[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Berlin ostroma 1. rész

szerző: Kiss László 2011-05-29

 

Berlin ostroma  1. rész

A második világháború utolsó felvonásaként, mintegy záróakkordjaként került sor 1945 áprilisában Berlin, a fasiszta Németország fővárosának elfoglalására. Több volt ez, mint egy hadjárat, egy ostrom. Presztízskérdés. Bosszú és elégtétel Sztálin részéről.
 

A sztálingrádi fordulat után a kevésbé fanatikus német tisztek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a háborút elvesztették. A néhány nap alatt összeomlott kurszki offenzívát leszámítva kicsúszott a hadászati kezdeményezés a németek kezéből. A képzett tisztek jól tudták, hogy ez mit jelent. A szövetségesek normandiai partraszállása végképp feltette az i-re a pontot. A vereség innen kezdve csak idő kérdése volt. Stauffenberg Hitler elleni elvetélt merényletkísérlete (1944. július 20.) ellenére azt mondhatjuk, a németek többsége kitartott. Hogy Hitler mellett, azt nem állítanám. De hogy valami mellett, az biztos. Berlint, a győzelem legcsekélyebb reménye nélkül is az utolsó háztömbig védelmezték. Ezrek estek el még az utolsó napokban is. 
 

Miért? A németek az oroszoktól sok jóra nem számíthattak. Nyilván tudták, mit követtek el a Szovjetunió területén csapataik, a Gestapo, az SS. Közismert lehetett a szovjet csapatok vérengzése Kelet-Poroszországban, a hadifoglyokkal való bánásmód. Üres puskagolyóhüvely koponyába verése kalapáccsal, és egyéb kínzási módok. Ugyanakkor a kitartók az utolsó pillanatig betegesen hittek abban, hogy az amerikai-angol-szovjet szövetség ingatag, fel fog borulni, csak ki kell addig valahogy húzni. A tömegek fanatizmusának és a megtorlástól való félelemnek is szerepe volt a végsőkig való kitartásban. 
 

S ha már elkerülhetetlen a vereség, a németek szerették volna, ha az amerikaiak-angolok foglalják el Berlint. Ez reális elképzelés volt, hiszen 1945 elején a szövetségesek nagyjából ugyanolyan távolságra álltak a német fővárostól, mint az oroszok. Viszont Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy Berlin az övé legyen, s erre Roosevelt rábólintott. Kényszerűségből Churchill is. Az angol elnök viszont ármánykodott, és igyekezett változtatni ezen az egyezményen. Az amerikai politika nem értett túlzottan ekkor Európához. Az angolok látták, mit jelent Berlin orosz kézbe adása. S egyáltalán, Közép-Kelet-Európa szovjet "felszabadítása". Nekik lett igazuk. Sztálin nem bízott Churchillben, s többször emlékeztette Rooseveltet az egyezmények betartására. Persze valahol meg is érdemelték az oroszok Berlint.
 

A Berlin elleni hadművelet nem volt egy előre "borítékolt" dolog. Németországnak, mikor a szövetségesek háború előtti határaihoz értek, még 7,5-8 (egyesek szerint 9) millió katonája volt fegyverben. Hatalmas haderő. Egyharmada nyugaton harcolt (Sztálin nem teljesen alaptalan véleménye szerint ímmel-ámmal), a többi, nagyon is keményen keleten, az oroszok ellen. A szövetségesek fölénye nyomasztó volt ugyan élőerőben, technikában egyaránt (különösen légierő tekintetében), de a keleti arcvonal több száz kilométerrel lerövidült, így a védekezés esélyei jelentősen javultak. Hitler csodafegyver-propagandája ugyan nem hozta meg a kívánt eredményt, de az új technikai eszközök (pl. sugárhajtású vadászgépek) nagy riadalmat keltettek, és sok gondot okoztak a szövetségeseknek. 
 

Az oroszok a berlini hadműveletet nagy gondossággal készítették elő már 1945 januárjában. Közvetlenül három frontjuk tört előre nyugati irányba: az I. ukrán (Konyev marsall), az I. belorusz (Zsukov marsall) és a II. belorusz front (Rokosszovszkij marsall). Ezek közül az I. belorusz front volt a legkedvezőbb helyzetben. Ennek élére nevezte ki Sztálin az orosz Mansteint, Zsukovot. Csujkov tábornok, Sztálingrád védője, a 8. gárdahadsereg parancsnoka és Zsukov marsall között a háború után éles vita bontakozott ki Berlin bevételét illetően. Csujkov azt állította, hogy már februárban el lehetett volna foglalni Berlint, mivel az I. belorusz front jobbszárnya január 26-án kijutott az Oderához, s a Berlinbe vezető utakon nem volt szervezett, komoly ellenállása a németeknek. Zsukov, jóllehet ezt elismerte, mégis azt mondta, illúzió Csujkov részéről a háború gyorsabb befejezésének ilyetén gondolata. Azt mondta: a frontok gyorsan mozogtak, több jelentős német alakulatot hagytak maguk mögött. Volt olyan csoportosítás lengyel területen, melyet 20 ezer főre becsültek az oroszok, s utóbb kiderült, 60 ezer német védekezett a katlanban. Zsukov többször is panaszkodott a felderítésre. Orosz területen megszokták, hogy a partizánoktól pontos információkat kaptak az ellenségről. Itt ez nem állt rendelkezésre.

 

A februári Berlin elleni támadás ellen szólt - Zsukov szerint -, hogy az I. belorusz front messze (150 km) elszakadt a II. belorusz fronttól, mely súlyos harcokat folytatott a Kelet-Poroszországot védő fanatikus (főleg SS) alakulatokkal. Rokosszovszkij II. belorusz frontjának fedeznie kellett volna északról a Berlinre törő I. belorusz front jobbszárnyát a németek erős pomerániai csoportosulásával szemben. Mivel Rokosszovszkij lemaradt, az I. belorusz frontot Berlin ostromakor könnyen érhette volna északról egy támadás. Csujkov azt mondta, a háborúban vállalni kell a kockázatot. Szerinte a légifölény birtokában a pomerániai csoportosítás veszélyét könnyedén el lehetett volna hárítani a bombázók tömeges bevetésével. Zsukov szerint a légifölény ekkor csak papírforma volt, mert a szovjetek rendelkezésére álltak ekkor ugyan a lengyel repülőterek, de az időjárás miatt a földes-füves kifutópályák használhatatlanok voltak, míg a németek a hazai betonozott pályákról fel tudtak szállni. Zsukov hivatkozott még arra, hogy az I. ukrán frontnak még szét kellett zúzni a Berlintől délre lévő német alakulatokat, hogy egy átkaroló hadművelettel segíteni tudja az I. belotusz front tevékenységét. S ami talán a legfontosabb: Zsukov elismerte, a szovjet alakulatok végletesen leharcoltak ekkor, kockázatos lenne őket a megerősített német körletek ellen vezetni. Pihenőre volt szükség s feltöltésre. Ember, technika, lőszer, élelem kell Berlin bevételéhez.

 

Persze ez Sztálinnak sosem tetszett: amíg mi pihenünk, készülünk, az ellenség is...            
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :