[kapcsolat]   husken

100

 

BistRovásHU

 

Rozália

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Beszélgetések arról, hogy mi a kortárs művészet és a szabadosság

szerző: rovart 2020-06-21

 

Beszélgetések arról, hogy mi a kortárs művészet és a szabadosság

 

- Mi a véleményetek Alkotók, Befogadók, Írástudók? Először talán definiálni kellene a fogalmakat... Mit nevezünk kortársnak? Mindenki, aki ma alkot? És minden, amit ma alkotnak? Vagy létezne talán valakik által jóváhagyott irány? És aki azon megy, az kortárs, aki nem, az nem?

- Kortárs az, aki egy adott korban az adott kor problémáival foglalkozik műveiben, művészetében.

- De nem irányozhatnak elő a művészetnek, mert akkor az azt követők már nem szabad művészek.

- Az is kortárs, aki nem foglalkozik a kor "problémáival" hanem bármilyen stílusban, bármilyen témában alkot. Érdekes felvetés, mit veszünk problémának? Mi az, hogy probléma? Társadalomkritika?

- Akkor a kortárshoz ilyen értelemben a politikai karikatúra is hozzátartozik.

- És akkor már itt az örök kérdés, mit veszünk művészetnek? Milyen szűrőrendszert alkalmazhatunk?

- Kortárs, aki velünk egy időben él, ugye? Nagybetűs művészet pedig nincs, művészek vannak, akik elmondják a véleményüket a világról.

- Én is így gondolom, vannak híresebbek, sikeresebbek, akik tudják, hogyan tartsák fenn a nevüket, hogy ne akadjanak fent ezen a szűrőn. Jeff Koons elég jól csinálja :D

- A történelem elvégzi a maga szelekcióját újra és újra, nemcsak a maga korában, hanem visszamenőlegesen is. A saját kor maga választja ki, mit tart érdemlegesnek a figyelmére.

- Szabadon, függetlenül attól, annak milyen a várható hatása.

- A művészet a legnagyobb demokrácia. Itt nem írja elő senki, mi a szép. Nincs róla rendelet. Az idő a nagy rosta. Az érték fennmarad, a selejt kihull.

- Nem feltétlenül a selejt fog kihullani. A botrányművészekre emlékeznek a legtöbben, Damien Hirst 18 milliárdos kristálykoponyájára. Mellette remek portréfestők vannak, akik ismeretlenek. Vagy akvarellfestők például. A kulcs a menedzsment. Ha jó menedzsmented van, az emberek felfigyelnek rád, akármit csinálsz.

- Lehet érdemtelenül lesz híres valaki ilyen módon, akárki a tömegkultúrát ismerve elmondhat pár példát. Az emberek már nem tudják megkülönböztetni a művészetet és a közönségességet, ha jól fel van hype-olva.

- Az emberek “szavaznak” róla, nem? Ráadásul ez kultúrától, tértől és időtől is független.

- Nem igaz, hogy kultúrától független. Teljesen elfogadottan művész Jeff Koons Amerikában. Itt nem biztos, hogy ugyanúgy művészetként fogadnák el, amit csinál. Vagy Skóciában például, ahol az emberek életszínvonala jóval magasabb, érdekli az embereket a művészet. Amikor megszűnik a harc az életben maradásért, az emberek szellemi magaslatokba vágynak.

- Persze Jeff Koons munkássága teljesen más.

- Szerző művészettörténészek és esztéták szerint a kortárs éppen most konceptualista...

- Igen, ezt az egyetemen én is tapasztaltam, hogy ez a menő. Ha nem ezt csinálod, a művészetben nem ismernek el a "nagyok", mert most ez a menő.

- És intermediális, internacionális, és aki nem az, az nem követi a kort... viszont: mi nem követjük, mi alkotjuk...

- Mondjuk a Dávid szobrot szépnek tarja egy japán is, és mi is. De szépnek tartotta annak a kornak az embere is, amikor még buggyos nadrág, harisnya volt a férfiaknak a divat.

- Mondjuk megdobálták székekkel :D Azoknak lehet nem tetszett.

- Igen, az a művész, aki letesz valamit az asztalra.

- Kérdés, ez a nagy szavazás most hogy áll. Az impresszionisták óta (?) a nagyközönség eltávolodott a művészettől, értéktől.

- És itt van egy fenomén, amely már szintén van tíz éves: az aktivizmus.

- Szerintem a kortárs művészetet egyre nehezebb különválasztani a tömegkultúrától. Az emberek ingerküszöbe egyre magasabb, a közönséget el kell "kápráztatni".

- Szerintem van helye a nap alatt.

- Szerintem Duschamp szökőkútjának nagyon is volt értelme, de mintha ma minden - majdnem minden - ennek silány másolata lenne.

- Az egyetemek a művészeti szféra újra politizálását tűzték ki célul...

- Aminek a művészek isszák meg a levét.

- Kortárs = új, mai. Nem csak az, aki ma alkot, hanem az is, aki valami újat hoz létre. (Ezért mondják azt, hogy konceptuális, intermediális stb., gondolom én). Portrét festettek már 600 éve is :) Persze, ez csak nagyon lesarkítva, lehet ma is portrét festeni, "kortárs" stílusban :)

- Emlékeztek a szegedi Reök-palotában anno a Várfok Galéria 25 aktivistájának alkotásaira? A tárlat „esztétikai csúcspontját” jelentő „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben” című installációjára?

- És még csak a kortárs fogalmánál tartunk.

- Egyetértek azzal, hogy az új... a szokatlan, ami még nem volt... - de az itteni, a magát kínosan kortársnak meghatározó aktivisták mindig lemaradva, mások ötleteit továbbrágva igyekeznek a lépést tartani.

- Olyan "kortársat" is ismerek, aki majmolja Kurt Shwitters munkáit, azokat amelyeket 100 évvel ezelőtt festett a dadaista!

- Az értékek újraértékelése zajlik, hallottam a minap - Nietzsche után, most?! Megint jócskán lemaradva.

- A szabadság is megbetegedett, a szabadgondolkodás, az individualizmus divat lett.

- Londonban a képzőművészeti egyetemeken egyáltalán nem tanítottak emberi alakot festeni, és a művészettörténetet sem olyan értelemben, mint itthon.

- Ez az egész modernizmus már jó rég elkezdődött.

- De szerintem a többség nem is akart embert festeni...

- Szabadon bárki bármivel foglalkozhatott, aztán vagy tetszett a mentoruknak, vagy nem.

- Ez tök jó. És a mentor ezért fizetést kap. Bárcsak így lenne nálunk is...

- Keresni az újat, ami még nem volt, sikert érni el, mindenütt, és mindenáron.

- De előképzettség nélkül? Tudatosan akarják csupaszon hagyni a művész elméjét? Hogy ne határozzák meg a művészettörténeti irányzatok?

- Persze, kellenek az alapok, anélkül összedőlne a ház is.

- Nürnbergben tanultam fél évet, ott sem tanultak mintázni az emberek, csak akinek volt kedve.

- A műhelyben lévő munkák úgy néztek ki, mint a kisképző első éves szobrászainak a munkái.

- Ezt én roppant kínosnak tartottam.

- De ők nem...

- A művészet nem arról szól, hogy megmintázzuk azt, ami amúgy is megvan... Gondolják. És nem zavarja őket, hogy nem tudnak portrét vagy aktot festetni.

- Aztán az osztályban valaki bemutatott egy művet... Összetákolt összehordott tárgyak halmaza volt, installáció, amibe bele volt magyarázva a világmindenség. Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy ez most mi akar itt lenni?

- Ha valaki kortárs szobrásznak mondja magát, de nem tud rendesen portrét mintázni, én körbe röhögöm, az biztos. Videó installáció nem szobrászat.

- Feloldódtak a művészetek határai, egyszersmind felhígultak a művészeti ágak.

- Persze, az sem segít, hogy bárki mondatja magát festőművésznek, aki fél éve pingálgat a vászonra.

- Igen, és most nagyon idekívánkozik az a megállapítás, hogy attól még lehet valaki művész, hogy nem ért semmihez... :-)

- Attól még létrehozhat értéket képviselő produktumot. Ezt bárki megteheti, ehhez nem kell semmilyen iskola. Ha ragaszkodunk a megnevezésekhez, akkor az ilyen ember nem művész. Ha a produktumot nézzük csak, akkor az lehet művészet. Ez egy maradi felfogás.

- Akkor kezd érdekes lenni, ha betolják őket eléd.

- Szerintem itt nem a farizeusoknak kell megfelelni, hanem magadnak.

- Elvégezted az iskolát, megtanultad a mesterséget, szakmailag max. ott lehet más is, ahol te vagy... A művészet pedig elhivatottság. Nem megfelelési kényszer egy művészettörténésznek vagy kurátornak.

- Hát igen... De ha az ember még meg is akar élni abból, amit tanult, az inkább a szakma. A művészet meg akkor az, amit otthon csinál, elvonulva.

- Mivel nincs kereslet-kínálat e téren, ezért tetszenie sem kell már.

- Épp művészetelméletet olvasok (1200 oldalas könyv, 1900-2000 közötti időszak a téma) - ugyanezt csinálták nagyban, mint ti itt kicsiben :-D
Mindeközben pedig ha vesszük Jung ′participation mystique′ elméletét (amit egyébként egy francia antropozófustól lopott), akkor kiderül, hogy semmi jelentősége annak, hogy ki mit csinál, mint művész - csak élni kell boldogan és alkotni szívből, mert a ′nagyszerű művészet′ objektív és személytelen, csak az emberi lét (vagy inkább LÉT, így nagybetűvel) számít végső soron, nem pedig az egyedi ember.

/A beszélgetés a Rovás Akadémia Facebook oldalán valósult meg a koronavírus miatti karantén időszakában./

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :