[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Berlin ostroma 3. rész

szerző: Kiss László 2011-07-05

 

Berlin ostroma  3. rész

 Igen, a támadás irányában Zsukov kevesebb mint 4 méterenként rendelkezett egy ágyúval, s az adatok csak a 76 mm-es, vagy ettől nagyobb űrméretű lövegekre vonatkoznak. A fő támadó éket, nem véletlenül, Csujkov 8. gárdahadserege képezte. Ez a hadsereg kiemelt szerepet játszott Berlin utcáin is. Csujkov védte Sztálingrádot. A bosszú így lett teljes.
 

Az oroszok az április 16-i támadás előtt komoly felderítő csapásokat végeztek, melyek célja az ellenség megtévesztése volt. Higgyék azt, megkezdődött a tényleges támadás, vonják előre az arcvonalba a komolyabb technikát, melyet így az orosz tüzérség a valódi támadás előtt el tud érni, meg tud semmisíteni. Ez a terv bevált, a felderítő csapások elültével a német tisztek azt hitték, megállították az orosz előrenyomulást, s kiszolgáltatták magasabb technikájukat az ellenség tüzének.

 

Aztán április 16-án hajnali 5-kor rádöbbentek a valóságra. Zsukov a bevált, eredetileg német stratégia mellett bevetett egy apró, de hatékony újítást. A németek szokás szerint pirkadatra várták a támadást, hiszen a tüzérségi előkészítés után a támadóknak már világosságra van szükségük. De az oroszok még jócskán sötétben kezdték meg az ágyúzást. Fél óráig ontották az acélt a német állásokra. Ezt követően 140 hatalmas fényerejű orosz reflektor világította meg a németeket, akik elvakítva, a váratlan újítástól meglepve, nem sokáig tudták tartani az első vonalakat. A sötétben végrehajtott támadásnak volt még egy előnye. A németek meglepően nagyszámú vadászgépet tudtak még összevonni Berlin térségében, de ezek a sötétben nem tudtak tevékenykedni, s mire kivilágosodott, a két arcvonal annyira közel került egymáshoz, hogy lehetetlen lett volna a levegőből úgy támadni, hogy a saját erőket megkíméljék. 
 

A támadás első napján az orosz tüzérség 1 millió 236 ezer lövést adott le, ami 98 ezer tonna lövedéket jelent. Beszédesebb talán úgy, ha azt mondom, mindez 2450 vagont töltene meg.
Az elsöprő erejű támadást követő napokban a németek kissé összeszedték magukat, az oroszok erősödő ellenállást tapasztaltak. Különösen a seelowi magaslatoknál tudták a hitleristák megvetni a lábukat. A meredek nyugati oldalak megvédték a német véderőt az orosz tűzcsapásoktól. Hitler szeme felcsillant. Minden szalmaszálba igyekezett megkapaszkodni, s "Berlin lakatjának", "leküzdhetetlen erődnek" nevezte a magaslatokat. De kicsit sok volt már a "bevehetetlen, legyőzhetetlen" frázisokból. Zsukov bevetett két harckocsihadsereget. A seelowi magaslatok egy nappal tudták lassítani az orosz előrenyomulást.
 

Április 18-án még egy kísérletet tettek a németek az oroszok megállítására. Ehhez még Berlinből is vontak ki erőket. A kudarc után visszavonultak a város külső védelmi övére.

Április 20-án a V.I. Kuznyecov 3. csapásmérő hadseregéhez tartozó 79. lövészhadtest nehéztüzérsége lőni kezdte Berlint. Másnap, ugyanezen hadsereg 2. gárda-harckocsihadserege, a 47. hadsereg és az 5. csapásmérő hadsereg egységei betörtek a városba. Ugyanakkor több hadsereg valósítja meg az átkarolást, hogy a német főváros egy katlanná váljon. 
Április 23-24-én az I. belorusz front csapatai szétverték a Berlin központjába vezető utakat védő német egységeket. Ugyanekkor az I. ukrán front is betört dél felől a városba. Zsukov és Konyev frontjai 25-én egyesültek. 
 

Súlyos utcai harcok kezdődtek, a németek kihasználtak minden épületet, pincét, utcasarkot. De a seelowi harcokhoz kivont erők hiánya sok védelmi körzetet meggyengített, ezt az oroszok észrevették, így több erős német gócot egyszerűen megkerültek, hátba támadtak. A kormányzati negyedhez közeledve egyre féktelenebb és elkeseredettebb lett a harc. A látszólagos káosz ellenére mindkét oldalon jól felépített tervek alapján ténykedtek az alakulatok. Mindenkinek megvolt a feladata, előre kijelölt sávot védett illetve támadott. Az oroszok április 21-től május 2-ig 11 ezer lövegből 1 millió 800 ezer lövést adtak le, s a berlini harcok harmadik napján a Sziléziai pályaudvarra megérkeztek a speciális orosz ostromágyúk, melyek 500 kilós lövedékeket zúdítottak a belvárosra. Hitler betegesen,  nem létező hadseregeket igyekezett Berlinbe rendelni a város felmentésére. Az oroszok rendszeresen fogtak ilyen jellegű rádióadásokat.
 

Április 29-én elesett a városháza. Másnap, délután 3-ra az oroszok súlyos harcok árán elfoglalták a Reichstagot. Ezt a preztizs értékű épületet hatezer fanatikus SS-katona védte. Ezerötszázan maradtak közülük életben. Az oroszok a hadifoglyoktól megtudták, a németeknek azt mondták tisztjeik, azért kell küzdeni, hogy ha már a város elesik, legalább az amerikaiaknak adják át. Tehát a náci vezetés nem hazudtolta meg önmagát, még a háború utolsó napjaiban is ezreket kergetett a halálba feleslegesen, hiszen ha valaki, ők már nagyon jól tudták, hogy az amerikai bevonulásnak semmi esélye. 
Május 1-re már csak a kormánynegyed, a Birodalmi Kancelláriával volt a fasiszták kezén. Zsukov április utolsó napján telefonon jelentést tett a helyzetről Sztálinnak, aki meglepően érdektelenül hallgatta kedvenc tábornokát. Siettette. A moszkvai május elsejei díszszemlével volt elfoglalva...
 

Május elsején Krebs gyalogsági tábornok jelentkezett Csujkov tábornok harcálláspontján. Elmondta, előző nap Hitler öngyilkos lett. A hatalmat Dönitzre, Goebbelsre és Bormannra hagyta. Krebs fegyverszüneti ajánlatot közvetített. Csujkov azonnal tájékoztatta Zsukovot, ő pedig Sztálint. Sztálin hosszasan érdeklődött Hitler halálának körülményeiről és a holtest hollétéről, majd közölte, csak a feltétel nélküli megadás fogadható el. Krebs ettől vonakodott, mondván erre nincs felhatalmazása. Zsukov átlátott az időhúzáson, ultimátumot adott a németeknek, délelőtt 10-ig legyen meg a feltétel nélküli kapituláció, különben tüzet nyitnak. A németek nem jelentkeztek, így az oroszok dühödten lőni kezdték a kormányzati negyedet. Csujkov tábornoka, Szokolovszkij 18 órakor jelentette, német követek jelentek meg nála, s mit hoztak? Goebbels és Bormann elutasító válaszát! Ezt követően az oroszok 18.30-kor minden elképzelhető erővel és dühvel rohamot indítottak. Az utolsót. 
 

A támadást megzavarta kissé, hogy 20 német harckocsi kitört a közvetlen gyűrűből. Persze a harc menetére ez semmilyen kihatással nem volt (ugyan hova mehettek már a németek?), az oroszok pusztán azért ijedtek meg, mert neves nácik kimenekítését sejtették az akció mögött. Gyorsan "felkutatták" és likvidálták a harckocsikat, s tüzetesen átvizsgálták a roncsokat, de a hullák között nem találtak neves nácit. Legalábbis az azonosíthatóak között nem. De a kitörés jól szervezett volt, mert az oroszok csak május 2-án, Berlintől már 15 km-re találtak rá az alakulatra. 
Május 2-án 1 óra 50 perckor a németek rádión jelezték, hogy parlamentereket küldenek. Ezt követően 6 óra 30 perckor Weidling tábornok, a berlini védelem parancsnoka megadta magát. A nap folyamán rádión szólították fel még harcoló alakulataikat a fegyverletételre. Május 2-a tehát az oroszok számára a győzelem napja.
 

A németeknek volt még egy húzásuk. Május 7-én a szövetségesek előtt, de az oroszokat kihagyva, Reimsben aláírták a kapitulációs okmányt. Ez az oroszokat természetesen mélyen felháborította, nem fogadták el. Így került sor Berlinben, minden győztes előtt a feltétel nélküli fegyverletétel aláírására május 8-án éjszaka. 
Zsukovot is izgatta a "Hitler-kérdés". Gyanakvó volt, nem hitte el az öngyilkosságot. De végül is német segítséggel meggyőződött a valóságról.
 

A németek fanatizmusához még egy adalék. Mindig hittek abban, hogy a szövetségesek közötti hatalmas érdekellentétek előbb-utóbb szétfeszítik egységüket. Ezért is hatott bombaként a németekre Roosevelt 1945. április 12-i halálhíre. Hitler csodás megmenekülései, s az egyik főellenség halála égi jelként magasztosult eléjük. A kitartásra buzdítás hathatós eszközöket talált magának.
Mindezek miatt a háború utolsó két hetében is százezreknek kellett még meghalniuk.  

Mennyi németnek? A káosz miatt erről nincsenek pontos adatok. De ebben az esetben kivételesen tudjuk az orosz veszteséget. Két hét alatt 304 887 fő.

Az utolsó nagy csatához mérten Pearl Harbor, vagy a "D"-nap jelentéktelen katonai akciók csupán. Mégis ez utóbbiakat ismeri a világ, a közvélemény.  Vajon miért?

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :