[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

Szathmári Hamvas

 

ŐsziFeszt

 

rákóczi 112

 

WMU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az érett reneszánsz

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2006-06-30

Michelangelo: PietaAz érett reneszánsz idõszaka... Ebben az idõben, az 1500. év körül az olasz mûvészet fejlõdése olyan jelenségeket vet fel, amelyek feltûnõen eltérnek a quattrocento alkotásaitól, és a reneszánsz szellemtörténeti folyamatán belül egy új korszak kezdetét jelzik.


dávid

a Nappal

a Nagylelkû Lorenzo

a Palestrina-pieta

Mózes

freskó a Sixtus-kápolnából

Mária

sixtusi freskó

Michelangelo sírja - Giorgio Vasari alkotása

Ádám teremtése

madonna granduca

Dávid

a Hajnal

Giuliamo de Medici sírja

haldokló rabszolga

II: Gyula sírja

Mózes

Pieta

a Sixtus-kápolna mennyezete

az Utolsó Ítélet

a Sixtus-kápolna

Rafaello: Attila Róma kapui elõtt

CINQUECENTO, a 16. század mûvészete (olaszul 500-at jelent)

 
Az elõzõ évszázad értékeinek átértékelése veszi kezdetét a 16. századdal. A természethûségtõl való eltérés, az idealizálás jellemzõ, valamint a  valóságábrázolás leegyszerûsítése, a stilizálás. A mûvészet tárgyköre lényegében azonos marad: szent történetek és személyek, a transzcendens világ, a földöntúli örök szépség...

A mûvészet elveszíti azt a polgárias, mindenki számára érthetõ, megmagyarázó és ábrázoló mellékízt, amely a  15. század mûveire jellemzõ és arisztokratikusan magasabbrendûvé válik. Immár nem akarja magát minden áron elfogadtatni mindenkivel, hanem pusztán az esztétikai szempont a mérvadó.
A mûvész belsõ kényszerévé válik az alkotás, és alkot a saját maga örömére, a saját elképzelése szerint, sajátos értelmezésben, puszta önkifejezés céljából... és már nem alakítja a megrendelésekhez a mondanivalóját.
Talán Michelangelo II. Gyula pápának mondott önérzetes szavai fejezik ki legtisztábban a cinquecento mûvészi hevületét: „...a szobrot megveheted, a gondolatot nem!”
A mûvészet alaphangulatának változásával együtt jár a mûvészek helyzetének változása: a korábbi idõk kispolgárias mesterember-típusa a mûvészi egyéniség magasabbrendûségének ad helyet. A gazdagabb, elõkelõbb életforma, sokszor a különcség rejtélyes varázsa az, ami ettõl kezdve – mondhatni napjainkig – a mûvészi elhivatottság külsõ és gyakran fitogtatott ismertetõjelévé válik.

A cinquecento legkiemelkedõbb alakja Michelangelo Buonarotti, aki hatalmas életmûvével szinte egyedülálló alkotója a mûvészettörténetnek. Mûvei által jócskán meghaladta a maga korát, egyedülálló teljesítményét napjainkig nem tudta senki túlszárnyallni.
Sokáig úgy tûnt, hogy az antik görög szobrászok által létrehozott csodát nem lehet felülmúlni. Michelangelo képesnek bizonylut erre. Szobraiban olyan mély, belsõ mondanivaló dermedt márványba, amit szavakkal utolérni tiszta képtelenség. Õ már egy igazi mûvész – a mûvészet felavatott papja, a transzcendens világ kiválasztottja. Michelangelót Dávid óriási márványszobra egy csapásra híressé tette. Dávid arckifejezése Donatello Szent György szobrának harckészségét idézi. Tény, hogy a fiatal Michelangelóra Donatello szobrászata meghatározó hatással volt. Michelangelo ifjúkori mûveinek koronája a nagyszerû Pieta, amely a római Szent Péter templomban van elhelyezve. II. Gyula pápa 1505-ben kéri fel a  szobrászt a saját síremléke elkészítésére. Maga a síremlék az eredeti elképzelés alapján sosem készült el, viszont nagyszerû szobrászati bravúr Mózes alakja, amely eredetileg a síremlék szobrainak egyik figurájaként készült. Sokak szerint e szobor a mûvész ars poeticája. A szobor Mózes egész életérõl szól, nem az élet egy bizonyos évét, napját, pillanatát jellemzi, ami a realizmus lényege. Sokkal több annál. Sõt, nem csak Mózes egész lényérõl szól, hanem a történelemben, a vallásban, népe életében betöltött szerepérõl, küldetésérõl. Az emberrõl, aki találkozott Istennel, és nem halt bele. A Tízparancsolatról, az Ószövetségrõl, ezen kívül  a mûvész sajátos felfogásáról, a mûvész tudatában elfoglalt helyérõl, összehasonlításokról, és még mi minden másról...

Nem sokkal ezután a pápa megbízásából lát hozzá a Sixtus-kápolna mennyezetének kifestéséhez. Az emberiség történelmét dolgozta fel Ádámtól a 16. századig. Mózes és Krisztus életének feldolgozása a téma lényege: a törvény és a kegyelem.
Az oltár falára az Utolsó ítélet képe került, a világ történetének végsõ jelenete.
A géniusz hatalmasat alkotott, mint festõ is. És nagyszerût alkotott mint építész is. 1547-ben az õ tervei alapján építik meg a Szent Péter bazilika kupoláját, a Vatikán koronáját.
Michelangelo kiváló alkotása a Haldokló rabszolga szobra, amellyel késõbbi korok mestereinek mutatott járható utat. Nem mindent faragott le a márványtömbbõl, ami feleslegesnek tûnt volna sok szobrász számára, hanem a szobor néhány részletét benne hagyta a kõben – csak utalva rá, hogy ott bent a kõben található és fellelhetõ a többi részlet. Állította, hogy a a kõtömbben már eleve benne van a szobor, és õ, ha alkot, pusztán kibontja a kezdetektõl fogva meglevõt, csak kihámozza a kõbõl.

„...Az apa oka gyerekének, és a változást elõidézõ a változónak” – mondja Arisztotelész. Nagy valószínûséggel Michelangelo szellemi fejlõdésére hatással lehetett Arisztotelész filozófiája – így találkoznak az idõtlenség porondján különbözõ korok szellemiségei.
Az sem lehet véletlen, hogy Rafaello Santi – a cinquecento másik meghatározó egyénisége – az Athéni iskola címû képén Arisztotelész alakját Michelangelóról mintázta meg. Raffaello hatalmas freskóján a görög történelem óriásai egy transzcendens panteonban beszélgetnek, érvelnek, vitáznak – egymást gyõzködve nézeteikrõl, míg a kép középpontjában perspektivikusan kisebbedõ boltívek középtengelyében Platón és Arisztotelész közlekednek a felénk. Platón és Arisztotelész – Leonardo alakja és Michelangelóé. Raffaello két nagy mesteréé. A freskó a Vatikán egyik termében található. Ugyanitt egy másik teremben festette meg az Attila Róma kapui elõtt címû mozgalmas freskóját és a Heliodorosz kiûzetése a templomból címû  képet.

Raffaello egyik színeiben és kompozícióját tekintve legharmonikusabb képe a drezdai képtárban õrzött híres Sixtusi Madonna. Mint arcképfesõ is a legnagyobbak közé tartozik. Az öreg II. Gyula pápáról festett képe a portréfestés világhírû remekei közé tartozik.

*További alkotások


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Russi Zsuzsánna Andrea e-mail: russisusanna@freeamil.hu dátum: 2011-07-07
Nagyon szép ez a weboldal!
Gimnáziumi tanulmányaim befejeztével - mindet láttam Itáliában !
név: névtelen e-mail: névtelen@citromai.hu dátum: 2010-02-13
Sajnos nekem meg pont az nincs benne mi kell.   
név: Balogh Boróka e-mail: baloghboroka@hotmail.com dátum: 2010-02-13
szerintem nagyon jóóóóóóó,mert mindenbenn van mnekem kell!!!!!!!!!   
név: k e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-02-13
                                                                          
név: Kiss Anna Dóra e-mail: pinponyi53@gmail.com dátum: 2008-07-13
jó csak több szó kéne a PORTRÉFESTÉSrõl