Beszélgetésfoszlányok

Weöres Sándor a mindenséget megfogni kísérlõ mûvében van egy passzus. A képzõmûvészetrõl beszél. Megfontolandó igazságokat mondva ki. Nagy és komoly szavak, oly egyszerûséggel elmondva, hogy szinte döbbenet. Tessék csak elolvasni! Nem hosszú, ám tartalmas...

Illés Árpád festõ barátomtól hallottam:
- A természetben  nincs semmi ízléstelen.

Sõt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya. De ha a hegyrõl nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt.

Vagy vegyél egy ronda csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdõbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet.

Tõle és más festõktõl is hallottam ezt is:
- Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsennek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi mûvészet csak legtisztább korszakaiban ér utol. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerû és hatalmas harmóniában. De az emberi szem a vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni széphez.