[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az átalakult érettségi

szerző: Kiss László 2010-07-23

 

Az átalakult érettségi

   A kétszintű érettségi bevezetésével, hosszú vajúdási szakasz után, két problémát akart megoldani a magyar oktatásügy. Egységesíteni az érettségit, azonos követelményrendszernek feleljen meg mindenki, aki ezt a bizonyítványt óhajtja megszerezni. Egy okirat, egy papír egy dolgot jelentsen, ne legyen több értelmezése. S ezt úgy lehet elérni, ha ugyanazt kell érte teljesíteni. Helyes. A korábban meglévő többféle követelményrendszerű érettségi s többféle  bizonyítvány ezzel megszűnt. Jóllehet továbbtanulásnál, munkavállalásnál a „piac” korábban is megnézte, hogy gimnáziumi, szakközépiskolai, levelezős, estis érettségi bizonyítványról van-e szó. 

   Ugyanakkor az oktatás tömegesedésével az érettségi nehézségi foka inkább a követő, kiszolgáló álláspontra helyezkedett, mint az irányító, meghatározóra. Az első éven talán érthető volt a gyenge színvonal, mert a kétszintű érettségi bevezetését nagyfokú szakmai ellenállás, gyanakvás övezte, s talán az oktatásirányítók nem akarták a diákok tömegeit elijeszteni tőle, s meg akarták nyugtatni a pedagógusokat az új rendszert illetően. Ugyanakkor a máig tartó trendben szerepet játszik a fejlett országok statisztikai adataihoz való erőltetett felzárkózási szándék is. 
   Tömegek óhajtanak ma érettségit. A tömegesedés mindig a minőség, az érték rovására megy. Bármennyire ágál ez ellen a pedagógustársadalom. Megnőtt a tudás, a kultúra iránti igény? Szó sincs erről. Egyszerűen érettségi nélkül már végképp nem lehet munkát kapni. Régen az ment gimnáziumba, aki tovább akart tanulni, diplomát akart szerezni, tehát az érettségi számára a minimum volt. Ma nagy létszámban jelennek meg olyan diákok a gimnáziumokban, akik számára a maximum az érettségi. Semmi további célja a képességei alapján nem is lehet. Ezek a diákok elsőgenerációs érettségizők a családjukban, így segítséget otthon nem kapnak, a család értetlenül áll a gimnáziumi hóbortok előtt. Mi az, hogy szóvá teszik, ha piaci napon anyu elviszi vásárolni a gyereket? Az ilyen gyerekek nem járnak szinházba, osztálykirándulásra, s menekülnek haza a gimiből az első busszal, mert nem érzik jól magukat. Érzik, hogy nem odavalók. Iskolába járnak négy évig úgy, hogy a könyvtárba be sem teszik a lábukat. Ez az igazán nehéz és szép pedagógusi feladat, ezeket a gyerekeket integrálni a tudás templomába. 
   A munkaerőpiac egyre képzettebb munkaerőt igényel. Ismert vélekedés, de egy kicsit sántít. Ha Magyarországra, a térségre vonatkoztatjuk, kik adnak munkát? Szinte kizárólagosan a multik. Itt szükség van pénztárosra, raktárosra, takarítókra s néhány vezetőre. Ha szembenézünk a tényekkel, látjuk, alig van szükség fene mód képzett emberekre. A betelepült gyárak olyan magas szintű technológiát képviselnek, s olyan magas szinten automatizáltak, hogy a gépek tervezéséhez, készítéséhez kell igazi szakértelem, működtetésükhöz nem nagyon. Ugyanakkor kettessel érettségizett diákja keresi fel a pedagógust, egy-két évvel az érettségi után, s elmondja, hogy ő banki szakértő, s befektetési tanácsot szeretne adni a kedves tanárnőnek vagy tanár úrnak. Akkor hogy is van ez?
   Művelt emberre szükség van, s művelt emberek a tartópillérei egy társadalomnak. Csak a műveltség, a tudás, a szakértelem váltak relatív fogalmakká az utóbbi évtizedben, s mintha egyre alacsonyabb lenne a szinvonal.
   Az érettségi javításában mind emelt, mind középszinten a humán tárgyak esetében az esszé feladatok, és a szóbelik értékelése aggályos. A központi javítókulcs a szubjektivitást igyekszik csökkenteni, de azt is emberek készítik, így legalább annyi szubjektum van benne, mint a vizsgáztató pedagógusok hozzáállásában.
   Közép szinten szóbelin jobb a helyzet, a pedagógus ismeri a diákot. A felelet értékelésébe be tudja építeni a diákról sok év alatt alkotott képét. Valahol a humánum, a pedagógus hivatástudata be tud épülni pozitívan az értékelésbe, ha látja a kérdező, hogy a diák „nem túl jót húzott”. Nem hiszem, hogy ez ártana a vizsgázónak, s nem hiszem, hogy így lenne torz a tudásáról kapott kép.
   Emelt szinten ez nem tud érvényesülni. A vizsga egy szúrópróbaszerű pillanatfelvétel, s egyáltalán nem biztos, hogy a diák tényleges tudását mutatja. Tekintve, hogy életkori sajátosságaik miatt a 18-19 évesek elég érzékenyek, nehezen, rugalmatlanul kezelik az új helyzeteket. Sok tehát a stressz, s ez negatívan befolyásolja teljesítményüket.

   Pedig a kétszintű érettségi felvételit kiváltó funkciójának alátámasztására a diákok stressztől való mentesítését hozzák fel. Ez tehát semmiképp nem sikerült.
   A kétszintű érettségi másik célja tehát a felsőoktatási felvételi kiváltása. Kíméljük a diákokat. Nem kell ahhoz spártai nézeteket vallani, hogy feltegyük a kérdést: hova ez a nagy kímélet? Korábban is kibírta mindenki, nem? Nem attól lesz valaminek értéke, hogy megdolgoztunk, megszenvedtünk érte? Ma száz méterről is autóval hozzák a diákot az iskolába, a szülők egy köhintésre megengedik, hogy otthon maradjon gyermekük. A gyógyszerfogyasztás már természetesebb, mint a mozgás. Immunrendszer-erősítőkkel tömik sokan a gyermekeiket, ahelyett hogy változatosan táplálkoznának. Ugyanakkor az még a gondosabb szülőket sem érdekli, hogy a gyermekük napi 5-6 órát ül a számítógép előtt. Persze, ilyen a világ. De talán, megint csak, az oktatásnak nem követni, hanem irányt mutatni kéne.
   Ne legyünk szkeptikusak, a világ halad előre. Az angol tudományos akadémia is értekezést adott ki a vonaton történő utazásról az 1800-as évek elején. Vigyázzunk a nagy sebességtől, mert minden bizonnyal az emberi belső szervek kóros elváltozását fogja okozni. A vonat akkor 25 km/h sebességgel haladt. Mégis, a testi és pszichikai megpróbáltatások nem rombolják az ember egyéniségét, éppen hogy erősítik. A sok könnyítés nem hozhat minőségi javulást az oktatásban, annak kimenetében, egyáltalán, a társadalomban.
   Problémás a vizsgázó érettségi eredményeket megkérdőjelező joga. Hamis útra vezetjük őket, mert az életben, egy-egy munkahelyen ezt aligha lehet megtenni. Egyenrangúak között még talán. De a vizsgáztató pedagógusnak megvan a végzettsége, a diáknak nincs. Az ártatlanság vélelme alapján nem azt kellene feltételezni, hogy a tanár a legjobb szándékkal pontozott, s mindenhol megadta az adható maximumot? Hibázni persze minden ember hibázhat, de ez az élet minden területén így van, ezt nem lehet kiküszöbölni. Egy pedagógus tekintély nélkül nem tud hatékonyan dolgozni. Miért kell azt feltételezni, hogy egy tanár nem örül a diákja sikerének? Mert ennek ez az üzenete. 
   A pedagógusszakmát járatja le ez az észrevételezési jog. A pedagógus úgy érzi, gyanús, megbízhatatlan személy a társadalom szemében.
   A kétszintű érettségivel kapcsolatban van egy pragmatikus észrevétel. Néznünk kell a dolgokat hasznosságuk szempontjából is, hogy a ráfordított idő, energia, pénz, arányban áll-e az eredménnyel. Így szemlélve a kétszintű érettségi megbukott. Borzasztó módon megnövekedett az adminisztráció, hihetetlen mennyiségű papír fogy, bonyolult, szinte átláthatatlan a rendszer, és nagyon sokszereplős. Az emelt szintű írásbeli javítására naponta ingáznak a vizsgaközpontba a javítótanárok, 50-100 km-t autózva (a többség). Persze útiköltség-térítés mellett. Megbízhatatlanok a tanárok? Egy elismervény fejében, vállalva a felelősséget, nem vihetnék haza a dolgozatokat? Szóval mindez milliárdokba kerül, s ehhez képest csekély a hozadéka, ha van egyáltalán a régi rendszerhez képest. Mert az működött, s a magyar felsőoktatást (ahová a középiskolák, az érettségi juttatta be a hallgatókat) nemzetközileg jegyezték. Mára már nemigen. Bár ez biztos, hogy nem csak az érettségi megváltoztatásának köszönhető. 
   Némiképp kapcsolódik a témához a kompetenciamérés. Ez előtt is tanácstalanul áll a pedagógus szakma. Ez is milliárdokba kerül, s megtudtuk belőle, hogy a gyerekek nem tudnak írni, olvasni. Ezt bármelyik pedagógus megmondta volna – ingyen. Hollandiában is van hasonló, de ott az eredmények alapján orientálják a diákokat a képességeiknek megfelelő iskolatípusba. Tehát van az egésznek értelme, következménye. Nekünk sikerült valamit megint lemásolni felszínesen. 
   S végül, a szakma nem érezte azt a nagy kényszert, ami az érettségi megváltoztatását indokolta, jóllehet, még mindig vannak változtatni akaró, tettrekész pedagógusok.
   Összességében a kétszintű érettségi rendszerének néhány eleme, célkitűzése elfogadható ugyan, de megkérdőjelezhető az eredményessége, hasznossága. Inkább nevezhetjük úri huncutságnak, mint szükséges és hatékony rendszernek. Mindenesetre benne vagyunk, csináljuk, a fásult pedagógustársadalom erőtlen a reakcióra. A felvételi kiváltásának eredményessége összefügg a felsőoktatás átalakulásával is, így ezt az eltelt öt év alatt még nehéz megítélni. 
   A kétszintű érettségire gondolva tanácstalan vagyok. Hogy is kéne megfogalmazni? Talán... sok hűhó semmiért?    
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Fukk Tamás e-mail: - dátum: 2010-07-26
Az biztos, hogy szükség lenne bizonyos változásokra az írásbeli érettségiket tekintve.
név: Anett e-mail: nincs dátum: 2010-07-24
?=?,?
név: Anett e-mail: nincs dátum: 2010-07-24
Aki piacra el megy az színházba vagy osztálykirándulásra nem megy el?Az meg ,hogy lehet?Én voltam piacon, de nem vásárolni mentem oda (azt, amúgy sem tenném meg), hanem fotózni.
Az érettségi a minimum, hogy meg legyen. Szerintem a mai világban ez egy alap.Sok ember(és sok volt osztálytársam is azt mondták) azt mondja, hogy a 8 általános legyen meg. Még ha 2-es is van az ér. bizonyítványban az, akkor is ér. bizonyítvány. Vagy nem így van?
Mit?l „érett” az az ember, akinek nincs érettségije?
Aki nem érzi jól magát a gimiben(vagy abban az iskolában, ahol éppen van), akkor az miért nem megy el egy másik suliba??szintén bevallom nem szerettem gimibe járni.A 2. évben el akartam menni m?vészeti suliba, de anyukám( aki pedagógus) nem engedett.”Hát ha már itt vagy, akkor járd végig”.Valahogy így fogalmazott.
Rengeteg rossz dolgot hagytam magam mögött, mikor kikerültem a gimib?l.Mikor vissza kell gondolnom a gimnáziumi évekre alig akad szép emlék.Ami mégis örömteli volt számomra(persze ez mai napig is az) az a rajzversenyek és a rajz érettségik.Itt említeném meg az emeltszínt? érettségit. Az írásbelit úgy írtam meg, hogy nem is készültem rá. Mégis 5-ös lett.(Mi lett volna, hogyha készültem volna rá?)(Nem is a rajztudásra voltak kíváncsiak.)Hát milyen rajzérettségi ez????????Igaz bár nem számított bele a felvételibe nem kaptam érte plusz pontot (semmiért nem kaptam plusz pontot, sajnos), de így is örölük, hogy felvettek f?iskolára.
Akik utánam érettségiztek rajzból középszinten ?k fakultáción állandóan elégedetlenkedtek, állandóan nyávogtak, azért, mert kevésnek érezték azt, amit fakton kaptak a tanártól.Akkor meg miért nem mentek be az iskolai könyvtárba?(Kivehettek volna egy csomó m?vtörikönyvet.)
Az egyik osztálytársamnak oda adtam az egyik m?vtörikönyvemet, amiben volt egy papír.Erre leírtam és lerajzoltam azokat a könyveket, amib?l én tanultam.4. év elején kértem vissza a könyvemet.”Hát nem nagyon néztem bele” mondta.
Az egyik órán a tanár sorba végigkérdezte, hogy ki mi szeretne lenni.? azt mondta, hogy tervez? grafikus.Néztem egy nagyot!?, aki egyszer volt rovástáborban(szerintem csak, azért ment el, mert a barátn?je is elment) és soha nem volt rajzversenyen a gimnáziumi évek alatt(Ha jól emlékszem, akkor általános iskolában is csak egyszer volt versenyen.)Nem tudom, hogy milyen iskolába jelentkezett, de nem is érdekel.
Aki szül? az talán nem neveli jól a gyerekét?Elkényeszteti, elengedi mindenhová, kíméli, védi ?t.Sok pedagógus szöl? is egyben, lehet, hogy talán rosszúl gondolom, de ?k sem nevelik úgy gyermekeiket, ahogyan kellene?