[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Az adóhivatal packázása

szerző: Kovács Ágnes 2011-01-06

 

Az adóhivatal packázása

 

Amikor az ünnepek előtt megkaptam az ajánlott levelet a rozsnyói adóhivataltól, már tudtam, hogy nem karácsonyi üdvözlet lesz benne. Nem is az volt. Szőrszálhasogató és minden apróságra  felügyelő hivatalnokaink gondoskodtak arról, hogy az óévet ne búcsúztassam el felhőtlen jókedvvel.

 

Képzeljétek el, egy teljes oldalon keresztül, kacskaringós paragrafusok számaival alátámasztva értesítették a Jablonca Polgári Társulást, amelynek az elnöke vagyok, arról, hogy 2005-ben (!), tehát öt évvel ezelőtt, nem adtam le az áttekintést az elvezetett adókról. Emiatt azt a határozatot hozták, hogy több mint 66 eurót vagyok köteles fizetni a mulasztásomért.

 

Amikor a levélben idáig eljutottam, megállt bennem az ütő. Micsoda? 2005-ben? Mit szórakoznak ezek velem? Ki a frász emlékszik már az öt évvel ezelőtti dolgokra? És különben is, miért csak most vették elő?

 

A kezdeti felháborodáson túljutva tovább olvastam a büntetés kiszabását meghindokló fejtegetésüket, amelyben szépen, hivatalosan, hosszú körmondatba foglalva, vastagon szedve emlékeztetnek állampolgári kötelességemre, amit elmulasztottam. Ugyanis 2005. október nemtomhányadikáig kellett volna leadnom azt a bizonyos áttekintést a 2005-ös év III. negyedévére, de én ezt csak a következő év júliusában tettem meg. Hát ez volt a bűnöm.

 

Mondhatom, szép! Micsoda csúsztatást alkalmaztak! Ha nem olvasom végig a levelet, még most is azon rágódnék, hogy hogyan lehettem ilyen gondatlan. De én leadtam! Csak éppen... hát igen, késve. De ha le van adva, akkor meg mit szórakoznak velem? Nem a végeredmény a fontos? Nincsenek nagyobb adócsalások ebben az országban, hogy már az ilyen piti kis szervezetek piti kis mulasztásaival foglalkozzanak?!

 

Dúltam-fúltam magamban, mert úgy éreztem, igazságtalanok velem szemben. És ami így utólag a legbosszantóbb, hogy lehiggadt fejjel már én próbáltam megérteni őket, hogy a törvény az törvény, és ők csak a munkájukat végzik.

 

De azért nem hagyott nyugodni a dolog, és felhívtam (volna) az illetékes hölgyet, akivel annak idején elég jó viszonyba kerültem. Ha valamit elmulasztottam leadni a társulást érintő adópapírok közül, mindig értesített, mielőtt megírta volna a dörgedelmes hivatalos levelet. Csakhogy a hölgy már nem dolgozott a hivatalban, helyette egy másik vette fel a telefont, és mindössze a hangja alapján tudtam őt elképzelni. Nagyon alázatosan beszéltem vele, hiszen nem ismertem, ráadásul telefonon keresztül - és szlovákul - még nehezebb a párbeszéd. Szerencsémre nem szemétkedett, nem játszotta a felsőbbrendűt. Türelmesen elmagyarázta, hogy a távozó kolléganője utáni dolgokat ellenőrzi, és rátalált erre a régi ügyre. Aztán meg, ő is csak a munkáját végzi, és őt is ellenőrzik, bla-bla-bla.

 

Hát, igyekeztem nagyon megértő lenni vele.  Ennek ellenére semmi jóval nem biztatott, be kell fizetnem a büntetés összegét, nincs mese. Fellebbezhetek ugyan, de mint mondta, semmit sem érek el vele.

El is határoztam, hogy befizetem a büntetést, két részletben, mert egyszerre mégiscsak leterhelné a már amúgy is adósságokkal terhes családi költségvetésünket. Közben pedig rossz szájízzel gondoltam az egész állami szektorra, hogy már megint azokat molesztálják, akikből élnek.

 

Na, itthon aztán a férjem helyretett. „Dehogy fizeted ki! Te nem felelhetsz magánvagyonoddal a társulás pénzügyeiért!” - és hasonló érveket mondott nekem. Eleinte még tiltakoztam, hogy mi lesz, ha engedetlenségemnek később további, súlyosabb következményei lesznek. Ám végül csak meggyőzött: nem fizetek. Igaz, ehhez a döntésemhez hozzájárult az is, hogy felhívtam egy ismerősömet, aki egy másik adóhivatalban dolgozik, és megkérdeztem, mitévő legyek. Az ő tanácsára írtam egy fellebbezést, amelybe belefoglaltam azt, hogy a társulás már öt éve nem működik, nem pályázik, nem szerzett semmiféle támogatást, és nincs sem ingó, sem ingatlan vagyona, amiből fedezhetné a büntetés kifizetését. Ezért nem fizetek. A hivatalnok ismerősöm azt mondta, nem jelent semmit a fellebbezés, ne is várjak tőle semmit, de időhúzásnak jó lesz. Elárulta, hogy mostanság az egyházakat veszik elő, s öt évre visszamenőleg még érvényesek a leadott dokumentumok vagy a mulasztások, s mit ad isten, nálam éppen az utolsó év utolsó negyedévében találtak egy bakit. Ez a hivatal packázása és bosszúja, meg az ember orra alá való borstörlés, meg miegymás.

 

A fellebbezést feladtam. Körülbelül hatvan nap múlva várom válaszukat. Addig is, felejtsünk!

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :