[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (5. rész)

szerző: Pap Krisztián 2015-01-19

 

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (5. rész)

 

 

A Szerbia elleni első támadások kudarcának okai

     

     A szerb hadszíntéren bekövetkező véres kudarc okai között mindenképpen meg kell említenünk, hogy a szerbek maximális felkészültséggel várják a támadást, haderejük döntő többsége egységes fegyverzettel és kimagasló harci szellemben száll küzdelembe, ha nem így lett volna, akkor Dragutin Dimitrijevič38 ezredes, a vezérkar titkosszolgálatának főnöke, egyben az Egyesülés vagy Halál (amely szervezet ,,állam volt az államban”) vezetője nem engedi végrehajtatni a merényletet Szarajevóban. Tévedés volt a szerbekkel kapcsolatban az a vélekedés, hogy a két Balkán háborúban kivéreztek volna, hiszen éppenséggel olyan harci tapasztalatokra tettek szert, amellyel az o-m haderő 1914 nyarán még megközelítőleg sem rendelkezett. Az orosz mintára megszervezett, gyorsan mozgó tüzérségük szintén igen alaposan begyakorolt volt és a várható támadási irányokat is előrelátóan ,,elaknásították” kihasználva a terepadottságokat, mint például, hogy gondosan megtervezett erődöket építenek ki fő ellenállási vonalukon, vagy hogy magasra növő kukoricát vetettek bizonyos helyeken, amelyek fedezékében csapataik rejtve, gyorsan tudtak mozogni. A Potiorek által elkövetett hibákat a szerb főparancsnok Radomir Putnik39 pedig kíméletlenül kihasználta és ellenünk fordította. Putnik vajda ráadásul korábban két győzelmes Balkán háborút is levezényelt, tehát az ő haditapasztalatai magasan fölötte van bármelyik o-m katonai vezetőjének.

 

     Conradot a kortárs katonai szakértők, még az ellenség is, elsőrendű koponyaként ismerte el, mint azt a német szövetséges, báró Freytag-Loringhoven altábornagy44 írta visszaemlékezéseiben: ,,Szövetségesünk hadereje ritka tehetségű vezérkari főnökkel rendelkezett. Conrad hadműveleti és harcászati felfogása nagyvonalú volt. Megnyerő modora, előkelő jelleme és szívének és eszének kiváló tulajdonságai mindenképpen igazolták a személyét körülvevő tiszteletet.”45 Az o-m vezérkari főnök tehát egy rendkívül intelligens, jó meglátásokkal bíró katonai vezető, akinek szakértelmét a németek is elismerték. Ugyanakkor jellemvonása közé tartozott szenvedélyessége, ami viszont könnyen sértődésbe ment át, egyesek szerint pedig tipikus osztrák kispolgár volt, egy pletykás és szentimentális ember, ,,aki teljesen barátnője – későbbi felesége-, Frau Gina von Reininghaus befolyása alatt áll.”46

 

     A ’14-es év későbbi hónapjaiban Conrad továbbra az állandó ,,brutális” ellentámadásokat követelte meg, mert ennek révén igyekezett fenntartani a kezdeményezést, tehát nem érte be pusztán védekezéssel. Ez a szemlélet mind a két hadviselő fél (osztrák-magyar és orosz) számára súlyos veszteségeket jelentett, de végül mégiscsak célravezetőnek bizonyult, mivel az oroszok 1915 elejére kiszorulnak a Kárpátokból. Ezt a végső soron sikeres kifárasztó taktikát ismeri föl B. M. Saposnyikov47 (minden jel szerint Sztálin legfőbb katonai tanácsadójáról van szó), aki egy egész, háromkötetes könyvet írt róla és a vezérkari főnök szerepéről, nyilvánvalóan azért, mert felismerte az o-m vezérkari főnök határozott és célravezető hadműveleti irányítását. Nem elfelejtve, hogy a szovjetek 1941 második felében ugyanezt a taktikát, vagyis az állandó ellentámadásokat fogják végrehajtani, óriási veszteségek mellett, amivel gyakorlatilag teljesen kimerítik a németeket és a Barbarossa hadjárat Moszkva előtt kifullad, a legyűrhetetlen távolságok és a kedvezőtlen időjárás mellett. Saposnyikov alapos kritikának vetette alá Conrad nem egy jellemhibáját, mint szenvedélyességét és rossz emberismeretét, azonban leszögezi: ,,széles körű felkészültségű katonai vezető volt”, akitől ,,a helyes hadászati gondolkodást nem vitathatjuk el”. Tehát Conradot egy olyan személyként értékelte, aki ,,észbeli képességeivel kétségkívül kimagaslott nemcsak az o-m hadsereg tábornokai, hanem más európai hadseregek vezérkari főnökei közül is.”48 

 

     Conrad vezérkari főnökként mereven elzárkózott attól, hogy állandó tájékoztatást adjon terveiről és tetteiről, ez a magatartás azonban nagyon megbosszulta magát a politikai vezetés irányában is. A magyar miniszterelnök kénytelen így fogalmazni az egyik Burián Istvánhoz49 írott levélében: ,,Nincs nehezebb, mint olyan dologban elhatározni magát az embernek, amelynek nem ismerheti eléggé minden részletét. Ebben a helyzetben vagyok Conradot illetőleg.” Hibájául rója fel neki egyebek mellett, hogy ,,elzárja magát a bakától s a hadsereg-parancsnoki homályban hagy mindenkit a helyzet s parancsainak oka felől stb., stb., mindenek felett súlyos hibának pedig azt, hogy az igazság rovására homályt borít a kedvezőtlen eseményekre.” Azonkívül ,,szerintem hiba az is, hogy a kilátások felől nem tájékoztat bennünket kellőleg, de ebbe – most nem akarván konfliktust előidézni – beletörődtem, azt azonban követelnünk kell, hogy a megtörtént tényeket leplezetlenül tudassa velünk.” Ráadásul a szerbiai hadjáratot is Conrad számlájára írta, ugyanakkor hozzátette: ,,de ettől eltekintve nem tudok más súlyos hibájáról, ellenkezőleg, inkább az a benyomásom, hogy borzasztó nehéz helyzetében nagy energiát fejtett ki, de egyúttal volt hidegvére és morális ereje a kellő időben visszamenni.”50 Ugyanezen időszakban, 1914 novemberében a német főhadiszálláson Tisza találkozott Jozef Stürgkh tábornokkal, a monarchiának a német főparancsnokságra kirendelt képviselőjével, aki előtt szabályosan kifakadt: ,,Még mindig nem tudom megmagyarázni, hogy került sor a támadásra Szerbia ellen augusztus közepén. Világosan emlékszem, hogy amikor Oroszország elleni háború elkerülhetetlenné vált, döntés született arról, hogy nem indítunk offenzívát Szerbiával szemben.”51 Vagyis még Tisza számára sem volt egyértelmű hogyan fordulhatott az elő, hogy az orosz támadás bekövetkezte után Szerbiában mégis megindították a hadműveleteket, mint már jeleztük, a szerbiai ,,rejtély”, illetve Potiorek ,,erőszakossága” mögött minden bizonnyal Ferenc József alakját kell sejtenünk. Tisza tévesen úgy vélte, hogy a katonai irányítás minden szála Conrad kezében fut össze, ami megint csak rámutat arra, mennyire nem ismerték egymás tevékenységi körét, és hogy mennyire alacsony szinten állt egymás tájékoztatása. Valószínűleg ebből lesz elege a magyar miniszterelnöknek, amikor aztán 1914 decemberében közvetlenül beavatkozik a hadműveletek menetébe.

 

 

     Egyértelműnek látszik, hogy a trónörökös szarajevói halálát követően Conrad és Tisza voltak a Monarchia vezéregyéniségei, aki felismerve egymás képességeit, sok kérdésben támogatják, kiegészítik egymást, de valódi összeforrottságról a későbbiekben sem mindig lehet beszélni. Az együttműködést némileg nehezítették a későbbiekben a Magyarország és Ausztria közötti állandó pénzügy-politikai viták, az árszabályozás, a költségek arányainak átalakítása, az újonckérdés52 stb., de ezek igazán nem gyakoroltak jelentős hatást a harctér eseményeire, ezek megmaradtak a szokásos belpolitikai keretek között, bár érthető feszültségeket okozott. Ugyanis mind a magyar mind az osztrák fél keményen védte érdekeit, szinte a szakításig elmentek egyes ügyeknél, azonban Tisza céltudatos, akaraterős személyisége irányt adott a megoldásoknak. Mindezt úgy, hogy Tisza az államot érintő legapróbb kérdésekben is nagyfokú tájékozottságot árult el, amivel alaposan felbosszantotta az egyes ügyek szakembereit, de nem tudtak mit tenni, azt nem tilthatták meg a magyar miniszterelnöknek, hogy tájékozott legyen. És főleg úgy, hogy Tisza ezenközben, saját kifejezésével élve ,,ezerfelé volt szakadva” a háborús viszonyok közepette, de mindenkinek válaszolt, ha tehette, és mindenkitől a legteljesebb tájékoztatást várta el, legyen szó Buriánról, vagy akár egy kisebb hivatalnoktól. De csakis ezzel az alapossággal és szigorral lehetett a Monarchia folytonos viharoktól hánykolódó hajóját irányban tartani, viszont tartunk attól, hogy ez a heroikus munkatempó a nagy küzdelem végére, mégha voltak is közben szünetek, őt magát is kimerítette, pont, amikor pedig szükség lett volna az ő céltudatosságára.

 

Forrás: Valóság, 2014. augusztus

 

 

/38/ HTL id. m. II. köt. 203. o.

/39/ Adatok: MEV Lexikon. Potiorek-offenzívák címszó, 551. o. A tervek végrehajtására vonatkozó parancsok az AOK-n keresztül érkeztek.

/44/ A német vezérkari főnöknek az osztrák-magyar főparancsnokságra frissen kinevezett képviselője, báró Hugo von Freytag-Loringhoven. 

/45/ HTL. id. m. II. köt. 25. o.

/46/ Jozef Redlich osztrák-német jogász és a Monarchia berlini nagykövete, Gottfried Hohenlohe-Schillingfürst herceg véleményei. in.: Vermes id. m. 274-276. o.

/47/ L B. M. Saposnyikov (1882 – 1945. március), katonai teoretikus, szovjet marsall, 1937-től a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. 1914-ben vezérkari századosként kezdi a világháborút, tehát gyakorlatilag a magasabb vezérlet szemszögéből látja a hadműveletek lefolyását. Hozzá képest Zsukov csupán egy idomított véreb volt. Conradról írott műve: A hadsereg agya. Részletek in.: Válogatás a szovjet hadtudományi írásokból. Zrínyi, 1984.

/48/ Válogatás a szovjet hadtudományi írásokból. 157. o., és 154. o.

/49/ Burián István báró (1851 – 1922) osztrák-magyar diplomata és politikus, közös pénzügy- és 1915. január 13-tól külügyminiszter.

/50/ Gr. Tisza István összes munkái, 4. sorozat, II. Kötet. Levelek 1914 júniustól december végéig. Franklin, Bp., 1924. 542. levél Báró Buriánnak., 1914. november 14.

/51/ Stürgkh tábornok az osztrák miniszterelnök testvére. Vermes id. m. 28. jegyzet, 531. o.

 

/52/ Ilyen komoly vitát eredményező kérdés volt például az újonclétszám, mely Magyarországot jobban érintette, mint Ausztriát, mivel a magyar arány meghaladta az alkotmányban rögzített 42,6%-ot. ,,Ez a helyzet nem tartható tovább fenn, - írta Tisza -, mivel az arányeltolódás azt eredményezi, hogy míg Ausztriában a 18 és 50 év közötti férfilakosság 60%-a lép a hadsereg kötelékébe, addig Magyarországon ez az arány 72%.” Vagy komoly vitára adott okot, az 1917-ben megkötött gazdasági kiegyezési szerződés esedékes megújításának kérdése 1916 februárjában, amely érintett ipari, vasút szervezési és vámügyi kérdéseket. Vermes 355-357. o.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :