[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (10. rész)

szerző: Pap Krisztián 2015-09-21

 

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (10. rész)

 

Az októberi események

 

Az osztrák-magyar hadvezetés ezt követően az 1. hadsereget önálló nagyobb hadműveletre utasította, amely azonban öt napi súlyos harcok után kudarcba fulladt, mivel az oroszok éppen akkor kezdték meg a régen tervezett általános támadásukat s oly erővel léptek fel a Visztula bal partján, hogy ők támadhatták oldalba a legyengült és kifáradt osztrák-magyar 1. hadsereget, amely ezekben az Ivangorod-i csatának nevezett harcokban megdöbbentően sok, 40–50 ezer embert vesztett és a pusztulás szélére került. A veszteségek több hadosztálynak ,,erkölcsi alapját is erősen megingatták, úgyhogy a visszavonulásra kényszerített hadsereg” a következő védelmi állásban sem tudott már helytállni. /88/   

 

Eközben lejjebb a Visztula mentén, ahol Varsó és Ivangorod felől az orosz főerő támadása fenyegetett, az osztrák-magyar 4. hadsereg sikertelenül próbálta megakadályozni orosz erőknek a folyón való átkelését, mert az ,,orosz gőzhenger” itt is érvényre jutott. Ezalatt a német 9. hadsereg saját elhatározásból kitért északra, Thorn (ma: Torun) irányába, hogy Lódz felől próbálja átkarolni az orosz seregeket, ami viszont magával hozta, hogy a többi hadsereg megmaradása a San mentén kérdésessé vált és a hadsereg-főparancsnokság szükségesnek látta újfent az általános visszavonulás előkészítését. Ehhez egyeztetni kellett Hindenburggal és a német legfőbb hadvezetéssel. Azonban november 2-án az osztrák-magyar 1. hadsereggel szemben már újra támadásba lendült az orosz ,,gőzhenger” ami a 4. hadsereg meghátrálását is magával hozta s ennek következtében ugyanezen a napon az osztrák-magyar hadsereg-főparancsnokság elrendelte a galíciai harcok félbeszakítását és az általános visszavonulást.

 

A harcok szünet nélkül folytak egész októberben és az oroszok túlereje mind jobban érvényre jutott, emiatt október 22-én az osztrák-magyar haderő zömének támadása az egész vonalon elakadt. Az oroszok egyre fokozták a nyomást és teljesen lekötötték az osztrák-magyar csapatokat, melynek századai 50 és 180 fő közöttire apadtak. Eközben ,,az Erdős Kárpátokban Pflanzer-Baltin seregcsoportjának gyülekeztetése befejezéséhez közeledett ugyan, de ezeket a csapatokat különleges feladatuk – az Erdélybe irányuló esetleges újabb orosz betörés megakadályozása, a Kárpátok területének és Bukovina megtisztítása, a határ védelme Románia ellen stb., – távol tartotta a döntő harcok színhelyétől.” /89/  Ennek a seregcsoportnak a későbbiekben döntő szerepe volt a magyar határok megvédésében.

 

Conrad október 27-ei levelében Falkenhaynt nyomatékosan sürgette a német erőknek keletre való eltolása érdekében, mint írta: ,,Azt hiszem, hogy döntő sikert nyugaton csak hosszan tartó harcok árán lehet elérni, ellenben keleten, ahol az ellenség 30 hadosztálynyi fölényét erélyesen latba veti, nagy német erőknek a német 9. hadseregnél való gyors bevetése kedvező, tartós döntést eredményezhetne és ezáltal megakadályozhatná, hogy az ellenség szabad utat nyerjen Berlinbe, a német 8. hadsereget elszigetelje és minket eddigi eredményeink feladására kényszerítsen.” /90/  Azonban Falkenhayn valamiért úgy gondolta, hogy egy személyes találkozás során megnyerheti a maga elképzeléseinek Conradot, akit ezért Berlinbe hívott október 30-ára. Conrad a válságos hadi helyzetben nem tudott, vagy inkább nem akart Berlinbe menni, és csak egy szárnysegédet küldött részletes írásbeli utasításokkal. Ezen az eljáráson a németek úgy tűnik, megorroltak Conradra, mert amikor szóba került az egységes irányítás eszméje, őt ejteni akarták. Nagyon valószínű, hogy Conradon kívül már Hindenburg és Ludendorff tábornokok is egyre inkább belátták, hogy nyugaton nem lehet átütő sikert aratni és kelet felé kellene próbálkozni. Azonban ekkor még Ludendorff sem támogatta Conrad javaslatait, mert Ypern-nel kapcsolatban Falkenhayn vele bizalmas, pozitív nyilatkozatott tett. Falkenhayn elhibázott makacssága valószínűleg hiúságból és presztízsből is fakadt, hiszen amennyiben a súlypont keletre helyeződik át, az számára kudarcot jelent és talán bukást. Az, hogy a német vezérkari főnök a nyilvánvaló tények és az erőviszonyok ismeretében hibázott, méghozzá óriásit, sokak számára nehezen elviselhető volt. 

 

Conrad, akit nyilván mélyen aggasztotta a Monarchia és százezernyi katonájának sorsa, hogy sem hallgasson, a szárnysegédjével küldött levelében nem kertelt az előnytelen erőviszonyokat és a veszélyes helyzetet illetően, végül így összegez: ,,Azt nem tudom megítélni, hogy a német 8. hadsereg részéről mily erők működhetnének közre – alkalmasint Thorn-on át –, az azonban kétségtelen, hogy a döntés most Lengyelországban van, a Visztulától balra. Az a meggyőződésem, hogy míg az első hat hétben a döntést nyugaton, azaz a francia hadszíntéren kellett keresnünk, addig most azt csak a keleti hadszíntéren, azaz Orosz-Lengyelországban erőszakolhatjuk ki, mert Németországot is innen fenyegeti a nagyobb veszély, nem pedig nyugatról. Az orosz leszámolás után mind nagyobb biztonsággal kereshetjük a döntést nyugaton. Ha azonban azt akarjuk, hogy keleten a döntés messze kiható sikerrel járjon, akkor annak azonnal és nagy erőkkel kell megtörténnie; legalább is 30 német hadosztályt kellene a német 9. hadseregtől balra bevetni. Ha ez nem történik meg, akkor az osztrák-magyar hadseregek azon lesznek ugyan, hogy az orosz előnyomulást tőlük telhetően feltartóztassák, de további meghátrálás esetében, kénytelenek lennének a Budapest-Wien-i Duna vonalra visszavonulni.”  /91/  

 

Conrad azt is felvetette ekkor, hogy Falkenhayn látogasson el Neusandez-be, ahol éppen az AOK székelt, de neki ez túlságosan ,,időtrabló” volt, ezenkívül válaszában tudatta, hogy 30 hadosztályt nem nélkülözhet nyugaton ,,mert a csapatok szállítása és felvonulása stb. oly soká tartana, hogy még mielőtt keleten támadásra kerülne sor, a nyugati arcvonal meginoghatna. Ez nem jelentene könnyebbülést.” /92/  

Száz évvel az események után már nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha a németek tartós védelemre rendezkednek be nyugaton, akkor nem hogy az angol-francia, de még a hozzájuk csatlakozott amerikai csapatok sem lettek volna képesek azt áttörni. Nem is igen érthető, mire gondolt Falkenhayn, a nyugati oldal ,,meginoghatna” kifejezésen. Conrad pontos látlelettel rendelkezett és megoldást illetően sem tévedett, még a Thorn nevű helység, mint kiindulási pontként való megjelölése is helyes volt. Falkenhayn azonban nem engedett, ezért a berlini tanácskozás teljesen eredménytelenséggel végződött. Falkenhaynnak az a megállapítása, hogy ,,keleten halogatóan kell harcolni”, egyértelmű volt a már csaknem elvérzett Ausztria-Magyarországnak további teljes magára hagyatásával. Conrad úgy fogalmazott: ,,A háborút úgy kezdtük, hogy a mozgósítást követő első hat hét után lehet majd német erősítésekre számítani. Ez szeptember 12-ének felelt volna meg. Időközben nem hat, hanem tizenhárom hét múlt el s a határidőt Falkenhayn most újabb hat héttel szándékozott megtoldani. A megígért hat hétből ilyen módon tizenkilenc lett.” /93/  

 

Javaslatának elutasítása nem tette sértetté Conradot, ezért október 31-én újabb táviratot küldött a német legfelsőbb hadvezetőségnek és újra figyelmeztette őket elképzeléseinek helyességéről. Azt is elérte, hogy Ferenc József császár és király is sürgönyözött II. Vilmos német császárnak, hogy jobb belátásra bírja, de mindkét közeledési kísérlet eredménytelen maradt. Falkenhaynnak sikerült maga mellé állítania Vilmost, ezért a válságos helyzet megoldására továbbra sem volt lehetőség. Egyértelművé vált mostanra az is, hogy a német hadvezetőség nem bízott az osztrák-magyar vezérkar hatékonyságában.

 

Frigyes főherceg az egységes vezetés gondolatával ugyan egyetértett, de egy német vezérkari főnök hozzá való beosztását már ellenezte. Frigyes és Conrad szerepe tehát megmaradt, de az egységes vezetési formának lehetősége ismét hajótörést szenvedett, ami érthetően nem szolgálta a közös ügyet. Ezt tehát szeptember 5-e óta – amikor az osztrák-magyar hadsereg-főparancsnokság szerette volna megkapni a 9. hadsereg fölötti parancsnokságot – nem sikerült megoldani, ahogy október 18-án sem, mikor a németek javasolták, hogy az osztrák-magyar 1. hadsereg lépjen Hindenburg parancsnoksága alá, s október 30–31-én sem, de novemberben Ludendorff személyének sikertelen előtérbe tolásakor sem. 

 

Ami az osztrák-magyar haderőnek nem sikerült, az igen jól sikerült az orosz délnyugati arcvonal galíciai szakaszának. Ez kiválóan megoldotta feladatát, hogy a Visztula középső folyása mögül megindítandó támadó hadműveletet az osztrák-magyar haderő ellen biztosítsa. Az oroszok is aktív támadó szellemben oldották meg a védekezést, de nagyobb tapasztaltuk a harctéren és a vezetésben bizonyos tekintetben itt ütköztek ki. A most ellentámadásba lépett oroszok előbb az 1. hadsereget, majd általános visszavonulásra kényszerítették a monarchia többi seregeit, így marad magára újra Przemysl. /Folytatjuk/

 

Forrás: Valóság, 2014 augusztus

 

/88/ HTL id. m. V. kötet. 375. o.

/89/ HTL id. m. V. kötet. u. o.

/90/ HTL id. m. VII. kötet. 10. o.

/91/ HTL id. m. VII. kötet. 12. o.

/92/ u. o.

/93/ HTL id. m. VII. kötet. 13. o.

 

Kapcsolódó cikkek:

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-9-resz_3268

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-8-resz_3246

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-7-resz_3225

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-6-resz_3206

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-5-resz_3175

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-4-resz_3168

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-3-resz_3154

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-2-resz_3146

https://www.rovart.com/hu/bartfa-varos-visszafoglalasa-1914-telen-1-resz_3135

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :