[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (7. rész)

szerző: Pap Krisztián 2015-03-28

 

Bártfa város visszafoglalása 1914 telén (7. rész)

 

Az északi hadszíntér katona-politikai viszonyai (7. rész)

 

 

     A Galíciában végmenő hátrálások és a torlódásokkal nehezített nagy visszavonulások, a zűrzavar, a fájdalmas veszteségek érthetően demoralizáló hatással vannak a csapatokra, de a háborús eufória ekkor még nagyon erős, szinte ez segíti át a haderőt a válságon. Másrészt a korszak emberének alapvető mentalitása is eltért a ma emberének hozzáállásától, ahogy ezt a fiumei császári és királyi Haditengerészeti Akadémia bejáratának márványtábláján is megfogalmazták: Az életnél előbbre való a kötelesség! (,,Höher als Leben steht die Plficht!” Mert bár ez az elvárás elsősorban katonáknak szólt, valójában az egész társadalomra nézve mérce volt, és ez a fajta életszemlélet még a II. világháborút követő időszakban is megfigyelhető volt, különösen falun. A veszteségek pedig nem elhanyagolhatóak, mivel már szeptember elején elérték a 322 ezer főt (halott, sebesült, hadifogoly).57 Conrad látszólag érthetetlenül makacs támadási készségének oka az volt, hogy csupán idő kérdésének tartotta a nagyobb német erők beérkezését, ezért a veszteségeket is elviselhetőnek tartotta.

 

     Közben az orosz észak-nyugati front behatolt Poroszországba (augusztus 17-én és 19-én), ahol ebben az időben a német hadseregnek mindössze 1/7-e állomásozott, a német 8. hadseregbe tömörülve, körülbelül 210 ezer fővel.58 Augusztus 20-án lezajlik a Gumbinneni-Gawaiteni felemás kimenetelű ütközet, mely a 8. német hadsereg meghátrálást vonta maga után és Moltke úgy ítéli meg, hogy az itteni német parancsnok, Friedrich Wilhelm Prittwitz leváltása elkerülhetetlen és ekkor kerül a keleti hadszíntérre a már nyugállományból visszahívott Hindenburg és vezérkari főnökeként Erich von Ludendorff59. Ugyanakkor Moltke augusztus 23-án az osztrák-magyar hadsereg-főparancsnoksághoz (AOK - Armeeoberkommando) fordult, hogy az kezdjen egyidejűleg hadműveleteket Kelet Galíciában. A tulajdonképpen mellékhadszíntérnek mondható kelet-poroszországban Hindenburg vezetésével teljesen váratlanul, és némileg érthetetlenül győzelemre vitt tannenbergi csata volt a világháború legeredményesebben végrehajtott csatája. Az oroszok 242 ezer főt veszítenek (halott, eltűnt, hadifogoly), mindössze tízezres német veszteség mellett, két hadseregük tönkremegy, de ez a Stavkát látszólag nem viselte meg, hiszen még bőséges tartalékaik voltak, s új hadseregeket (a 9-iket és 10-et) állítanak föl, azonban ekkortól a Stavkában kialakul az a nézet, hogy a németek nem, ellenben a Monarchia hadereje megverhető, emiatt innentől kezdve offenzíváik célja fokozottan Bécs-Budapest, illetve Szilézia ellen fog irányulni. 

 

     A németek számára nyilvánvalóan az tűnt elfogadhatóbbnak, ha megvalósítják az egységes német – osztrák-magyar hadvezetést német vezérlet alatt, ezt azonban sem Bécsben, sem Budapesten nem tartották szerencsésnek. Egyrészt presztízs okokból, hiszen mégis csak a nagy múltú Habsburg birodalomról volt szó, amely senkinek sem akart alárendelődni, másrészt viszont a német (nyugati) stratégiai szemlélet miatt sem, mivel keleten a német haderő kis része állomásozott, míg az osztrák-magyar haderő jelentősen nagyobb létszámban volt jelen, tehát Bécs némileg joggal gondolta volna inkább fordítva az alárendelést. Conrad reménye a német segítségben kezdett szertefoszlani, mivel pusztán ,,a Tannenberg-i győzelem – bármily jelentékeny is volt – nem befolyásolhatta a Lemberg körüli helyzetet.”60 Ettől az időponttól, szeptember elejétől-közepétől rendszeressé válnak a súrlódások és pengeváltások Berlin és Bécs, pontosabban ezen fővárosok katonai vezérkarai között.

 

     A beígért német erősítések pedig csak nem akartak megérkezni, érdeklődésére a német összekötő vezérkari százados Conradot egyenesen a császárhoz, vagyis közvetlenül a német legfelsőbb hadvezetőséghez irányította. Hogy kérdésének nagyobb nyomatékot adjon Frigyes főherceghez61, mint az osztrák-magyar hadsereg (névleges) főparancsnokhoz fordult, aki szeptember 2-án táviratban fogalmazta meg a problémákat II. Vilmosnak, ebben kiemelte: ,,az osztrák-magyar haderő tisztán hadműveleti szempontok által vezettetve, szövetségi hűségének hű teljesítése közben feladta Kelet-Galíciát, hogy a Bug és a Visztula között a megállapodás szerinti irányban támadjon. Ezzel az orosz haderő túlnyomó részét magára vonta...”62 Conrad makacs támadási kísérletei, illetve kapkodása is ennek az elvnek a követése miatt történhetett, a nem várt buktatókon túl, de a német hadvezetőség továbbra sem tudott, illetve nem akart segítséget küldeni, pedig az erőviszonyok tovább romlottak a Monarchiára nézve. 

 

     A lehetséges tényezők mérlegelése után Conrad úgy döntött, hogy a haderő még nem kezd általános visszavonulásba, elég ha a Wereczyca-folyó mögött helyezkedik védelembe. A Böhm-Ermolli-féle63 osztrák-magyar 2. hadseregtől, de különösen annak IV. hadtestétől remélhették, hogy némi javulást hozhat a hadműveletekben. Ez a hadsereg döntő többségében magyar katonákból állt. A budapesti IV. hadtest élén ráadásul a rendkívül kemény, olykor a túlzásig szigorú katona, Tersztyánszky Károly64 lovassági tábornok áll, aki osztrák-magyar felső körökben az időnként megnyilvánuló nyersessége miatt nem volt igazán népszerű, de a kissé ,,rettegett” nevéhez méltón a későbbiekben hozza is az eredményeket. Viszont az alapjaiban elhibázott nyári galíciai hadjáratot már sem ő, sem az egész 2. hadsereg nem tudja megmenteni és Conrad szeptember 11-én elrendeli az általános visszavonulást, vélhetően nem függetlenül attól, hogy ezt a németek nyugaton két nappal korábban már megkezdték. A Monarchia seregei Gorlice és Dukla vonaláig hátrálnak, emiatt a magyar határ közvetlenül veszélybe került. 

 

     Tersztyánszky egyébként egy különös figura a Monarchia hadseregében, mivel magyar neve ellenére teljesen elnémetesedett, s nem lehetett magyarbarátsággal vádolni, saját bevallása szerint nem is beszélt jól magyarul. De ettől még céltudatos katona és kisebb hibáktól eltekintve kiváló harctéri parancsnok, akinek keménységét már a nagy német vezérkarok (OHL és OKL)65 ugyancsak gőgös tábornokai is nehezen tudták elviselni, de éppen ezért volt jó érdekérvényesítő! Felettébb sajnálatos, hogy egy egészen mellékes, közigazgatási probléma miatt 1915-ben szembekerült Tiszával, akiről már említettük, hogy minden kérdést magáénak érzett, személyes ügyként kezelt, s ezért Tersztyánszkyt feleslegesen ,,meghurcolják”, leváltják a 3. hadsereg éléről, amelyet éppenséggel ő képezett ki, és amely majd végrehajtja Szerbia elfoglalását. Tisza akaraterős, hajlíthatatlan jelleme alapvetően fontos volt a Monarchia irányításában, de az a benyomásunk, hogy Tersztyánszky esetében nem volt szerencsés a beavatkozása. Ezzel a közbeszúrással is jelezni kívántuk, hogy a Monarchia katonai és politika tényezői közötti összhang- hiány a későbbiekben, a háború végéig neuralgikus pont maradt.

 

     A németek amilyen szerencsésen harcoltak keleten, annál rosszabbul jártak nyugaton, ahol a marnei kudarc következtében Moltkenak le kellett mondania, mivel belebetegedett a vereségbe és helyét a hadügyminiszter Falkenhayn vette át szeptember 14-én. Ez nem volt egy szerencsés választás, a német közvélemény sem őt várta a német vezérkar élén, hanem Hindenburgot, vagy Ludendorffot. A rossz előérzetek beigazolódtak, mert Falkenhayn ugyanúgy a nyugati győzelem kierőszakolását akarta, mint elődje. Ráadásul Falkenhayn makacsságához elégtelen józan belátás is társult, mert az egyre borzalmasabb véráldozatokkal járó Ypern-i sikertelen támadások sem tántorítják el az értelmetlen lövészárok-háború feladásától. 

 

 Forrás: Valóság, 2014. augusztus

 

/57/ Julier Ferenc: A világháború magyar szemmel. Internetes változat, 24. o.

/58/ MEV, Lexikon id. m. 657. o. A ,,Tannenbergi csata” címszó.

/59/ Erich von Ludendorff (1865 – 1937) német gyalogsági tábornok, politikus. 1914 augusztusában Liége ostromakor átveszi a kikülönített dandár csoport elesett parancsnokának helyét, s elfoglalja az erődöt. Augusztus 22-től a német 8. hadsereg vezérkari főnöke, s ettől fogva 4 éven át dolgozik együtt Hindenburggal. 1914. november 1-től a német Kelet-főparancsnokság vezérkari főnöke. Későbbiekben kidolgozza a totális háború elméletét, könyvet is erről Der Totale Krieg. MEV Lexikon, 438. o.

/60/ HTL id. m. 115. o.

/61/ Frigyes (Maria Albrecht) főherceg (1856-1936), osztrák főherceg, o-m tábornok. 1910. június 18-tól 1914. július 12-ig hadsereg-felügyelő. Július 16-tól gyalogsági tábornok, augusztus 2-tól hadsereg főparancsnok, de a hadműveleteket ténylegesen Conrad irányítja. December 8-tól táborszernagy. 1916. december 2-től I. Károly császár veszi át a főparancsnokságot, ezt követően csak az uralkodó helyettese. MEV Lexikon, 197. o.

/62/ HTL id. m. II. kötet. 537. o.

/63/ Böhm-Ermolli, Eduard (1856-1941. december 9.) o-m tábornagy. 1914. július 25-től 1918. május 16-ig az o-m 2. hadsereg parancsnoka.

/64/ Tersztyánszky Károly (1854-1921), o-m vezérezredes. 1913 áprilisától lovassági tábornok. Ferenc Ferdinánd szűkebb köréhez tartozik, számításba is jön, mint Conrad lehetséges utóda a vezérkar élén. 1912 szeptember 29-től a budapesti IV. hadtest parancsnoka és a főváros vezénylő tábornoka. Ő fogatja el Putnik vajdát, akit nagy bosszúságára tovább kell engednie. Ismert nézeteltérése 1915-ben a Fruska Gora-i erődítési munkákhoz igényelt polgári munkások igénylése kapcsán komoly ellentétbe keveredett a terület magyar kormánybiztosával, Tallián Béla báróval. Adatok: MEV Lexikon, 667. o., és Wikipedia.

/65/ OHL–Oberste Heeresleitung (nagyvezérkar) és OKL-Oberste Kriegsleitung (Legfőbb Hadvezetés). Az OHL élén állt a vezérkari főnök, és 1914-ben a nagyvezérkar állította fel a Legfőbb Hadvezetést is. ,,A Nyugati hatalmakkal ellentétben az OKL nem tartozott a polgári vezetés kompetenciája alá”, mivel nem volt diktatórikus haditanács.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :