[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Adolf Loos

szerkesztette: skitzz, 2007-03-12

1A Patyomkin-város, amelyrõl itt beszélni szeretnék, nem más, mint szeretett Bécsünk. Súlyos vád, melynek bizonyítása nem lesz könnyû feladat. Merthogy ehhez érzékeny ítéletû hallgatókra lenne szükség, melyekbõl sajnos meglehetõsen kevés akad városunkban.


Loos


LoosHaus


3


Loos


5

Loos


Kokoschka portreja Loosrol


Vila Moller


Raumplan


Vila Steiner

    Adolf Loos, a Csehországban született kozmopolita az egyik legmeghatározóbb egyénisége a századvég és a huszadik század építészetének. Gyakorlati építészként szerény menyiségû munkát hagyott hátra, gondolatai, kritikus manifesztumai viszont alapjaiban rengették meg a kor architektúráját. Bõszen támadta az eklektikát és a szecessziót, írásaiban az õszinte felháborodás és a racionális filozófiai kérdõrevonás érzõdik. Paradox módon Bécsben lakott, ahol akkortájt a szecesszió szó szerint virágzott.

Adolf Loos

A Patyomkin-város (1898)

    Ki ne hallott volna a Patyomkin-falvakról, amelyeket Katalin cárnõ agyafúrt kegyence Ukrajnában építtetett? Falvakat vászonból és papírmaséból, falvakat, melyeknek a sivár környezetbõl virágzó tájat kellett varázsolniuk a cári felség szeme elé. De hogy egy egész várost is létrehozott volna a ravasz miniszter?

Ilyesmi alighanem csak Oroszországban lehetséges!

     A Patyomkin-város azonban, amelyrõl itt beszélni szeretnék, nem más, mint szeretett Bécsünk. Súlyos vád, melynek bizonyítása nem lesz könnyû feladat. Merthogy ehhez érzékeny ítéletû hallgatókra lenne szükség, melyekbõl sajnos meglehetõsen kevés akad városunkban.

    Aki többnek adja ki magát annál, mint ami: szélhámos, és akkor is általános megvetés sújtja, ha senkinek sem ártott. Mi a helyzet azonban akkor, ha valaki hamis kövekkel és másfajta utánzatokkal igyekszik ilyesfajta hatást elérni? Vannak országok, ahol ezt is ugyanúgy ítélnék meg. Bécsben azonban még nem jutottunk el eddig. Csak egy kis kör érzi úgy, hogy erkölcstelen cselekedettel, csalással van dolgunk. És nemcsak hamis óralánccal, nemcsak a puszta utánzatokból álló lakberendezéssel törekszenek ilyen hatásra, hanem lakóépületekkel is.

    Ha végigsétálok a Ringen, mindig az az érzésem támad, hogy itt egy modern Patyomkin azt a feladatot tûzte maga elé, hogy olyan hitet keltsen a szemlélûben: ebben a városban csupa elõkelõség lakik.

    Lemásolták a reneszánsz Itália összes fõúri palotáját, hogy õfelsége, a plebsz szemei elé olyan Bécset varázsoljanak, amelyet csak olyan emberek lakhatnának, akik egy egész palotát képesek a lábazattól a fõpárkányig maguk birtokolni. A földszinten az istállók, az alacsony, alárendelt mezzaninon a szolgák, a magas, építészetileg gazdagon kialakított elsõ emeleten a reprezentatív termek, fölöttük a lakó- és hálóhelyiségek. Egy ilyen palotát birtokolni nagyon is tetszett a bécsi háziuraknak, s tetszett a bérlõknek is. A legegyszerûbb, a felsõ emeleten szobát és hálófülkét bérlõnek is jutott valami a feudális pompából és fõúri nagyságból, ha lakóépületére kívülrõl tekintett. Vajon nem szemez-e kedvtelve a hamis briliáns tulajdonosa is a csillogó üveggel? Ó, szegény becsapott csaló!

    Szememre fogják vetni, hogy hamis szándékokat tulajdonítok a bécsieknek. Az építészeket terheli a felelõsség, mondják, nem lett volna szabad így építeniük. Védelmembe kell vennem az építõmûvészeket. Mert minden városnak olyan építészei vannak, amilyeneket megérdemel. Az építészeti formák a kereslet és kínálat viszonyai szerint alakulnak. Aki leginkább megfelel az emberek igényeinek, az jut a legtöbb megbízáshoz. A legderekabb közülük talán egyetlen megbízás nélkül múlik ki az árnyékvilágból, mások viszont iskolát teremtenek. S ezután az emberek így építkeznek, mert ezt szokták meg. Ez jelenti az igazodási pontot. A spekuláns legszívesebben simára vakoltatná a falakat a pincétõl a padlásig. Ez lenne e legolcsóbb. És így járna el a legigazabb, leghelyesebb és legmûvészibb módon. Csakhogy az emberek nem akarnak ilyen házba költözni. A kiadhatóság miatt az építtetõ arra kényszerül, hogy ezeket és pont ezeket a homlokzatokat erõsíttesse a falra. Igen, erõsítesse. Mert ezek a reneszánsz és barokk jellegû paloták még csak nem is abból az anyagból vannak, mint amit mutatnak. Egyszer olyannak mutatkoznak, mintha kõbõl lennének, mint a római vagy toszkán paloták, másszor mintha vakolatból, mint a bécsi barokk építmények. Valójában egyikbõl sem a kettõ közül: az ornamensek, a konzolok, a gyümölcskoszorúk, a fûrészfogfríz mind felerõsített cementöntvények. Bizonyára megvan ennek a századunkban használatba jött technikának is a maga létjogosultsága. De az már nem járja, hogy ugyanazokat a formákat, melyek keletkezése a legszorosabban összekapcsolódott egy bizonyos anyag sajátosságaival, csak azért használjunk fel, mert alkalmazásuknak semmilyen technikai nehézség sem áll útjában. A mûvészi feladatot ebben az esetben az jelentette volna, hogy az új anyag számára új formákat találjanak. Minden más utánzás.

     De erre a bécsi építés utolsó korszaka nem mutatott hajlandóságot. Sõt, örömét találta abban, hogy a példaképül szolgáló drága anyagot olcsó eszközökkel utánozni tudta. Valódi parvenüként úgy hitte, a többiek nem veszik észre a csalást. A parvenü mindig így képzeli. A hamis ingmellrõl, a hamis bundáról, mindazokról az utánzatokról, amelyekkel körülveszi magát, váltig hiszi, hogy tökéletesen betöltik céljukat. Mindazok, akik fölötte állnak, akik már túlestek a parvenüstádiumon, nevetnek e hasztalan erõfeszítésen. És idõvel a parvenü is gyanakodni kezd. Egyre több, mindenre figyel fel a barátainál, amiket korábban valódiaknak hitt. Végül rezignáltan ezzel is felhagy.

     A szegénység nem szégyen. Nem mindenki jöhetett világra feudális fõúri palotában. De embertársainknak ilyesmit sugallni, nevetséges és erkölcstelen. Ne szégyelljük azt a tényt, hogy sok más, velünk azonos szociális szinten álló emberrel élünk közös fedél alatt. Ne szégyelljük azt a tényt, hogy vannak olyan anyagok, amelyeket építõanyagokként nem tudnánk megfizetni. Ne szégyelljük, hogy a 19. század emberei vagyunk, hogy más korok embereitõl eltérõen nem akarunk olyan házban élni, amely építésmódja szerint korábbi korszakhoz tartozik. Meglátnátok, milyen gyorsan jutnánk ily módon a csak a mi korunkra jellemzõ építészeti stílushoz. De hát az úgyis magától adódik, fogják ellenem vetni. Én azonban egy olyan építészeti stílusra gondolok, amelyet nyugodt lélekkel lehet az utókorra hagyni, amelyre még a távolabbi jövõben is büszkén hivatkoznak. Ezt a stílust azonban századunkban Bécsben nem lelhetjük fel. Elvileg egyre megy, hogy vászonból, papírmaséból és festékbõl fakunyhókat imitálunk-e, melyekben boldog parasztok élnek, vagy kõbõl és cementöntvénybõl olyan kõpalotákat emelünk, amelyekben feudális hercegek uralkodhatnának. Századunk bécsi építészete felett Patyomkin szelleme lebegett.

Gyenes Gábor

11


12


Raumplan


14


15


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :