[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Balázs Bálint: Visszafele nem muzsikálnak

szerző: Dr. Varga Gábor 2014-05-30

 

Balázs Bálint: Visszafele nem muzsikálnak

 

     A Galyasági Településszövetség újabb, gazdag tartalmú kiadvánnyal lepte meg a hon- és népismeret iránt érdeklődőket. Most egy közel négy évtizede „csipkerózsika-álmát alvó” önéletírást mentett meg a feledés homályától. Ezért a legnagyobb köszönet és tisztelet illeti mindazokat, akiknek „jóvoltából” kézbe vehetjük a könyvet. A szerző Balázs Bálint mellett illik felsorolnunk a szöveggondozásban, könyvtervezésben közreműködött Koleszár Krisztiánt, az újra szerkesztő és „gépbe szorgoskodó” Laki-Lukács Lászlót, a Bukta Bertalan vezette Miskolci Könyvműhelyt s a kiadásért felelős településszövetség elnökét, Dr. Török Pált.

 

     Alig pár hónap telt el, hogy ismertethettem Bódvaszilas szépen illusztrált szakácskönyvét, (http://felvidek.ma/ajanlo/konyvajanlo/44274-koleszar-krisztian-nagyanyaink-szakacskonyve-mijelonapokra-es-unnepekre), most pedig a népélet mindennapjairól olvashattam. Akkor az ételek, a sütemények „mesés” ízeitől ámulhattam el, most pedig a tornai népnyelv bravúros áradásának lehetek a csodálója!

 

     Miközben a falusi gazdálkodás minden csínját-bínját bemutatja, a tornai népnyelvet színesítő, gazdaggá tevő proverbiumok – szólások, hasonlatok, tájszavak, az aforizmaszerű népi bölcsességek – sokasága ámulatba ejtő!

     Az egyes munkafolyamatok leírása annyira gondos és pontos, hogy „lelki szemeim” előtt felvillannak a több mint 60 éve látott-végzett mindennapi teendők s áldott emlékű nagyapám tanítgató szavai.

     

     A könyv olvasmányosságát segítik az ilyen „anekdótázások”. Szabó Ferencet – aki az Alföldre ment részes aratónak – a felügyelő kasznár megszólította, hogy iparkodjon jobban! Mire ő megállt, gondosan törölgette a kaszáját s így szólt: „Én nem azért gyüttem, hogy itt dögöljek meg ebbe a nagy hőségbe! Hiszen nekem otthon malmom van!” ( ami persze csak kis darálót jelentett.) Azóta, ha valaki valami hihetetlent állít, arra mondják: „Ez is olyan, mint a Szabó Feri bácsi malma. Malmocska csak vagyis daráló!” Ezután a falubeli legénykék az utcán is azzal ingerelték, hogy daráló mozdulatokat mutattak. Hiába káromkodott s hiába dobálta utánuk a botját. 

     Vagy az ilyenféle jellemzések: Nem tetszett a falunak a messziről hozott mennyasszony, mert kancsal is volt, meg kuppadt, görbehátú. Erről nem tehet: vélték, mert ilyennek teremtette a Jóisten. „De olyan csúnyán tudott nézni, mintha kilenc falut gyújtott vón ki. Viszont van olyan pici asszony, mint a gombocska, de ha élet van benne, olyan akar a „cikkra” (szikra) – akkor az ilyen szép is lesz! Mer megszépíti az igyekezet (a szorgalom). Ide kívánkozik az a szólás is: „Ki látott már csúnya mennyasszonyt?” Mert mégha a fatuskót beöltöztetik szép ruhába, az is mutatósabb lesz! – vélték.

     Nagy bölcsességet mutat a lakodalmakban felhangzó rímes szólás is: „Felteszik a kontyot, alá meg a gondot!” A gondhoz kötődő további szólások: „Hiába tudod mi kéne, ha egyszer nincs rá pézed!”, „Bolond az ember a vásárban, pénz nélkül!”

A jó természetű, csendes asszonyra mondták: „Olyan jó, mint egy harapás kenyér.” (A kenyér becsülete nagyon nagy volt.)

A fiatalságról azt tartották, olyan mint egy virágzó fa. „Ha nem öli meg a fagyos, hideg, kegyetlen hajnal, az teremni fog.” „A fiatalt még viszi a fiatalsága, mint madarat a szárnya abba a gyönyörűséges magas égbe.” „Az egészség nagy kincs, mert aki egészséges, annak úgy süt az élet, mint nyári égből a napsugár.”

     A mezőn aratáskor járta az a szólás: „Csak a lusta embernek van melege. Csak azt csípik a bögölyök, a legyek is.” Aratáskor habart ételeket főztek, mert az hidegen volt a legfinomabb. Kenyeret nem vittek, ne száradjon ki. Az a gyerekek dolga volt, eljuttatni a tízóraival, az ebéddel. Ide kötődő szólás: „Az üres tarisznya a legnehezebb a világon!” – milyen nagy igazság! S mennyi bölcsességet takar. A tehetősebb családokban nem sok becsülete volt a zsámiskának. Az első gazda, ha ezt tették elé, káromkodott s mondta, minek az: „mire a küszöböt átlépem, mán megéhezek!”

     A szegényebb családok asszonyai az amerikai kimenetelre ösztönözték embereiket. „Szerezz magadnak, mint a többi.” „Itthon csak fótot ülsz a gatyádra!” – találóan fejezte ki a szólás. A kicsit tehetősebbek így vélekedtek: „Akinek van mibe dógozni, az nem fog kimenni – idegen kenyérre kódúskodni. Itt kell élni az életet, ahogy gyűn. Ahogy hozi, (hozza) magával az idő. A jót is, a rosszat is!”

     Az ország más vidékein kevéssé ismert szólásokból is érdemes egy csokorra valót bemutatni:

„Hallgat, mint siket disznó a búzába.”„Nagy úr a muszáj!” „Jó az öreg a háznál, ha kár nincs, hát csinál!” „A dologtól még nem hízott el senki.” „Az első gyerekség az öröm, a második csak bánat.” „A macska nem nyali el az adósságot!” „A jó hír messzire elmegy, de a rossz még messzebbre!” „A mezőn csak a dógát látik a jánynak, de a táncban a lelkét, a szívét is!” 

 

     A népi gyógyításra is találunk adatokat. A végtagok, testrészek megütésének orvoslására a vizes vagy ólomectes ruhát javasolják. Az állatok megcsömörlésekor a zsíros- vagy petrezselymes leves beöntését tanácsolták. A tyúkok eltetvesedésének megakadályozására ülőkéjükre kakukkfüvet raktak.

     A házasulandó legények háztűznézőben a lányos háznál nemcsak a bemutatott, látott értékekre figyeltek, de olyan biztos információt is néztek: milyen hosszú az itatóvályú, mennyire van letaposva a trágyadomb környéke.

 

     Néhány másfelé kevésbé ismert tájszó: elhandrál=elsiet, elkapkod; kavacs=kavics; ívott=érett; megenged=megbocsát; kúcs=kulcs; suskálni=suttogni, suttogva beszélni; vicsirít=bántóan, hangosan nevet; feccs tej=borjadzott tehén teje az első két nap; kucka=kocka; szádló= mosásnál a lúg lecsöpögését lassító dugószerűség; mandró=kukoricalisztből készült, kemencében káposztalevélen kisütött pogácsaszerű sütemény.

 

     A könyv legutolsó sorai a legszebbek, legköltőiebbek, legfilozófikusabbak: „Az emberi lélek örülni, meg reménykedni igen szeret! Az öröm meg a reménykedés olyan, mint a virágba hasadó fagally… Mint a virág. Amék lélek má nem tud örülni, meg reménykedni, az olyan csak, mint az elszáradó fa… vak a tavaszra…”

     Mindezek alapján Balázs Bálint könyvét elolvasásra szeretettel ajánlom.

 

Balázs Bálint: Visszafele nem muzsikálnak

Galyasági Településszövetség, Perkupa, 2014. 111 oldal

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :