[kapcsolat]   husken

mamü

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Arany a Holdon!

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2005-12-05

a kenyérré kovászolt földCsak meg kéne maradni embernek. Kinek-kinek a maga mikrovilágában keresni a lámpába az olajat, bevilágítani vele a sötét zugokba. Gömörben is, máshol is.


gömöri táj

valahol Rimaszombat környékén

lankák

jellegzetes dombok

jellegzetes ívek

termékeny föld

anyaföld

szülõföld

Hatmilliárdnyian nézzük a világûrt, nekibuzdulva örvendünk minden hódítási sikernek s mi haszna? A sárgolyón, amin élünk, elõre nem jelezhetõ szökõár sodort el több mint százezernyi embert.

A kontinensen, ami most már lassan egy éve hazánk, nemrégiben, még tíz éve sincs, háború dúlt és tömegeket mészároltak le valamilyen vélt és mondvacsinált okok miatt.

Az ország, amelynek rendes, adófizetõ polgárai vagyunk, egy-egy tavaszi áradással nem igazán tud mit kezdeni, így aztán emberéletben, magán és közvagyonban esik visszafordíthatatlan kár.

Mi haszna hát a nagy tudásvágynak, amire olyan rettenetesen sok pénzt költ a világ, ország, egyén? Arany a Holdon? Minek, ha lehozni úgyse lehet, ha meg lehozzuk, még a bilit is abból lehet majd önteni.

Megfordítani egy értékrendet nem egyszerû. A kicsit, a magunk világát sem ismerjük, annak titkaival sem tudunk megbirkózni s mégis más világok, a teremtés titkait fürkésszük megszállottan.

Egyszer egy baráti beszélgetésen valaki felvette a kérdést, mi lenne, ha egy csapásra nem költenénk egymás elleni fegyverkezésre, hanem az erre évente felhasznált pénzeket végre arra fordítanánk, hogy legyen ennivalója mindenkinek, legyen tisztességes lakása, legyen meg egy normális élethez való lehetõsége. Persze idealizmus ez, de néha érdemes elgondolkodni rajta.

Bontható ez a kérdés részletesebben, akár hétköznapibb dolgokra is. Mikrovilágomból indulok ki. Gömör: ország, az országon belül. Minden adottsága adva van egy virágzó léthez. Ilyen korszakát számon is tartja a történelem, ám ma inkább arról kell beszélni, mit jelent ma itt így élni, ebben a közegben, a természet és társadalom kölcsönhatásában, elfeledettnek tûnõ régióban.

Hol van hát az az örökösen elbújó krajcár, amely nélkül nem lehet  semmibe sem belekezdeni, hol van a fény, amely nélkül nem tudunk dolgozni? Elgurult volna, kihunyt volna? Nem hinném.

Talán csak az van, hogy a sok porhintéstõl, a napi kábításoktól, az aranynak a Holdon való felfedezésén való csodálkozástól, mézesmadzagként elhúzott autonómiaálmokról való értekezések figyelésével egyszerûen nem vagyunk képesek odafigyelni az orrunk elõtt magát kínálgató lehetõségekre. A lehetõség pedig nem sokáig kínálkozik. Megvillan s eltûnik gyorsan.

A tudomány szent dolog, amíg ténylegesen szolgál, az ismeret minden bizonnyal hasznunkra válik, ha biztos és jó alapokra épülve gazdagítja az ember gondolkodását, visz valamilyen megvalósítható emberi cél felé, jobbá próbálja magunk és mások életét tenni.

Vizet kell fakasztani a sziklából, hogy ne legyen szomjúság, ha ezernyi gyerek áll sorban cserba, koszos edényekkel ivóvízért. Maroknyi búzából kell olyan búzatáblát varázsolni, amely faluknak ad kenyeret.

Kellenek a mûszerek, hogy elõrejelezhetõk, kiküszöbölhetõk legyenek a katasztrófák. Eközben tisztán kell tartani a ház elõtt az árkot, nem kell a növényvédõszert, a mérgeket hanyagul szétdobálni a kert végi sufniban, el kell néha gondolkodni azon, hogy hol lehet és hol kell éppen segíteni a másikon, mert szenved, mert gyenge, mert erõtlen és tehetetlen, tanácstalan a gondjainak fojtogató hálójában.

Nem a Holdon kell aranyat keresni, nem az ölést szolgáló mûszereket kell tökéletesíteni. Csak meg kéne maradni embernek. Kinek-kinek a maga mikrovilágában keresni a lámpába az olajat, bevilágítani vele a sötét zugokba. Gömörben is, máshol is. Nem pedig a Holdon keresni aranyat s elbámulva nézni millirád kilométerekre tõlünk narancssárga-e vagy éppen szürkészöld az ismeretlen és soha igazán el nem érhetõ bolygó felszíne.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :