[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Bizarr idill, puszta mûvészet

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-11-05

Szilágyi Lenke fotójaPozsonyban állít ki a kortárs magyar fotómûvészet meghatározó alakja, Szilágyi Lenke. "Kétségtelen, hogy a fotó valóságban létezõ dolgokat ábrázol. Én csak kívülállóként vagyok jelen..."


"Kétségtelen, hogy a fotó valóságban létezõ dolgokat ábrázol. Én csak kívülállóként vagyok jelen, nincs ideálom, a látható felszínt örökítem meg csak úgy pusztán, valahol, valakiket. Felhõtlen képek felhõkkel. Amik néha sötétek, hóviharokat is küldenek." - nyilatkozta valahol Szilágyi Lenke, a kortárs magyar fotómûvészet egyik legnagyobbja.


Kosztolányi Dezsõ pedig a következõket írja Szeptemberi áhitat címû versében: Miféle ország, mondd e gyermek ország,/Miféle régen elsüllyedt valóság?/Jaj, minden szép, még a csúnya is …”


A november 6-án, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében nyíló kiállítás címe Puszta idill. Az idill szó a görög eidyllion-ból származik, és kis képet, képecskét jelent. Theokritosz tíz pásztoréletrõl szóló költeménye vezette be irodalmi mûfajként a kifejezést. Az idill egyik meghatározása szerint az eszményit ábrázolja valóságként, ez azonban nem jelenti azt, hogy erõltetetten szépít. Az eidyllionok ilyen értelemben ismerhetõek fel Szilágyi Lenke fotóin. Ez a komolyan vett képi játék(osság) távol áll attól, hogy eszményítse a fotókon megjelenített tájat, embereket, tárgyakat, mégis olyan pillanatokat kap el, amelyek megrendítõen idéznek fel valami egészen távolinak tûnõ összhangot.


Szilágyi LenkeTudjuk, hogy a fénykép nem maga a látás. Ha egy pillanatfelvételt találónak érzünk, elkezd mûködni bennünk valami, ami közös a fénykép készítõével. Ráérzünk arra, amit eddig talán nem vettünk észre, vagy már elfelejtettünk. Szilágyi Lenke puszta idilljei pontosan mutatják meg ezeket az elfelejtett érzéseket. Ahogyan az emberek együtt lélegeznek a tájjal, ahogyan minden és mindenki a helyén van, a neonfényben tündöklõ fûcsomótól kezdve a vasút menti rideg betonfalon üldögélõ fiún és a gyepen kucorgó kutyákon, a esti fénybe burkolt fákon át a réten könyöklõ emberekig. Az életetet önmagában elfogató, harmonikus egészként felmutató igyekezet sugárzik ezekrõl a képekrõl. Nincs disszonancia, nincs panasz, nincsenek erõltetett bölcsességek: az életet élni kell, úgy, ahogy lehet. Ezek a fotók nem ironizálnak, hanem komolyan veszik a világot.


Susan Sontag írja valahol, hogy a modern látásmód fragmentumokból áll, a valóság határtalan, a tudás végtelen. Ebbõl következik, hogy minden határt, minden egységesítõ elméletet félrevezetõnek, demagógnak, a legjobb esetben is csak esetlegesnek, és majdnem mindig hamisnak gondol.


Szilágyi Lenke számos alkalommal elmondta: õ szép képekért dolgozik. Vagyis nem egy ideológia mentén, ahol a kép a kifejezés eszköze, hanem maga a cél. Õ az az alkotó, aki a fotót nem tervezi, nem érvként használja. A Puszta idill címû tárlat anyaga sokféle képbõl áll össze. Némelyik kompozíció annyira festményszerû, hogy inkább a konstruktivista városi tájképbõl, az akvarell technikája nyújtotta fátyolos foltokból és a lírai absztrakció színharmónia-igényébõl vezethetõ le, mintsem bármiféle objektív ténybõl. A mûvész azt örökíti képpé, ami a fotón szereplõ emberek valósága, miközben ezek az emberek ezt a valóságot meg sem élik, szinte tudomást sem vesznek megszokott környezetükrõl, természetes közegükrõl. Számukra természetes például, hogy éjszaka, esõben várakoznak csatlakozásra a vonatállomáson, vagy olyan helyen strandolnak, ahol egyébként kõolajkitermelés folyik.


A „zöldmezõs” képeken végképp elkopnak az ipari társadalom nyomai, itt lakozik a valódi Puszta idill. A tájhoz kötõdõ emberek természetközelsége azért is megkapó, mert mintha nem vennének tudomást mindarról, ami körülveszi õket.


Szilágyi Lenke képei epikai minõséggel bírnak. Méghozzá oly módon, hogy tálcán felkínált történetek helyett a nézõt kényszerítik arra, hogy történetet találjon ki az egyes fotók mellé, mögé, fölé vagy alá. Lehetõleg szép történetet. Mert bármennyire hétköznapi is maga a téma, a fotós mindig úgy helyezkedik, hogy valami csendes szépséget is csempésszen a képre, a kompozícióval, a színekkel, vagy a fényhatásokkal. De talán nem is feltétlenül a szépet keresi. Az ilyen emberekre mondják, hogy megrögzött realisták, még akkor is, ha Szilágyi Lenkénél a fotó nem egyenlõ a valóság puszta dokumentálásával. Sokkal több annál.


A Puszta idill címû kiállítás november 6-án 15.00 órakor nyílik a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.), és a hónap végéig tekinthetõ meg.


Juhász Katalin


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-07
Mea culpa, nem tudtam, hogy másodközlés. Sajnálom. Levegyem?
név: kérdés e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-11-07
Miért raktok fel másodközlést? Én azt szeretem bennetek, hogy eredetiek vagytok, egyedi nézetekkel, ez tesz titeket sokkal jobbá mint mások