[kapcsolat]   husken

Nyári nyitva tartás

 

Rajzszög20

 

Róth

 

Sándy

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Az én Nagybányám

szerző: Nagy Enzoe Zoltán 2012-09-26

 

Az én Nagybányám

 

Soha nem jártam ezelőtt Nagybányán. Viszont rengeteget hallottam apám rajongó elbeszéléseiből és persze olvastam is felőle. Úgyhogy kellemesen simogatott a gondolat, amikor Farkas Péter barátom által meginvitáltak a híres nagybányai festőtelepre.
Felemelő volt a gondolat elutazni egy olyan helyre, ahol festőóriások éltek, és ugyanakkor lehangoló is volt egy, már haldokló barátot otthon hagyni pár napra.
De elindultunk.

 

Megszámlálhatatlan alkalommal utaztam Romániába, a végcél mindig a Fekete-tenger volt, Histria romjainak csodálatos látványa, Vama Veche felejthetetlen nyugalma, de most ez valami más volt. Valami egészen más felé igyekeztünk. Egy olyan ismerős ismeretlen felé, amelyről csak hallottunk. Halvány reményünk volt, hogy Nagybánya megélt dicsőségét majd meg fogjuk ismerni, vagy egyáltalán felismerjük-e, vagy csak állni fogunk és csodálkozni, hogy ez volna az? Izgalommal töltött el, hogy nemsokára kiderül.

 

Kellemes fogadtatásban volt részünk. Nem hiányzott a pálinka, amelynek elmaradhatatlan kísérője egy pár dohánylevél-égette lélegzetvétel is, hogy valami értelmeset tudjon hirtelen kinyögni az ember, amikor új barátai előtt meg akar szólalni. Így ringattuk magunkat egy pár kellemes órán keresztül, majd körbenéztünk a településen, ellátogattunk a rétekre, ahol a nagy elődök minden bizonnyal nemcsak a képeiket készítették, hanem kedveseiket is kényeztethették, ölükben elmerülve. Éreztem a levegőben a rég itt maradt oldószer illatát, az időjárás erotikus hangulatát, egyszóval maga a festés gondolata értelmet és kedvet adott a helyzetnek, az életnek.

 

A nagybányai festőtelep már 17-dik alkalommal rendezte meg alkotótáborát. A mostani Thorma János vándorkiállításának megtekintésével kezdődött, amit egy rendhagyó ökumenikus istentisztelet követett, a helyi római katolikus templom fenséges képei és freskói között Tőkés László szolgálatával, majd egy közös vacsora, nyitányként.
Talán néhány ember előtt ismert viharos viszonyom a Szlovákiai Református Egyház vezetőivel és annak döntésével egyházi mivoltomat illetően, amely által tény, sokszor undor is keveredett bennem jóérzéseim mellett, mondjuk úgy, általuk komplett az egész egyházam felé. Érdekes mód Nagybánya és benne Tőkés László művészetpártoló egyénisége adta meg azt, hogy kizökkentett ebből a megtestpedt haragomból, és helyre rakta érzéseimet.
 

Majd következtek a festések.

Mindig is voltak példaképeim. De soha nem akartam a példaképeimmé válni. Önmagam szerettem volna, szeretnék lenni és maradni. Megfestettem a sokat csodált Nagybányai-hegyet, mint egy ősanya elterülő testét, megfestettem Nagybánya utcáját, amelyen oly sok gyönyörű leánytest elvonult, megfestettem egy roggyant öreg házat, mint egy nőben lakozó, szerelem és szeretet után vágyakozó örök lelket, és megfestettem az udvaron található cserépedényeket, mint aktjaim vonalaiban rejtező erotikus vágyaimat.
 

Egy táj után vágyom, az pedig a tenger „végtelenségének” látványa. Nagybányán is túl akartam látni, beleképzelni magam az általam dédelgetett és imádott dolgokba. A hely akkor, ott, velem együtt álmodott, így lopta magát és lelkületét szívembe.

Nehéz volt otthagyni, de vissza kellett térnem szeretett barátom, apám szenvedő, később halálos ágyához.
Megérkezve egymást megölelve mondtuk: jó lett volna együtt ott lenni, együtt festeni, együtt álmodni…
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Nagy Livia e-mail: carmen2376@freemail.hu dátum: 2012-09-27
Kedvesem,Férj Uram!
Csak igy tovább...Nagyon büszke vagyok rád...!
Szeretlek!
a te Livikéd