[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Bányavakság

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2016-12-04

 

Bányavakság

 

Ince úr merre tartózkodik? Libákat hajkurász

 

Székely Csaba bánya-trilógiája a kedvenc drámáim közé tartozik. Színpadon eddig a Bányavirágot és a Bányavakságot láttam, a trilógia utolsó darabjához még nem volt szerencsém, kínos témája miatt nem is tudom elképzelni, hogy Felvidéken valaha is játszanák. A Bányavirágot lévai amatőrök briliáns előadásában láttam, a Bányavakságot a Pécsi Nemzeti Színház és kaposvári Csiky Gergely Színház hozta el két éve. És most újra láthattam a kassai Thália Színház és a komáromi Jókai Színház közös produkciójaként.

Ilyen „előélettel” persze nehéz végignézni egy darabot. Főleg, ha az a másik előadás, a pécsi, nagyon tetszett.

 

A Czajlik József-féle rendezésben eltolódnak az eredeti hangsúlyok. Hálisten a darabot nem aktualizálták itthoni „szlovmagyar” viszonyainkra, ez annak ízes nyelvezete, jellegzetes székely mentalitása miatt nagy baklövés lett volna. De mégis „cacás” lett minden. Itt vannak mindjárt az elején a libák, ezen a világon mindenki liba, és mivel ezek a nyavalyás szárnyasok gyerekkori traumát okoztak, méltók a kergetésre. Liba az elején, liba a végén, ami meg közötte van, az egy kis falu polgármesterének keserves harca a székben való megmaradásért.

 

A libakeret miatt azt hihetnénk, ez valami freudi magyarázata a polgármester viselkedésének. Holott ez mellékvágány, a polgármester nem azért korrupt disznó, mert gyerekkorában megcsipkedték a libák. Ha a libákat a többi szereplővel azonosítjuk, még akkor sem érzem helytállónak ezt a tételt. Mindenki kap gyerekkorában pár kellemetlen pofont, ettől még nem lesz csak a saját érdekeit kereső gazemberré – illetve ha azzá válik, nem ettől válik azzá. 

 

Ebben az előadásban viszont pont a hangsúlyos liba-balett miatt elterelődik a figyelem egy része a kiélezett román-magyar konfliktusról, melyről a darab valójában szól. Így megmarad a polgármester és rendőr bonyolult emberi viszonya: kiért, kinek, mit nyomoz a rendőr, kinek tesz jót vele, kit mivel áltat. Viszont kevésbé érthető és indokolt az egymással szemben álló Ince és Izsák hirtelen fellépő érdekszövetsége a rendőr ellen. 

 

Gondolkodásra késztet a kassai előadásban az egyes szereplők karaktere is, főként Iringó  (Vasvári Emese) lelassultsága és Izsák (Tóth Tibor) homoszexualitásra hajazó gesztusai. Egyszerűen nem tudom, mire megy ki a játék. Nem érzem mögötte az érzelmi-indulati változásokat, melyek a műben mindvégig ott vannak. Nem érzem eléggé az Iringóban felvillanó reményt egy boldogabb életre, a traumát, melyet nem felejthető múltja okoz, a keserű ráébredést a valóságra, mikor a rendőr kigúnyolja. Nem érzem eléggé a Florinban (Benkő Géza) növekvő örömet, hogy kinyomozott valami rendkívülit, ami felülírja az alkalmi barátságot, hiszen munkahelyi előrelépést jelent. Nem érzem eléggé Ince (Fabó Tibor) kétségeit, fel nem dolgozott gyászát, lánya iránti majomszeretetét. Izsák „nagymagyarkodása” is szinte zárójelbe kerül, Izabella (Lax Judit) önzése pedig csak egy kamasz átlagos hisztijeként nyilvánul meg. 

 

Az, amit a komáromi-kassai társulat megmutat ebből a darabból, rendkívül visszafogott. Pasztellszínekkel ábrázol, inkább csak jelzéseket hagy a néző számára, rákényszerítve a közönséget, hogy elgondolkodjon, és maga húzza erősebbre a kontúrokat, maga színezze ki magának ezt a színdarabot. Ezt a jelzésszerűséget erősíti a színpadkép is (Gadus Erika), melyen zsinórok jelzik az egyes szobák elosztását,  legötletesebb eleme pedig a lóca, mely láda is, ágy is egyszerre. 

 

Amit a Bányavakságból Kassán és Komáromban meglátunk, az valójában a vakok érzékelése csupán. Ez is egy interpretáció, ez is egy útja a befogadásnak. Nekem most ez az ösvény kevésbé járható, főként a pécsi-kaposvári nagyon markáns előadás emléke és az agyonolvasott Székely Csaba-könyv, a Bányavidék miatt. 

 

/Fotók: thália/

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :