[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az 50 éve elhunyt Albert Schweitzer öröksége (2. rész)

szerző: Varga Zsuzsa 2015-07-03

 

Az 50 éve elhunyt Albert Schweitzer öröksége (2. rész)

 

I.3 Egyetemi tanulmányai

 

     Nem sokkal középiskolai tanulmánya utána Párizsba utazott nagybátyjához. Itt megismerkedett Charles-Maria Widorral, az elzászi születésű, magyar származású orgonaművésszel, a párizsi zeneakadémia igazgatójával. Widor, miután meghallotta játszani, azonnal elvállalta magántanítványának. 

 

     1893-ban jelentkezett és beiratkozott a strasbourgi egyetem teológiai, illetve bölcsészkarára. Az akkori strasbourgi egyetem a maga fiatalos lendületével híres és fogékony volt az új nézetek, tudományos kutatások iránt.

 

     1894-ben katonai behívót kapott egy és fél éves szolgálatra, amit a strasbourgi helyőrségnél kellett letöltenie. Délelőtt 11 óráig hallgatta az egyetemi előadásokat, aztán ment a laktanyába. Az őszi hadgyakorlatokra menet egy görög Újszövetséget vitt magával, és egész idő alatt dolgozott. „A laktanyában feltűnt az örökösen olvasó és jegyzetelő katona. Egy fiatal zászlós emiatt gyakran ingerkedett vele.

- Ön teológiát tanul? – kérdezte egy alkalommal.

Schweitzer összevágta bokáját.

- Igenis, zászlós úr!

- Akkor ön prédikálni is tud?

- Tudok, zászlós úr!

- És ha most azt parancsolnám, hogy prédikáljon, milyen szöveget választana?

- Bálámot és a szamarát, és modern párhuzamot vonnék hozzá.” /11/ 

 

     A teológia első évei alatt Heinrich Julius Holtzmann előadásait hallgatta a szinoptikusokról. Holtzmann állította először, hogy Márk evangéliuma az ősforrás, amiből a többi evangélium is merít. Tehát Jézus életét Márk evangéliumából lehet a leghitelesebben levezetni. Ezzel a megállapítással kapcsolatban akkor merültek fel a kételyei, mikor a Máté 10. és 11. fejezetét tanulmányozta.  Máté 10. fejezetében olvassuk, hogy Jézus kiküldi tanítványait Izráel városaiba ezzel a megbízatással: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (Máté 10,7). Ebből az Igéből azt lehet következtetni, hogy mielőtt még bejárják Izráel városait, kezdetét veszi a messiási birodalom. Azt is előrevetíti, hogy súlyos üldöztetésben lesz részük. Ezzel szemben semmi nem történt akkor a tanítványokkal. Holtzmann véleménye szerint ebben a passzusban nem egy történeti beszédről van szó, hanem olyan beszédek gyűjteményéről, amiket később gyűjtöttek össze. A fiatal teológus mégsem elégedett meg ezzel a válasszal. Maga a tömör szöveg ugyanis arra utal, hogy Jézus ugyan megjövendölte a messiási birodalom eljövetelét, az események mégsem őt igazolták. De hogyan élt akkor Jézus ebben a várakozásban? A Máté 11. részében az a kérdés foglalkoztatta, amit Keresztelő János tett fel Jézusnak: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Máté 11, 3). Schweitzer szerint újszövetségi tanárának szövegmagyarázata nem követte eléggé a szöveg rejtélyeit. Mert vajon kire gondolt János „Eljövendő” alatt? A Messiásra? Vagy Illésre?  Jézus válasza nem egyértelmű: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Máté 11, 4–6). Az az állítás, hogy Jézus Keresztelő János hitét akarta volna próbára tenni, csupán kibúvó. Helyesebb arra következtetni, hogy szándékosan nem akarja felfedni kilétét, mivel ez idő tájt követői nem tartották Messiásnak.  „Bizony mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.” (Máté 11,11) Jézus eme szavaira is egy újszerű magyarázatot keres. Az akkoriban elfogadott magyarázatot ugyanis, miszerint Jézus Keresztelő Jánost alacsonyabb rendűnek ítélte volna az Isten Országához tartozó híveinél, elvetette. Úgy vélte, ez a megállapítás a valós világ és a természetfölötti, messiási világ közi különbségre utal. Emberként  Keresztelő János ugyanis a legnagyobb mindazok között, akik eddig a földön éltek. De a messiási birodalom létrejöttével a hús-vér test természetfölöttivé válik, s ezért ezen legkisebb természetfölötti lény is nagyobb a földön élő embereknél. 

 

     Ezek a gondolatok, passzusok, a szövegek kritikai magyarázata új távlatot nyitott a teológus előtt: megbizonyosodott afelől, hogy Jézus nem egy, a földön létrejött országról beszélt híveinek, hanem a természetfölötti világban létező ország eljövetelét hirdette. A következő években mélyen tanulmányozta Jézus életének problémáit, és az evangéliumokat. 

 

     Közben zenei tanulmányát sem hanyagolta. Ernst Münch (egykori mühlhauseni tanárának a bátyja) megbízta a Bach-kantáták és passiók orgonakíséretével a strasbourgi Szent Vilmos- templomban. Ezáltal behatóbban megismerkedhetett Bach műveivel és azok interpretálásával. 1896-ban elutazott a bayreuthi ünnepi játékokra, ahol Wagner a Niebelungok gyűrűje című előadását láthatta. Ez az élmény nagy hatással volt előadóművészetére. Bayreuthban megismerkedett Wagner feleségével, Liszt Ferenc lányával, Cosimával, akinek nagy tisztelője lett.

 

     1897 nyarán letette első teológiai szigorlatát az „Utolsó Vacsora schleiermacheri felfogásának összehasonlítása az Újtestamentumban, valamint a reformátorok hittételeiben foglalt értelmezéssel” című szakdolgozat megírásával. Művében kifejti, hogy Schleiermacher Dogmatikája az Utolsó Vacsorára vonatkozó részében felhívja a figyelmet arra a tényre, miszerint Máté és Márk evangéliumában, ami a legrégebbi forrásnak tekinthető, Jézus nem szólítja fel a tanítványokat a vacsora megismétlésére. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a gondolat az őskeresztyén gyülekezetektől ered. Schleiermacher szerint azonban ha valóságosan szóban nem is történt meg ez a felszólítás, az utolsó étkezés természetéből annak újbóli megismétlésére lehetett következtetni. Mivel a korábbi értelmezések közül egyik sem magyarázta, hogy vajon miért is szolgáltatták ki az Úrvacsorát Jézus határozott felhívása nélkül, ez a kérdés megoldatlan maradt. Ám Schweitzerben felmerült a gondolat, hogy az Utolsó Vacsora elköltése nem kapcsolódott-e Jézus és a tanítványai szemében annak a messiási Utolsó Vacsorának a reményéhez, amit majd Isten Országának közeli eljövetelekor fognak elkölteni? Az Úrvacsorához fűződő gondolatait aztán későbbi tanulmányában bővebben kifejti.

 

     1898-ban letette a teológiai államvizsgához szükséges első szigorlatot. Ezután megkapta a Goll-féle ösztöndíjat, amelynek feltétele a teológiai licentiátus elnyerése volt az egyetemi tanulmányok hatodik évének végéig. Egész nyarát a filozófiának szentelte, Párizsban a Sorbonne-on bölcsészeti előadásokat hallgatott. Közben Widornál továbbtanult, és a Notre- Dame és a Saint Sulpice templom orgonáin játszott. Ebben az időszakban ismerkedett meg Marie Jaell-Trautmannal, akinél zongorát tanult. 

 

     1899 márciusában megírta filozófiai disszertációját, amelynek címe: Kant vallásfilozófiája „A tiszta ész kritikájá”-tól „A vallás és puszta ész határain belül”-ig. Ez év júliusában megvédte munkáját, és Strasbourgban a bölcsészetek doktorává avatták. A nyarat Berlinben töltötte, olvasott, filozófiát tanult, valamint a Vilmos császár emléktemplomban orgonált. Megismerkedett az akkori berlini szellemi elit tagjaival, barátságokat kötött, ami később, afrikai munkájában oly nagy segítséget jelentett neki. 

 

     1899 december elején megkezdte segédlelkészi szolgálatát Strasbourgban, a Szent Miklós-templomban. Két idősebb lelkésszel közösen hirdette Isten Igéjét, vasárnapi iskolát tartott és kátét oktatott. 1900. július 15-én letette második teológiai vizsgáját. Még ebben az évben megírta a teológiai licentiátus elnyeréséhez szükséges munkáját „Az Utolsó Vacsora problémája a XIX. század tudományos kutatásai és történeti beszámolók alapján” címmel. 

1901-ben megválasztották a Collegium Wilhelmitanum igazgatójává, és ezt a tisztséget 1903-ig töltötte be. 

1902-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett „A messianizmus és a passió misztériuma. Jézus életének vázlata” című munkájával. Számos egyetemen tartott előadásokat az Újszövetségről és a Jézus-kutatás történetéről.

 

I.4 Bach és az orgonakészítés

 

     Johann Sebastian Bach művészete iránti lelkesedése ebben a munkával és kutatással telt időszakban sem halványodott. „Azért szeretem ezt a zenét, mert olyan végtelenül tiszta, világos és emberi” /12/  – fogalmazta meg rajongását darabjai iránt. 

Schweitzer Widor ösztönzésére fogott bele a Bach monográfia megírásába, szenvedélyesen és alaposan. 1902-ben kezdte el írni, francia nyelven. Két év alatt elkészült vele. Megkérték, hogy fordítsa le ezt a nem mindennapi, zenetörténeti és zeneelméleti alkotást német nyelvre, de egyszerűbbnek tűnt azt újraírni. Alkotása eddig ismeretlen titkokat tárt fel Bach életművében, és kulcsot adott a művek mélyebb tanulmányozásához. 1905-ben jelent meg francia és 1908-ban német nyelven.

 

     Albert Schweitzer nemcsak játszott az orgonán, hanem fel akarta tárni az orgonakészítők titkait. Először a günsbachi orgona felépítését tanulmányozta, majd ahová csak eljutott, próbálta megmenteni az orgonákat. „Rengeteg időt és munkát szenteltem az igazi orgonákért vívott harcnak. Számos éjszakán át görnyedtem a különböző orgonatervek fölé, amelyeket átvizsgálás vagy módosítás céljából küldtek el nekem. Sok utazásra szántam el magam, hogy a helyszínen tanulmányozhassam, restaurálni kell-e a régi orgonát, vagy újjal helyettesíteni." /13/  Az volt a véleménye, hogy az 1850–1880 között épített orgonák jobb felépítésűek, alaposabban kidolgozottak és szebben szólnak, mint az újabbak. „A régi orgonák megtartásáért vívtam a legélesebb harcokat. Az első öreg orgona, amelyet sikerült megmentenem – és milyen nehezen! –, a strasbourgi Szent Tamás-templom szép hangszere, Silbermann alkotása.” /14/   1908-ban egy tanulmánya is megjelent „A német és francia orgonakészítés művészete” címmel. 

A megmentett orgonákat lefényképezte, és ezekkel a képekkel díszítette a günsbachi házának lépcsőházát.

 

 

/A szakdolgozat a 2015-ös II. lekészképesítő vizsgára készült/

 

/11/ Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 33.

/12/ Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 37.

/13/ Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 39.

/14/ Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 40.

 

Kapcsolódó cikkek: 

 

 https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-1-resz_3263

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :