mi pedig addig is olvassunk!

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :