[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az elsõ bécsi döntés

szerkesztette: Kiss László, 2009-11-05

Horthy bevonul Kassára1938. november 2-án született meg a sokat vitatott elsõ bécsi döntés, mely visszaadta Magyarországnak a Felvidék déli, többségében magyarok lakta részét. A terület 1920-tól, a trianoni békétõl Csehszlovákiához tartozott.


Elsõ bécsi döntés aláírása

Visszakerült Felvidék

Imrédy Béla

Bevonulás Kassára

Teleki és Csáky

X

Teleki vörös térképe

bevonulás1

bevonulás2

Bevonulás Nagyváradra

 Hitler hatalomrakerülése Németországban felbolygatta az európai erõviszonyokat. A német politika nyíltan szakított a weimari köztársaság békülékeny, teljesítõ vonalával. Az elsõ világháborút lezáró, megalázó békét Hitler gyakorlatilag azonnal felrúgta. Békés szándékát fennen hirdetve kijelentette, minden németet egy birodalomban akar látni.


   Magyarországon a revizionizmus mélyebb gyökerû. Itt közvetlenül a trianoni béke aláírásával kezdõdött, nincs "békülékeny", Stresemann-féle szakasz. (A bethleni konszolidációs politika belpolitikai jellegû.). A revizionista törekvések 1920-tól meghatározzák a magyar külpolitika irányvonalát. Az elérendõ célok azonossága érthetõ módon közelítette egymáshoz Németországot és Magyarországot.
   Ugyanakkor lehetõségeik messze eltérõek. Magyarország tudta, gazdasági-katonai potenciálja nem teszi lehetõvé, hogy a kisantant gyûrûjében fegyveresen szerezzen vissza területeket. Németország ugyanakkor megverten is nagyhatalom volt, s a 30-as évektõl kibontakozó gazdasági fejlõdés jócskán kitágította mozgásterét.
   És Hitler nekilódult. 1938. március 12--13-án megtörtént az Anschluss. Bekebelezte Ausztriát. Franciaország bénultan szemlélte, az angolok realitásvesztésükben még hümmögtek is: valahol igaza van a németeknek... És a logikát követve, Németország néhány hónap múlva követelni kezdte Csehszlovákia Szudéta-vidékét. Az itt élõ 3 millió németet már kellõen felbátorította a szudéta-német nácik vezetõje, Henlein. A nagyhatalmak összeültek Münchenben, hogy tárgyalásos úton rendezzék a vitás kérdést. Az érintett cseheket nem hívták meg. 1938. szeptember 29-én Chamberlain, Daladier, Mussolini és Hitler aláírták a müncheni egyezményt. A németek megkapták a Szudéta-vidéket. Ekkor még ugyan nem esett szét Csehszlovákia, de a kisantant ezzel igen.

  
   Magyarország, mely a vázolt okok miatt csak a tárgyalásos megoldásban bízott, szintén területi igénnyel lépett fel Csehszlovákiával szemben. Így tett Lengyelország is. Mindketten a müncheni konferenciához fordultak. A nagyhatalmak  az érintett feleket kétoldalú tárgyalásokra szólították fel, azzal a kikötéssel, ha nem tudnak megegyezni, három hónap múlva újra összeülnek. Lengyelország, mely ekkor sokkal inkább számított németbarátnak, mint Magyarország, meg is kapta a Teschen-vidéket a cseh kormánytól. Magyarország viszont a tárgyalásokon részt vevõ szlovák küldöttek elutasító magatartása miatt semmit nem kapott Csehszlovákiától. De a müncheni konferencia nem ült újra össze, Anglia, Franciaország nem mutatott érdeklõdést ilyen jelentéktelen ügy iránt, elfogadták, hogy a térségben Hitler az úr.  Így került sor az elsõ bécsi döntésre. Magyarország, törekvései ellenére, csak Hitler és Mussolini támogatásával kapta vissza a Felvidéket, annak is csak a déli részét. Ugyanakkor a majd 20 éve várt siker feledtette ezeket a hiányosságokat.
  

Hitler ismét tovább ment, nem tûrte meg a maradék Csehszlovákiát a térképen. Támogatta a szlovák nacionalisták elszakadási törekvéseit, Prágát mozdulatlanságra kárhoztatva hatalomra segítette Jozef Tiso fasiszta bábkormányát, mely 1939. március 14-én kikiáltotta Szlovákia függetlenségét. A következõ napon Hitler bevonult Prágába, s létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust. Ezzel Csehszlovákia megszûnt létezni. Magyarország, kihasználva a hatalmi vákuumot, önerõbõl visszafoglalta az ekkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalját, jóllehet ennek 600 ezer lakosából csak 40 ezer volt magyar. Kárpátalja bekebelezése az irredenta eszmék újabb sikerét jelentette, de érdekes mód, a mérsékeltebb politikai körök is helyeselték. Úgy gondolták, ezzel gátoljuk egy kicsit Hitler keleti térnyerését, s szerzünk néhány jó pontot az angolszászoknál. Nem így történt, nyugaton még csak nem is kommentálták az esetet, Hitlert pedig nem érdekelte.

 
   A magyar külpolitika tehát az elsõ bécsi döntéssel elérte kitûzött célját, békésen szereztünk vissza területet, nagyhatalmi támogatással. A siker viszont nem volt teljes, csak két nagyhatalom bólintott rá, így a reálpolitikusok tudták, nem áll stabil lábakon. Sajnálatos módon erõsítette a Németországhoz való kötõdést is, jóllehet Horthy Miklós kormányzó az egymást sûrûn váltó miniszterelnököknek mindig azt az utasítást adta, hogy Németországgal baráti, de távolságtartó politikát folytassanak, és ne kötelezzük el magunkat semmire.
  

Így került sor Imrédy Béla kinevezésére is. Köztudottan angolbarát volt, s jó szigetországi kapcsolatokkal rendelkezett. 1938. május 14-tõl 1939. február 16-ig töltötte be a miniszterelnöki posztot. 1938 augusztusában látogatást tett Hitlernél Horthyval és Kányával. Hitler arra akarta rávenni õket, hogy Magyarország Németországgal együtt támadja meg Csehszlovákiát. A magyar vezetõk nemet mondtak az irreális tervre.
   A magyar külpolitika távolodni próbált a német befolyástól. A Németországból való hazatérés után Magyarország felújította a kisantanttal folytatott tárgyalásokat. Augusztus végére elértük azt, hogy elismerték fegyverkezési egyenjogúságunkat, cserébe Magyarország lemondott az erõszak alkalmazásáról. Viszont az egyezmény életbelépése a kisebbségi kérdés kétoldalú rendezésétõl függött, ami megoldatlan maradt. Ebbe a helyzetbe robbant bele München, s a magyar külpolitika nem hagyhatta kihasználatlanul ezt a lehetõséget. Imrédy viszont, akarva-akaratlan, egyre inkább német bûvkörbe került. Horthy leváltotta, s egy közismerten mérsékelt politikust, a tragikus sorsú Teleki Pált nevezte ki helyére.
   Magyarország, jóllehet 20 éve készült a területi revízióra, mégsem volt rá felkészülve. A visszaállított régi közigazgatás belsõ területekrõl vezényelt hivatalnokai elviselhetetlenül arrogáns magatartást tanúsítottak mind a szlovákokkal, ruszinokkal, mind az ottani magyarokkal szemben. A helyzet annyira elfajult, hogy Teleki kijelentette, ha nem történik változás, nem támogatja a további területi revíziót. Teleki türelmes nemzetiségi politikában látta a kiutat, nem a húsz év sérelmeinek megtorlásában. Kezdeményezte, hogy a zömmel ruszinok lakta Kárpátalja kapjon autonómiát. A trianoni trauma, s a korszak európai viszonyai miatt sajnálatos, de érthetõ, hogy nem sok híve akadt.
  

A második bécsi döntést követõ észak-erdélyi bevonulást körültekintõen készítette elõ. A tiszteket, hivatalnokokat tanfolyamokon oktatták a tudnivalókra, a helyes, megbékélést hozó magatartásra. Teleki szóban és írásban is tett intézkedéseket erre vonatkozóan.
   A német sikerek részegítõ hatása viszont nem kedvezett a mérsékeltebb politikának. Magyarországon egyre nagyobb teret nyertek a feltétlen németbarátság hívei. Ugyanakkor csatlósságról csak a német megszállás után beszélhetünk.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Gerda e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2009-12-22
http://www.youtube.com/watch?v=VQNsIlsSp00
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
Kedve Gerda!
Hát persze, hogy relatív! De éppen magácska jön ezzel... ez csuda. Eisntein nem éppen kóser a maga fajtájának, ha jól sejtem... De ha az, akkor megkövetem.
Somogyvári Gyula pedig egyértelmûen rossz költõ. Inkább csak vacak és idejemúlt rímelgetõ. Béke poraira, felejtsék már el végre, maradjon csak ott piedesztálon ahol bírják. én nem.   
név: Azigazat azigazat, hop hop hop e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
Hát ez igaz. A vitéz uram pontosan azt írta, amit abban a korban hallani akartak a hivatalosok, nagy becsben is tartották koszorús költõjüket, aki végül az utókor politikai áldozata lett. De azért mert a kommunista diktatúra meghurcolta még nem automatikusan nagy költõ. Politikai indittatású, mozgalmi versei híven tükrözik a cikk által leírt korhangulatot, így végülis jól illusztráják azt a bornírt "Mindent vissza" világot, mely megríkatta a honleányokat s honfiak kebelét kidüllyesztette a visszacsatiláskor. De miért kellene nagy költõnek tartani ma, mikor más világban élünk, hisz az õ versei annak a kornak szóltak, ma hamis csengésük van, hiszen már kiderült, hogy amirõl írt tartalmatlan, csak díszlet, a lényeget nem is érinti, inkább eltakarja.
név: Gerda e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-02
Azt, hogy ki a kiváló költõ, mindig az utókor dönti el…Ma is sokszor csak az kap teret, „aki azt írja, amit hallani akarnak”. Aki semmirõl nem ír…szó szerint…aki alszik. Most hallgatni arany. Meg mellébeszélni. Ki a kiváló költõ? Ki a kiváló politikus? Ki a kiváló színész? Ki a kiváló anya? Ki dönti el, hogy ki kiváló? Relatív...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-01
Az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy az 1938-as bevonulás után alig néhány hónappal már megjelentek azok a feliratok a visszacsatolt Felvidéken, hogy minden drága, vissza Prága. Hozzá kell tenni azt is, hogy az idetelepített magyar hivatalnokok arrogáns módon viselkedtek, mocskos felvidéki kommenistának titulálva a polgárit végzett kisgazdát. Ezek oral historyból vett adatok, nincs okom megkérdõjelezni õket.
Vitéz Somogyvári Gyuláról meg annyit, biztosan szerették akkoriban, met azt írta, amit elvártak tõle. De azt nem lehet rá fogni, hogy kiváló költõ lett volna!
ebben talán mások is egyetértenek velem...   
név: Gerda e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-01
László, szolgáljon \"honnan\" védelmére, hogy azt hiszem megjegyzése nem a cikk ellen szólt, hanem ellenem…és kísértetiesen hasonlít egy bizonyos „Lali „ javaslataihoz azzal kapcsolatban, hogy mire vagyok feljogosítva írásügyileg…
„Boldogok a lélekben szegények…”
név: Kiss L. honnan-nak e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-01
Valóban így tanították a szociban, jól felmondta "honnan" a leckét. De nincs szó mennybemenetelrõl sem, nem hiszem, hogy errõl szólna a cikk. "Honnan": Salamon-Konrád: Történelem IV. (gimn.tankönyv) 77.oldal. Értelmiségi fizetések. Tegyen összehasonlítást, Horthy-rendszer, szoci, ma. Melyik volt igazságosabb, bocsánat, ilyen nincs, normálisabb rendszer..? A jelenleg futó cikk (több rész lesz)szintén a Horthy-éra egyik "förmedvényérõl" szól. Ajánlom figyelmébe, "honnan". És olvassa máskor is a cikkeket, köszönöm!
név: honnan e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-30
honnan a pókhálós vacakból kaprtátok már elõ szegény Vitéz kõbányai felsõfertályi gyuluka igen minõísthetetlen förmedvényét, hát ez igazán izgalmas. hogy mikre nincs energiája egyeseknek.
de miért nem csinálnak magunka hozzá honlapot, ha akkor a marha nagy hon hiányuk van
név: Hunnnn e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-27
De a jelenlegi állapot is csak átmeneti állapot lesz az még jobb is....
név: Gerda e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-27
Ahogy most sem...
név: Gerdának Kiss e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-27
Igen, ratifikáltuk. Ez mindig szöget üt nekem is a fejemben. Mi lett volna, ha nem..? Erre azt szokták mondani, nem tehettünk mást, a körülmények, blabla. Történész nem tehet fel olyan kérdést, mi lett volna, ha...De újságíró igen. Mi lett volna ha elutasítjuk? Kiírtanak 8-9 millió magyart? Kitelepítenek? Gazdaságilag tönkretesznek?(Ha ha.) Vagy kis nemzetnek mindig meg kell hajolnia? Ha elutasítjuk, minden bizonnyal végrehajtják katonai úton. És aztán? Nem valósult volna meg a népek barátsága? Így sem. Szóval mit veszthettünk volna, ha nemet mondunk? Hajlamosak vagyunk azt mondani, semmit. Legjobb tudomásom szerint az oroszok és japánok között a Szahalin szigetek miatt a mai napig csak fegyverszünet van, békeszerzõdés nincs. És? Ki halt eddig bele? De ne ítéljünk mai fejjel, mai ismeretekkel. 1920-ban senki nem gondolta, hogy ez az "égbekiáltó igazságtalanság" tartós lesz. Maga a béke is lehetõséget ad tárgyalásos rendezésre. Talán ez hordoz magában naivitást, de az akkoriaknak jelenthetett egy kis szalmaszálat. Érdekes kérdés. De az is igaz, 1920-ban nem a Zrínyiek, Frangepánok, Rákócziak uralták az országot.
név: Hunnnn e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-26
Én nem siránkozok a múlton mert ez megtörtént nem tudjuk megváltoztatni és büszke vagyok arra hogy Magyar vagyok ugyanis nem mi adtuk el a Földünket hanem elvették tõlünk mert egyeseknek sírt a szája hogy nem jó... és én tisztelem a múltat és minden tiszteletem a Magyaroké.....
név: Gerda e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-25
Vitéz Somogyváry Gyula: Jajj!
("A magyar nemzetgyûlés ratifikálta a trianoni szerzõdést...")


Most már aztán csehek lesztek kutyák
és még nagyobb úr lesz a kancsuka.
A gõgös, keshedt, vén turulmadár
nem száll már többet e rögre soha.
A föld húsa, mit ekétek kifordít,
Arany-Prágának ont majd gabonát
s csehek lesztek vagy megfeszültök,
kutyák!

Hallod-e székely? Európa ítélt.
Hívhatod már a poklot és eget!
Holnap a pópa oláh Miatyánkra
bottal tanítja hetyke kölykedet.
Hajlongó szolga lesz az unokád már
s oláh fejfával borít majd a hant
s kitépjük a szíved, ha magyar,
bitang!

Hej, Bácska népe, húzzad az igát,
mi "gyõztesek" majd addig dõzsölünk.
Nemes bocskorunk a nyakadra lépett
és Szent-Páris most paroláz velünk.
Meg ne zavarja Nagyszerbia álmát
magyar szóval a nyikkanó poronty,
mert feltámad Heródes újra,
te rongy!

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-25
...Aki a multját nem tiszteli, a jelenét nem ismeri, a jövõjét nem érdeml...
név: Huvolt e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-24
Ez mind volt. Miért kiáltozol a tolvajok után? Azok nem hozzák vissza amit elvittek. Talán túl sok energiát pazarolsz arra, hogy síránkozol a sok múltbeli lehetõségrõl. Nem az számít ki volt, vagy ki nem, hanem az, hogy ki van és ki lesz. Minden újra kell teremteni, csak ennek van értelme.
név: Hunnnn e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-23
ha belegondolunk Magyarországot mindenki cserben hagyta és nem nézik jó szemmel, hogy mi itt vagyunk a Európa közepében.. Nem tudom mi lett volna az "okos" nyugatiakkal ha Pl.: a törököt nem tartjuk fel ez csak egy de mit kaptunk cserébe elvették a hazánkat és elcsatolták a Magyarokat és még az oroszoknak is odadobtak bennünket... és kik kapták meg a területünket ? olyan "nép" aki nem is létezett olyan hogy szlovák nem volt ha külökmben itt is voltak ahogy õk mondják miért nem alakítottak államot õk ? mert gyengék voltak hozzá és utolag is csak szájuk van... és a románoknak akik sehol nem voltak és nem is lesznek mert õk voltak a talpnyalói a gyõzteseknek és utána Magyarországot hordják el mindennek csak utána nézni kedves szomszédainknak hogy mi hogy volt és nem téves információkat terjeszgetni és tanitani
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-08
Kárpátala visszafoglalása nem volt ilyen egyszerû.1938 õszén Kárpát-Ukrajna megszerzésének legfõbb akadálya Németország volt. A náci vezetõ körökben a szovjetellenes tervekkel összefüggésben ekkor került ismét elõtérbe az "önálló" ukrán állam megteremtésére vonatkozó elképzelések, amelyekhez a német irányítás alatt álló Kárpát-Ukrajna szolgált volna a kiindulópontul. Azt is jól látták, hogy Magyarország a lengyel-magyar határ megteremtésével bizonyos mozgási szabadságot keres az erõsödõ német befolyással szemben. Másrészt az önálló magyar katonai akció súlyos csorbát ejthetne a döntõbíráskodó tengelyhatalmak tekintélyén. Nevezetesen azt akarták, hogy Magyarország csak német kézbõl, német segítséggel, az általános német törekvések szempontjából kedvezõ idõpontban kapjon vissza területeket, mert csakis így biztosíthatták Magyarország fokozottabb gazdasági és politikai alávetését a német érdekeknek, s mert a magyar revíziós törekvéseket kitûnõen fel tudták használni Németország erõsítésére a Duna-medence országaiban.
Március 12-én (1939) délután Hitler fogadta Sztóyai Döme magyar követet. Felszólította, értesítse kormányát, hogy Csehszlovákia szétesése küszöbön áll. Németország el fogja ismerni Szlovákia függetlenségét, de a kárpátukrán kormánynak 24 óráig nem ad ilyen elismerést. Magyarországnak van tehát 24 órája, amely alatt megoldhatja a rutén kérdést. Sztóyai még az esti órákban Altenburggal, a német külügyminisztérium politikai osztályának csehszlovák referensével külön-repülõgépen Budapestre utazott, és azonnal jelentést tett feletteseinek. Másnap pedig Altenburg a budapesti német követ kíséretében látogatást tett Horthynál, s megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel, a vezérkari fõnökkel és a külügyminiszter-helyettessel. Ezen a megbeszélésen megállapodás születet arról, hogy Magyarország március 16-án határincidenst provokál, és március 18-án megindítja a támadást.
Az események ettõl kezdve olyan gyorsan peregtek, hogy az eredetileg kitûzött idõpontot is meg kellet változtatni. Március 14-én a németekkel történt megállapodás alapján Szlovákia kikiáltotta függetlenségét. Ugyanaznap hajnalban a kárpátukrán Volosin-kormány is proklamálta Kárpát-Ukrajna önállóságát, és kérte a német birodalom védnökségét. Ez a váratlan közjáték - Hitlernek a 24 óra haladékra vonatkozó ígérete ellenére is - riadalmat keltett Budapesten. Nem tudták, vajon nem a németek sugalmazták-e Volosin lépését, megszegve a korábbi megállapodásokat. A cselekvés pillanata tehát elérkezett. Március 14-én Munkácsnál és Ungvárnál nagyszabású határincidenset provokáltak, és 15-én, a hajnali órákban a még teljesen fel sem vonult magyar hadsereg megkezdte a támadást.
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-08
Üdv Zõdi a fedélzeten! Pontos és részletes leírásod egy csillagozott lábjegyzet is lehet akár. Különösen fontosnak tartom, a magyar küldöttség mértékletességét, ideje lenne egy kicsit tárgyszerûbben szemlélni ezeket az eseményeket, nem a negyven évig ránk akasztott szemüvegen keresztül. A magyar történetírás szerintem van olyan szinten, hogy ettõl nem esnénk át a ló másik oldalára, ha valaki ettõl félne. Egy korábbi cikkemre írt reakcióra, miszerint hol a nyoma, hogy a magyar politikai elit nem rajongott a bécsi döntésért, itt is találunk bizonyítékot, nem mi vittük döntõbírák elé az ügyet.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-06
Lacit picit kiegészítve:Hitler München után Lengyelország területi követeléseit olyan katonai nyomatékkal támasztotta alá , hogy azokat a csehszlovák kormány maradéktalanul teljesítette (1938. okt. 2.). A magyar kormány pedig Komáromban tárgyalásokat kezdett a Csehszlovákia által kiküldött szlovák államférfiakkal. A diplomácia történelmében ezt a szakaszt Csehszlovákia felosztásának szokták nevezni. Pedig ez a megnevezés nemcsak felszínes, hanem téves is.
A magyar álláspontot az alábbiakkal jellemezhetjük: Magyarországhoz vissza kell csatolni a csehek alól fölszabadult terület déli színmagyar lakosságú karéját a hozzá csatlakozó 3 nagyobb és néhány kisebb vegyes lakosságú, de magyar többségû körzettel kiegészítve. Szlovákiának marad a terület északnyugati harmada. Népszavazást kell tartani a Ruténföldön és Kelet-Szlovákiának nevezett, felében szlovák, felében rutén, magyar és német lakosságú részén.
A szlovákok csak a színmagyar területekre nem tartottak igényt, míg a magyar javaslattal ellentétben a vegyes lakosságú, de magyar többségû részeket maguknak követelték. A népszavazás gondolatát mindenütt és mindenesetben elutasították. A Ruténföldet Csehszlovákia keretében autonóm területnek kívánták látni.
A megegyezés nem a népszavazásra javasolt területeken múlott, hanem a magyar többségû, de némi német, illetve szlovák közösséget is magában foglaló részeken. Itt voltak ugyanis az országrész legfontosabb városai: Pozsony, Kassa.

A komáromi tárgyalásokon a magyar küldöttség olyan mérsékletrõl tett tanúságot, mely a magyar közvéleményben inkább kritikát, mint megértés váltott ki.
A komáromi tárgyalások idején a két tárgyaló fél némileg engedett eredeti követelésébõl. Magyar részrõl nem ragaszkodtak a Kelet-Szlovákiában javasolt népszavazás megtartásához, tehát elismerték e kevert lakosságú nagy területnek Szlovákiához való tartozását. Azon kívül lemondtak a magyar-szlovák kevert lakosságú vidékrõl, melynek 18 ezer lakosából 7000 volt magyar.
A szlovák részrõl néhány kisebb vegyes lakosságú rész déli felének visszacsatolásához járultak hozzá, összesen mintegy 5500 lakossal. A három jelentõs vegyes lakosságú körzetrõl, azaz Pozsony, Kassa és Nyitra vidékérõl nem voltak hajlandók lemondani. A ruténföldi népszavazás gondolatát ugyancsak elutasították.
Miután Komáromban a magyar és szlovák tárgyalófelek között a megegyezés a Pozsony, Nyitra és Kassa körzetek együttesen 50%-a magyar és 32,5%-a szlovák lakosságán meghiúsult, a szlovákok a kérdést német és olasz döntõbíróság elé kívánták vinni. A csehek által a rutének képviseletével megbízott politikusok - mivel a rutén népszavazás gondolatát mereven elutasították, sõt, a 80,3% magyarral szemben 3,8% rutént számláló Ungvár, és a 73,5% magyarral szemben 8,1% rutént számláló Munkács városok Magyarországhoz történõ visszacsatolása ellen is tiltakoztak - szintén csatlakoztak a szlovák javaslathoz.
A magyar küldöttség, ha el akarta volna kerülni azt - kívánságából mindazt - ami majd beteljesül, a tengelyhatalmak szentesítésével teljesedjék be, nemcsak 422,000 magyar visszatérésrõl kellett volna lemondania, hanem a magyarlakta északi terület 5 legnagyobb városáról is (Pozsony, Kassa, Ungvár, Nyitra). Csupán 640,000 magyar került volna vissza Magyarországhoz.
A magyar küldöttség tehát hozzájárult a vitának döntõbíróság elé terjesztéséhez, de a lengyel kormány képviselõjét is a döntõbírák sorában szerette volna látni. E javaslatot a szlovákok csak azzal a feltétellel fogadták volna el, ha Románia is részt vehet a döntésben. A magyar kormány részére így nem maradt más választás, mint elfogadni az eredeti szlovák javaslatot.
A vita a bécsi Belvedere palotában folytatódott, de ezúttal már a németek és olaszok között. Ciano volt olasz külügyminiszter - özvegye által kiadott - naplója igazolja, hogy a magyar közismeretben, közvetlen a döntés után elterjed hírt, mely szerint Ribbentrop a szlovákok álláspontját kívánta érvényre juttatni. Lényeges változást csak az egyik ruténföldi város - Ungvár - esetében alkalmazott, melynek Magyarországhoz való visszatérése mellett szólt. Ugyanakkor az olasz döntõbíró a magyar javaslat megvalósítását kívánta. Az eredmény 50-50%-os kiegyezés lett. A németek ragaszkodtak ahhoz, hogy Pozsony Szlovákiáé legyen. Ehhez az olaszok csak Kassa visszacsatolása esetében járultak hozzá. Nyitra-vidéket pedig salamoni ítélettel megfelezték. A déli 55,8%-ban szlovák többségû rész Magyarországé lett. Ciano még a ruténföldi rész Munkács város visszacsatolását tudta elérni, bár alighanem a kisebb Nagyszõlõs városka és környéke magyar népének cserébe adása révén.
Azt mondtuk, hogy a németek a szlovák javaslatot támogatták. Ha azonban visszaemlékezünk Hitlernek Münchenben a magyar kívánságok elintézésével kapcsolatos álláspontjára, majd a szlovák tárgyalófélnek német döntést kérõ indítványára, azt kell vélnünk, hogy a szlovákok voltak azok, akik az új határra vonatkozó német elgondolást tették magukévá, mely rájuk nézve nagyon kedvezõ volt. A német terv ugyanis minden olyan várost, melyben a német nyelvû lakosság száma az ezret meghaladta - tekintet nélkül a magyar többségre és a magyar környékre - Szlovákiának kívánta biztosítani.