[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Baj van az oktatással II.

szerkesztette: Kiss László, 2008-12-01

idegNos, nézzük tovább. Szóval baj van az oktatással. A definíció úgy szól, az iskola oktató-nevelõ intézmény. Régen ez ellen hevesen tiltakoztam, mondván, neveljenek meg engem otthon, az iskola csak oktasson.


Az "átkosban" talán ez igaz is volt. De ma? A periférikus, lecsúszott területeken olyan családi hátterekkel találkozunk, hogy az otthoni "nevelést" az iskolának kellene pótolni. A magára hagyott iskola erre képtelen. A nevelésnek, közösségi tudat kialakításának talán legfontosabb eleme lenne az osztálykirándulás. De nincs rá pénz. (Persze mobilra és chipsre van.) Pedig "Hajózni kell!" mondták a görögök. Nemrégiben kezembe akadt egy kiadvány 1911-bõl. Néhány lapos nyomtatott füzetecske, a Váci Polgári Iskola al-dunai kirándulását írja le. Hol vagyunk ettõl..? A gyerekek a vonatot, buszt sem tudják kifizetni, aztán még a szállás. Ha mindezt mégis ki lehet préselni belõlük (ill.a szülõkbõl), ott van a tömegközlekedés. Mondjuk Budapestet szeretné megnézni egy osztály, mert ugye illene (Parlament, Mátyás templom, Szépmûvészeti, stb...), tömegközlekedésre több pénz menne el, mint a vonatjegyre. Azt mondják, összezsugorodott a világ, minden elérhetõ. Persze. A NET-en keresztül (lehet, ezért van a sulinet-program..?)! A valóságban már gyermekek tömegei nõnek úgy fel, hogy alig hagyta el a faluját. Ha el is hagyja, hová megy? Vásárolni.  Soha nem fogja megnézni azokat a dolgokat, nem szerzi meg azokat az élményeket, amelyeket egy osztálykirándulás keretében szerzett volna. Gyakorlatilag megszünt az Úttörõ, s nem vette át semmi a helyét. Nincsenek környékbeli kirándulások, akadályversenyek, olcsó (esetleg államilag támogatott) nyári táborok. Tátong egy ûr. A vállalkozási alapon szervezett karate, úszó, lovagló stb. táborok ezt nem töltik be. Csak a gazdag elit tudja itt le a gyermeknevelés (egyébként is hézagosan gyakorolt) nyári kötelezettségét. Baj van az oktatással. Most például újra elõhúzták a bukás-kártyát. (Volt már ilyen, az utóbbi 5 évben 4 verziót ismertünk meg!). Bármennyi tantárgyból pótvizsgázhat a gyermek. Hát igen. Akinek nem volt ideje 10 hónap alatt megtanulni mondjuk 10 tantárgyat, az 2 hónap alatt meg fogja. És mivel az egy napon tehetõ pótvizsgák száma maximalizálva van, egy 3 fõs bizottság egy hétig fog hallgatni egy gyermeket. De sebaj, ezért vagyunk, hiszen a pedagógus szolga, ugyebár. Korábban egy tantárgyból az órák 20%-át mulaszthatta egy diák, ezután osztályozó vizsgán kellett bizonyítania, hogy mégis elsajátította az anyagot. Ezt most felemelték 30%-ra. Gratu. Bátorítsuk a gyermeket, kevés még a hiányzás..!

Azt mondja a pedagógia, pszichológia, megalapozott vizsgálati eredményekre alapozva, hogy az oktató-nevelõ munka hatékonysága a CSOPORTban a legjobb, melynek létszámát 7-12 fõben állapították meg. Tudom, ezt még Svájc sem engedheti meg magának, viszont a tendencia elszomorító. A korábbi 25-30-as osztálylétszámot már feltornásztuk 35-45 fõre. Így olcsóbb. De hányszor fog felelni egy diák, mondjuk egy heti két órás tantárgyból? Nagyon könnyen ki lehet húzni egy teljes évet is. A diák persze örül ennek, de a mai világ nem a kommunikációról szól..? Hol fogja ezt gyakorolni? Csökentették a gyerekek kötelezõ óraszámát. Nagyon helyes, túl voltak terhelve, egyetértek. De minden tananyag maradt. Kisebb óraszámban ugyanazt megtanítani...tessék pedagógus. Aztán az érettségi. Nem csak én mondom, ha az utcáról behívnánk valakit, szinte bármelyik központilag összeállított tesztet megírná legalább 3-ra. Higgyje el mindenki, a pedadógusnak sem az a célja, hogy diákot buktasson! Ez így mégis...Valahol komolytalanná vált. S a kétszintû érettségi? Már nem nagyon beszélünk róla. Megszoktuk. De most sem tudjuk, igazán mi az értelme. Egy biztos, nagyon sokba kerül, bár egy vizsgáztató tanárra kevés jut (írásbeli+egy szóbeli durván 2400 Ft -összehasonlításképp egy autószervízben 8-10 000 Ft-os órabérrel dolgoznak). Emelt szinten és középszinten is lehet nagyon jó és nagyon gyatra feleleteket hallani. S a bizottságok, hmmm, nagyon is szubjektívek! A javító tanár az írásbeliket igyekszik magasan pontozni, mert nagyon gyakori a vizsgázói észrevétel, és ugye kishazánkban nem nehéz összeszedni egy ismerõst, rokont (...Uram bocsá', miket beszélek..?). A javító tanár kimutatást kap az észrevételekrõl, és ha sok volt, bizonyára rosszul dolgozott, s lehet, jövõre nem hívják. Hát nem egyszerûbb akkor, agyba-fõbe pontozni, nem lesz észrevétel, s a kutya sem nézi meg az egészet...Biztos hogy sokan így gondolkoznak. Az egészben az zavar, hogy ez a rendszer újra a bizalmatlanságot hinti el minden résztvevõben. Az elõrehozott érettségi. Nekem ez sem tetszik. Azzal még egyetértek, hogy ha egy gyermek 2 évig tanul egy tárgyat, meg tudja csinálni. De meggyõzõdésem, hogy az ÉRETTSÉGI SOKKAL TÖBBRÕL SZÓL, mint a néhány tantárgyból történõ beszámolásról. Az ünneplõ ruha, az izgalom, a soktagú bizottság, a négy év lezárása, szóval valahogy ez ad tartást egy érettségizett embernek 18-19 éves korában. A "kicsik" csak ténferegnek ott, mindebbõl nem sokat érzékelnek, viszont bomlasztják az adott osztályt, azok sem tudják, mit keresnek ezek itt...Egy osztály hihetetlenül zárt közösség tud lenni, s ez az õ dolguk, rájuk, s a tanáraikra tartozik. A középiskolás barátságok, közösségek állják ki igazán az idõ próbáját. Így már ez is sérül. Ráadásul a saját osztálytársai irígykednek az "elõrehozottra", könnyebb dolga lesz késõbb, így azt a közösséget is bomlasztja. A felsõoktatásról. Örvendetes, hogy hihetetlenül megemelkedett az egyetemi, fõiskolai férõhelyek száma. Lassan egy generáció nem tudja kitölteni. Ma már azt nem veszik fel valahová, aki nem jelentkezik. De végeztem egy számítást. 15 év alatt képeztünk nagyjából 20 ezer politológust, 30 ezer kommunikáció szakos hallgatót. Gátolni lehet jogászokkal, közgazdászokkal (ja, közgazdász, ...mégis itt tartunk? akkor minek..?). Az adófizetõk pénzén átvertük õket. Boldog, kiszámítható jövõ! Ha szerzel még hozzá 1-2 használható diplomát! Fûzzek még ehhez valamit..?

Egyáltalán, az oktatásüggyel kapcsolatban nem értem, miért kellett áttérni a térségben történelmi hagyományokkal bíró németes-poroszos restriktív oktatásról az angolszász lexikális tudás nélküli, segédanyagra támaszkodó kifejtõs oktatásra? Ennek itt nincs gyökere. Akkor csak az lehet az oka, hogy a német kultúra, gazdaság haldoklik. Igen, vesszük észre. Erõsítsen meg valaki!
Csak a keretes szerkezet kedvéért zárom soraimat a cikk elsõ részének mondatával: "A társadalom csinál magának iskolát, és nem fordítva."


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss László e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-30
Elnézést kérek kedves Beáta, a régebbi cikkeim utóéletét ritkán nézem át. Válasz: 11/1994 (VI.8) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl. 21.§ (8).Többször módosított. Szó szerint: "Ha a tanuló a tanév végén -a tantárgyak számától függetlenül- elégtelen osztályzatot kapott, javítóvizsgát tehet."
név: Á.Farkas Beáta e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-16
Kérdezném:Hol található az a törvényi szöveg(törvényszám,§), amely megengedi, hogy akárhány tantárgyból pótvizsgázhat egy tanuló?
Köszönöm a választ és a segítséget!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-09
Látod Zõdi lényegében ugyanarról beszélünk. Szerintem se elfogadható a Hát féle reakció, sajnálatos, hogy ma egy pedagógus olyan helyzetbe kerül,mint a beidézett hölgy. De könyörgöm, csináljanak maguknak rendet! Véleményt formálhatunk a dolgokról, de amit ott, a túloladlon megfõztek már évtizedekkel ezelõtt, azt kénytelenek meg is enni. Sõt, még nekünk is jut a kozmált kajából. A szakorvosi kezelés sokakra ráférne, legyen az bármely outsider, peremre szorult vadult szélsõség. Centralista politika meg nincs, csak elméletben, mert nem lehet. Woody Alen szerintem egy kifejezetten érdekes figurája a XX. századnak, de nem szeretem. Nem hiteles nekem, amit mond... Nevem James. Bond James. Valahoyg így adja ez ki nekem magát...   
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-08
...még adós vagyok Zoltinak a válaszommal.Nem a vélemény tartalma miatt javasoltam a szakorvost hanem a formája miatt.A cikk amit bemásoltam nem uszított senki ellen csak kiegészítette a Laci cikkét...de azt Te is nagyon jól tudod...továbbra is betartom Woody Allen intelmét....,,Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az õ szintjükre és legyõznek a rutinjukkal."
      és nem fogok holmi Hátféle kirohanásokra reagálni.Értelmes dolgokra viszont örömmel.Enikõ      
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-08
Ejha!Messzire jutottunk..!Belenéztem a cikkembe, de jól emlékeztem, én CSAK a magyar oktatásügyrõl írtam!Kicsit úgy érzem magam, mint amikor egy kiállítás megnyitására taktikai okokból felkérünk egy ügyeletes okosságot, aztán alig tudjuk elfolytani mosolygásunkat, mikor azt ecseteli, melyik kép alkotásakor mire gondolt a mûvész...Hát-hoz.Nem tudom, kinek szólt.Magyarkodás?A magyar oktatásügyrõl szól a cikk.Nem gondolom, hogy bármiben különlegesek lennénk, máshol is így folyik.Az elsõ részben utaltam John Lukac-ra, mit ír az amerikai közoktatásról.Az is egy nagy nulla.A Habsburg birodalomról annyit,betöltötte szerepét,de ami lett belõle, mindenkinek rossz.Nem csak a magyaroknak.Lehet, hogy egy föderalisztikus átszervezés lett volna a megoldás (Kossuth!).Valamiféle gazdasági egység,s akkor nem lennénk ilyen gyermekien kiszolgáltatottak.a jövõre nézve pedig soha ne mondd, hogy soha.Senki nem tudta, még egy órával elõtte sem, hogy felbomlik a Szovjetunió.Ki gondolta volna, hogy két véres háború után még a XX.sz-ban lesz egy Jugoszláviában..?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-07
Ezek nagyon jó és releváns kérdések, Zoli. Pont azért beszélgetünk, h. választ kaphassunk rájuk. Zõdivel nyilvánvalóan egészen más alapállásból nézünk dolgokat, de engem - ma már - kifejezetten érdekel, mit mond, mit gondol.
A sorstalan definíció etimológiájával tisztában vagyok, Zõdi. De arról most hallok elõször, h. ez kifejezetten jól érinti azt a zsidó embert, aki ezzel aposztrofálva küldenek el... Ide-oda. Leggyakrabban a gázba. Amúgy azt gondolom, a jelenlegi magyar politika nemcsak a nemzeteszmére fütyül, hanem magasról tesz egy sor olyan liberális értékre, elvre is, amit amúgy a programjában fennen hírdet. Magyarul: beszél összevissza, a cselekedetei pedig köszönõviszonyban sincsenek azzal, amit beszél. Totális káosz. És ebben én nem látok szignifikáns különbséget a jobb és a baloldal között. Morális erõfölényt bárhol meg aztán végképp nem.
Ami a határrevízió kérdését illeti: Nem lehet visszafelé menni az idõben, Zõdi. Vannak jóvátehetetlen történések. Ha naponta megátkozunk miatta valamennyi történelmi résztvevõt, ez már akkor is kész van. Finito.
Számomra különben az Osztrák-Magyar Monarchia egy igen rokonszenves államalakulat volt, és a royalizmus mint olyan is kedves az én szívemnek, de ha emiatt azt mondanám, h. nosza, foglaljuk vissza a hajdani országrészeket, és koronázzuk meg Habsburg Ottót, mert erre van az elõre, akkor joggal lehetne javasolni nekem is a szakorvosi ellátást.
Azt különben nem tudom, h. a személyes történetem nennyire tartozik ide, de azzal a kívánságoddal, h. soha ne kerüljek olyan helyzetbe, mint a cikkben szereplõ tanárnõ, elkéstél. Tíz évvel ezelõtt a gimnáziumunk jubileumi ünnepségére mûsort készítettünk, felkérésére, de tu. szabad kezet kaptunk a szlov. tagozaton tanító kolléganõmmel. (Kéttagozatos volt a gimi.) A meèiari korszak virágkorában voltunk, elég rossz volt a kedvem. De a szlov. kolléganõmmel igen nagyra tartottuk egymást. Kitaláltunk egy olyan Brech-féle vau-effektes megoldásokkal operáló színházat, ahol a szlovákul játszott jeleneteket magyarul foglalja össze a narrátor, a magyarul játszottakat meg szlovákul a nézõk számára. Mûködött. A gyerekek nagyon tudták, mit játszunk mi most. Az igazgatónõm meg mondván, h. 12 percig egyfolytában nem lehet a színpadon magyarul beszélni, a házi bemutató után nem engedte színpadra a darabot. Mi meg megszerveztünk még egy bemutatót, a bankett után, amikor az egész országból ott voltak már a hajdani tanítványok meg a vendégek.
Az igazgatónõm válaszlépésként elvette az összes magyarórámat, tehát effektíve megszüntett ott engem, mint magyartanárt. (A töri és filozófia óráimat azért meghagyta.) A felmondásomat különben azért adtam be, mert a magyar tagozat úgy slisszolt ki mögülem ebben a helyzetben, h. öröm volt nézni. Úgy tartották, ez az én magánháborúm. Mondtam, ja. Akkor sziasztok.
Ez az igazgatónõ is rendes magyar ember volt különben. Nem szlovák!
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-07
Na lám, mily szép és nemes vita van itt! Fogalmakat próbálunk magyarázni. Érzésekkel. Nem tud objektív lenni senki sem!!! Mindenkinek van egyfajta alapállása, barrikád mögül tárgyalunk. Egy dolog viszont talán máig tisztázatlan: miért olyan a magyar amilyen? Mármint sokféle, meg nemzeti is, meg liberális is. Pedi a szomszédodról szinte semmit sem tudsz. Hogy liberális-e avagy konzervatív nép-nemzeti értékeket tartmagáénak. csak úgy a szomszédod, csak úgy emberként tiszteled vagy sem. Szavak alapján ítélûnk vagy cselekedetek alapján? Külsõ jelek szerint választunk vagy belsõ értékeket keresünk? Keresünk-e gyökereket? Baj-e az, ha valaki másképpen látja? vagy éppen ugyanúgy? Mit tud tenni ma a magyar pedagógus az ellen, hogy ne legyen a nép, a tömeg maradi és buta?
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-07
Enikõ drága!A sorstalan definciót nem én találtam ki.Ezért a definícióért a mai világban Nobel díjat lehet kapni,ezért nincs rajta semmi kivetnivaló,õseinnk a háború után hontalanok voltak,és ha ezt a kifejezést használom elöttük nem sértõdnek meg....A kettõs identitással nincs semmi gond,de ahogy világosan leírtam:anyánkat nem kurvázzuk le ha szeretetünkrõl akarjuk biztosítani.Ha tagja akersz lenni egy közösségnek akkor azt nem úgy teszed hogy szétrombolod.Kívánom Neked hogy soha se kelüljél olyan helyzetbe mint a cikkben szereplõ tanárnõ.A mai magyarországi helyzet megdöbbentõ,európában páratlan,ahol a kormány az állam-szimbólumok ellen uszít,a turul a történelmi lobogók sõt még az jelenlegi zászló használatát is megpróbálja szabályozni.A liberális demokráciárol megy csak annyit hogy Egy liberális demokrácián belül szóba sem kerülhet a mindenkori békeszerzõdések revíziója, fõképpen nem a Szentistváni magyar birodalom. Hogyan támaszhatot volna igényt egy magyar demokrácia példáulakkoriban a Nyugat kedvencével a cseh demokráciával szemben? Lám, a demokrata Payerek mennyit szaladgáltak Prágába. A Tildy-Nagy Ferenc féle demokrácia azonnal megszüntetett minden revíziós követelést. A demokráciából a népek önrendelkezési joga következik és bár a nemzetiségeket senki sem kérdezte meg, hogy mit akarnak, de azért csak hadd maradjanak az utódállamokban, hogy itt már nem a népek önrendelkezési jogáról van szó, hanem a szomszédnépek harácsolási és imperialista vágyairól, azt a magyar demokraták már nem látták lévén szellemi vakok. Az a három millió magyar, akit elcsatoltak a nemzetiségekkel együtt, a demokraták szerint elhanyagolható mennyiség.Az ilyen demokrácia nem szolgálja a magyarság létérdekeit, mert haza és népárulás számba menõ joglemondással jár.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-07
Enikõ drága!A sorstalan definciót nem én találtam ki.Ezért a definícióért a mai világban Nobel díjat lehet kapni,ezért nincs rajta semmi kivetnivaló,õseinnk a háború után hontalanok voltak,és ha ezt a kifejezést használom elöttük nem sértõdnek meg....A kettõs identitással nincs semmi gond,de ahogy világosan leírtam:anyánkat nem kurvázzuk le ha szeretetünkrõl akarjuk biztosítani.Ha tagja akersz lenni egy közösségnek akkor azt nem úgy teszed hogy szétrombolod.Kívánom Neked hogy soha se kelüljél olyan helyzetbe mint a cikkben szereplõ tanárnõ.A mai magyarországi helyzet megdöbbentõ,európában páratlan,ahol a kormány az állam-szimbólumok ellen uszít,a turul a történelmi lobogók sõt még az jelenlegi zászló használatát is megpróbálja szabályozni.A liberális demokráciárol megy csak annyit hogy Egy liberális demokrácián belül szóba sem kerülhet a mindenkori békeszerzõdések revíziója, fõképpen nem a Szentistváni magyar birodalom. Hogyan támaszhatot volna igényt egy magyar demokrácia példáulakkoriban a Nyugat kedvencével a cseh demokráciával szemben? Lám, a demokrata Payerek mennyit szaladgáltak Prágába. A Tildy-Nagy Ferenc féle demokrácia azonnal megszüntetett minden revíziós követelést. A demokráciából a népek önrendelkezési joga következik és bár a nemzetiségeket senki sem kérdezte meg, hogy mit akarnak, de azért csak hadd maradjanak az utódállamokban, hogy itt már nem a népek önrendelkezési jogáról van szó, hanem a szomszédnépek harácsolási és imperialista vágyairól, azt a magyar demokraták már nem látták lévén szellemi vakok. Az a három millió magyar, akit elcsatoltak a nemzetiségekkel együtt, a demokraták szerint elhanyagolható mennyiség.Az ilyen demokrácia nem szolgálja a magyarság létérdekeit, mert haza és népárulás számba menõ joglemondással jár.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Ez egy nagyon szép érvelés, Zõdi! Esztétikailag szép, ami helyenként meg-megbicsaklik.
Történész nem árulóz le senkit politikai tévedései miatt, bármilyen tragikusnak is tûnnek számára azok a tévedések.
A demokrácia cca. két és félezer éves történetérõl se nagyon beszélhetünk úgy, h. az keletkezési formájában érte el a csúcspontját, mert az egy naiv megállapítás volna. A liberális demokráciáknak, természetesen, megvannak a hátulütõik, de - most a személyes meggyõzõdésemet mondom - nem találtak ki még jobbat a szabadságjogok gyakorlásának garantálására.
A szektás gondolkodás pedig akkor is inzultus egy autóm személyiségre nézve, ha jobbról, ha balról éri õt efféle.
Olyan definíciókkal pedig, h. "gyökértelen sorstalanok" nemcsak azért nem jó dobálózni, mert erkölcstelen, hanem azért is, mert végtelen, parttalan ostobaság - Te pedig nem vagy ostoba ember. A zsidóság asszimilációja Magyarországon megtörtént. Hogy létezhet kettõs identitás is, tehát lehet valaki magyar és buddhista, magyar és keresztény, magyar és zsidó is, azt le kéne már végre nyelni. Különben is mindenféle xenofóbia a Kárpát-medencében abszurditás.
Laci írását mélyen igaznak érzem, bár azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, h. Magyarországon mért érzi veszélyben valaki a magyar gyökereit, identitását, kultúrájának értékeit. Azok nem olyasmik, amiket direkte el lehetne valakitõl szedni. A legkomolyabban azt gondolom, h. ilyesmirõl csak önként mondhat le valaki. És errõl a kisebbségben élõk helyzeti "elõnyüknél" fogva elég érvényesen tudnak nyilatkozni. Bár az, h. polémia tárgya lehetett a közintézményekre való zászlókitevés ügye, az még akkor is döbbenetes, ha tudjuk, h. az amerikaiak nem kormányrendeletre lobogózzák fel a házaikat. Már amelyik lobogózza.
Egyébként az, h. nincs a történelemtudatunkban (se) szellemi folytonosság, az pontosan olyan anomáliákat okoz, mint amilyenekrõl Bérczy Judit beszámol. Vagy mint amilyenektõl pl. saját maga is szenved.
Nem tréfából szoktam én magunkat a diktatúrák gyermekeinek nevezni.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
....Enikõnek egy dologban igazat adok:A dermesztõ butaság örök.Horthy nem volt fasiszta. Az a Duce volt.Károlyi csak egy áruló volt.Laci az oktatás szomorú helyzetét próbálta felvázolni.,,Hát " meg az éló példa arra hogy a modern oktatás milyen embereket nevel.Ilyenekre van szüksége a mai társadalomnak.A gyökértelen sorstalanokra.Akik a szabadságot keverik a szabadossággal.Hiszen a demokrácia...azt sem tudja a többség hogy mi is az.És akkor most vitatkozhatunk, persze kulturáltan..A demokrácia sem nem ideológia, sem nem program. A demokrácia csak külsõ forma, keret, amelyet valamilyen politikai építõprogrammal kell kitölteni. A demokrácia csak arra jó hogy az elõjogokat megszüntesse a társadalomban, de ez is csak elmélet marad, mert a valóságban a demokráciák is elõjogokat biztosítanak a liberalizmus leple alatt.A modern demokrácia nem ugyanaz, ami az ókori görögöké volt. A mai demokrácia lényeges megkülönböztetõ jele: a liberalizmus. Athénben a demokrácia idején is fennállott a rabszolgaság intézménye. A legtökéletesebb demokráciát Kleistheines alkotta meg. Õ az összes születési kiváltságokat eltörölte. így látszik, hogy a görögöknél nem csak Thales, vagy Solon volt bölcs, de maga a nép is. Mindenesetre bölcsebb, mint korunk sok liberális demokratája, akik a könyvek százait filozofálják össze a demokráciáról. Az athéniek ugyanis Kleistheines teljes demokráciája idején szavazás útján számûzhették azokat, akik vagyonuk, népszerûségük vagy nagyravágyásuk következtében veszedelmessé válhattak volna a nép szabadságára. Tökéletes ellentéte a maii liberális demokráciának, amelynek gazdasági szabadsága egyénesen kitenyészti azokat, a vagyoni hatalmasságokat, akik aztán a| demokrácia jelszava mögött az egész állami életen uralkodnak. A politika célja a nép jóléte és szabadsága kell hogy legyen. Minden politikai eszmének ezt a célt kell szolgálnia. A mai demokraták viszont magát a demokráciát teszik meg végcélnak s ennek még az állam és a nép vitális érdekeit is alá akarják rendelni. Ezért garázdálkodhat a szabadság örve alatt a gazdasági, erkölcsi és szellemi felelõtlenség ,és az ilyen felfogás öngyilkosság számba megy, épp azért mert az eszközt összetéveszti a céllal.

Azt írja Hát hogy verjük szét a Kossuth teret.Megjegyzem minden forradalomhoz mindig is csatlakozott a csõcselék...hogy pontositsak:A társadalomnak az a legalsó vékony rétege, ahová a társadalomra semmi értéket nem jelentõ egyének tartoznak. Azért mondják azt is, hogy a társadalom szemétje. Ezek az egyének mûveletlenek, de ez még a kisebbik baj. Az igazi baj a jellem és a morál terén ütközik ki. Nincsen erkölcsi gátlásuk, tehát minden rosszra kaphatók. Mindebbõl önként következik, hogy a csõcselékben idealizmus és áldozatkészség nincs. Ez számára abszurdum, természetével legélesebben összeférhetetlen. Kísérõje minden forradalomnak és forradalmi megmozdulásnak anélkül, hogy a forradalom eszméivel, jelentõségével csak egy pillanatig is törõdne. De ilyenkor lehetõség nyílik rablására, gyilkosságra minden sötét indulatának kiélésére.Nos ezeket ne keverjük össze a jobboldali értékeket valló emberekkel.

Ha esetleg Te is hozzá szeretnél tenni valamit a nagy magyar kultúrához akkor tegyél,de leõször is tiszteld is azt.A párodanak sem úgy nyilvánítod ki a szeretetedet hogy lekurvázod...ha igen akkor küldöm az orvos címét...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Hát erre én mit írhatnék? Lám, az éremnek két oldala van, s alkalmanként élire is lehet állítani az érmét. Zõdikém! Fáj ugye, ha nem a szájízed szerinti a vélemény és ilyenmor szakorvos küldenéd a delikvens. Ám, ha a te oldaladon állna, ugye akkor nem ... Vagy mégis?! Reméle, az utóbbi...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Igen. Hát "nálam" is volt egy kirohanás, csak szélsõjobbról. És õt is szakorvos küldte Szászi.
Ekkorák a fóbiák, igen, és ilyen agyrémszerûek. Horthy Miklós fasiszta, Károlyi Mihály meg kommunista. A dermesztõ butaság meg örök.
név: Anonym=az elsõ és egyetlen (?) e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Szép!
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
....esetleg tudok Neked ajánlani egy jó szakorvost...
név: Hát... e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Ezek alapján megint mindenért a zsidók, a cigányok, a nem magyarok a felelõsek. Gázba velül ugye? Ki kényszeríti a magyart, arra, hogy olyan legyen, mint amilyen most? Senki! Saját magít veri kenterbe, úgy kell neki. Verje szét a Kossuth terét, verje szét a televíziója épületét, nyilazzon le minden külföldit, milyen jogon zabálja a magyar kenyeret, hát nem?! Zárjuk be a határokat, énekeljükegész nap a Himnuszt, de majd igen jó lesz! Sovoniszta, irredenta, fasiszta, kommunista, gazember mind nekem!!! Aki lehetek persze zsidó is, meg cigány is, meg magyar is meg lengyel is, meg horvát is, meg szerb is, meg román is, meg szlovák akár tót is, meg cseh, meg ruszin, meg oláh, bunyvác, sváb stb. Aki hozzá akart tenni a nagy magyar kultúrához valamit. De most már inkáb menekül a hozzátételtõl, mert a végén azért szólják meg, mert esetleg közvetíteni akart. Mint valami örmény kereskedõ... Na szépenvagyunk mi itten ebben az Európában...
név: Laci e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-05
Gratu.Szép cikk.Igaz.Itt tartunk.A tanárok megfélemlítettek.Féltik a munkahelyüket,de ez nem lehet mindenre magyarázat.A társadalom kiszolgálását nem kellene olyan komolyan venni, mint a kereskedelmi médiumok, mert látjuk, hogy az hova vezet.Persze õk is hazudnak, azt mondják, csak kielégítik az igényeket.Frászt, õk alakítják!Ha az iskolaéletbe mindenki beleszólhat, akkor nekem is hagyjon békét a rendõr gyorshajtáskor, mert az én adómból fizetik.A soviniszta, irredenta, fasiszta fogalmakat mélyen beleverték 50 év alatt az emberekbe, nehéz ettõl szabadulni.Sokszor persze olyanok kiáltják ránk, akik sokkal aktívabban és lelkesebben tolták Hitler szekerét mint mi.Bûntudatot keltettek bennünk.Ha az utcán Horthyról kérdeznénk az embereket, 80%-uk fasisztának nevezné.Mert így tanították.Pedig soha nem vádolták háborús bûnnel.Nagy polémiát váltott ki, amikor valamelyik kormányunk elrendelte, hogy a közintézményekre állandó jelleggel tûzzék ki a nemzeti (nem címeres!)lobogónkat.Nézzünk meg egy amerikai filmet, szinte minden családi házon ott az amerikai zászló.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-03
Egy picit hosszú de érdemes elolvasni....

A nemzeti öntudat hiányáról az iskolákban - tanítói szemmel



Nagyon sok idõn keresztül gondolkodtam azon, hogyan írjam meg e cikket? Arra az elhatározásra jutottam, hogy mindenképp meg kell osztanom Önökkel eme gondolatokat, abban a reményben , hogy a jelenleg fennálló helyzet nem örök, elõbb, vagy utóbb, de a mozgás természetébõl kifolyólag egyszer változni kényszerül.

Nézem a mai ifjúságot: nézem a 8-18 éves gyerekeket az utcán, a villamoson, a könyvtárban, a metrón... fülledt nyár van, némelyikük céltalanul bolyong, követ rugdos, vagy az aluljárókban kergetõzik. Némelyik csapatostul az egyik bevásárlóközpontban múlatja az idõt, persze, ha némi pénze van is, hamar elfogy a játékteremben. A biztonsági szolgálat már kezdettõl fogva figyelemmel kiséri õket, kellõ idõben ki is tessékeli a vásárlás nélkül távozó társaságot.
Felrémlik: idõben talán igen, lélekben nemrég voltam gyerek.
Szüleim munkája miatt nyáron, kisiskolásként napközis táborban helyeztek el (1968-1975-t írunk).
Ott egész idõ alatt gondoskodtak a megfelelõ kulturált elfoglaltságról: fedett, minden oldalán nyitott pavilonokban kaptunk helyet. Reggelit, ebédet, uzsonnát kaptunk.
Leány és fiú rajokra osztottak minket. Minden héten hétfõn zászlófelvonásra gyülekeztünk a tábor fõterén, a hét minden egyes napján reggel a Himnusszal volt tábornyitás, délután négykor pedig ugyanígy táborzárás.
Minden raj (akár fiú, akár lány) kapott egy kis földterületet a pavilon elõtt, melyet be kellett ültetni kerti növényekkel, és ezt egész idõ alatt gondozni kellett.
A gyerekekbõl "ügyeleteseket" neveztek ki, akik 1-10 pontig pontozták a pavilonok tisztaságát, a kerteket, a rajok fegyelmét, a WC-ben a használat utáni kézmosást, az ebédlõbeli rendet, csendet, a terítést, majd pedig az ebéd utáni csendes pihenõ fegyelmét.
Az "Ügyeletes" tisztség tekintéllyel járt, csak jó magaviseletû gyereket neveztek ki ügyeletesnek. Bizony féltünk, ha valakit közülünk az ügyeletes felírt, mert táborzáráskor a neve elhangzott az aznapi értékelésnél. Ezt bizony szégyelltük, még otthon elmondani is, szüleink mégsem rohangáltak a minisztériumba, hogy csorbult esetlegesen a személyiségi jogunk.
A szabadidõt sokoldalúan használhattuk fel: különbusszal kiállításokat látogattunk, voltunk az állatkertben, a közeli strandra jártunk, vagy pedig mozifilmeket néztünk a vetítõteremben (Hagymácska, Gyöngyvirágtól lombhullásig, Gábor diák , stb. ), vagy játszottunk a töméntelen mennyiségû társasjátékkal, vagy éppen sportversenyeket, vetélkedõket rendeztek számunkra.
Ma, hogy elfoglalják ugyanígy, minden kerületben az ifjúságot , ilyesmire nincs pénz.
A soroksári Molnár-szigeti napközis tábor hosszú évek óta bezárt, az óriási telek egy cégé lett. A beton-aljzatú pavilonokat lebontották.
Ének-zene szakos lévén számomra a legfájóbb, hogy elfogytak a dalok. Ha arra járok, a madarak sem annyira vígak, mint akkoriban, mikor ott én gyerek voltam sok századmagammal.
Ne tessék félreérteni: nem a bárgyú "Mint a mókus fenn a fán..." szövege hiányzik. Meg nem egy kommunista gyerektábor...
Mégis be kell látnunk azonban a következõket:
A számomra rettenetesen gyûlölt szocialista rendszerben (ami ugyebár csak nevében volt az - a szerk.) a gyermekek el voltak foglalva. Biztosítva volt számukra nyáron az önfeledt szórakozás, játék, mindez felügyelet mellett.
Nem is tudnám összeszámolni, hogy 1-8. osztályos koromig, minden nyáron, minden hétköznap kétszer is, így összesen, hány alkalommal zengett fel a magyar Himnusz a táborban? A mai iskolás akkor hallja, amikor éppen a dalt tanulja, vagy pedig október 23-án, március 15-én, tanévnyitókor, és tanévzárókor.


A dalok, melyeket akkoriban énekeltünk (most a szövegektõl szigorúan tekintsünk el!), ezek ritmusa, dallamvilága lelkesítõleg hatott ránk. Elõsegítette az összetartozás érzését, a közös dalolás barátságokat kovácsolt. Igaz, késõbb volt mód szembesülni, hogy a szövegezés mily igaztalan célok érdekében tette azt a hatást, melyet megismerhettünk aztán. (pl.: "Lent, hol a tölgyek õrzik a völgyet... élükön Ságvári járt..." - akkoriban nem tudhattuk ki is volt valójában Ságvári). A tartalomtól (politikai mondanivalótól) eltekintve be kell lássuk, igenis van e dalnak hangulatkeltõ ereje: "Õrzik a völgyet, kúszik az erdei út, átszeli bújva, újra-meg újra ott a mélyben a völgykoszorút..."
Ha most átgondolom újra e szöveget, a szavak szépsége fog meg, nem pedig az, hogy "jaj de jó kommonistának lenni..."
Tehát lelkesítõleg hatottak az ún. úttörõ-dalok, bizony, mert a mai 30-60 éves korosztály még mindig tudja e dalok dallamát, egyikük-másikuk a teljes dalt, a teles szöveggel.
Ennek legfõbb oka, hogy az ének-zene nevelésre több idõt szánt az akkori tanrend, az akkori oktatáspolitika. Komolyan vették a tanulók az énekkari munkát, nagyobb volt az iskolai fegyelem, összehasonlíthatalanul nagyobb volt a tanár megbecsültsége mind a szülõk, mind a gyermekek körében.
Emlékszem, hogy egyes tanárokra istenként tekintettünk fel. Ha tanítás után haza mentem, az elsõ kérdés az volt a szüleim részérõl: "hogy viselkedtél ma az iskolában? Mutasd az ellenõrzõ könyvet!" Ma az az elsõ kérdés, hogy mit csinált, és mit mondott már megint az a hülye tanítónõ?
Ma, ahogyan a mai liberális szemléletben nevelt gyerek tekint a tanárára, az az akkori gyerekek számára elképzelhetetlen volt.
Nem elég, hogy a mai életünkben nincs pénz ilyen táborokat szervezni, így az ifjúság nyári felügyelete hosszú évek óta továbbra is megoldatlan maradt. Vannak ugyan önerõs táborok 30-60 ezer forintért, ahol lovagolni, úszni, nyelvet tanulni, vagy küzdõsport-béli tudásra, képzõmûvészeti ismeretekre lehet szert tenni, de ezt nem minden szülõ engedheti meg gyermekének az alacsony átlagfizetések miatt. Ezek a táborok 1-3 hetesek, a nyár egy részét foglalják le csupán.
A 90-es évek elején reménykedtem még abban, hogy talán a Cserkészmozgalom be tudná tölteni az úttörõélet utáni ûrt, de legnagyobb szívfájdalmamra nem töltötte be. Az akkori rendszerváltóknak nem kellettek a cserkészek, de se az iskoláknak, se a szülõknek. Ha felvetettük páran a tantestületben ennek a szükségességét, hamar le is hurrogtak minket a többiek.
Az ének-zene oktatásban még lenne a módja a nemzeti érzelmû, lelkesítõ szövegû dalok tankönyvbe vételének.
Ha belegondolok, hogy egy német, osztrák, svájci, ír, stb. gyermeknek szinte kutya kötelessége a csodálatos hazájáról , a ringó búzatáblákról, és a szülõhaza felett szálló felhõkrõl énekelnie, és hogy mennyire jó németnek, írnek, osztráknak stb-nek lenni, úgy érzem e téren messze elmaradunk (ezzel azért vitatkozhatunk pl. a németek esetében, lásd 2008. 08. 16-án írt cikkünket - a szerk.).
A gyermek természetesen nem tudja, hogy mit nem tanul meg. És azt sem tudja, hogy miért nem tanulhatja, amit pedig tanulnia kellene.
Persze mindenki más tudja, hogy nem lehet velem vitába szállni a tekintetben, hogy egy nemzet felnövekvõ generációjának a számára mennyire fontos a nemzeti érzületû ritmus, szöveg, nép- és mûdalkincsanyag ismerete.
Egyszerûen annyira hozzánk tartozik, mint a Himnusz éneklése, vagy a Mesék Mátyás királyról c. gyûjtemény ismerete az irodalomórákon, vagy pl. a matyó- vagy a kalocsai-hímzés a különbözõ népmûvészeti ruhanemûkön... és hadd ne soroljam tovább. A magyar nyelvórára visszatérve: egy II. világháború elõtti, elemi iskolák harmadik osztályának számára kiadott nyelvtankönyvben, a "Felkiáltás, óhajtás, felszólítás" cím alatt ilyen szöveg áll:

"Csak gyönyörû nemzet ez a magyar nemzet!"
-Tóth Kálmán

"Szálljatok el bús madarak,
bontsátok a szárnyatokat széjjel!
Menjetek szét a világba
a mi nehéz rabságunk hírével!
Mondjátok el mindenfelé,
ahol szabad népek élnek:
Van egy ország, Magyarország,
Kit rabságra, kínhalálra elitéltek!"
- Molnár Kálmán

(A kisméretû tankönyv pontos kiadási évszáma a könyv megviselt állapota miatt nem látható.) Meg kell említsem még, hogy a 70-es, 80-as években, talán még a 90-es évek elején is mennyire segítette az állam a gyermekek hangszeres tanulását: a tandíj a zeneiskolában mindössze párszáz forint volt egy fél évre, és lehetõvé tették, hogy énekelni, vagy fúvós hangszert tanulni akár 22 éves kor felett is lehessen. Manapság 22 éves kor felett a féléves tandíj 20-60 ezer forint, önkormányzattól függõen. Kodály országa voltunk, volt a zenének, zenélésnek, zenei kultúrának jelene-jövõje. Mai gyerek: "Ki az a Kodály?!"
Felháborodtam a tanártársak közömbösségén... nincs Szép vagy , gyönyörû vagy Magyarország, és nincs érdemileg Wass Albert (mai napig nem érettségi tétel), és nincs Trianon, és egyes történelemtanárok még mindig ellenforradalmat tanítanak, bûntetlenül. Mégis milyen nép vagyunk mi, hogy mindezt eltûrjük? El tudjuk képzelni: egy országban nem szlováknak nevelni a szlovákot, németnek a németet, írnek az írt? Hol vannak a tanárok, akik az asztalra csapnak, hogy: "Vége! Igenis, hadd tudja a gyerek, mi az , hogy magyarnak lenni!"
Amikor csak néma cinkos módjára sunnyog, mert nagyon is jól tudja, hogy milyen magyarnak lenni: "Ha elvinném a gyerekeket a Magyar Szigetre, vagy egy lovas-íjász bemutatóra, vagy egy hasonló rendezvényre, a szülõk és tanártársak közül páran hamar kikezdenének. Soviniszta, irredenta, fasiszta, masiniszta... jelzõvel illetnének, ezt persze kórusban zengenék az iskola igazgatójával együtt, akinek esze ágában sincs megvédeni a pedagóguskollégát egy csapat szülõvel szemben."
2001-ben azért hagytam el a tanári pályámat, mert az iskolaigazgató behívatott az irodájába a következõkkel: néhány szülõ panasszal élt, hogy materialista szemléletû kerületben (Bp. XXI.) én miért mutatok az énekórán a Sixtusi Kápolnából mennyezet-freskókat, és miért beszélek arról, hogy az Úr ujja és Ádám ujja miért ér (ill. nem ér) össze, és miért beszélek a Madonnáról, holott ez nem hittanóra? Azért, feleltem, mert a gyereknek tudnia kell, hogy a Madonna, az nem az énekesnõrõl kapta a nevét, és a gyereknek tudnia kell, hogy egy reneszánsz mennyezet-freskón ki-kicsoda.. ezek után arra kért, hogy próbáljam meg tiszteletben tartani a szülõk nézeteit, és azt, hogy õk ebben a szellemben kívánják nevelni a gyerekeiket, és hogy én erre legyek tekintettel. Másnap felmondtam. Úgy dönöttem, hogy nem harcolok tovább. Nincs miért és nincs kiért... Nem adom a nevemet a "másfajta" tananyag oktatásához. Aztán két évre rá, jött egy újabb óriási pofon a lányom iskolájában, igaz, akkor már régen más munkakörben dolgoztam: a lányom, akinek szintén gyönyörû koloratúr szoprán hangja van, nem énekelhette el a "Szép vagy, gyönyörû vagy"-ot az iskola szalagavató bálján, mert a fõpróba után az igazgatóhelyettes kijelentette, hogy "az iskola nem kívánja ehhez a dalhoz a nevét adni", a lányom hagyja ki a mûsorból, mert ez egy irredenta dal... Kész. Bevégeztetett.

Bérczy Judit
név: Laci e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-03
Igaz, Enikõ, ezt kifelejtettem. A pedagógus társadalommal is baj van, mert mindezt eltûri...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-03
Nehéz volna mindezzel vitatkozni. Pláne nekem, aki tíz évvel ezelõtt kiiratkoztam a rendszerbõl (a tanárságból), valószínûleg nem is volna etikus.
De tudom, h. milyen nagyon igazad van, Laci.
Egyébként én már a tíz évvel ezelõtti viszonyokat is tûrhetetlennek és tarthatatlannak éreztem. Viszont, belülrõl nézve, kifejezetten birkának tûnt a tanártársadalom is, ami mielõtt még a jelenlegi ténylegesen kiszolgáltatott helyzetébe került volna, maga ment elébe - kényelemszeretetbõl, naivitásból, totális dezorientáltságból(?), a jóég tudja mibõl - mindannak, ami azóta vele meg az oktatásügyben történt.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-02
...két útja van az emberek irányításának,a megfélemlítés és a demorlizálás.Tanult és öntudatos nemzetet nehéz kormányozni...A jelenlegi társadalomnak nincs szüksége kimûvelt gondolkodó emberekre...
név: Laci e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-02
Sajnos mind igaz, benne vagyok. És ez még csak szemelgetés volt. Az egyre szûkebb körû irányítóknak szükségük van egy hatalmas birka tömegre. S hogy ki irányít kit..? Hol van a csúcs..? Zõdi!!! Gyere! Siralmas, valóban!
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-01
Ugyanez érvényes Szlovenszkóra is. Mintha az itteni oktatás áldatlan állapotait elemezné Laci.
név: Szászi Zoli e-mail: szaszi.zoltan@slovanet.sk dátum: 2008-12-01
Kedves Laci! Igen szomorúan olvastam már az elsõ részt is, de most a másodiknál eltört bennem valami. Ha mindez így van Magyarországon ( és bizony biztos így van, mert hiteles embernek tartalak) akkor ez már nem a vég kezdete, hanem maga a vég utáni állapot. Amiben persze nincs semmi szükség a tudásra, elég a celebritáshoz a mell, a száj, a furcsa megnyilvánulás, de nem kell hozzá még csak a tuádsnak a morzsája sem. Isten veled józan ész?! J. A-t kell, hogy idézzek: Uram, nem látta Magyarországot?