[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (3. rész)

szerző: Pap Krisztián 2014-11-14

 

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (3. rész)

  

 

A Szerbia elleni első támadások kudarcának okai

 

Felmerül a kérdés, ha Berlin ennyire fontosnak tartotta sürgetni a Szerbia elleni büntető hadjáratot, akkor vajon a háború kiterjedésével is számoltak-e? Úgy véljük, ennyi évtized távlatából, hogy igen, hiszen a Schlieffen-ter /24/, annak Moltkei kiegészítésével készen állt, de II. Vilmos és köre alapvetően azzal is számolt, hogy Nagy Britannia kimarad az európai küzdelemből. És hiába jelzi a londoni német követ, Karl Max Lichnowsky herceg, hogy ezen vélekedések tévesek és ,,azokat a berlini illúziókat, hogy Anglia semleges maradhat egy kontinentális európai háború esetén, nem osztotta” /25/, vagyis az angolok beavatkozására igenis számítani kellett volna. Itt ugyanazt a német túlzó optimizmust figyelhetjük meg, mint 1941 tavaszán, amikor nem kellően pontos információk ismeretében, kényszerű külpolitikai helyzetben Adolf Hitler elhatározza a Barbarossa hadjárat megindítását.

 

Itt most nem tudunk részletesebben kitérni azokra a politikai manőverekre, amelyeket az angolok folytatnak 1914 júliusa előtt, csak annyit jegyzünk meg, hogy a francia-orosz-brit érdekszövetség az 1914-es nagy háború kapcsán is milyen rendkívül nagy súlyt fektet az úgynevezett ,,jog háború”-jára, csak úgy, mint majd az 1939-es esetében. Vagyis ekkor sem ők lépnek fel közvetlenül támadólag, hanem felbérelhető merénylők által kiprovokálják, és ezzel bevárják, hogy a másik érdekkör lépjen.

 

Mert például Nagy Britannia esetében jól látható, hogy kétszínű játékot űztek azzal, hogy nem csatlakoztak egyértelműen az antanthoz, erre majd csak az 1914. szeptember 4-én megkötött londoni egyezmény (,,Londoni deklaráció” /26/ megkötésékor kerül sor. Ugyanis az eredeti francia szó: »entente« ,,nem szövetkezést, hanem egyetértést, megegyezést jelent” /27/, vagyis a felek ezzel még nem vállaltak szövetségi kötelezettséget. És így az angolok saját szerepüket, állásfoglalásukat sokáig csak ,,lebegtetik”, annak ellenére, hogy vannak előzetes szerződéskötések a franciákkal, oroszokkal, amelyek már egyértelműen németellenes élűek, de ezt a németek valamilyen okból nem vették igazán komolyan. 

 

Mellékesen jegyezzük meg, hogy az antant üzelmeit és az angolok kétszínű magatartását azért a Monarchia közvéleménye fölismerte, ha nem is azonnal, de a világháború első hónapjait követően és egy szabályos angolellenes gyűlölethullám indult meg, amely példátlan Közép-Európa történetében. Anglia ezen taktikázását, és egyáltalán a szigorúan kereskedelmi szemléletű angol mentalitást a magyar közéletben is vérmérséklettől függően, de feltétlenül elítélték s mindenki ostorozta azt Vázsonyi Vilmostól kezdve, az apolitikus Csáth Géza írón keresztül egészen Prohászka Ottokárig. A közfelfogás úgy tartotta, hogy Anglia jóváhagyása, beleegyezése nélkül a francia-orosz érdekszövetség nem merte volna kiprovokálni a világháborút, és csak Nagy Britannia gazdasági-katonai erejének a hátterével vághattak neki ennek a véres kalandnak.

 

Mint Csáth írja: ,, A világ összes népei jobban élhetnének, ha Anglia meg nem fosztja őket igazságtalanul egy egész sorozatától a szerzés és boldogulás lehetőségének. És Anglia jól tudja ezt. Politikája kizárólag azt a célt szolgálja, hogy Anglia számára megtartsa ezeket az orvul szerzett és féltékenyen élvezett anyagi előnyöket. Vigyáz, mint kapitalista a munkásra: eszébe ne jusson egy napon részt kérni mindabból a jóból, amit a gazdag gyártulajdonos élvez. Vaskézzel fojt el minden szervezkedést, bérjavítási mozgalmat. Így az angol külpolitika is. Éberen, aggódva, ravaszul gubbaszt, és bármi gyanúsat lát – háromszoros-négyszeres manipulálással biztosítja magát. … Hallatlanul ügyes és hallatlanul cinikus politika, de: meg kell adni, olyan remeklése az angol diplomáciának, amely a nagystílű gazemberek, Zigomárok és hasonlók cselekedeteire emlékeztetnek.

 

Valóban nem véletlen, hogy Anglia szülötte Conan Doyle, és angol elme szüleménye Sherlock Holmes alakja. Ezek a bámulatos hidegvérrel keresztülvitt körmönfont és nagystílű gonosztettek elkövetői – akiket Conan Doyle leír – vérbeli angolok.” /27b/ Csáthtól tudjuk azt is, hogy az antant és az angolok mesterkedéseivel a korabeli közép-európai közvélemény nem volt tisztában, mert például neki is hónapok kellettek, amíg szorgalmas újságolvasással összetudta rakni a mozaikkockákat.

 

A Szerbia elleni támadás tehát megindult. A Monarchia első mozgósítási napja 1914. július 28-a volt, de már július 27-én tudták, hogy Oroszország július 30-án el fogja rendelni az általános mozgósítást, amire válaszul a Monarchia július 31-én, 12 óra 30 perckor általános mozgósítást rendelt el. Tehát először kizárólag részleges mozgósítás indult meg, kizárólag ,,B” vagyis Balkán háború esetére, mert nem akarták provokálni az oroszokat és mivel még folytak a német-orosz-francia és angol egyezkedések. Csakhogy hiába értesülnek az orosz általános mozgósításról, nem várják ki a fejleményeket s a Balkánra küldött haderőket nem állítják le, azok szállítása már két és fél nap óta tart, és ez volt talán ez első alkalom, hogy az o-m (osztrák-magyar) vezérkari főnök szembesül azzal, hogy még valós háborús helyzetben sem ő a legfőbb irányító. Conradnak egy világháborús helyzetre kidolgozott felvonulási terve elvileg kellően rugalmas volt és számolt a lehetséges variációkkal, meghatározta a különböző variációkra adandó lépések sorrendjét és azt is, mi történjen, ha már a felvonuló hadsereg a vasúton kap más irányú parancsot. Azonban ,,az orosz beavatkozás hadvezetőségünket olyan időpontban érte, amelyre a békebeli előkészületek nem számítottak, t. i. Oroszország közbelépése akkor következett be, amidőn a ,,B” csoport szállítása már megkezdődött, de még nem fejeződött be.” /28/ A vonatok átlag 17 és 30 km/h sebességgel közlekedtek a túlterheltség miatt, ezért célszerűbb volt a célállomásra leszállítani az adott egységeket, mint bonyolult változtatásokkal azonnal visszafordítani azokat. 

 

Conradnak pedig az okozott meglepetést, hogy mivel az érvényes haditerve szerint az orosz beavatkozás miatt a Balkán hadszíntér másodlagossá vált, itt tehát a határ mentén csupán biztosító csapatokat kellett volna hagyni és a ,,B csoport” zömét azonnal északra irányítani, de nem így történt. Ráadásul a túlterhelt vasúthálózat miatt a hadműveleti terv végrehajtása további két napot késett. Conrad tisztában volt a helyzettel és ,,szembe próbált szállni az osztrák diplomáciával és osztrák kormánnyal, de amikor a saját vezérkari vasúti irodája is kijelentette, hogy az orosz mozgósítás kihirdetése után már késő a Balkánra gördülő 2. hadsereget északra irányítani vagy mozgósítási állomásain megállítani, sajnos, Conrad jobb belátása ellenére engedett és vállaira vette a 2. hadsereg hiányzása, illetve késése okozta nagy tehertételt.” /29/ És ezért egy számszerűleg hiányos haderővel támadta meg a Bug- és a Visztula között sejtett orosz haderőt. /folytatjuk/

 

Forrás: Valóság, 2014 augusztus

 

/24/ Alfred von Schlieffen gróf (1833-1913) táborszernagy, 1891-1905-ig a német haderő vezérkari főnöke. Megfigyelései alapján a francia erődrendszer megkerülését irányozta elő Luxenburgon, Hollandia déli részén és az Ardeneken keresztül. Schlieffen keleten a haderő 1/7-t akarta hagyni. Az ifjabb Moltke némileg módosítja az eredeti tervet, Elzász-Lotaringia esetében megerősíti az erőarányt 35:5-ről 26:8-ra, de keleten nem változtat az arányokon, ez a változtatás hiba volt. MEV Lexikon, 608. o.

/25/ Galántai id. m. 150. o.

/26/ HTL id. m. ,,Az entente-hatalmak szövetségét szorosabbra kapcsolta a szeptember 5-én kelt ,,London-i deklaráció, amellyel Angolország, Franciaország és Oroszország kötelezték magukat, hogy egyikük sem köt különbékét és egyikük sem állít fel békefeltételeket, mielőtt arra nézve szövetségeseivel meg nem egyezett volna.” I. köt. 635. o. Később Olaszország és Japán is csatlakozott a nyilatkozathoz.

/27/ Galántai id. m. 145. o.

/27b/ Csáth Géza: Emlékem a nagyévről. Háborús visszaemlékezések és levelek. Lazi kiadó, 2005. 42. o.

/28/ HTL id. m. I. köt. 98. o.

/29/ HTL id. m. II. köt. 10. o.

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :