Az aranymetszés

Leonardo megmérte az ember csontszerkezetének pontos arányait. Õ volt az elsõ, aki kimutatta, hogy az emberi test a szó szoros értelmében építõkövekbõl áll, amelyek arányszáma mindig a phi-vel egyenlõ. Mi valójában valamennyien két lábon járó emlékmûvei vagyunk az aranymetszésnek.

Alapja a phi (fi) számban rejlik. A phi-t a legszebb számnak tekintik a világegyetemben. A phi szám a Fibonacci-sorozatból vezethetõ le. Ez a haladvány arról híres, hogy az egymást követõ számok összege megegyezik az utánuk jövõvel, és arról is, hogy az egymás melletti számok hányadosának az az elképesztõ sajátossága, hogy mindig 1,618-at tesz ki (1996-ban tízmillió számjegyig adták meg az értékét, és a számjegyek sorozatai soha nem ismétlõdtek).
A phi szám látszólag misztikus matematikai eredete dacára, a phi legészbontóbb tulajdonsága mégis az, hogy a legelemibb építõkõ szerepét játssza a természetben. A növények, az állatok, de még az emberi lények térbeli sajátosságai is kísérteties pontossággal mutatják a phi az 1-hez arányt.
A phi mindenütt jelen van a természetben, ami nem lehet véletlen, ezért tekintették az ókoriak a phi-t a világegyetem teremtõje által megszabott számnak.

Az elsõ tudósok isteni arányszámnak vagy aranymetszésnek nevezték. A legismertebb példák: a nautilusz-kagylóhéj egyik spiráljának átmérõje a másikhoz a phi-t adja. A méhkaptárban a nõnemû egyedek száma a hímnemû méhekéhez szintén phi. A napraforgómagok ellentétes csigavonalakban helyezkednek el. A két szomszédos sor átmérõje közti arányszám a phi. A fenyõtobozok, a levélelrendezésû növényi szárak, a rovartest részei mind-mind az aranymetszés szabályának engedelmeskednek.

A phi rendkívül fontos szám a mûvészetben. Leonardo da Vinci híres férfialakja, a Vitruvius-tanulmány, amely Marcus Vitruviusról, a nagyszerû római építészrõl kapta a nevét, aki a "De Architectura" címû munkájában dicsõítette az aranymetszést.
Leonardo megmérte az ember csontszerkezetének pontos arányait. Õ volt az elsõ, aki kimutatta, hogy az emberi test a szó szoros értelmében építõkövekbõl áll, amelyek arányszáma mindig a phi-vel egyenlõ. Mi valójában valamennyien két lábon járó emlékmûvei vagyunk az aranymetszésnek.

A káosz mögött rend uralkodik a világban. Amikor az ókoriak felfedezték a phi-t, meg voltak gyõzõdve, hogy Isten építõkövére akadtak, és leborultak a természet nagysága elõtt.

Az ember csupán játszadozik a természet törvényeivel, és mivel a mûvészet az ember arra tett kísérlete, hogy utánozza a Teremtõ mûvének szépségét, az aranymetszés sok példájával találkozunk a mûvészetben. Michelangelo, Albrecht Dürer, Leonardo da Vinci - szigorúan ragaszkodtak az aranymetszéshez a kompozícióik elrendezésében.

Az építészetben: az athéni Parthenón, az egyiptomi piramisok, az ENSZ székháza New Yorkban.

Az aranymetszés szervezõ struktúra Mozart szonátáiban, Beethoven V. szimfóniájában; Bartók, Debussy és Schubert zenemûveiben.
Az aranymetszéssel kapcsolatban mindig megjelenik egy szimbólum: a pentagramma vagy ötszög - ahogy a régiek tisztelték - isteni és mágikus jelkép. Ha felrajzolunk egy ötszöget, oldalai automatikusan az aranymetszés szabályai szerint osztódnak részekre, a vonalszakaszok arányai az ötszögben mindig phi-vel egyenlõk. Ezért vált ez a szimbólum az aranymetszés jelképévé, és ezért a szépség és tökéletesség jelképe, amely az istennõre, a szent nõiességre utal.

                     Feldolgozta Cziría Attila (Atelier, 2005/4)

(Fibonacci 1170-ben született az itáliai Pisában. Az észak-afrikai Bugiában - a mai Bendzsájában - nõtt fel, itt folytatott tanulmányokat, majd 1200 körül visszatért Pisába. Fibonacci munkásságában határozottan felismerhetõ az arab matematikusok hatása, akik talán tanították is ott töltött évei során. Fibonacci számos matematikai értekezést írt, és jelentõs matematikai felfedezéseket tett, amelyek nagyon népszerûvé avatták õt Itáliában. 1250-ben halt meg.)

Az aranymetszés szerint egy kompozíció két része akkor aránylik tökéletesen egymáshoz, ha a kisebb rész úgy aránylik a nagyobbhoz, ahogyan a nagyobbik aránylik az egészhez...
(szerk. megjegy.)