[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Arc poéta ars poétikája

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2005-09-14

Szakmai gyakorlaton valahol Nógrádban - jegyzetsorok Mizser Attila verseirõl...


"Költõ vagyok - mit érdekelne/ engem a költészet maga?" József Attila: Ars poetika. Mizser vagyok - mit érdekelne engem a Mizser maga? - játszhatnák el a kérdéssel mint olvasója a mizseri költészetnek. Elidegenítés - magamnak magamtól való teljes elvonatkoztatására tett kísérlet - elvonatkoztatás és a végén feloldás nélküli súlyos szavak, mondhatni szakítástörténet, mondhatni mélyönanalízis, boncolás, végleges kibontása és megmutatása a legmélyebb bugyroknak. Micsoda súlyos rendszer ez? Közben kikacsintás, angolos humor és sportkommentátorokat megszégyenítõ szakmai szóhasználat, filozófia, önemésztés, háború és béke, viharok és mély csendek, állandó útonlevés érzésének vetítése, állandó otthontalanság és bizonytalanság tudatos megélésének sugárzása. Absztrakt, szürrealista film, reneszánsz képi világgal, tudom ilyet anakronizmus leírni, de mégis, ez van! A forma kötött, ám a szonettformájú amforákban hol édes bor van, hol ecet, hol méreg, hol vér, hol nyirkos csókja a halálnak, ismeretlen ízek ezek vagy mégis ismerõsek? Valami érdesen és nem édesen ringató ritmus hullámzik végig, nem tudni már, a költõ játszik-e a rímmel vagy már fordítva? Olykor azt sem tudom már, ki kit ír itt meg, mert ha csupán egy személyes és szemérmes önvallomásnak minõsítenénk ezt a kötetet, akkor iradatlan butaságot követnénk el, ugyanis sokkal szerteágazóbb érzelmi és értelmi folyamatok lenyomata ez a könyv. A XX. század vége, az új évezred kezdete, ebben pedig benne minden csiszolópapírszerûen és állandóan lelket kaparó szomorúság, egy költõ igazi és önmagát feltáró szomorúsága. Lappangás, Labirintus, Sorhossz - e három ciklusba beleépített egységes versanyag igen súlyos érvényû, mondhatni a végletekig kidekázott állapotjelentése egy férfikorba lépett s máris megcsalatott, megcsalatkoztatott, igen érzékeny receptorokkal a világot figyelõ költészetnek. Kisfiús kiszólások, a rút lelketlen, szocialista múlt törvényszerûen még ebbe a költõi alakulásba is képes volt belefúrni néhány soha többé ki nem húzható tüskét. A szerelem virágzása és romlása micsoda hõfokon képes égetni kívül s belül, s mint ki riad vagy futna egy jó szóra, olyanná varázsolja a verset s általa költõt és olvasót. A magából való kiírás módszerével próbál valamit lefejteni nehéz és lelkét még védtelennebbé tevõ páncélzatából, a fanyar humorból és iróniából Mizser. Már õszinte és már azt is tudja, ezt az õszinteségét ki is lehet s mint a versek mutatják, ki is használták már. Hontalan és otthontalan, mint Bulgakov Hontalanja, találkozik a Mesterrel és beledugja mutatóujját a sebbe, ettõl még jobban kételkedik s még jobban hinni kezd. Paradoxonok ívén, rejtjelekkel és speciális érzelmi morzeábácével üzen, figyeli önmagát, reakcióit Mint az elején már megjegyeztem, Mizser vagyok, mit érdekel engem a Mizser maga módon, aposztrofálva a József Attila féle kérdést a költészetrõl, valami igen fényes felületû gyémántot próbál magának csiszolni a világból, hogy végre is azzal majd önmagát írja, karcolja fel az égre. Úgy ír, mintha minden pillanata az utolsó lehetne s mintha minden pillanata egy új élet indulását karózná ki a végtelenben. A versekbeli szóhasználat egy modern magyar nyelv. Nem a kétszáz szót használó metrón egymásra ugató üresfejû tinédzserek világa ez, hanem ezernyi rejtjelezéssel megtoldott, mükénéi labirintus, ahol egyszerre Minotaurus és az õt legyõzni kívánó ifjú Thészeusz meg maga Aridané fonala õ egymaga. Van ebben a költészetben valami egészséges provokatív felütés. Kontúrjai tiszták, a kontúrok közt azonban szándékosan elmosott alakok és színek vannak. Minden alakban egy kicsit maga a vers írója is benne, még láthatóan, de éppencsak felismerhetõn. Vágások sora, mint egy versklippekbõl összevágott film, zenék és csendek, vihar és nyugalmas éj egyformán hangsúlyos szerepben. Kicsoda hát ez a költõ? Milyen ez a kötet? Jó költõ, jó kötet - de ez így szimpla kávé a miskolci állomás büféjében s nem jellemzésként használható információ. Kibonthatatlan és megmagyarázhatatlan mélységek felett egy szál verssoron egyensúlyozik át Mizser, mutatja nem fél és el is hiszem neki. Ettõl ilyen különleges! Másik oldalról nézve már a mélység látványától kisfiúvá váló, a sötétségtõl, az egyedülléttõl könnymaszatossá váló gyermeki tisztaság, majd egy másik versben máris megint kamaszos káromkodós dühû megváltói posztok keresése. Mindez mint egy örvény belecsavarintva a szonettformába, a kiszóló, magát megtagadó remete hangján hogy aztán végtelen lírai finomságokból katedrálist építve egyszerû szavakkal valljon magáról: ember vagyok, ismerjetek meg! Mizser vagyok mit érdekel engem a Mizser maga?!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :