[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

BIOTERMÉKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN

szerző: Veress Zsuzsa 2019-02-24

 

BIOTERMÉKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN

 

A beszédes című Gyönyörű Zöld egy 1996-os francia film, Coline Serreau rendezte. 

Egy fiktív bolygó lakói eszményi harmóniában élnek a természettel. Sokkal intelligensebbek és fejlettebbek nálunk, ugyanakkor mindennapjaik olyanok, mint a történelem előtti népeké. Nem használnak gépeket, nem viselnek úgynevezett civilizált ruházatot, és csak cserekereskedelem létezik. Ebben az ideális világban a közösség együttműködése tökéletes, az emberek bensőséges viszonyban vannak egymással, nincs hierarchia, nincs erőszak, a javakat szükségletek szerint és ellenszolgáltatás nélkül osztják el egymás között, a munka és a tanulás ugyanúgy örömforrás, mint a testmozgás és a játék. A film rendezőnője játssza a főszerepet. Interplanetáris kapcsolattal a Földre utazik, éppen Párizsba csöppen. Elképedve szembesül a körülményekkel: számára a vizünk ihatatlan, az ételünk ehetetlen, a levegőnk belélegezhetetlen. Az ő szemében a pénzhasználat ugyanúgy régen elavult esztelenség, mint ahogy a húsevés is hajmeresztő, barbár szokás. Miközben a hősnő szörnyülködik a technika mindent elárasztó uralmán, az emberiség önpusztító viselkedésén és az egész civilizáció elidegenedettségén, a fiának is kedve kerekedik meglátogatni a Földet. Ő azonban egy eldugott afrikai törzshöz pottyan, és nem győz ujjongó üzeneteket küldeni haza, hogy micsoda fejlett emberek közé került. Tapasztalatai szerint ennek a bolygónak a lakói is megértették már, hogyan lehet élhető életet élni.                                                                                                                                                                  

Az időutazásos, vagy a „nézzük meg magunkat egy földönkívüli szemével” tematikájú filmek legtöbbje a romantikus vígjáték kategóriába tartozik. A Gyönyörű Zöld-ben is jelen vannak a zsáner kellékei. Mulatságos, ahogy az idegen bolygóról érkezett nő megdöbben a számunkra magától értetődő dolgokon, ahogy csetlik-botlik a mi világunkban. Megható, hogy amint kapcsolatba kerül vele valaki, rögtön terjed az empátia, a valódi érzelmekre, szoros kapcsolatokra való igény; szívmelengető, hogy a földönkívüli nő akkor tud energiával feltőltődni, ha magához ölel egy újszülött kisbabát.  És persze a kötelező happy end is megvalósul.                                                                       

A kedves, kellemes vasárnap délutáni családi filmek közül – bár a képi felvételek is szépek - elsősorban témája és problémafelvetései emelik ki a Gyönyörű Zöld-et. 

 

 

 

Napjaink egyre népszerűbbé váló műfaja a cli-fi (climate fiction). Maja Lunden norvég írónő A méhek története című regénye hazájában nagy sikert aratott, Németországban a legmagasabb példányszámban eladott könyvek közé tartozik, 2018-ban magyarul is megjelent.                                                                                                          

A regény három összefonódó történetének középpontjában természetesen a méhek állnak. Ugyanis a tudomány állítása szerint, ha a méhek kihalnának, az emberi faj sem tudna tovább fennmaradni a bolygón.

Az egyik szál az 1850-es évek Angliájában játszódik. Főhőse egy megkeseredett biológus, akinek tudományos karrierje összeomlott, még mielőtt igazán elkezdődött volna. Depressziójából az húzza ki, hogy véletlenül a kezébe akad egy méhészeti szakkönyv, és ennek hatására elkezd kísérletezni. Bár felfedezőként a balszerencse továbbra sem kerüli el, mégiscsak magától jön rá a modern kaptár készítésének metódusára. 

A huszonegyedik század elején ez a fajta kaptár már ósdinak számít, családi hagyomány miatt mégis ilyet használ a második szál főszereplője, egy amerikai farmer. Prosperáló méhészetének minden szakmai csínját-bínját a fiának akarja megtanítani. Azonban váratlanul tömegesen elkezdenek pusztulni a méhek. Eleinte csak a környéken, majd az egyre szaporodó megmagyarázhatatlan esetek nyomán végül globális ökológiai katasztrófa kezd kibontakozni.

Kínában, 2098-ban játszódik a harmadik, legfontosabb cselekményszál. Ekkor már régóta sehol nincsenek méhek. Egy elképzelt negatív jövőképbe kerültünk: a méhek kihalása maga után vonta a mezőgazdaság, és az egész növényvilág rohamos pusztulását, ennek következtében a növényevő állatok sorsa is megpecsételődött, és így tovább… a dominó-elv alapján végül az ember is veszélyeztetett fajjá vált. A főhősnő egy gyümölcsfa rezervátumban számtalan munkatársával együtt kézi beporzást végez. Egyhangúan telnek egyforma napjai, mígnem egyszer csak a kisfiát rejtélyes baleset éri. A gyermekét kereső anya kétségbeesetten bolyong az elnéptelenedett metropoliszban. A közlekedés leállt, az épületek omladoznak. Az üres lakásokba magányos, éhező véglények húzódtak be, az utcákon rongyos fosztogatóbandák portyáznak még létező rabolnivaló után kutatva, a kórházakban magukra hagyott haldoklók nyöszörögnek segítségért. Így fest a világ a Nagy Összeomlás után. Ez a helyzetkép ismerős más disztópiákból is. A befejezésben kiderül, hogy mi okozta a kisfiú balesetét, s ez egyben a megoldás kulcsa, a remény felcsillanása is.  

A szerző tanító szándéka olykor bántóan nyilvánvaló. De Maja Lunde semmi olyat nem mond, amivel ne lehetne nagyon is egyetérteni. Fontos problémákat boncolgat, a legéletbevágóbb kérdésekre hívja fel a figyelmet.

 

 

 

A harmadik cli-fit, amit ajánlok, öko-fantasynak is szokták nevezni. Nem posztapokaliptikus, nem a jövőben játszódik. A tajvani Wu Ming-yi Rovarszemű ember című regénye szintén tavaly jelent meg magyarul. Az egyik főszereplő egy tizenötéves fiú, aki egy mitikus szigeten él. A sziget lakói szinte ősközösségi állapotban, a természetet tisztelve és a természettel összhangban élnek. Írásos kultúrájuk nincs, jelképek, mesék, mítoszok közvetítik számukra azt, amit tudni kell. Viselkedésüket archaikus rituálék szabályozzák. Egy ilyen rítus miatt kerül hősünk egy kis csónakon a nyílt tengerre. Hazájának holt lelkei nappal ámbráscet, éjjel szellem alakjában kísérik.  Hajótörést szenved, valamiben megkapaszkodik, kikecmereg a vízből, és ekkor életében először találkozik a civilizált emberiség bioszféra-átalakító tevékenységéneknek ékes (azaz éktelen) bizonyítékával: megmenekülését ugyanis nem másnak köszönheti, mint egy hatalmas, lebegő szemétdombnak – amit persze ő szigetnek hisz. Csodálkozik a sokezernyi összetorlódott petpalackból, egyéb műanyaghulladékból keletkezett talaj ingatagságán, de azért szépen berendezkedik a túlélésre. Ez a mitologikus – mágikus realista Robinson-történet váratlatlanul beleütközik a valóságba. A szó szoros értelmében beleütközik, ugyanis az úszó szemétsziget nekirohan Tajvan partjainak. Tajvan lakossága már hozzászokott a természeti környezet könyörtelen kiaknázásából fakadó problémákhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a szélsőséges időjáráshoz, a trópusi viharokhoz, és tudnak arról is, hogy kb. fél európányi hulladékhalom úszik a Csendes-óceánon. Ám ezúttal a partot elárasztó víz és szemét nem csak katasztrófákat okoz, hanem megmenti egy ember életét is. Másik főhősünk öngyilkossági terveit ugyanis éppen ez a rendkívüli esemény húzza keresztül.

A negyvenes nő, aki egy tajvani egyetem tanára, és a mitikus szigetről érkező kamaszfiú egymásra találnak. Különös barátság alakul ki köztük. Óvatosan és türelmesen ismerkednek egymás világával, gondolkodásmódjával, anyanyelvével. Kultúrsokk nincs, mindketten nyitottak. Akárcsak a nő ismerősei, akik különböző nemzetiségűek és különféle nyelveken beszélnek, azaz különböző civilizációk találkozásáról is szól a regény. 

Megismerjük a mellékszereplők sorsát is. Közös bennük, hogy így vagy úgy mindannyiukat érintik a környezetszennyezés hatásai. Essék szó akár a faj kihalásával fenyegető bálna-  és fókavadászatról, akár a globális felmelegedésről, akár az alagútrobbantás következményeiről, akár a kőolajkitermelés velejáróiról, Wu Ming-yi egyszer sem unalmas vagy száraz, sőt egyszer sem didaktikus. Az ökológiai mondanivaló nem a regény testére akasztott dísz. Környezetvédelem és a szépirodalom szervesen ízesül egymáshoz. Más szóval: ez egy nagyon jó regény. Kimunkált nyelvezettel, plasztikusan megrajzolt, élő szereplőkkel, érdekes cselekménnyel. A mitologikus címszereplő, a Rovarszemű ember sokáig fel sem bukkan, majd titokzatos megjelenései és sejtelmes lénye végig feszültségben tartják az olvasót. A mágikus realizmus átszövi az egész regényt.

Három ilyen műalkotás ajánlása után mit is mondhatnék végül? Remélem, Rousseau elégedetten dörzsöli a kezét az öröklétben: Na, ugye, én megmondtam, hogy „vissza a természetbe!”


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :