[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Bizarr idill, puszta mûvészet

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-11-05

Szilágyi Lenke fotójaPozsonyban állít ki a kortárs magyar fotómûvészet meghatározó alakja, Szilágyi Lenke. "Kétségtelen, hogy a fotó valóságban létezõ dolgokat ábrázol. Én csak kívülállóként vagyok jelen..."


"Kétségtelen, hogy a fotó valóságban létezõ dolgokat ábrázol. Én csak kívülállóként vagyok jelen, nincs ideálom, a látható felszínt örökítem meg csak úgy pusztán, valahol, valakiket. Felhõtlen képek felhõkkel. Amik néha sötétek, hóviharokat is küldenek." - nyilatkozta valahol Szilágyi Lenke, a kortárs magyar fotómûvészet egyik legnagyobbja.


Kosztolányi Dezsõ pedig a következõket írja Szeptemberi áhitat címû versében: Miféle ország, mondd e gyermek ország,/Miféle régen elsüllyedt valóság?/Jaj, minden szép, még a csúnya is …”


A november 6-án, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében nyíló kiállítás címe Puszta idill. Az idill szó a görög eidyllion-ból származik, és kis képet, képecskét jelent. Theokritosz tíz pásztoréletrõl szóló költeménye vezette be irodalmi mûfajként a kifejezést. Az idill egyik meghatározása szerint az eszményit ábrázolja valóságként, ez azonban nem jelenti azt, hogy erõltetetten szépít. Az eidyllionok ilyen értelemben ismerhetõek fel Szilágyi Lenke fotóin. Ez a komolyan vett képi játék(osság) távol áll attól, hogy eszményítse a fotókon megjelenített tájat, embereket, tárgyakat, mégis olyan pillanatokat kap el, amelyek megrendítõen idéznek fel valami egészen távolinak tûnõ összhangot.


Szilágyi LenkeTudjuk, hogy a fénykép nem maga a látás. Ha egy pillanatfelvételt találónak érzünk, elkezd mûködni bennünk valami, ami közös a fénykép készítõével. Ráérzünk arra, amit eddig talán nem vettünk észre, vagy már elfelejtettünk. Szilágyi Lenke puszta idilljei pontosan mutatják meg ezeket az elfelejtett érzéseket. Ahogyan az emberek együtt lélegeznek a tájjal, ahogyan minden és mindenki a helyén van, a neonfényben tündöklõ fûcsomótól kezdve a vasút menti rideg betonfalon üldögélõ fiún és a gyepen kucorgó kutyákon, a esti fénybe burkolt fákon át a réten könyöklõ emberekig. Az életetet önmagában elfogató, harmonikus egészként felmutató igyekezet sugárzik ezekrõl a képekrõl. Nincs disszonancia, nincs panasz, nincsenek erõltetett bölcsességek: az életet élni kell, úgy, ahogy lehet. Ezek a fotók nem ironizálnak, hanem komolyan veszik a világot.


Susan Sontag írja valahol, hogy a modern látásmód fragmentumokból áll, a valóság határtalan, a tudás végtelen. Ebbõl következik, hogy minden határt, minden egységesítõ elméletet félrevezetõnek, demagógnak, a legjobb esetben is csak esetlegesnek, és majdnem mindig hamisnak gondol.


Szilágyi Lenke számos alkalommal elmondta: õ szép képekért dolgozik. Vagyis nem egy ideológia mentén, ahol a kép a kifejezés eszköze, hanem maga a cél. Õ az az alkotó, aki a fotót nem tervezi, nem érvként használja. A Puszta idill címû tárlat anyaga sokféle képbõl áll össze. Némelyik kompozíció annyira festményszerû, hogy inkább a konstruktivista városi tájképbõl, az akvarell technikája nyújtotta fátyolos foltokból és a lírai absztrakció színharmónia-igényébõl vezethetõ le, mintsem bármiféle objektív ténybõl. A mûvész azt örökíti képpé, ami a fotón szereplõ emberek valósága, miközben ezek az emberek ezt a valóságot meg sem élik, szinte tudomást sem vesznek megszokott környezetükrõl, természetes közegükrõl. Számukra természetes például, hogy éjszaka, esõben várakoznak csatlakozásra a vonatállomáson, vagy olyan helyen strandolnak, ahol egyébként kõolajkitermelés folyik.


A „zöldmezõs” képeken végképp elkopnak az ipari társadalom nyomai, itt lakozik a valódi Puszta idill. A tájhoz kötõdõ emberek természetközelsége azért is megkapó, mert mintha nem vennének tudomást mindarról, ami körülveszi õket.


Szilágyi Lenke képei epikai minõséggel bírnak. Méghozzá oly módon, hogy tálcán felkínált történetek helyett a nézõt kényszerítik arra, hogy történetet találjon ki az egyes fotók mellé, mögé, fölé vagy alá. Lehetõleg szép történetet. Mert bármennyire hétköznapi is maga a téma, a fotós mindig úgy helyezkedik, hogy valami csendes szépséget is csempésszen a képre, a kompozícióval, a színekkel, vagy a fényhatásokkal. De talán nem is feltétlenül a szépet keresi. Az ilyen emberekre mondják, hogy megrögzött realisták, még akkor is, ha Szilágyi Lenkénél a fotó nem egyenlõ a valóság puszta dokumentálásával. Sokkal több annál.


A Puszta idill címû kiállítás november 6-án 15.00 órakor nyílik a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.), és a hónap végéig tekinthetõ meg.


Juhász Katalin


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-07
Mea culpa, nem tudtam, hogy másodközlés. Sajnálom. Levegyem?
név: kérdés e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-07
Miért raktok fel másodközlést? Én azt szeretem bennetek, hogy eredetiek vagytok, egyedi nézetekkel, ez tesz titeket sokkal jobbá mint mások