[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Aetius, az Isten ostorának ostora? (2. rész)

szerző: Kiss László 2015-02-10

 

Aetius, az Isten ostorának ostora? (2. rész)

     

     ...de hogyan lettek szövetségesekből, barátokból esküdt ellenségek? 

Bonyolult, "szerelmi" történet. III. Valentianus Nyugat-római császár húga teherbe esett egy testőrtől, s a felbőszült császár Honoriát büntetésként Bizáncba száműzte unokaöccséhez, aki háziőrizetben tartotta. Honoria viszont nem törődött bele sorsába, s levelet és gyűrűt juttatott el Attilához, házassági ajánlatként. Attila, aki a közelben tartózkodott, mert éppen - a változatosság kedvéért - a Kelet-római Birodalmat sarcoltatta (kevés sikerrel), kapott az ajánlaton, s kijelentette, feleségül kívánja venni Honoriát. Mi vezethette? Komolyan gondolta, hogy beépülhet a Római Birodalom uralkodó köreibe? Vagy pusztán a politikai intrika, az - eddig - sikeres, verhetetlen nomád vezér vakmerőségével állunk szemben? Valószínűleg ezt már nem fogjuk megtudni. Viszont tény, hogy a hun vezér, szándéka kinyilvánításával egyidőben egyben a "fél Római Birodalmat" is kérte hozományul (értsd: Nyugat-római Birodalom fele, azaz Gallia).
     Attila óhaja Rómában döbbenetet keltett. A barbár hun jó volt szövetségesnek, még akár barátnak is, de rokonnak...? A császári udvar, s a hatalmat ténylegesen gyakorló Aetius számára nem maradt más lehetőség, mint a nyílt szakítás Attilával, s vállalni a vereség lehetőségét is magában hordozó fegyveres összecsapást. Semmiképp nem tehettek mást, mert ekkor a Kelet-római Birodalom is keményen ellenszegült Attilának.
    Persze nem csak Honoria kezéről volt szó. Ha Attila megkapja a zavaros, de mégis csak értékes Gallia provinciát, ki tudja, mi lesz a következő követelése? És esetleg a többi szövetséges is felbátorodik... Ez könnyen a birodalom felbomlásához vezetett volna.
    Az egykori barátok tehát készülnek a végső összecsapásra. Attila túl messzire ment, Gallia leigázására indul. A lázadozó provinciában barátokat remél. De Aetius keményen rendet tesz, a nyugati gótok mellé állnak. A frankok és a burgundok is a rómaiakat választják. Attila számára nem alakulnak kedvezően a dolgok, s ezidőtájt még egy testvérgyilkosságon is túl kell lennie, de azért még maradt neki is bőven szövetségese, s presztízsből sem vonulhat vissza. Tehát támad.
    451 februárjában eléri a Rajnát. Keleti gót szövetségesei lerombolják Baselt és Colmart, a gepidák Strassburgot, Speyert, Wormst és Mainzot hódoltatják. Attila maga Mertz városát teszi a földdel egyenlővé. Számos várost pusztítanak még el, melyek egyébként teljesen védtelenek, Aetius még messze jár. Az eseményekre jellemző, hogy a terület lakossága még évszázadokig az apokalipszis lovasaiként emlékezik Attila hadaira.
    Párizsnál történik az első csoda: Genovéva, a város későbbi védőszentje, Attila elé állva megátkozza, s távozásra szólítja fel. A hun, meglepetésre kikerüli a várost, Orleans-t veszi ostrom alá, s el is foglalja. De a győzelmet ünneplő hunokat meglepik a rómaiak. Megérkezik Aetius. Attila elővédjét szétverik, s alkudozás kezdődik a két vezér között. Aetius az alánok leválásának feltételével elengedi a hunokat. Attila visszavonul ugyan, de mindkét fél a döntő ütközetre készül.
    A csata "catalaunumi" néven vonult be a históriába, de történészek megállapítása szerint valójában a Troyes város közelében elterülő Mauriacum helység határában folyt. Az ütközet kezdetén Aetius frankjai lemészárolják Attila gepidáit (állítólag tizenhatezret). Jó kezdet Aetiusnak. Egyébként ez az ókor, talán a világ első világháborúja, mert a "világ-csata" kifejezés nem ismert. Szó sincs pusztán rómaiak és hunok összecsapásáról, Európa szinte minden népe képviselteti magát az ütközetben. A tét mindkét fél számára nagy, ezért a vezérek kegyetlenek: a hadrendben szembe állítják egymással azokat a népeket, melyek különösen gyűlölik egymást, korábbi sérelmek miatt, néhány esetben rokonok (pl.nyugati gótok és keleti gótok) is egyébként. Így a csata igazi mészárlás. Aetius egy szárnyat tart, s harapófogóval kísérletezik, de az első nap döntetlenül ér véget.
    Éjszaka a felek halottaikat temetik, s készülnek a másnapi döntésre. De erre nem kerül sor. Attila éjszaka nyergeket égettet állítólag, azért, hogy innen senki sem hátrálhat meg. Aetiust viszont érzékeny veszteség éri: legfőbb szövetségesének, a nyugati gótoknak a királya, Teodorik elesett. A gótok királyuk tetemével elvonulnak. Attila viszont másnap, minden fogadkozása ellenére visszavonul, átkel a Rajnán, s meg sem áll törzsterületéig, Pannóniáig. A hunok zsákmányorientáltak, egész birodalmukat lényegében ez élteti. A Galliai hadjáratban a városok kifosztásával erre bőven szert tettek, valószínűleg ennek megőrzése fontosabb számukra, mint a kétes kimenetelű csata folytatása. S hogy tudtak-e a nyugati gótok távozásáról, a rómaiak meggyengüléséről? Nem valószínű. 
   A rómaiak is kimerültek, eszükbe sem jut az üldözés. Így végül is döntés nem született, a hatalmas veszteségek ellenére az erőegyensúly fennmaradt. (Az áldozatok száma elborzasztó, bár biztosat nem tudhatunk: a különböző források 150 000 és félmillió fő közé teszik.)
     Attila, bizonyítandó, hogy még nem szenvedett vereséget, a következő tavaszon hunjai élén Itáliára támad. Sorra perzseli fel és fosztja ki a városokat (ehhez a hadjárathoz kötődik Velence alapításának legendája is: Attila elől menekülők hozták létre). Aetius szervezi a védelmet, összeszedi csapatait, s erősítést kér a Kelet-római Birodalomtól. Mivel ők sem szívelik Attilát, küldenek, de ezt be kell várnia Aetiusnak, addig nem bocsátkozik harcba Attilával. Viszont a felperzselt föld taktikáját remekül alkalmazza, s így lényegében bebiztosítja taktikai győzelmét. 
    A hunok eljutnak Rómáig, ahol - Párizshoz hasonlóan - megtörténik a csoda: I. Leó pápa ráveszi Attilát a város megkímélésére. A kereszténység diadalaként, isteni csodaként aposztrofált s misztifikált esemény mögött valószínűleg az állt, hogy a hun seregben kitört járvány tizedeli a harcosokat, s a zsákmányt féltve ismét el akarták kerülni az összecsapást a már megérkezett segédhadakkal rendelkező Aetiussal. Viszont a rómaiak sem erőltetik a dolgot, némi fogolycsere után Attila távozik Itáliából.
     A következő évben pedig, 453-ban nászéjszakáján váratlanul meghal az "Isten ostora". S vele sírba száll a hun birodalom is. Hamarabb széthull, mint ahogy létrejött.
   Egykori barátja, esküdt ellensége sem él sokkal tovább. Aetiusnak Itália megmentésében tagadhatatlan a szerepe, így korábban is jelentős tekintélye tovább nő. Állítólag császári ambíciókat is dédelgetett, így a ravennai császári udvarban az udvaroncok összeesküvést szőnek ellene, az életére törnek. Így történt, hogy Flavius Aetiust, aki két évtizeden át megvédte Rómát a barbároktól, egy császári kihallgatás során 454. szeptember 21-én megölték Ravennában. Állítólag maga a császár, Valentiniánus szúrta le.
    Az utolsó nagy római hadvezér halálával végső anarchia lett úrrá a Nyugat-római Birodalmon, hogy aztán 476-ban visszavonhatatlanul megszűnjön ez az egykor hatalmas állam. 
 
Az első részt elolvashatják itt: https://www.rovart.com/hu/aetius-az-isten-ostoranak-ostora_3114
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :