[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

BEMUTATOK EGY KÉPZÕMÛVÉSZT

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2010-01-15

GyörgydeákAlig néhányszor láttam.  Többnyire kiállításmegnyitókon köszöntünk egymásra. De tudtam, látszott rajta, hogy Valaki.
És volt/van egy világa. Ezt próbálom meg bemutatni.
Festett és rajzolt is (jól), de fõleg fura figuráiról, a bübükrõl volt híres. 


Bübük

humánus akasztás

negyvenöves

honfoglalás

balatoni épületek

madarai felrepülnek

fájó torkú operaénekes

Zsuzsinak névnapjára

deres már a határ

nincs édesebb, mint a méz

Nyilunk hol van?

Veress Zsuzsa: Györgydeák György (1958-2008)


Szobrászat ez? Vagy micsoda?

Aztán „bübüsödött” valahogy az egész… Mondhatnánk erre, hogy láttunk már ilyet, hiszen jó száz éve különbözõ avantgárd irányzatok már lelõtték ezt a poént. Ismerünk ready-made-eket és mindenféle diribdarabkákból összeállított kollázsokat.

De nem így van: ilyeneket mégsem láttunk.
Csak a felszínen látszik hasonlóság, meg talán a talált tárgyakkal való bánásmódban. A kulturális kontextus egészen más, így a mûvészi attitûd is, és – úgy sejtem – a cél is.

A bübük és bübüféleségek uszadékfából, faágakból, nádból, spárgából, gipszbõl állnak. De akad olyan, „akiben” szerepel a mûvész gyerekeinek elhasználódott játékaiból, kinõtt ruháiból, a szüleinek vagy egyéb felmenõinek tönkrement bútoraiból egy-egy darabka. És elõfordulnak lopótökök, parafadugók, szögek, régóta használhatatlan szerszámok és használati tárgyak – gipsszel, viasszal, homokkal, dróttal kombinálva. Györgydeák valósággal tobzódik a felhasznált anyagok felsorolásában. Egyik munkáját (Hajó) pl. így mutatja be: „gipsz, agyag, cérna, spárga, homok, tempera, walkyd, karton, kenesei kecskefûz, nád, CMC, papír, 1991-es húsvéti tojás, sás, kemenesszentpéteri gyökér, szomorúfûzvesszõk, Jankával együtt készített agyagállat maradványa, Miklós mindszentkálai házából elégetésre szánt szék darabja, Évától kapott raffia kosár, Zsuzsitól kapott ing feleslege, Ági kézmûves tanfolyamon készített gyékény fonata, szõttes darab, faforgács „Ez a – mondhatni – barokkos tobzódás az anyagok puszta felsorolását is a mûalkotás részévé teszi a nyelvi humor által. (Úgy vélem, szándékos az elképesztésben rejlõ komikum.)… De elég az hozzá, hogy a legkülönnemûbb környezeti és háztartási hulladékokról van szó.

A 2007-es Velencei Biennálén láttam valami emlékezeteset, és ott is, akkor is meggyõzött a dolog: egy afrikai mûvész üdítõitalos palackok kupakjaiból és konzerves dobozokból állított össze elképzelhetetlen szépségû faliszõnyegeket. (Milyen igazságtalan is a memóriám! Hiszen az afrikai mûvész nevét elfelejtettem, Duchamp-ét pedig nagyon is jól tudom, sõt tanítom is, pedig az õ világhírû ready-made-jeit nem sokra becsülöm, már ami azt illeti, ami a gesztus vakmerõségén túlmutatna…)
De mit keres itt ez az egész?  Mi a közös Györgydeák bumfordi, bájosan groteszk figuráiban és a gyönyörû „drapériákban”? Nos, csak a lényeg: hogyan lehet a szemétbõl aranyat csinálni.

Ez lenne hát maga a kreativitás. Bármiféle anyagból, avagy tárgyból/tárgyrészletbõl mûalkotást létrehozni. Sõt, nem is csak egyes mûtárgyakat, hanem afféle demiurgoszként egy egész világot gyúrni, játékosan újjáalkotni mindazt, amit elhasználtunk vagy tönkretettünk, amit félredobtunk és elfelejtettünk.
Mert mintha Györgydeák elégedetlen lett volna a való világgal, azzal, amilyenné lett. Mintha éppen ennek helyrehozásáért találta volna ki saját univerzumát.” Nem tetszik, ami körülvesz? Hát akkor csináld jobban!” Mintha  ez a szándék éltetné ezeket a figurákat.

És mintha ezek a figurák ismernék egymást, mintha történetük, személyességük és sorsuk lenne, és mintha ismernék is egymás történeteit… Magyarán, mintha a mûvész világa egyfajta magánmitológia volna. Hogy ezt mibõl gondolom?
Egyes bübüknek nevük van. De nemcsak a bübüknek, hanem a táblaképek festett figuráinak is: Kedvemeny Klápi, Puhalu, Pegazusné, Pegazusné férje, Kerka és Lauz, Csalamáté… sajátságos, egyedi, és mégis, mintha ismernénk ezeket a neveket valahonnan. És az e nevekhez kapcsolódó címek sztorikat sejtetnek: Puhalu feladata, Fájó torkú operaénekes, Beszéd? Nem önvédelem… Szemlátomást Györgydeáknak is van valami olyasmije, mint ami Nakonxypán, vagy keressünk közelebbi, hasonlóbb magánvilágot: a Négyszögletû Kerekerdõ. Mert Györdeák univerzuma is feltétlenül a természetben van valahol.
Az Indián fiú és apja, vagy a Fekete toll szerelmet vall Piros csõrnek (Indiánkaland) címek jelzik is az irányt, amerre Györgydeákvilágfalva található. Ja, persze, Kenesén, ami a földkererekség közepe, de azért a Balaton kicsit olyan, mint ama kincses Ezüst tó, a mûvész meg közeli rokona az indiánoknak…

De persze az indiánok sorsa a rezervátum-lét, és hát Györgydeák el is fogadta a magáét. Naná, hiszen a rezervátum nem csak egyfajta rabság, de véd a külvilágtól is. És hogy biztosabb legyen a védelem, a környezetet be kell népesíteni óvó szellemekkel, házi bálványokkal, legalábbis házi manókkal. Éppen erre valók a szülõk, nagyszülõk, gyermekek holmijaiból létrehozott bübük. Ezek ugyanis relikviák. Így lehet játékosan megszentelni a saját sorsot, saját történeteket.

Nem egyedül a bábuk képviselik ezt a világot. A táblaképek, festmények is – hiszen idéztem is már fentebb a címüket. Különös lények (állatok? emberek?) láthatók ezeken az alkotásokon. Némelyik olyan, mint amilyeneket a gyerekrajzokon látni, némelyik inkább valami soha nem létezett pogány vallás bálványszobrocskáira emlékeztet, összességében mégis olyanok, mintha ezek a képek ikonok lennének. Azok is: ablakok valami elmúlhatatlanra.
A Honfoglalás címû nagyméretû munka is kifejezetten ikonszerû. A család, a ház története örökítõdik meg benne és általa.
És hiába a naiv (álnaiv) részletek, azért a rajztudás és a nagy-nagy tehetség átüt minden részleten.
Csakúgy, mint a balatoni épületekrõl készült - kicsit Kós Károly-os, szecesszió ízû –  ironikusan dülöngélõ rajzain.

A játék alighanem kulcsfogalom.
Induljunk ki abból a kérdésbõl, hogy a szépség – rútság skáláján vajon hol helyezhetõk el Györgydeák munkái. Groteszkek? De semmiképp sem bájtalanok.
A groteszk állapot. Az irónia inkább módszer. A humor viszont kegyelem.
Aki ugyanis ironizál, az fölényesen, tehát felülrõl és kívülrõl kezeli az ábrázoltakat. De aki humorral ábrázol, abban van együttérzés, az tudja, hogy õ maga sincs kívül azon, ami némileg komikus. A játékosság pedig az az isteni adottság, ami emberré teszi az alkotót. A homo ludens képes új világok teremtésére igazán.

És feltétlenül szót kell még ejteni a madarakról. Velük egészen különleges viszonyban volt a mûvész. Szerelmes volt beléjük, ez látszik számtalan bübüszerû madarán és madárszerû bübüjén.
A madarak õsidõk óta és a világ minden táján és mítoszában szabadság- és lélekszimbólumok. Hiszen repülni tudnak. A szárnyak, a levegõég a korlátlanság, a szellem attribútumai.
De Györgydeák madarai esetlen, földhözragadt, ormótlan lények. Röpképtelen madarak?

Györgydeák híresen szófukar ember volt. Mindenki meséli, aki kapcsolatban állt vele, hogy mekkorákat tudott együtthallgatni azokkal, akiket közel érzett magához. Nyilvános beszédeket sem igen vállalt. Mégis fennmaradt tõle egy szöveg, amit én az emlékére rendezett kiállításon hallottam, már nem is emlékszem, hogy kinek a tolmácsolásában. De ez mindegy is. Tehát ebben a tömör és okos szövegben is kedves madarairól írt. Meglepõ ornitológiai jártassággal elemezgette a röpképtelen madarak sajátosságait. A végén pedig szó esett egy kísérletrõl, arról, hogy ezek a madarak talán mégis felröppenhetnek…

Úgy érzem, tanúi lehetünk a csodának: Györgydeák György madarai felrepültek, és szárnyalnak, messze, magasan felettünk.

P.S.: Higgyünk az igazságtételben! Györgydeák madarai repülnek.
És az említett afrikai mûvész: a ghánai születésû nigériai El Anatsui


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Oláh Miklós e-mail: olahmiklos@balatonregion.hu dátum: 2010-01-27
Kedves Zsuzsa! Írásához gratulálok. És köszönöm azok nevében, akik Gyurihoz közel álltunk, s fõleg azok nevében, akikhez újonnan sikerül így eljuttatni az életmûrõl szóló információkat. Üdv.:O. Miklós (az, akinek a mindszentkállai házából való az elégetésre szánt szék darabja...)