[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az 50 éve elhunyt Albert Schweitzer öröksége (4. rész)

szerző: Varga Zsuzsa 2015-11-07

 

Az 50 éve elhunyt Albert Schweitzer öröksége (4. rész)

 

II. Albert Schweitzer életműve és öröksége

A Lambarénéi kórház

 

A Lambarénéi kórház nem csupán egy egészségügyi épület, hanem a krisztusi szeretet eleven emlékműve. Annak a szeretetnek és kegyelemnek, ami magát nem kímélve önmagát adta az ember bűneiért, Isten Fiaként vállalta az emberi lét megpróbáltatásait, nehézségét, szenvedését, hogy Isten mérhetetlen, kimondhatatlan szeretetét megmutassa a bűnös embernek, s elhozza mindenki számára az üdvösséget, aki csak hisz Őbenne. „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk 16, 15-16) Albert Schweitzer eleget tett a krisztusi felszólításnak, tetteivel, szavaival hirdette az evangéliumot azoknak az embereknek, akiket a világ alkalmatlannak tartott a keresztyén eszmék befogadására. Azt tartották, hogy az afrikai bennszülöttek primitív életvitelük miatt nem képesek Krisztusban hinni, és a testi szenvedést, a betegségeket is jobban tűrik a fehér embernél. De a nagy teológus, filozófus, orgonaművész, mindenki „nagy doktora” életművével rámutatott arra, hogy a világ bármely részén is élünk, bármilyen rasszhoz is tartozunk, mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akikben ott él a vágy Isten megismerése iránt. Fehérek és feketék közösen valósítják meg a krisztusi igét: „mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Máté 13, 8)

 

II.1 Az elhatározás

 

1904-ben egy missziós felhívás került a kezébe. Már előtte sokat gondolkodott azon, mi is lenne az ő tulajdonképpeni küldetése, mi az, amivel emberségesebbé tehetné a világot. A Párizsi Evangélikus Missziós Társaság kiadványából megtudta, mire is van leginkább szüksége az afrikai missziónak: orvosokra. Mivel az álomkór rohamosan terjed, egyre több embert követel áldozatul, és kevés az a misszionárius, aki az őserdőben szolgál. Ez a felhívás megérlelte benne a gondolatot: orvosi diplomát szerez, és a fekete kontinensen fogja a szeretet parancsolatát betölteni. „Misszionáriusok különböző írásaiból és szóbeli közléseiből tudomást szereztem az őserdei bennszülöttek testi gyötrelmeiről. Úgy érzem, a gonosz gazdag emberről és a szegény Lázárról való bibliai példázat rólunk szól. A gazdag ember – mi vagyunk. (…) A szegény Lázár – a színes bőrű ember – ugyanúgy, sőt még jobban ismeri a betegséget és a fájdalmat, mint mi, de nem tudja leküzdeni. Mi úgy viselkedünk, mint a gonosz ember, akinek az ajtaja előtt ülő szegény emberrel szembeni közönye bűn volt, mert nem élte bele magát felebarátja helyzetébe, és nem hallgatott a szívére.” 

 

Belekezdett hát, hogy a gazdag ember közönye helyett beleélje magát felebarátai helyzetébe, és enyhítse testi szenvedésüket. 1905-ben elkezdte orvosi tanulmányait, majd annak végeztével, 1913-ban jelentkezett a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság szolgálatába. „Jól tudtam: aki járatlan ösvényre lép, kockázatot vállal, és nem mindig számíthat sikerre. Az én esetemben úgy éreztem, érdemes a kockázatot vállalni, mert alaposan meghánytam-vetettem magamban a kérdést, és mérlegeltem minden szempontból. Tudtam, hogy eléggé egészséges, erős idegzetű, szívós, meggondolt, igénytelen vagyok, és megvan bennem mindaz, ami elhatározásom megvalósításához szükséges. Ezenfelül – úgy gondoltam – elegendő lelkierővel rendelkezem, hogy elviseljem tervem esetleges kudarcát.” 

 

A Missziós Társaságnak felajánlotta, hogy teljesen egyedül, egyházi és állami támogatás nélkül kórházat létesít Gabonban, az Ogooué folyó mentén. Tervét először visszautasították, arra hivatkozva, hogy ő nem lenne alkalmas a missziós munkára, nem eléggé „hithű” protestáns. Albert Schweitzer azonban kijelentette: nem prédikálni akar, hanem gyógyítani. Így aztán a Missziós Társaság rendelkezésére bocsátott egy épületet Lambaréné területén. 

 

1913 nagypéntekén indult el Günsbachból Albert Schweitzer és felesége, hogy Afrikába utazzon. Alaptőkéje a Bach-monográfia jövedelme volt, de segítettek barátai, a strassburgi egyetem kollégiuma, és a günsbachi előljáróságok is. A párizsi Bach Társaságtól ajándékba kapott egy orgonapedállal ellátott „trópusi” zongorát, ami ellenálló a párás éghajlattal szemben. 70 ládányi csomaggal és egy zongorával  felszerelkezve indultak tehát útnak. 

 

A Gironde folyótól az Europe nevű hajón utaztak három hétig. A hajó fedélzetén összeismerkedett egy katonaorvossal, aki már 12 éve élt a trópusokon. Tőle sok hasznos információt kapott a trópusi betegségekről és Lambarénéről. Április 13-án, vasárnap reggel ért Libreville-be a hajójuk. Ott egy franciául is beszélő amerikai misszionárius fogadta őket, Ford úr, akinek meghívására a barakai missziós telepet tekinthették meg. Majd hétfőn reggel a vámellenőrzés és átrakodás után átszálltak az Alembé nevű folyamnaszádra. Mintegy ötórás utazás után végre előtűnt új otthonuk, Lambarené. A rakparton Christol és Ellenberg misszionárius fogadta őket a missziós iskola diákjaival. Pirogáikon megérkeztek nehéz csomagjaikkal a Lambarénéi Missziós Telepre, ahol elfoglalhatták cölöpökön álló kis faházikójukat, amelyben négy szoba és egy veranda volt. ”Amikor lefeküdtek, hogy az utazás és rakodás fáradalmait kipihenjék, nyugalmukat megzavarta egy óriási pók. Schweitzer elpusztította a kellemetlen lakótársat, aztán felsóhajtott: Borzalmas, hogy ebben az országban először egy életet kellett megsemmisítenem!”

/A szakdolgozat a 2015-ös II. lekészképesítő vizsgára készült/

 

Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 4344.

Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 47.

Közli: Dr. Marék Antal: Így élt Albert Schweitzer, 68--69.

 

Kapcsolódó cikkek:

 

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-1-resz_3263

 

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-2-resz_3272

 

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-3-resz_3303

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :