[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Budi a színpadon

szerző: Siposs Ildikó 2013-04-18

 

Budi a színpadon

 

De gustibus non est disputandum, azaz ahogy itt mifelénk, kissé lazábban mondják: ízlések és pofonok, különbözőek. A színi előadásokat igyekszem mindig bizonyos távolságból, felülnézetből vizsgálni, már csak azért is, hogy ne egyetlen benyomás alapján ítélkezzek, s véletlenül se a saját pillanatnyi hangulatomat ragasszam rájuk. Márpedig a Magyar zombi igencsak megosztó, a szó nemes értelmében. Nem kizárt, hogy szöges ellentétben álló vélemények születnek róla. A néző egyéniségétől, rugalmasságától, életkorától függ, mit is gondol majd – de azt nem mondhatja senki, hogy nem tudott nevetni az előadáson.
 

Tasnádi István Magyar Zombiját, április 12-én mutatta be a Komáromi Jókai Színház társulata. Egy fergeteges mai magyar groteszk vígjátékot láthattunk. Magyar, de bevallottan pszeudo-moliére-i. Emellett még zenés is – nem afféle operettszerűen az, inkább zenei aláfestésként, ahol a dallam olykor segít a feszültség fokozásában, máskor zenei aláfestésül szolgál.
 

A címben már említett kerti budin ül Blodin Gáspár, munkanélküli, tizenkilenc éve házas ember, aki teljesen megcsömörlött az élettől. Eldönti, hogy öngyilkos lesz. Először a falu polgármestere, Feri próbál meg ebből hasznot húzni, szigorúan csak a közösség érdekében, mert üres a kassza. Azután mind többen csatlakoznak, egyre többeknek lesz érdeke Gáspár halála, melyre végül a híres Pál show keretén belül kerül sor. A történetet nem mesélem tovább, hagyják magukat meglepni.
 

A groteszk díszlet és a valósághű jelmezek Sánta Borcsa vendégtervező munkái. Tóth Tibor Blondin Gáspárja nagyon hiteles, ahogy a feleségét alakító Bandor Éva is sok szép elgondolkodtató és megnevettető pillanattal ajándékoz meg minket. Szinte mi magunk is ismerjük Gáspár „vőkedvelő“ anyósát, akit Varsányi Mari alakít, ahogy Misi szomszédot is, akit Fabó Tibor tesz emlékezetessé. Jó néhány faluban déjà vu érzetük lesz Ferenc polgármester láttán, aki mindent megtesz a közösségért, még az éhségsztrájktól sem riad vissza – Méhes László nemcsak beszél, de örömünkre legalább egy keveset énekel is ebben a szerepben. A támogatástól megfosztott költészet jeles képviselőjét, Bicke B. László költőt Skronka Tibor, a butuska popdívát, Tigris Nikit Szabó Szvrcsek Anita, Dr. Juhos Budát, a sztárpszichológust Majorfalvi Bálint, a lehengerlő médiaszemélyiséget (Pál) Szabó Viktor, a füves operatőrt Bernáth Tamás, Myrtillt, a riporterlányt Tar Renáta, a hivatalos urat Olasz István formálja meg – jó humorérzékkel. Említést érdemelnek a zenekar tagjai: Bertók Tibor, Ifj. Bertók Tibor és Lelkes Tibor, akik mindvégig muzsikálnak. Az előadás rendezője, Bagó Bertalan hagyja élni a szöveget és hatni a darabot. Itt minden kép letisztult és érthető. A rokokó hatású WC-papír csodába öltözött két szép lány, Kovács Lotti és Zsapka Tina remekül énekel. Arra pedig, hogy mi a szerepük a darabban, Blondin Gáspár monológja ad magyarázatot: „Szörfözgettem ma este is a tévén, / Az egyesen show, a kettesen egy űrlény, / A hármason mondtak pár vicceset, / Amin sok láthatatlan néző nevetett. / Így lépegettem rajta, volt zenés, / Volt állatos meg főzős, nem kevés, / Aztán elfogytak mind a műsorok, / De léptetek tovább és bambulok. / Üres képernyőn nagy hangyafocit, / Sistergést hallgatok, mert jólesik. / Viszont a hetvenharmadik csatornán / Váratlanul bejött a kép: két szép lány, / Egy szőke és egy barna, énekel, / Tátott szájak, négy hullámzó kebel, / Ahogy kiadták ott a hangokat, / Furcsákat, mégse disszonánsokat. / És akkor éreztem, rám néznek ők, / A két szemembe pont, felállt a szőr / A hátamon, megmoccanni se mertem, / S csak trilláztak tovább halandzsanyelven, / Izé, hozé, meg hogy memento mori. / Alszom talán? Álomnak túl valódi. / És akkor azt éreztem, hogy – ez kurva szép, / Ahogy cifrázza brácsa, klarinét, / Árad felém a hang, agyamba fészkel, / Átmos, mint egy beöntés, a zenével, / Gyötör, de jól, facsarja szívemet...“


A mai világban játszódó, mai gondokkal foglalkozó vígjátékot láthatunk a komáromiaktól. Némi komolyzenével, dzsesszel, rappel, slágergyanús dallal fűszerezve, Dobri Dániel zeneszerző jóvoltából. Nem csak egy show van a színpadon, hanem ott van az a hatalmas „tükör“ is, melyben önmagunkat látjuk. Mi, akik annyi tartósítószert megeszünk, hogy a sírban sem tudunk rendesen elbomlani, akik tudjuk, hogy a boldogsághoz pénz kell, de a pénz nem boldogít, hogy a tévé nem a valóság, de nincs már valóságunk a tévé nélkül. Ez az előadás nekünk szól, mai embereknek – tessék, lehet szórakozni!

 

 

P.S.: De gustibus non est disputandum. Volt valamikor 1981-ben egy táncdalfesztivál. Nekem négy dal tetszett: a Limbó-hintó, az akkori tuti sláger, a Szóljon hangosan az ének, ami mindenkinek általában, a mára már örökzöld Homok a szélben és a Bábu vagy – egy KFT-szám, különösen a szövege miatt, amire a széles környezetem azt mondta, hogy hülyeség. Ez a négy szám tetszett, de fordított sorrendben, a nagy többség véleményéhez képest. Nos, ezek szerint én már csak ilyen vagyok, de idővel kiderült, hogy legalább nem vagyok ezzel egyedül. Ennek tudatában, annyit bizton állíthatok, hogy aki szereti a groteszk humort, nem lesz elégedetlen a Magyar zombi komáromi változatával sem.

 


(Fotó: Kiss Gábor Gibbó)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :