[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az égettbor poétájának köszöntése

szerző: Szászi Zoltán 2012-02-12

 

Az égettbor poétájának köszöntése

 

Az égettbor fogytán és az időnek felettébb gyors haladásán való elmélkedés poéta barátnak címezve

 

(Hizsnyai Zoltánnak, az 53-ik születése napjára)

 
Ilyenkor, farsang havában – mikor is vígságokkal, duhaj mulatásokkal, tánccal és bálozással, húsos ételeknek nehéz sorával, fánkokkal meg egyéb ínycsiklandó édességekkel próbálja meg a földi halandó magától a télnek dermesztő szorítását eltaszítani –, ilyenkor már bizony ugyancsak félünk attól is, van-e még, vajon kotyog-e még abban a kis, fonatos demizsonban valamennyi égett bor, aqua vitae, mert nem is igazi már egy kupicának felhajtása nélkül a reggeli ébredés, a vörösbegyek csivitelésének hangjára. 
 
 
Senki e világban oly nagy szakértelemmel, szeretettel, tudással, alázattal nem írt, nem beszélt még a gömöri embernek oly kedves italról, a pálinkáról, mint Hizsnyai Zoltán, poéta barátom. Magam sokszor meghallgathattam már A gömöri égettbor tora című opusát saját magától a szerzőtől előadva, mikor is a Fonó zenekarral együttesen boldogítjuk a vers meg a zene iránt fogékony népséget a messzi, száztornyú Prága városától egészen a takaros Kecskemétig, Miskolcot meg Budapestet is belevéve a szórásba, hogy hát bizony ott is, a nagy urbánus nép is hadd halljon már valami érdekeset, valami bentről fakadót, aminek ihletésében az égettbornak ugyancsak van ám szerepe!
 
Bizony, ha meg kéne számolni, mennyi kupicát küldtünk mi már el együtt mindenféle égetett italokból Zolti bátyámmal, egy-két napot csak a már összeadott kupicaszámok kiszorzásával, esetlegesen újabb kupicákkal való integrálszámításával tudnánk csak valahogyan megszámolható létszámba hozni. Ennek pedig az oka az, hogy aki abban az átkosban élte le az eddigi életének minimum a felét, annak tudnia kell, mit jelent a helyszíni érzéstelenítés égettborral reggeli ötperces politikai agytágítás után a vasgyárban vagy a mélyépítőknél. 
 
Ebben éltük le életünknek még a nagyobbik részét. Aqua vitae nélkül, ím hát a másik felét elképzelni sem igen vagyunk már képesek. Mert ugye iszunk a felejtésért éppen annyit, mint az emlékezet megerősítéséért, iszunk az asszonyokra, a nőkre, a lányokra, iszunk versre, irodalomra, de iszunk éhgyomorra disznótorban. Rosszabb esetben, mert már annyira kívánjuk a gyorsan fejbe költöző mámort vagy fájdalomcsillapítást. Iszunk örömre, gyászra, iszunk ősökre és utódokra, s iszunk olykor magunkra is emelve a poharat, mert éppen fogytán van már a spájz sarkában álló almáriumnak kinevezett szuszék sarkában, régi szőttesbe burkolt demizsonban az élet vize – s mivel akármilyen pancsolt italt viszont szánkba be nem veszünk, mert úgy vagyunk azzal, mint az Úr, aki a langyosat, azaz a semmilyen értékelésre nem méltót, azt kiköpi a szájából –, magunkra így a legjobból spórolunk egy féldecinyit, mert illik, ha annak alkalma van megemelni a poharat, s koccintásának hangjával elűzni az ártó szellemeket, s meghívni a segítőket.
Az italról, mivel annak urai tudunk lenni, lehet ám hosszan értekezni, nem úgy, mint az időről, melyről szaporíthatnánk a szót, ám azoknak csak száma lenne, súlya már annál kevesebb. 
 
Az idő kicsúszik az ember kezéből, mint a hal, régen, gyerekkorban, mikor is a patakban állva kézzel próbált az emberfia halat fogni, kisiklik, mint a lány az égető ölelés elől, melyre is minden férfi vágyik, s elfut, mint a gyors patakvíz, melyben az ember éppen arcát mossa meg friss hegyi túra alkalmával, mert egy másodpercig mintha a régi arcunkat láttuk volna a vízben tükröződni. Nincs hát az időről sokat mit cseverészni, menjen, ha fut, fusson, ha megy. Megköszöntjük a poétát. Hizsnyai Zoltit! Aqua vitae legyen neki sok, meg sokáig, meg aztán öntsön is belőle! Egy kortyra nekem is ide, hadd cuclizzam meg, Zoltikám azt a flaskót az egészségedre! 
 

 

Hizsnyai Zoltán:

 

A gömöri égettbor tora 

 

 
Hej, de őszbe hajlott a határ egyszerre,
rozsda ütközött ki amarra, emerre:
füzek boglya-haján, karcsú cser levelén
– árkok mélyén immár erjed a televény,
dévaj, füttyös szelek járják a hegyhátat,
összeakaszkodnak, egy a másra támad.
Addig gyömöszkélik egymást egyre feljebb,
felrugallik burka ellős fellegeknek.
 
 
Szilánkol, darvadoz, igencsak pilinkél,
pedig még a rögöt meg se fogta a tél.
A murci elejét épp csak most hajtánk le,
az újbort meg le se fejtettük még – s ládd, e!
– alig hogy lepi fenn a horhót a porhó,
a csövekben kotyog már a papramorgó.
Cirkál, gebeszkedik, egyszer-másszor cseppen,
alig lel utat a hervadt rézerekben.
 
 
A napok már egyre rövidebbek pedig,
s még ez a rövidebb is hamarabb telik,
gyérül, hamvasodik a bozontos üstök –
forró ákovitát ringatnak az üstök.
S egyszerre iszonyú ihatnékunk támad...
Vond meg, Lojzi! Hogy a rák egye a májad!
Bugyogjon a gugyi, zubogjon a cujka!
Durzadjon ágyékunk nagy, hoporcsos sulyka.
 
 
Vond meg! Ropjon olyan csárdást rajtam az öl,
hogy cserfes ajkain túlcsorduljon a föl!
Ne leljen magamban a sanda alkonyat,
csobogjon barkómon kétoldalt ácskonyak!
S majdan, ha elapadt terebes csutorám,
sélyémben is legyen ölemnél egy csobán,
takaros batalé, egy csöcsös bokolyó,
még ha csontra fonnyadt is már a fokoló.
 
 
Vond! .. De mégse! Nézd, hogy dájcsol, ugrabugrál
vén markomban ama dugván dugva dúlt grál,
csapzik arany prémje, bukéja boróka...,
szája habzik, fújtat, mint a veszett róka.
... Bócorogjunk haza, amíg menni bírunk,
nehogy a dagványban leljük meg a sírunk...
Elernyed a bélhúr, lefittyen a vonó,
három teliholdat vonít meg egy kopó.
 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :