[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az 50 éve elhunyt Albert Schweitzer öröksége (5. rész)

szerző: Varga Zsuzsa 2015-12-15

 

Az 50 éve elhunyt Albert Schweitzer öröksége (5. rész)

 

II.2 A missziós telep felépítése

 

Az Ogooué vidékére 1874-ben érkeztek először protestáns misszionáriusok. Amerikaiak voltak, és a francia kormány hamarosan betiltotta működésüket, ugyanis az iskoláik nem feleltek meg a francia kormány magas követelményeinek. Ezért 1892-től a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság vette át a missziós telepek gondozását. Négy telepet létesítettek ezen a vidéken: N` Gômô, Lambaréné, Samkita és Talagouga területén.

 

 A lambarénéi missziós telep három dombon épült. Az első dombon állt a fiúiskola, a misszió piaca és a misszió nagy háza. A másodikon az orvos háza, a harmadikon a leányiskola és a misszió másik háza. A házaktól 20 méterre terül el az őserdő. A házak körül gyümölcsfák vannak ültetve. Maga a telep 600 m hosszú és 100–200 m széles. A telepen ideális esetben 7 misszionárius teljesít szolgálatot: a telep vezetője, a térítő utakat végző misszionárius, a fiúk oktatását végző tanár, a lányok oktatását végző tanárnő, egy vagy két kézműves, és ideális esetben egy orvos. Az itt szolgáló misszionáriusoknak gyakorlatilag minden munkához érteniük kell, nagyon szigorú napirendben áttekinthető munkamegosztást szükséges végezniük. Az afrikai égövben az európai éghajlathoz szokott ember szervezete ugyanis nagyon hamar elfárad, elhasználódik és munkaképtelenné válik. A misszionáriusoknak nagyon alapos teológiai képzésre van szükségük, valamint olyan szellemi műveltségre, hogy minden nehézség ellenére feladatuk magaslatán állhassanak. A mindennapi életszükségletek kielégítése – ami Afrikában különösen nagy gondot jelent –, a kulturális különbség, a természeti emberek mindennapjainak megértése és tiszteletben tartása olyan személyeket igényel, akik a hitben szilárdan állnak, képesek a kitartó és szívós munkára, mindemellett nyájasak és szelídek tudnak maradni a mindennapi hajsza közepette is. 

 

A missziós telep vezetőjére hárul a legnagyobb felelősség. Rajta múlik, hogy a telep kevés befektetéssel eredményesen működik-e, vagy éppen fordítva. Feladata az istentiszteletek tartása a telepen és a környező falvakban, az iskolák és a telep ültetvényeinek gondozása, a heti vásárok (cserekereskedelem) eredményes megrendezése, ő dönt a bennszülöttek palávereiben. A vezető felelőssége a posta és a csomagok eljuttatása a címzettekhez, az élelmiszerek beszerzése, továbbá minden erkölcsi vétség kiértékelése. 

 

A térítő misszionáriusok legnagyobb tőkéjük az idejük, a telep dolgaival nem jó foglalkozniuk. Az iskolák bentlakásosak, októbertől júliusig tanulnak itt a gyermekek. Minden napot reggeli áhitattal kezdenek, és esti áhitattal zárnak. Az ellátásért némi munkát végeznek. A keresztyén misszió legsúlyosabb problémája azonban mégis csak az, hogy protestáns és katolikus felekezetek térítenek egy helyen. Az Ogooué vidékén nagyon kiegyensúlyozott és baráti a viszony mindkét misszió között, más helyeken azonban az egymás közötti versengés aláássa a Krisztus Egyháza iránti tekintélyt a bennszülöttek között. A protestáns misszió arra törekszik, hogy keresztyén embereket neveljen, ez a felnőtt keresztség gyakorlatában is megmutatkozik. A katolikus misszió azonban a gyermekkeresztség gyakorlatával a szilárd egyház megalapítását tartja szem előtt. „A protestáns misszió célja emelkedettebb, de kevésbé számol a valósággal, mint a katolikus. Tartós nevelőmunka biztosítása céljából szilárdan megalapozott egyházra van szükségünk, amely a keresztyén szülők gyermekei révén természetes módon gyarapodik. Erre tanít bennünket a mindenkori egyháztörténet is. De vajon nem az-e a protestantizmus nagysága is, meg gyengesége is, hogy túlságosan egyéni vallás és túl kevéssé egyház?” /28/

 

A keresztyén missziónak nemzetek fölötti jellege van. A világháborúk azonban ezt az eszmét ellehetetlenítették. A fehér ember, mivel Krisztus szeretet-parancsa ellenére a hatalomvágytól vezérelve egymást kíméletlenül gyilkolta, sokat veszített erkölcsi tekintélyéből a színesbőrűek előtt. Fel nem tudjuk mérni, hogy a világban zajló erőszakosság, békétlenség, a gonoszság minden formája mekkora kárt okoz az evangélium terjedésében! Legyen szó nemzetek, országok közti ellentétről, vagy az egyházon belüli ellenségességről. 

 

 

II. 3 Az afrikai bennszülöttek viszonya a keresztyénséghez 

 

A gyarmatosítás idejében az európaiak között elfogadott vélemény volt, hogy a természeti népek tagjai nem képesek megérteni a keresztyén vallás emelkedettségét, kizárólagosságát. Az akkori Európa ugyanis nem tartotta a bennszülötteket erkölcsi embereknek, csupán ösztönös lényeknek. Ez így azonban nem állja meg a helyét. A bennszülöttek sokat elmélkednek, gondolkodnak a körülöttük zajló eseményeken, és az élet lényegén. „A bennszülött tehát – természetes fogékonysága következtében –, jól megérti és felfogja a vallás lényeges elemeit.”  /29/ A történeti összefüggések, a hitvallások ugyan messze állnak tőlük, de a megváltás eszméjét nagyon elevenen átérzik. Nem félnek a haláltól – ellentétben az európaiaktól –, de az élettől annál inkább. A halált a bennszülött természetes dolognak tartja, az életben azonban nagyon sok félelmet kell legyőznie. 

 

Természeti vallásuk a fetisizmus. Ez a vallás a természetes félelemérzetükből születik, ugyanis a fétisekkel olyan bűbájos hatalomra akarnak szert tenni, ami megvédi őket. Megvédi őket a természet ártó erőitől, a varázslók és embertársaik rontó erőitől, a halottak gonosz szellemeitől. Minden lehet számukra fétis, ami szokatlan. Kis fétisük inkább tárgyak, a nagy fétis azonban emberi koponyacsont, amit a kizárólag fétisszerzés céljából megölt ember koponyájából vesznek ki. A fétiseiket dobozokban őrzik, nagy jelentőséget tulajdonítva nekik. Minden törzsben megtalálható egy varázsló, aki ugyan már titokban él közöttük, de „mindent lát”, és meg nem bocsát. Aki ugyanis nem vesz részt a szellemeknek való áldozaton, azt előszeretettel megmérgezik. 

 

Ilyen vallási közegből érkező bennszülöttek számára a keresztyénség a félelmeiket áttörő fénysugár. Megnyugtatja őket, hogy a világban nem valami rontó szellemek uralkodnak, hanem az Isten akarata érvényesül. Mivel természetüknél fogva fogékonyak a jóra és erkölcsre, ezért a keresztyénség számukra az Isten Országáról és Isten kegyelméről szóló tant jelenti, amelyet az Úr Jézus Krisztus az erkölcsi élet és világszemléletében nyilatkoztatott ki. A jónak és erkölcsösnek a fogalmát a gondolkodásból vezetik le. Mihelyt megismerik az Úr Jézus Krisztus alakját, és erkölcsi elveit elfogadják, feloldódik lelkükben a babonaságtól való megkötözöttség. „Soha nem éreztem Jézus tanítását olyan elementárisnak, s egyszersmind olyan diadalmasnak, mint amikor a lamberénéi nagy iskolabarakkban, amelyet templomnak használunk, a Hegyi Beszédről, Jézus példázatairól és Pál apostolnak az új életről szóló tanításairól beszélhettem a bennszülötteknek.” /30/

 

Az ősi törzsi valláshoz kötődő babonás szokásokat azonban nem egyszerű levetkőzniük. A keresztségnél ugyan esküvel fogadják, hogy minden babonát megtagadnak, de ez annyira összefonódott életükkel, hogy sokszor visszaesnek. Fontos tehát megértetni velük, hogy a babonás tettek mögött nem rejlik semmi. Hasznosabb az irónia eszközeivel élni a babonás képzelgések ellen, mint a harcias buzgólkodással.

 

 Az erkölcs fogalma is teljesen más a bennszülötteknél. Míg az európai ember az erkölcs fogalmát összeköti a polgári morál fogalmával, addig a négerekre inkább a szívbéli erkölcs a jellemző. Jézus Krisztus megváltását elfogadva nagyon nagy dolgokra képesek: pl. lemondanak a szokásaikra oly jellemző bosszúról és vérbosszúról, képesek a tökéletes megbocsátásra. Nagyszerű, nemes jellemek fejlődnek ki közöttük. „A megtért bennszülött inkább erkölcsös, mint tisztességes ember.” /31/

 

II. 4 Az őserdei társadalom rövid keresztmetszete

 

Az európaiak szemében az afrikai emberek megbízhatatlanok és lusták, és ezért gyakran konfrontálódnak a fehérekkel. Albert Schweitzer azonban megjegyzi: „A természet gyermeke – ez a rejtély megoldása – csupán alkalmi munkás.” /32/ Mivel a természettel nagyon nagy összhangban él, kevés munkával is mindent megkap, ami az életben maradásához szükséges. Állást csak meghatározott céllal vállal: amikor asszonyt vagy különböző tárgyakat akar vásárolni. A feketékben nincs felelősségérzet a munkaadójuk iránt. Amennyiben megkeresték azt az összeget, amennyire vágytak, egyszerűen odébbállnak. Mivel nincsenek rendszeres kenyérkeresésre utalva, nem tudják felmérni, mekkora kárt okoznak távozásukkal munkaadójuknak. A bennszülött semmiképpen nem lusta, csupán szabad ember. 

 

A modern közigazgatás és a kereskedelem egyaránt azt szorgalmazza, hogy olyan új szükségleteket teremtsen az őslakosoknak, amiket ki akarnak elégíteni. A gyarmatosítás érdeke, hogy a lehető legtöbb embert mozgósítson az ország természeti kincseinek kiaknázására, valamint hogy az anyaország saját szükségleteit a gyarmatokból fedezhesse. Ezért vezették be a munkakötelezettséget, miszerint minden bennszülött, aki nem űz valamilyen mesterséget, köteles évente egy meghatározott időre egy gyarmati vállalatnál dolgozni, fizetség ellenében. Ez a magatartás azonban félő, hogy egy újabb kori rabszolgatartáshoz vezet. A kultúra fejlődését azonban nem szolgálja, hogy a bennszülöttek távol kerülnek otthonuktól. Az volna a megoldás, ha a falujukban maradhatnának, és mesterségekre tanítanák őket. „A természeti ember csak addig használható, míg a falujában lakik, ahol erkölcsi támaszra lel családjában és atyafiságában. Ha kilép ebből a környezetből, elveszti erkölcsi tartását.” /33/

 

Sajnos a magas szintű oktatás is bizonyos problémát okozott: kialakult egy középső réteg a társadalomban. Sok bennszülött nagyon értelmes, kiválóan elvégzi az iskolát, de ezáltal már sem a bennszülöttekhez, sem pedig a fehér emberekhez nem tartozik. Gyakorlatilag gyökértelenekké válnak, mint azok, akik idegenben dolgoznak.

 

 Az európai import nagyon sok mesterséget tönkretett. Addig a bennszülöttek fából készítették a konyhai  eszközeiket, szerszámaikat, zsinórt készítettek pálmalevélből, kötelet fontak, a tengervízből sót nyertek, vasat kovácsoltak, de mihelyt ezek az áruk elérhetővé váltak a számukra, nem volt mi ösztönözze őket ezek készítésére. A legnagyobb kárt az alkoholbehozatal jelenti. A bennszülöttek mielőtt rászoktak volna a szeszes italokra, az ártalmatlan pálmabort fogyasztották. A gyarmat legnagyobb bevételi forrása azonban a pálinka, ezért nem tudják betiltani. Az őslakosok szinte minden keservesen megszerzett pénzüket alkoholra költik. Hajdani virágzó törzsek mentek tönkre a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt, falvak néptelenedtek el. A rabszolgakereskedelem és az alkohol megtizedelte Afrika lakosságát – s mindez az európai ember hibája. Albert Schweitzer nagyon jól látja és átérzi a fehér ember felelősségét és kötelességét. „Nagy adósság terhel minket és kultúránkat. Nem választhatunk már szabadon, hogy akarunk-e jót cselekedni a színes bőrű emberekkel, vagy sem. Ez ma már kötelességünk. A jó, amelyben őket részesítjük, nem könyörületesség, hanem jóvátétel. Minden emberért, aki szenvedést okozott, el kell mennie egy másiknak, aki segítséget visz. És ha mindent elkövettünk, ami erőnkből telik, a bűnöknek akkor is csak kis töredékét tettük jóvá.” /34/

 

A keresztyén közösségeknek az egynejűség eszményét szükséges a bennszülöttek elé állítani. Mivel a törzsi közösségekben a nők önálló munkával nem tudják ellátni magukat, a többnejűség a bevett gyakorlat. Az asszonyok feladata az ültetvények gondozása, ami nehéz és fáradtságos munka. Ezért sem tiltakoznak egy újabb feleség vétele ellen, mivel az megkönnyíti munkakörüket. A várandós asszonyok szüleikhez költöznek gyermekük 3 éves koráig, azután ünnepélyesen elválasztják az anyától, és visszatérhet férje otthonába. A távol töltött időt pedig valakivel pótolni kell. Becsülendő a közösségekben, hogy nincs sem egyedül maradt özvegy, sem árva – az özvegyen maradt asszony jog szerint férje legközelebbi rokonának lesz a felesége. De annak engedélyével újra férjhez mehet máshoz. A kultúra felvirágzásával valószínűleg ezek a kényszerű közösségek fellazulnának, és egyértelművé, sőt elfogadhatóvá válna az egynejűség fogalma. A leányokat 16 éves korukban adják férjhez, rendszerint annak, aki többet fizet értük. A keresztyének kihívása, hogy a fennálló jogszabályokat és az erkölcsöt megjobbítsa, de szükségtelenül ne változtasson rajtuk. 

 

A fekete ember, mint természeti lény, gyermekien él és gondolkodik. Ezért a testvériség szellemében a felnőtt tekintélyével kell előtte fellépni. „A jóságot össze kell kapcsolni a tekintéllyel – ez a bennszülöttekkel való helyes érintkezés titka”  /35/ – írja Schweitzer. Nagyon frappánsan ezt úgy fogalmazta meg őserdei testvéreinek: „A testvéred vagyok, de én vagyok az idősebb.” /36/ A bizalmaskodást kerülni kell, a tiszteletet fenn kell tartani. A feketék azonban nem azért tisztelnek valakit, mert többet tud náluk, hanem a személyiségéből megérzik, hogy valódi egyéniség-e, s hogy erkölcsös és igaz személyiség-e. Akiben felismeri a jóságot, igazságosságot, egyenességet, belső méltóságot, annak alárendeli magát. Akiben azonban nem, annak joggal mondhatja – ez az ember nem több nálam, mert nem jobb nálam. Éppen ezért egy tekintélyes, vezető pozícióban lévő fehér embernek nagyon nagy a megbecsülése, egyben hatalmas a felelőssége. „A természeti emberek között végtelenül nehéz érintetlenül megőrizni erkölcsi arculatunkat és emberbaráti érzelmeinket, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kultúra zászlóvivői lehessünk. Éppen ez a tragikuma a fehér ember magatartásának a feketével szemben az őserdőben.” /37/ (folytatjuk)

 

/A szakdolgozat a 2015-ös II. lekészképesítő vizsgára készült/

 

/28/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 317.

/29/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 307.

/30/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 309.

/31/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 310.

/32/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 278.

/33/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 281.

/34/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 321.

/35/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 292.

/36/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 292.

/37/ Albert Schweitzer: Az őserdő peremén, 295.

 

 

 

Kapcsolódó cikkek:

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-1-resz_3263

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-2-resz_3272

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-3-resz_3303

https://www.rovart.com/hu/az-50-eve-elhunyt-albert-schweitzer-oroksege-4-resz_3329

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :