[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

akTHuÁLIA

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-11-25

Akthuália
„Egy dolog akkor létezik, ha nélküle a világ nem forog rendje szerint.“

Közügyek és színházi ügyek iránt fogékony ember bizonyára értesült már róla, hogy az idén negyven éves fennállását ünneplõ Kassai Thália Színházat az ellehetetlenülés fenyegeti.


A minap a kassai stúdiószínház kávézójában összefutottunk az épp ott forgató televíziós kollégáinkkal, akik a találkozás örömére mindjárt kamera elé állítottak minket, hogy mondjuk el, mit szólunk mindehhez.

Az, hogy Kassán megszûnhet a Thália, sokadszor hallva se tûnt másnak, mint egy képtelen, abszurd ötletnek. Számomra mégis ezután a riport után vált nyilvánvalóvá, hogy az egész nem csupán egy rossz vicc, és nem is PR-fogás. A veszély valóságos, Kolár Péter színigazgató kétségbeesett gesztusainak az intézmény megmentésére pedig reális „környezete“ van, még akkor is, ha a színház bezárásának puszta gondolatát is abszurditásnak tartja az ember. Valami olyasminek, ami egyszerûen nem történhet meg.

Amikor a színházhoz fûzõdõ érzelmeimrõl kellett volna nyilatkoznom, mindjárt Bieder József, a kellékes bírt eszembe jutni, Eberhard Streul – Parti Nagy Lajos azonos címû darabjából (A kellékes), akitõl mikor megkérdezték, hogy szereti-e a színházat, csak annyit tudott rá válaszolni: „Ezen én még sohase gondolkodtam. Ez olyan, mintha valaki azt kérdezné tõlem, hogy szeretem-e a levegõt. Hát ha egyszer csak nem tudnék levegõt venni, akkor biztosan szeretném...“

Szóval, nem tudom, hogy én például direkte szeretem-e a Tháliát. Emlékszem, amikor 1972-ben, egy Csongor és Tünde elõadáson rányílt a szemem. Valamiképp színházban és színházi elõadások által nõttem fel, eszméltem a világra, de ha volt valami csodálatos az életem alakulásában, akkor az az, hogy hivatásszerûen mégsem kötõdtem hozzá.
Viszont azóta is számon tartom, konkrétan a Thália Színháznak minden rezdülését. Ám, hogy a viszonyunk  milyen hektikus, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy volt olyan év, hogy a lábam se tettem be a színház épületébe. Meg olyan is volt, hogy a soros Thália Fesztivál nyitó elõadásán, amin kb. nyolcan ültünk a nézõtéren, abból négyet én hoztam magammal egy kb. száz kilométerrel arrébb fekvõ kisvárosból. Amikor viszont pár évvel késõbb valaki elkövette azt a baklövést, hogy fennhangon megdicsért, amiért olyan „messzirõl“ is képes vagyok eljönni a kassai Thália elõadásaira, akkor csak nehezen álltam meg, hogy ne válaszoljak rá valami gorombát.

Mostanában, ezen a fórumon és ebben a színházi rovatban sokat foglalkoztunk a Tháliával. Nem mondanám, hogy túl elnézõek voltunk vele.
Elmondtuk, leírtuk sokszor, hogy a világ általános, rothadásos folyamataitól a színház se maradhatott érintetlen. És az a színház, ami úgy tesz, mintha ezt nem venné észre, az tulajdonképpen nem színház.
Nem múzeumot, nem régi dicsõségek panoptikumát, és fõleg nem szórakoztatóipari objektumot akar az ember látni a Thália helyén, hanem színházmûvészetet benne, igazit –  erre kapott jogosítványt. És mindenekelõtt azt, hogy mint színház képes legyen érvényesen, relevánsan –  negyven évvel a megalakulása után meg pláne – megfogalmazni önmagát. Hogy ki õ és miféle. Mi dolga a világban? Ha eltûnne, miért volna érte kár?

Talán nem baj, hogy ezekre a kérdésekre mostanában az érintettek legszûkebb körén kívül is sokan keresik a válaszokat.

Közben ez a színház élte és most is éli a maga életét. Zajlanak a próbák, folynak az elõadások, folytatódik a tájolás. Októberben a Fekete Péterrel megvolt az elsõ, november 6-án Goldoni Két úr szolgájával az évad második bemutatója. Nov. 11-én magyar, szlovák, cseh, lengyel, ukrán és roma színházak elõadásaival megkezdõdött a Thália Fesztivál VI. évadja.

A fesztivál zárórendezvénye nov. 28-án, szombaton, a Thália gálamûsora lesz. Fellépnek benne a színház korábbi vendégszereplõi és -rendezõi közül Koncz Gábor, Verebes István, Szombathy Gyula, Thirring Viola, Boráros Imre, Petrécs Anna, Dráfi Mátyás, Kelemen Csaba, Rák Viktória, valamint a Thália alapítói tagjai és természetesen a színház mai társulata. 

Kísérõrendezvényként  nov. 26-án, 15.30-tól a Márai Stúdióban: Múzeumi Szalon,  Beszélgetés a Thália Színház alapító tagjaival, amelyet Miklósi Péter publicista vezet.
Ezt a kassai magyar színjátszásról szóló dokumentumfilm-részlet vetítése követi, majd A szlovákiai magyar színjátszás nagy “öregje” címmel portréfilmet nézhetnek meg a jelenlévõk Gyurkovics Mihályról. (Az Eckerdt Alapítvány rövidfilmjét.).
Ezután A Kassai Thália Színház 40 éve c. album könyvbemutatója következik.

A Márai Stúdióban a Gömöri Fotóklub A Thália Színház képekben c. kiállítását tekinthetik meg az érdeklõdõk.

Akik nem tudnak személyesen részt venni a rendezvényeken, ám nem közömbös számukra a kassai Thália sorsa, vagy egyszerûen csak kíváncsiak a Tháliára, azok figyelmébe ajánlom, hogy a Duna Televízió november 27-28-29-én jótékonysági tematikus napokat tart a színház megmentésére.
A nov. 26-i rendezvényt a tévé rögzíti, és aznap este, 20:30-tól a Színházi Mûhely c. mûsorában sugározza.

A Szárnyakat Tháliának! c. Duna tévés mûsorban három, egymást követõ este legendás Thália-elõadásokat láthatnak a nézõk, felvételrõl: nov. 27-én, pénteken, 19:00-tól Sütõ András Káin és Ábelét, Gali László rendezésében, 28-án 20:30-tól J. és K. Èapek A szerelem végzetes játéka c. darabját, rendezte Miro Procházka, másnap, 29-én este pedig 21 órai kezdettel Ratkó József Segítsd a királyt! c. történelmi drámáját, amelyet Beke Sándor rendezett. 

November 29-én, vasárnap, 19:15-tõl a Duna Televízió dokumentumfilmet vetít a Thália Színházról, amelyben, mint mondják, „a színház történetének, neves színészeinek bemutatása mellett lehetséges megoldásokat keres a súlyos gondokkal küzdõ teátrum életben maradására“.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-03
...az olyan mint ha anyámat leküldeném a sarokra hogy pénzt keressen és ha haza hozza a pénzt akkor lekurvázom és elítélem...kb.így van meg a pénz a mûködésre...
név: e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-03
a dókumentben az van: a színház mûködése biztosítva!
név: e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
Le kellene fordítani magyarra és közzé tenni. Kétszínû, szemét viselkedés. Köpönyegforgatás. Mentsük meg a Tháliát! Váltsuk le a vezetést!
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
A nyilatkozat aláírásokkal szentesítve:...http://www.vucke.sk/APIR/clanky/Documents/thalia-KSK-vyhlasenie.pdf ...lehangoló.Ezért tartunk ott ahol...
név: ZZZ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
Persze, hogy emelkedik. De az irány az nem elvétendõ.
Most akkor mitõl, ki és miért határolódik el?
Nem túl hiteles, ha egyszer gazsulál és sír -rí a hun oldalon, otthon meg kezet ráz komcsi megyefõnökével és kijelenti elhatárolódik. Szerintem a józan észtõl határolódtak el, mástól nem.
Pénz már van, lehet költeni elvtársak!
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
A Korzárban megjelent információ alapján a Thália 2009-es eredeti költségvetését 9%-al csökkentette a fentartó s ugyanilyen arányban csökkent a Kassa Megye által fenntartott másik 3 színház költségvetése. A gyûjtés erdeménye 23 mill. FT ez kb. a duplája a csökkentett összegnek. Tehát a Thália most jobb anyagi helyzetben van, mint ahogy azt tervezte. Ez nagyon jó. A materialista logika szerint ilyen mértékben emelkedik majd a szívonal is.
név: ezek vérprofik, semmi kétség e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-01
Közös nyilatkozatban határolódott el Kassa megye elnöke és a kassai Thália Színház igazgatója azoktól a Duna Televízióban elhangzott kijelentésektõl, miszerint ha a színház által augusztusban indított gyûjtés során nem sikerül többletforrásokat találni a Thália mûködtetésére, a szlovák hatóságok megpróbálják megszüntetni a kulturális intézmény.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-30
Most már a 20-ason túl vannak. Bár ki bár mit mond ismerve a Thalia béna PR-ját a suta marketingjét, igen is jó húzás volt a gyûjtögetés. Három napon át még a csapból is a Thalia fojt akkora mega reklámot még nem láttam mióta figyelemmel követem a színházat- és ez jó. Ami szomorú, hogy a Duna tv nem közvetített az újabb darabokból, mivel azok egyike sincs rögzítve tv minõségbe így maradtak igaz a jó darabok - de hat a jó régiek is. A Thalia Gála: Szervezés szempontjából megvoltak a szokásos bakik egy darab mikrofonnal a színpadon kézbõl kézbe adogatva elég nyögve nyelõs díjátadások mapet show-ját kellet lenyelni a nézõknek mire a színi produkciók elõkerültek. Megjegyzem több mint 16 ezer nézõ fizetett be az internetes közvetítésre is akik valószínûleg nem hallották például a Knapik mondókájának a magyar fordítását, mivel a fordítónak nem jutott mikrofon. Persze ezt Köteles elvtárs megható beszédje uberelte kár, hogy nem sírta el magát mert még színész is lehetne belõle. Egyébként ezentúl színház is volt amit nagyon elveztem. Egykori Tháliások es a mostaniak tálaltak fel részleteket a darabokból vagy kisebb nagyobb más mûsorokat. Apropó a Gála napjára elkészült a Gyure Lajos által készített emlékkönyv is, a borítója: tiszta szoci egy színû bordó háttér és arany színû szitanyomással a vox humana majd a könyv címe...
név: tévézõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-29
november 29-én estemár 12,5 millió foirnt volt a támogatási számlán. az már egy jó produkció költsége. na mire költik?
név: L. Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-29
Azért egy dologról ne feledkezzünk meg: Más dolog a színházpolitika és megint más a színházmûvészet.
Tegnap ott voltam a Thália gálamûsorán. A sutaságoktól, ügyetlenkedésektõl eltekintve az egy színházünnep volt. Egy decens színházünnep.
Amin - csak érdekességként említem - többek közt meg lehetett figyelni azt is, h. ha színpadra áll, mi a különbség egy színész és egy politikus között. Nem volt az a jókiállású politikus, ami ne tûnt volna gnómnak a legjelentéktelenebb külsejû színészemberhez képest.
Továbbá: Meg lehetett figyelni azt is, h. ezek az emberek - mármint a Thália színészei - pontosan tudják, mi az a színpad, és hogy azon nekik mi dolguk van.
Döbbenetes, frenetikus élmény az ún. fedetlen arccal játszó színész. Nem volt nagy mutatvány rájönni, h. a Tháliát most és mindörökké a színészek tartják fenn. Mondják, közönség nélkül nincs színház. Ja. Színész nélkül nincs színház!
"Én a színész színházában hiszek" - írja egy helyütt Max Reinhardt. Hát mint mondjak, én is.
név: qwert e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-29
Szárnyakat Tháliának?
Hát persze...
Libaszárnyakat!!!   
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-27
kristóf   
A Thália jelen helyzetben halálra van ítélve.A hozzá nem értés /nemadok kór/ vitte el.Ha beállt az agyhalál akkor már fölösleges a defibrillátor...De a Thália csak a jéghegy csúcsa.A felvidéki oktatás a vallás a politikai képviseletünk és az egész önbecsülésünk a béka s...e alatt van.Csak a nagyon gyors szemléletváltás segíthetne,de arra reálisan csak a jövõ évi választasi kudarc után látok némi esélyt...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-27
Én azt látom adott esetben, hogy valami hiba van a kréta körül.
Kérdésem lenne: miért nem nyafog a Komáromi Jókai Színház, hiszen ha jól tudom, személyre, és helyzetre szabva arányosan átszámítva egy piculával sem kapnak többet vagy kevesebbet Nyitra megyétõl õk, mint a Thália Kassán Kassa megyétõl.
Kedve elvtársak!
Vége azoknak az idõknek, amikor adjatok pénzt, majd mi elverjük, mert mi csóró határon túli magyarok vagyunk.
ELÉG VOLT!
Dolgozni, gazdálkodni!
Majd ha tényleges veszély fenyeget, akkor erélyesen fellépni, de nem gazsulálni megélhetési magyarként.a meleg flekkért!
TUL SOKSZOR KIÁLTOTTAK FARKAST!
Most már hiszi a piszi...
név: Kristóf e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-27
A napokban rendszeresen hallható a „Mentsük meg a kassai Tháliát...“ kezdetû felhívás az Kossuth Rádióban. Ez szerintem koldustempó, és mint kassai magyar kikérem magamnak! A 90-es évek elején a Keleti elõtt kéregettek ilyen módon az Erdélyiek. „Adjatok pár forintot, mert határon túli vagyok”. A szlovákiai életszínvonal megegyezik a magyarországi életszínvonalával. Miért, illetve még meddig várjuk el, hogy támogassanak minket az anyuka országunkban élõk? Az, hogy a szlovák költségvetésbõl nem jut elegendõ támogatás, az a színház vezetésének és a szimagyar politikusaink hibája. Elegem van, hogy mindig valami titkos harmadik erõre fogjuk a problémáinkat.

Megoldás pedig mindig mindenre van. Csak néhány ötlet:
Folytatni a részben már megkezdett irányt és fokozatosan egy modellértékû Szlovákiában és Magyarországon fele-fele arányban mûködõ regionális színházat csinálni. Fix támogatással a szlovák és a magyar költségvetésbõl. Ha ebbe valahogy bevennék a Romathant, esküszöm, hogy talicskával lehetne kitolni Brüsszelbõl az EU-s pénzeket. Ezt megspékelve azzal, hogy a Márai gimi mûvészképzésének alapjain illetve a Rovás és hasonló csoportokkal összefogva létrehozni egy közös regionális mûvészeti oktatóközpontot, ahova Encsrõl és Királyhelmecrõl egyaránt járhatnának az érdeklõdök. A végeredmény egy pezsgõ, multikulturális mûvészeti élet Kassán.
Ez egyáltalán nem elérhetetlen cél. Meg lehetne csinálni. De olyan emberekkel akik nem értik az idõk szavát, és évek óta csak arra képesek, hogy térdre esve „felvidéki magyar vagyok” táblával a nyakukban könyörögjenek egy kis alamizsnáért, nem fog menni.

Ha pedig nem fog menni nem kellene megvárni a kínos léépülést, hanem átállni egy befogadó színházi modellre. Ez sem ördögtõl való. Csak túl sok tehetségtelen ember félti a biztos állását a Tháliában ahhoz, hogy ezt valaki meg merje tenni.

Ja a legfontosabbat kifelejtettem, úgy kell színházat csinálni, hogy a közönség bemenjen. És itt elsõsorban nem az elõadások színvonalára és a repertoárra gondolok (de azért arra is). Hanem a körítésre. Hiányzik a vezetõ színészek jó értelemben vett sztárolása, az elõadások marketinges eszközökkel történõ feltupírozása eseményekké, stb. Egyszóval a korszerû hozzáállás.

Véleményem szerint, volna bennünk tehetség és potenciál, hogy újítva, dinamikusan az adott lehetõségeket kihasználva izgalmas kulturális közeget teremtsünk a régiónkban. De, ha ez nem megy, akkor vállaljuk a SAJÁT felelõsségünket ismerjük be hogy nem megy. Inkább szûnjön meg a Thália mint hogy még 20 évig a szisztematikus léépülést és a megalázó nettó koldulást kelljen végignéznünk. Inkább költözzünk át Miskolcra, minthogy az elkövetkezõ 20 évben nekünk és a gyermekeinknek egy ilyen provinciális, reményvesztett közegben kelljen élnie. Merjünk már végre szembenézni a valósággal!