[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Beszélgetés Bettes István költővel

szerző: Kovács Ágnes 2012-11-11

 

Beszélgetés Bettes István költővel

 

„Nem vagyok az a típusú költő, aki kötetekben gondolkodik. Sok olyan van, aki igen. Én leírok valamit, mikor milyen hangulatom van, aztán félreteszem, és van, hogy el is felejtem. Aztán az ember észre sem veszi, hogy már összegyűlt egy kötetre való verse. De nincs benne semmi rendszeresség, az egész csak hangoltság kérdése.” 

 

Mit kell tudnunk a Sírparadicső fogantatásáról?

 

A Sírparadicsőt eredetileg egy kicsit másképp képzeltem el. Volt egy másik, egyéb jellegű kéziratom letétben a Lilium Aurum kiadónál, amely – mikor hirtelen pénzhez jutott –, feladatul adta Kulcsár Ferinek, hogy állítson össze tőlem egy kötetet. Kapott rá egy hetet. Ő pedig a régebbi kötetekben található versekből készített tulajdonképpen egy „Best of Bettes”-t. Ez lett a Sírparadicső. Nekem már csak a kész könyvet mutatták meg, meg is lepődtem. Jóformán meg sem kérdeztek, velem nem is egyeztettek. Én egészen mást szerettem volna kiadni, egyéb írásaimat. Például az Omár Khayyamomat (perzsa szerelmi költészet a 11. századból). Ott azzal kísérleteztem, hogy mennyire lehet tömöríteni, milyen sűrítést bír el az anyag, ezért írtam a verseket japán haiku formában. Nagyon érdekes kísérlet lett. 

Aztán vannak fejre állított verseim, amelyekből a Kalligramban meg is jelent egy ciklus. Ebből is összeállítható lett volna egy kötetecske. És mindenféle egyéb verseim vannak még. Csak hát ebben a mai, pénztelen helyzetben a Madách Kiadóval már nem is kísérletezem, a Lilium Aurum kinyomtatta ugyan a könyvem, de tiszteletdíjat nem kaptam, mert ők sem kapták meg a pályázott összeget. Nekem kellene eladnom a könyveimet, de én nem tudok eladni. Úgyhogy mint alkotó egyszerűen reménytelen helyzetben vagyok. Másfél éve írok a Gömöri Hírlapba, de tavaly januártól ott sem fizettek, mert a lapot kiadó városnak, Rimaszombatnak sincs pénze. Ez egy borzasztó állapot, úgy érzem, meg akarnak minket fojtani. Még szerencse, hogy a Pátria rádió időnként érdeklődik a hangjátékok iránt. Nemrég fejeztem be a számukra egyet. Most pedig egy verses mesejátékot írtam az egyik kedvenc szerzőm, az orosz La Fontaine, Krilov művéből, amely egy keleti kényúrról szól. Még valamikor a pozsonyi egyetemi könyvtárból kölcsönöztem ki a könyvet Krilov meséjével. 

 

Ha rád bízták volna, hogy válogasd össze – ahogy te nevezted – a „Best of Bettes”-t, más versek kerültek volna ebbe a kötetbe?

 

Bizonyos százalékban minden szerkesztő más dolgokat tart jónak, Kulcsár Ferinek más az ízlése, más Tóth Lacinak, más Varga Imrének. Ki-ki a vérmérséklete, alkata szerint válogat. Kulcsár Feri jó érzékkel válogatta össze a Sírparadicsőbe a verseket. Ő szerkesztette az első könyvemet is, 1981-ben, amely a Főnix füzetek sorozatban jelent meg. Ezt a címet én találtam ki, és a sorozatban megjelent első kötet is az enyém volt. 

 

A másik friss kötetről, a Legendáriumról mit kell tudnunk?

 

A Legendárium tulajdonképpen a legrégebbi írásbeliségből táplálkozik. Henoch (Enoch vagy Énokh) apokalipszisét Abesszíniában (Etiópiában) találták meg annak idején, és volt héber, görög, latin változata. Állítólag ez a legrégebbi könyv. Hamvas Béla azt írja, hogy talán még az özönvíz előttről való, tizenkét ezer vagy nyolcezer éves. Ezért izgatott. Hamvas Henoch könyve prózai fordítás volt, én megpróbáltam ritmizálni. De ez csak a Legendárium egyik része. A másik része a felújított Szép tündöklő csillag, amely annak idején, tizenkét évvel ezelőtt, három kis könyv formájában jelent meg. Ezekből válogattam ki a számomra legfontosabb írásokat. Nem vettem bele a hegyi beszédet, de az újszövetségi történeteket igen. Anjou-legendárium képeivel illusztrálva egész szép lett. Mások véleménye is ez. 

 

Honnan jött az ötlet, hogy Badin Ádám interpretálja a verseket a könyvbemutatódon itt, a Rovás Akadémián?

 

A múltkor Ádám megkeresett Czakó Józsival, hogy karácsonyra készítenének egy irodalmi estet Rozsnyón, és hogy írjak vidám, akár pajzán verseket Újváry Zoltán gyűjtéséből. Készítettem egy 15-20 versből álló összeállítást – ezeket a verseket meg is fogják zenésíteni. E munka kapcsán jött az ötlet, hogy a mostani könyvbemutatón Ádám olvassa fel néhány versemet. 

 

Melyik az a könyv, amelyik nagy benyomást tett rád? 

 

Akik ismernek, azok tudják rólam, hogy bölcselkedő alkat vagyok. Kimondottan szépirodalmat, regényeket, lektűrt nem olvasok. Inkább csak fel-fellapozok mindenféle régi könyveket. Szeretek latinul olvasni, nagyon jók a kétnyelvű kiadások. Például Seneca De irája, amelyben a haragról ír. Megvan Tacitusnak a germánokról írt történeti műve, kiváló fordításban, azt is elő szoktam venni. Természetesen elmaradhatatlan az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége Hamvas Bélától. Néha csak megállok a könyvespolc előtt, és mikor kihez, mihez van kedvem, aszerint emelek le valamit. De általában nem szépirodalmat, hanem ilyen lélekfrissítő dolgokat. Elő szoktam venni a Bibliát is, természetesen, éppúgy, mint a régiek, és olvasgatok belőle részeket...

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :