[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Az Utolsó Háború

szerző: Kiss László 2010-08-26

 

Az Utolsó Háború

... bizonyára a legtöbben a II. világháború egyik csatájára gondolnának. Pedig nem. 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. A szövetségesek szerződési kötelezettségeiknek eleget téve napok alatt sorra hadba léptek, s augusztus végére már tombolt a pokol, kitört a történelem során elsőként világháborúnak nevezett öldöklés.
   A II. világháború időben közelebb esik hozzánk. Több volt az áldozat. Talán (?) borzalmasabb volt; népirtás, atombomba. A második tehát elhomályosítja az elsőt. Valóban, jóval több volt a civil áldozat, közel 50%. Az első világháborúban csak 75 katonára jutott egy civil. A második világháborút, legalábbis Európában, szinte mindenki átélte, megszenvedte. Az első világháború küzdelmei lokalizáltak voltak, a hátország, a civilek az élelmiszerhiányon kívül nemigen láttak belőle semmit ("Nyugaton a helyzet változatlan"). A katonák haltak a fronton, de a katonának az a dolga. Azt, hogy ezeken a földrajzi értelemben kicsi területeken milyen borzalmak zajlottak, viszont csak ők tudták. És aki hajlamos úgy tekinteni ezekre a csatákra, mint a második világháború előjátékaira, az súlyosan téved.
   A bevezetőben leírtak a brit hadsereggel történtek. 1916. július 1-jén, a Somme folyó mentén, Párizstól 100 km-re északra indítottak támadást a német állások ellen, hogy tehermentesítsék a franciákat Verdunnél. Tudták, hogy a német haderő oda öszpontosította ereje nagy részét. Tehát itt viszonylag gyengének tartották a "hunokat", ahogy az amerikai sajtó emlegette előszeretettel a németeket. Mégsem bíztak semmit a véletlenre a britek, a napokig tartó tüzérségi előkészítés során pontosan 1 508 652 lövedéket zúdítottak az ellenséges állásokra. Mégsem lett szinte semmi eredménye. A makacs tisztek az első napi veszteségek ellenére még hetekig hajszolták a katonákat, s mindössze két km-t sikerült elfoglalniuk, hogy újabb megerősített német állásokba ütközzenek.
   A somme-i csata első napján több volt a brit áldozat, mint a vietnami háború során megölt amerikai katonák száma.
   És a somme-i csata nem egyedi, nem kirívó. A lövészárok-háború a néhány hetes viszonylag nyugalmas időszakokat leszámítva hasonló intenzitással zajlott négy éven keresztül. Verdunnél 600 000 francia, 400 000 ezer német halt meg, vagy vált nyomorékká. Az olaszok négy isonzói csatában 280 000 embert vesztettek, míg a monarchia 160 000-t. Caporettónál 350 000 olasz esett el, s 275 000 megadta magát. A britek több hónapos munkával aknát ástak Ypernnél a német állások alá. 450 000 kilónyi robbanóanyaggal töltötték meg. Ami következett, megváltoztatta a környék domborzatát. 90 m széles, 30 m mély kráterek keletkeztek. A robbanást még Londonban is lehetett érezni. A detonáció több mint 20 000 német katonát ölt meg. Az antant hatalmak a törökországi partraszállási kalandért 214 000 fővel fizettek. Az oroszok csak a tannenbergi csatában 125 000 embert vesztettek, de ez a szám a háború végére több millióra rúgott. A tannenbergi győztes, a későbbi német kancellár, Hindenburg írta a naplójába: "A háború főkönyvéből kitépték azt az oldalt, amelyre az orosz veszteségeket írták. Senki sem tudja a számot. Ötmillió vagy nyolcmillió? Fogalmunk sincs. Csupán annyit tudunk, hogy az ütközetek során olykor arrébb kellett hordanunk az orosz hullahegyeket, hogy a következő támadáskor tiszta legyen a terep és lássuk, hova lövünk."
   Verdun. Az igazi pokol. Stratégiailag jelentéktelen, történelmileg jelentős francia város. A németek ezt a helyszínt választották észbontó taktikájuk alkalmazására. Ez volt a felörlés, kivéreztetés. Azon alapul, hogy mi vagyunk többen, tehát ha pusztulnak a katonák, mi győzünk a végén. A németek tudták, hogy a franciák utolsó leheletükig védeni fogják történelmi városukat. Verdunre 40 millió lövedéket lőttek ki hat hónap alatt. Az amerikai polgárháborúban az unió hadserege összesen, a négy év alatt 5 milliót. 1916. február 21-én, szokás szerint tüzérségi előkészítéssel kezdődött a verduni csata. Ezek nagyrészt nagyerejű robbanótöltetek voltak. Hihetetlennek tűnik, de másodpercenként 28 lövedék zúdult a francia állások 2 km-es szakaszára. Hadvezetésük újabb és újabb alakulatokat vezényelt Verdunbe, a leharcoltakat visszavonták, pihenőre, más frontszakaszra. Kezdetben elborzadtak a francia katonák a Verdunt megjártakat látva: szétesett pszichikumú, emberi roncsok voltak. A háború végére viszont szinte minden francia katona megjárta Verdunt...
   Beszédesek a brit hadsereg statisztikai adatai: 1915-ben havonta átlagosan 19 000 embert vesztettek, 1916-ban 44 000-et, 1917-ben 56 000-et, 1918-ban pedig már 75 000 fő volt a havi átlag.
   Miért is tört ki ez a háború?
Németország megkésve, de annál nagyobb lendülettel érkezett a monopolkapitalizmus szakaszába. A világ újrafelosztását akarta. Az Osztrák-Magyar Monarchiának nem voltak ilyen igényei, dinasztikus politikát folytatott, némi területszerzés a Balkánon, az orosz befolyás csökkentése, s az éledező nemzetiségi problémák elfolytása egy győztes háborúval. Az angolok, franciák természetesen nem akarták a gyarmatok újraosztását. Az oroszok szintén dinasztikus okok miatt léptek be, különösebb okuk nem volt rá. A németekkel nem volt nézeteltérésük, a monarchiára orroltak kissé a balkáni befolyási övezetek miatt. De a cár követte a hagyományos szövetségi politikát, presztízskérdést csinált abból, hogy az orosz nagyhatalom nehogy kimaradjon ebből a nagy eseményből. S a növekvő társadalmi feszültségek levezetését is remélte egy gyors, győztes háborútól. Persze ez 1905-ben, az orosz-japán háborúban fordítva sült el, de most csak nem úgy lesz. Így alakult ki a két katonai tömb, a központi hatalmak és az antant. Az olaszok a háború kitörésekor a központi hatalmak szövetségesei voltak, de a monarchiával szembeni területi nézeteltéréseik miatt az antanthoz csatlakoztak. Az USA belépése érdekes. Az izolacionalista politika sokáig visszatartotta. Nem volt egyik háborús féllel sem konfliktusa. De hagyományos partnerei támogatásába hatalmas összegeket fektetett, pusztán gazdasági szempontokból. Az oroszok összeroppanásával 1917-ben ismét esélye nyílott a németeknek megnyerni a háborút. Az USA talán a befektetései megmentéséért lépett be, talán másért is. A többi kisebb állam kivárt, s igyekezett a győztes mellé állni még időben. Volt akinek ez sikerült, volt akinek nem.
   A háború ktörésekor mindenki vidám volt. Unták már az emberek a "boldog békeéveket". Vilmos császár úgy indította el a németeket, hogy "mire a falevelek lehullanak, itthon lesztek".
   Ez volt az első világméretű háború, de az elképzeléseket illetően az első világméretű baklövés is. Miért? Miért lett minden képzeletet felülmúló értelmetlen mészárlás ebből a háborúból, s miért nem volt ilyen korábban?
A magyarázat a technikai fejlődésben rejlik. A nehéztüzérséget, a harci gázt, a repülő, tank, géppuska alkalmazását mindenki ismeri. De nem ez volt a lényeg. Korábban egy katona ellátása (fegyver, élelem, felszerelés) meghatározta a sereg létszámát. Egy társadalom, gazgaság néhány tízezer, maximum néhány százezer katona kiállítását tudta megoldani. A fejlődés meghozta a konzerv feltalálását. Így egyik pillanatról a másikra milliókat lehetett etetni. Az ipar ontotta a felszerelést. A legnagyobb változás mégis a közlekedésben állt be. Régen a katona hatótávolsága nagyon kicsi volt. Néhány tíz km naponta. Gyalog közlekedett. A vasút elterjedésével százezreket lehetett napok, órák alatt adott helyszínre szállítani, átcsoportosítani. Ráadásul azonnal bevethetők voltak, nem kellett pihenniük. Vasúton olyan elképesztő mennyiségű utánpótlás érkezett egyszerre, mint szekéren soha korábban.
   A gyilkolásban első helyen mindenképpen a géppuska áll. Olvashatjuk számtalan helyen, hogy "a támadók felolvadtak a géppuskák kereszttüzében". De mi is az a kereszttűz? Kezdetben a géppuskát a támadókkal szemben állították fel. Így a szétszórtan közeledő katonákat egyenként kellett megcélozni, akik mozognak, közelednek, a találati pontosság "csak" 10-30%. A németek jöttek rá, hogy két géppuskát elfordítottak, lapos szögben egymás felé, a támadó arcvonalat oldalról célozták, s egészen közel engedték a nagyjából vonalban támadó ellenséget. Ők egyébként is összetorlódtak a drótakadályokon létesített átjáróknál. Így a géppuskások szinte vakon is tüzelhettek az embermasszába, célozni sem kellett. Egy lövedék átment akár három-négy emberen is. Tökéletes mészárlás, 80-100%-os hatékonyság. Hát ez a kereszttűz. Az első világháborúban nem volt ellenszere.
   A lövészárok-háború borzalmai szinte leírhatatlanok. Bakancsok, amelyekből csak a lászárcsontok meredeznek, koponyák, hullákból lakmározó patkányok, harcigáztól saját tüdejüket kihányt szenvedő élőhalottak, lángszóró csóvájától elevenen elégő katonák. Emberek.
   A lövészárkokban hamar elterjedt egy nézet. Ilyen apokalipszis után nem jöhet soha még egy. Szenvedünk, de legalább lesz értelme. Mert ez a Végső, ez az Utolsó Háború...
   Nekünk csak az első.   


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :