Kassa 2006.10.29. - Egy ünnepség margójára

A térbe és idõbe vetett ember számára az idõ visszafelé tekintve végtelen, a jelen élménye megfoghatatlan, a jövõ álomszárnyait pedig kétségek fuvallata borzolja.

A mítoszokban az idõ egymásba ér, s a lét élménye izzó feszültség. Itt a sors elkerülhetetlen és befolyásolható, az élet értelmes, és a cselekvés szabályai általánosan érvényesek. A mítikus hagyomány élõ forrása a mindennapoknak. A nagy tettek a közösség kollektív tudatának pillérei.

Kronosz felfalja gyermekeit, létrejön az állam, majd a civilizáció, mely lejegyzett történelmet teremt. A mítikus hõsök ösztönvilágát felváltja a normák világa. A Héroszok tettei egyre nagyobbak, elhomályosítják az elõttük lévõk cselekedeteit. A múlt nem válik jelenné, hiszen folyton túllépnek rajta. A sors szabályai egyénileg érvényesülnek, letépik a múlt plakátjait. A megtörtént események felidézése a történelmi hagyomány forrásává alakul. Mégsem válik általánossá, hanem egyénre szabva formálódik a szétaprózódott történelmi tudat.

A hõsök meghaltak. De mi olykor újratemetjük õket. Megpróbáljuk fényképeken és filmkockákon keresztül magunkévá tenni a múlt illékony illúzióját. Kivetítjük, megénekeljük, DVD-én rögzítjük, kitapétázzuk a Net-re a történelmi tudatot. Látjuk a sokféle kis történelmet, s erre a kis azonosulásra vágyó pogány szórakozásra nagy szükségünk van, mert létünk alján ott szunnyad az idõbõl számûzött ember kilátástalan magárahagyatottsága, a félelem és az istentelen unalom.

Írta: Hanesz Zoltán