[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Átveréses kapitalizmus II.

szerkesztette: Kiss László, 2009-10-19

Jól élünk!Miért jutottunk az átveréses kapitalizmus korába? Aki összeesküvés-elméletet vár most, az csalódni fog. A dolgok természetes fejlõdés során értek el ide, s a háttérben a globalizáció áll.


Automata


grafika


vásárlás


vásár


melltartók


kínai tejüzem


kínai gyár

 Ez talán így túl egyszerûnek tûnik, ezt a kifejezést jokerként be lehet ma dobni mindenhová. Mire gondolok tehát? A világ beszûkültével (vagy kitágulásával -- nézõpont kérdése) a termelési technikák, technológiák globalizálódtak, általánossá váltak az egész földön. Szinte bármit lehet bárhol gyártani, s hihetetlenül rövid idõ alatt be lehet indítani a termelést.

Mindez talán rendjén is van. Ledõltek, ledõlõben vannak régi tabuk, hogy ezt vagy azt csak bizonyos országok, népek képesek produkálni, ellátni vele a piacot. Az országok, s mi több, lassan kontinensek fölé nyúló multik bebizonyították, hogy hónapok, lassan hetek alatt be tudnak indítani egy gyárat, egy szolgáltatást -- akár a világ másik felén. (A Székesfehérváron leszerelt IBM gyár Malajziában egy hónap múlva termelt.)
   Nyilván ebben a profit vágya hajtja õket, s nincs is ezzel semmi baj, egyezik a kapitalizmus elvével, ha olcsóbban tudja ugyanazt elõállítani, maradjon talpon, s vesszen a férgese. És haszonért dolgozik mindenki, a szocializmus próbált ezzel szembeszállni, s kudarcot vallott.


   Szóval a gyártási technológiák oda fejlõdtek, hogy ezeken már nem nagyon lehet költséget megtakarítani, nem várható a jelenlegi színvonalon olyan bomba ötlet, mellyel egy cég sokkal olcsóbban tudná ugyanazt a terméket elõállítani, mint a konkurense. Marad tehát a munkaerõvel való manipuláció. Ezért mennek olyan országokba, ahol olcsó a munkaerõ. Olcsó a munkaerõ, mert alacsony az életszínvonal. Itt van egy kis csapdahelyzet, mert a fejletlen országok pont fejlõdésük zálogát látták a külföldrõl betelepült gyárakban. De mihelyst emelkedik az életszinvonal, a külföldi befektetõnek csökken a haszna (szolídabban versenyképessége),  továbbmegy egy második lépcsõs fejletlen országba. Majd a harmadikba, negyedikbe. A 22-es csapdája. Látható, hogy az efféle költségcsökkentés nem folytatható a végtelenségig. (Vagy igen? Mesterségesen szegénységben tartjuk a bedolgozó rabszolgákat? Ki tudja...)

 
   Ezzel a természetes fejlõdéssel mégis van probléma. A globalizált világban ugyanezt meg tudja csinálni a konkurens is. Õ is kitelepül, talál olcsó munkaerõt stb., stb. Ugyanazt a gépsort használja, ugyanazokkal a gazdasági lehetõségekkel él, mint a másik. Rejlik még némi kiaknázható erõ a végtermék csomagolásában, tálalásában, reklámozásában, tehát a sokat emlegetett marketing még szerezhet némi elõnyt a konkurenssel szemben. De ez csak pillanatnyi, mert a versenytárs módosít a csomagoláson, reklámon (esetleg ugyanannak a reklámcégnek ad megbízást), s máris átvette a "hajszálnyi" elõnyt.
   Tehát a hagyományos módokon már nemigen lehet a versenytársat legyõzni. De hát megállás nincs, valahogy tovább kell lépni, ezt diktálja a dialektika. A helyzet nem maradhat ugyanúgy tartósan, ha másért nem, hát azért, mert olyan még nem volt.

 
   Úgy kezdõdhetett a dolog, hogy valakinek, valószínûleg szorult helyzetében eszébe jutott, mi lenne, ha nem a megszokott alkatrészt, elemet építenék be a termékbe, hanem annak valamilyen gagyibb, olcsóbb változatát...? Megtette. Aztán félve várt. És nem történt semmi. Illetve semmi rossz. A terméket vitték, hiszen olcsóbb volt. A konkurens nyilván dühöngött. De mit tehetett? Fogyasztóvédelem? Évekig tartó, bizonytalan perek? És mit tudna bizonyítani? Hogy a termékbe nem német biztosítékot építettek be, hanem kóreait? És akkor mi van? Tilos? Nem. Szóval, nem lévén más lehetõsége, hogy elkerülje a csõdöt, lemásolta ezt a költségcsökkentõ módszert. Aztán követte ezt a többi cég is, mert nem tehettek egyebet. És látták, hogy a dolog forog. Igazolódott az a régi mondás, miszerint a kereskedelmet az mûködteti, hogy tíz emberbõl kilenc hülye... Nem azért nevezem tehát átveréses kapitalizmusnak a mait, mert vannak gagyi termékek, hanem azért, mert már a márkás is az.


   A közelmúltban láttam egy újkeletû autógyár szórólapját. Az egyik modelljükbe épített 1,4-es motort, mely 60 LE-t tud, csúcsmodellnek titulálták. Ja. A 70-es években ez igaz is volt. De hányan tudják ezt...? A gyógyszereket ma már úgy reklámozzák, hogy az embernek bûntudata lesz, ha nem szed. Nem szeretünk szenvedni, s a túlgyógyszerezésbe belerokkant immunrendszerünk miatt még többet fogunk. Ez lesz az ár. Az 1347-es pestisjárvány elvitte Európa egyharmadát. Nem tudtak ellene védekezni. De aztán az újból és újból visszatérõ pestis vereséget szenvedett, mert az immunrendszer leküzdötte. Maga. Nem katalizátorral.
  

És az élelmiszerek. Ha az eddigiekrõl valakinek is kétségei lennének, most meg kell adnia magát. Azt sem tudjuk, mit eszünk. De talán jobb is! A fogyasztóvédelem bevizsgált Budapesten 100 virslimárkát. Nem ismerem ugyan a kritériumokat, de beszédes, hogy mindössze egy márkáról mondták azt, megüti a "virsli" kategóriát. Akkor a többi 99...? Az mi?
   A dolog igaz lehet. Nyáron, grillezéshez a húst kiegészítendõ, vettem "olcsó" virslit. Sokmindenre számítottam, de erre azért nem. A "virsli" egyszerûen lefolyt a grillezõ rácsról, mint valami búcsús mûanyag. Nézzük pozitívan a dolgot. Felfedeztem egy új tûzoltószert!
  

A globalizált termeléstõl a haditechnika még mentes. A csúcstechnikán õrködnek. Bár itt sem az elérhetetlenség a fõ akadály, inkább annak irdatlan költsége.


   Az átveréses kapitalizmus (IV. szakasz) tehát itt van, benne vagyunk. Már régen nem a belsõ igényeink szabják meg fogyasztásunkat, igényeinket szabják meg. (Ezt a Sony vezérigazgatója meg is fogalmazta, én alakítom az igényeket...). Ez a túlpörgetett, erõltetett fogyasztás már beteges. Felmérések bizonyítják, a megvásárolt termékek 70%-ára nem is gondoltunk, mikor beléptünk a boltba. És rosszabb, hogy nem is nagyon van rá szükségünk.
  

Nincs pánik. Szükségszerû volt, hogy eljussunk ide. De azt ne higgye senki, hogy tartósan mûködhet valami, ami csaláson alapul. A józan ész, és a történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, ha valami nem az, aminek állítjuk, az elõbb-utóbb megbukik.         


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :