[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ady most és mindig

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-01-19

Ady irányt mutatKilenc évtizeddel ezelõtt a poéta itthagyta az árnyékvilágot. Alig múlt 42 éves, de az életmûve mégsem torzó. Mennyire törékeny is a lét, mennyire nem tudjuk, mikortól nincs tovább. Õ tudta, s elköszönt. Üdvözlet a gyõzõnek!


Ady Endre: Üdvözlet a gyõzõnek

Ady Endre síremléke



a halálos ágyon



messzire tekintve

Ne tapossatok rajta nagyon,
Ne tiporjatok rajta nagyon
Vér-vesztes, szegény szép szívünkön,
Ki, íme, száguldani akar.

Bal-jóslatú, bús nép a magyar
Forradalomban élt s ránk-hozták
Gyógyítónak a Háborút, a Rémet
Sírjukban is megátkozott gazok.

Tompán zúgnak a kaszárnyáink,
Óh, mennyi vérrel emlékezõk,
Óh szörnyû gyászoló kripták
Ravatal elõttetek, ravatal.

Mi voltunk a földnek bolondja
Elhasznált szegény magyarok,
És most jöjjetek, gyõztesek
Üdvözlet a gyõzõnek.
 

(S jöhetnek verselemzések, tudósok hadseregszámra, hogy megfejtsék, mit is akart üzenni Ady Endre. Végtelen egyéni fájdalmában, a halál torkában is nem csak az én veszendõsége vezette versíró kezét, hanem a közösség iránti felelõsség. Azokban az idõkben... 1919-et írtak. Minden a feje tetején, nincsennek határok, csak demarkációs vonalak, csak szuronyok,idegen hadseregek martalócaik, vérszagú télben bóklászó elfáradt és kiéhezett nemzet, lesújott, életerõ nélküli emberek, tengõdõ szellemiség, vajúdó, szenvedõ országmaradék. S költõ mégse saját fájdalmát dalolta. De ki itt a gyõzõ? Ady üdvözlete talán mégis az ÉLET-nek szól, mert az gyõz mindenen. Talán...)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-25
Tetszik, persze, hát hogyne tetszene... De még inkább az "érdes lelkû macho", aki vagy, azt próbálom elképzelni, h. az milyen lehet. :-)
Komolyra fordítva, és ez most tényleg érdekel, h. mire gondolsz: Adynak volt "a mai spirituális szomjúságot oltó, súlyos metafizikája"? A Halottak élén-ben errõl beszél? Mert szerintem, különben, hihetetlen szabatosan határozta meg - ha úgy tetszik - a metafizikai önmagát: "nyakas kálvinista" (állandó olvasmánnyal Csokonaival és a Bibliával)... De látod, sose figyeltem meg e tekintetben a Halottak élén-t, h. az másmilyen volna.
Megnézem újra, és majd referálok. Meg, persze, várom a Te jelentkezésedet is.
D.Zs.-rõl: nem szeretek hölgyeket, pláne nem haló poraikban bántani, de valószínûleg az volt élete legnagyobb dobása, h. - bármely rövid ideig is - Ady menyasszonya volt ill. lehetett.
Latinovitsot viszont, amikor Adyt mond, nagyon szeretem. (Én, speciel, azt nem szeretem, amikor J.A. verseket mond.) Latinovits nagyon tudja/tudta Adyt, Dezsõ!
név: M. D. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-25
Bots! Megbotlott az ujjam, javítok: Latinovits.
név: M. D. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-25
Kedves Enikõ, kösz az elismerést, az ilyesmi még az olyan érdes lelkû machonak is jólesik, mint amilyen én vagyok. Épp ma hallottam a rádióban (Kossuth, Disputa) egy Ady-mûsort, a százéves Dénes Zsófia emlékezett a költõre (felvételrõl persze) dagályos-orgonavirágos, semmitmondó nyelven, s Latinovics Zoltán mondta a verseit, D. Zs.-éhoz hasonló, cikornyázó retorikával -- borzasztó volt. Mondandójukkal pontosan azt húzták alá Adyban, amire ma már nincs vevõ. A Halottak élén verseirõl, Adynak a mai spirituális szomjúságot is oltó, súlyos metafizikájáról nem szóltak. S végül adok Neked, szeretettel, egy Ady-strófát: A lelkem ódon, babonás vár, / Mohos, gõgös és elhagyott. / A két szemem, ugye, mily nagy? / És nem ragyog, és nem ragyog. -- Tetszik?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-25
Kedves Dezsõ, rég járt(ál) erre. (Most már tegezõdjünk, jó?)
Nagyon szép értelmezést írtál. Persze, lehetne vele vitatkozni, de minek? Azt különben, h. egy vers "alig emelkedik az Ady publicisztikák színvonal fölé", nagyon sok versérõl leírták, és tényleg sokról el is lehet mondani.
Aki nem tudná, annak mondom: Ady sokszor írt verset konkrét idõpontra, megrendelésre is. És olyankor aztán borzalmas dolgokat mûvelt. Átírt, átfogalmazott, összefirkált stb. már meglévõ verseket, az eredmény meg olyan lett, amilyen. Mikor milyen.
Továbbá hallatlan drámai érzéke is volt, tehetsége a színjáték iránt: volt, h. úgy vette elõ vmelyik kész (mellesleg zseniális versét), mintha az épp abban a pillanatban született volna.
Egyébként - költõként - páratlan zseni volt.
Azt hiszem, azt Szerb Antal írta róla vhol, h. úgy építette fel a verseit, ahogy elõtte, magyarul, senki még. Olyan elemekbõl, írja, amibõl egy Ady-vers áll, "csak a titánok építkeznek".
Az pedig, h. mindig, mindenkivel szembe ment, valószínûleg személyiségjegy volt nála. A tisztánlátás pedig nyilván épp olyan született tulajdonsága volt, mint a Kozsár Zsuzska emlegette fölös csontok, a táltos-csontjai. Õ valóban Látó volt.
Azóta is csak kullognak, akik ezt ambicionálják, a nyomában.
Mellesleg, Ady után ezt az ún. vátesz szerepet valamirevaló költõ már nem is nagyon ambicionálta...
név: Maki D- e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-24
A szerkesztõ választása kitûnõ: az Üdvözlet a gyõzõnek c. utolsó Ady-verset (1918-ban íródott) még mindig nem értelmezik megnyugtatóan az irodalomtörténetek. Legtöbbször azt írják róla: az Antant hatalmak megértését kéri benne a költõ. Szerintem ez az értelmezés nem volna méltó Adyhoz, s fõleg nem volna védhetõ az élet és életmû kontextusában: a költõ egyetlen más versében, írásában sem könyörög a gyõzõkhöz, nem az õ formája. Elõször is le kell szögeznünk, hogy a mû nem a legjobb Ady-versek közül való, alig emelkedik az erõsebb Ady-publicisztikák fölé. (Hogy milyen gyengéi miatt, annak a részletes kifejtésére nincs itt hely.) A hevenyészettségének egyik mutatója a címe is, amely tökéletesen félrevezetõ: a vers egésze nem üdvözlet a gyõzõnek, hanem annak örök emberi állapotnak (s egyben Ady-toposznak) a megverselése, amelyet az ókori gall hadvezér így fogalmazott meg: Jaj a legyõzötteknek. Az utolsó két sort s a címet a költõ (nem egészen kidolgozva és talán) a tehetetlen megalázottság paradox kifejezésének szánta. Csaknem úgy, mint a „barbárok várását” Kavafisz az ismert versében. Persze az én értelmezésemen is lehet vitatkozni. Boldog volnék, ha valaki megcáfolna.
név: qwert e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-21
Bocsi nem a mygarnak, hanem a magyarnak....
név: qwert e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-21
De miért kell a mygarnak Mohács? Miért kell neki mindig a rosszabik megoldás? Vesztesek vagyunk mi? Miért akarunk lúzerok lenni mindig? Pedig nem kéne...
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-20
Ady nagyszerû, mindig lenyûgözött. Én busongásai, magyarságot ostorozó szavai mögül kiérzek egy kis dacot. Igaz, nekünk Mohács kell, lehet velünk bármit tenni, de azért itt vagyunk, és itt is maradunk. Lehet hogy csak vesztes forradalmakra emlékezünk, de volt egy Csontvárynk, egy Bartókunk, van száztagú cigányzenekarunk, Mátyás Rudolf miskolcról kétszer nyert szakács világbajnokságot, megvertük az angolokat 6:3-ra. És hát volt egy Adynk. Mi kell még..?
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Az jutott eszembe, fõként a második versszakról, hogy a magyar nép valahogy eleve negatív beállítottságú. Ünnepli vesztes forradalmait, és akkor érzi magát elemében, ha ütik-verik, ha megpróbálják letiporni. Erõt gyûjt belõle. Minden valamire való magyar költõ tudta, érezte ezt. Legfõképp Ady. Aki valóban táltos volt, nemcsak azért, mert fölös csontja volt hozzá.
Gondolkoztatok már rajta, mire vihette volna ez a nép, tele tehetséges emberekkel, ha a gyõzelmekre építene jelent és jövõt, nem a veszteségekre? Ha õ lett volna a gyõzõ, és más népek költõi írtak volna errõl verset?
Ady itt már egész szelíd - "ne tapossatok rajta nagyon". A "Nekünk Mohács kell" jut eszembe ellenpólusként. ("Ha van Isten, ne könyörüljön rajta, veréshez szokott fajta..." - elnézést az alighanem pontatlan idézetért, nincs most a közelemben a kötet.)
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Hát ebbõl is az látszik, hogy egyformán jár még néhány kevés ember agya és fontos nekik az irodalom. Várom az írást! Remélem ide szánod! Ez az Adyt idézõ írás inkább csak egy kis szösszenet, afféle kirobbanó hirtelôen gondolat, vitára bizgató... Talán...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-19
Zoli, ez érdekes: amikor ez az "Ady most és mindig" címû írásod megjelent, akkor én épp a Petõfi mindig és másképp c. írásomon kotlottam, halódtam, mentem épp tönkrefele... Te, ezek tényleg egymás szinonímái, alteregói, hasonmásai, akármijei voltak ... Befejezem, megírom, és majd mutatom.