[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Catania

szerkesztette: krónikás, 2009-05-15

Catania - Dzsu élménybeszámolójaSzeretem az elsõ alkalmakat. Izgalmasak. Február óta több különféle elsõ alkalmam is volt, de az abszolút gyõztes a repülés lett.  Rászokásos, konstatáltam.  Az uticél Catania volt, Szicília második legnagyobb városa.


a vacsora

bolhapiac

bolhapiac

Catania

Catania

Catania

az Etna

Etna

fagyi

háló

tengeri izék

catania

öböl

sziget

Taormina

a bácsi

bolhapiac

bor

Catania

Catania

catania

az Etna

Etna

fagyizó

halászok

catania

öböl

narancsvirág

Taormina

Taormina

Utazás elõtt elméleti elõkészítés, útiterv, elolvastam szinte mindent, amire neten ráakadtam, pontosan tudtam, mi mindent szeretnék látni, mely mûemlékekre vagyok kíváncsi. Hogy ennek a tört részét sem sikerült megnézni, gondolom mondanom sem kell, ahhoz tényleg idegenvezetõre lett volna szükségünk, aki mesél mindenrõl valami érdekeset.
Ami viszont összejött, méghozzá teljes mértékben: betekintést nyertünk az életükbe, láttuk hogy zajlanak a napjaik reggeltõl estig, láttuk, hogyan reagálnak egyes helyzetekben, azt ettük és ittuk,  amit õk.  Köztük éltünk hét napig, vendéglátóink ugyanis echte Cataniaiak voltak. Sok jó ember egy nem is annyira kis lakásban (amibe menthetetlenül beleszerettünk mindketten, hiába na, szeretjük a szépet). Ott is szokás az, ami nálunk: több fiatal egy lakásban. Itt a felállás 2 restaurátor, 2 táncos + 1 hivatalosan nem ott lakó festõ volt.
Ami már a repülõn nyilvánvaló lett számomra: hihetetlenül közvetlenek. Nem igazán beszélnek angolul, de hát én sem - talán épp ezért értettük meg egymást egész jól. Ha valamit nem értettem, készségesen elismételték még egyszer, hangosabban és ugyanúgy olaszul. Maradt a félreérthetetlen, a mosoly, hogy jól van, nem értem ugyan mit is szeretnél, de minden rendben, én is jól vagyok, látom te is, hisz mindketten mosolygunk. És ez mûködött: mosoly ping-pong. Nekem nagyon tetszett az, amilyenek. Nyitottak, közvetlenek, szívélyesek, derûsek, hangosak, temperamentumosak.
Ha most visszagondolok, az élmények közül a legerõsebb - itt most elgondolkodtam, hogy ne a kajálást tegyem-e elsõ helyre, de rájöttem, az más dimenzió. Tehát:  a tenger. Ahogy Rómában a leszálláshoz készülõdtünk, a pilóta tett még egy kört a tenger felett, ekkor láttam életemben elõször. A nap alacsonyan a tenger felett, késõ délután. Szinek, fények, tudatosult bennem, hogy utazom, ez valami más, ez valami nagyon jó. Aztán Cataniaban Claudia a repülõtérrõl hazafele kivitt minket a partra, tehát láttam a tengert zuhogó esõben, késõ este. Balaton.
Megérkeztünk a lakásra, megismerkedtem vendéglátóinkkal, és kicsit meglepõdtem: nálunk ha vendég érkezik, az elsõ dolog a terülj-terülj asztalkám, jól megetetjük õket. Nos, itt tizenegy körül álltak neki vacsorát készíteni, spárgás rizottó fehérborral, mennyei volt. Második meglepetés: reggeliznénk. Kapunk kávét, kekszet. Ennyi. Nem reggeliznek. Hm. Aztán megértettük: a vacsora mindig nagyon késõn van, sokat és hosszasan esznek, így reggel még nem éhesek. Követtük a tempójukat pár napon át, aztán feladtuk, nekünk ez nem ment, így képtelenség reggel idõben ébredni…
Az elsõ nap utazással, a második bóklászással telt, megnéztük a Bellini múzeumot, Claudia és Lina épp régi zongorákat restaurálnak, hihetetlen munka…  Ha jól emlékszem, volt konkrét célunk is aznapra, de valahogy átmentünk japán turista üzemmódba, fotóztunk mindent, omladozó falú házakat, erkélyeket, utcákat, embereket, macskákat, ettünk pizzát és sétáltunk sokat.
Április vége nem igazán nevezhetõ turistaszezonnak, de hát jobb is ilyenkor utazni, gondolja az ember, s Szicíliával kapcsolatosan fel sem merül benne e gondolat, hogy ilyenkor ott sincs még túl meleg.  A húsz fok pedig (mily meglepõ!) náluk is pont olyan meleg (vagy hideg), mint nálunk. A helyiek még téli kabátban sétálgattak, nekünk ehhez az idõjáráshoz már a rövid ujjú póló passzolt, meg is néztek rendesen. Aztán kiderült, ilyen idõ tájt már meleg szokott lenni ott is, de mi épp kifogtuk a rossz idõt, hát persze, miért is ne???
Az elõre eltervezett, naponta pontosan vezetett napló prodzsektbõl semmi sem lett. Mivel nem messze a házunktól volt a cataniai görög színház romja, gondoltuk bemelegítésképp a taorminaira, amire én erõsen gyúrtam, Csontvári is megfestette ugye, megnézzük ezt is. Az ajtón cetli: renoválják. Remek. Na sebaj, van még itt egy pár.
Séta közben próbáltunk rájönni, hogy is közlekednek ezek, mert rögtön feltûnt, hogy szinte egy új autót sem láttunk, s kivétel nélkül mindegyiken volt horpadás, kisebb vagy nagyobb, de volt, a visszapillantó pedig vagy le volt törve vagy biztos ami biztos alapon behajtva. S megállapítottuk: a legfõbb közlekedési szabály a dudálás. Dudálnak mellõzéskor, fél perc várakozás után a kocsisorban, ha kikanyarodnak egy mellékutcából, dudálnak viccbõl, ijesztgetésképp és szerintem dudálnak örömükben és bánatukban is. A parkolás leginkább a biliárdhoz hasonlít, a megtolom egy kicsit az elõttem/mögöttem állót és akkor elférek. Robogók. Az már az abszolút szabadság, azzal az egérlyukba is bemehetek- és ezt szerintem meg is próbálják. A járdák keskenyek, de oda is kipakolnak minden lehetségest, minimum pár széket a boltok elé, nagy virágcserepeket fikusszal, amiknek jelentõs részét ragasztószalag tartotta egybe, feltételezem nem egy autó ment neki. Jelzõtáblák többsége kidõlve, vagy ferdén áll ki a járdából. Ha piros van megállnak, ha zöld, továbbmennek,ha nem indulsz el az út egyik oldaláról a másikra, karácsonyig állhatsz ott. Szóval a  jelszó: csak bátran és határozottan!
Délelõtt halpiac, nem lehet kihagyni. Hatalmas kardhalak , tengeri herkentyûk, csigák, érdekes arcú halászok. Többen is készségesen felajánlják, hogy fényképezkedhetek velük, a kezembe nyomják a hatalmas bárdot, megmutatják hogy kell helyesen tartani, közben ölelgetnek nagy örömmel, a koreográfia mindegyiknél egyforma, innen nem menekülsz, az nem érdekli õket különösebben, hogy õ már az ikszedik, akivel ilyen fotód készül, úgy néz ki, a turisták szeretik az ilyen képeket, õk pedig örömmel ölelgetik az asszonynépet. Apropó, olasz férfiak. Alacsony önbizalmú nõknek ajánlom terápiaként, tuti egómasszázs. Elõször voltam olyan helyen, ahol az én külsõm nem szokványos, fehér bõr, rövid haj, meg is néznek, mit megnéznek, hangosan értékelnek, nem utánam fütyülnek, hanem még elõttem, hangosan kimutatják tetszésük, pisszegnek, cuncognak, hevesen gesztikulálnak, megtapsolnak… Mondanom sem kell, hogy egy tû nem ment volna a fenekembe, amikor elõször egyedül mentem reggelibeszerzõ kalandtúrára és részem volt ebben az „élményben”.
Délután elmentünk megnézni a tengert, Catania szélén, vagy tán azon is túl egy kicsikét, kellemes korzó, beszélgetõ férfinép, gyereket és kutyát sétáltató emberek, nyugalom, hangulat. Került kis elegáns 3,3 decis Moretti (helyi sör, egész finom, van ez a kis decens verzió és a családi 6,6-os kiszerelés, szerettük), lazulás, naplemente, tengeri élõlények bottal való piszkálása (dzsu magánprogramja, úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, lám, milyen kevés elég a boldogságomhoz!). Utána irány a közeli halászfalu, vacsora, elõtte azért beülünk a Gellatteriaba, ami nem csak cukrászda és nem fagyizó, mint mi gondoltuk. Van ott minden, amit felnõtt és gyerek szeme-szája megkíván. Utána vacsora, egy kis otthonos vendéglõben, halak és tengeri herkentyûk, helyi kenyér. Megkóstoltunk szinte mindent, és most ezt nem részletezem, csak nyelek nagyokat, mert még így visszagondolva is beindul a nyáltermelésem. Szeretek enni, jókat, finomakat, legyen szó a Zoli palóclevesérõl vagy anyu húslevesérõl, de ez… Kérem, itt a narancsnak narancs íze van, a fagyi igazán csokis (mogyorós, karamelles, gyümölcsös, hatalmas kanállal kenik az ostyára, ha bizonytalan vagy, melyiket válaszd, kapsz egy kanállal kóstolóba, az adag akkora, mint nálunk egy gombóc fele…), a pizzára nem pakolják rá a hûtõszekrény komplett tartalmát, mert annak a kevésnek, amit rátesznek intenzív íze van, nem kell agyonfûszerezni, sózni és borsozni, mert úgy jó, ahogy van. Élmény volt a javából, nem is részletezem tovább.
Etna. Na ott már tényleg hideg van, magasan voltunk, fújt a szél, hó is volt, hógolyóztunk i, mert ez tervbe volt véve. Amúgy meg nem szép, kopár, fekete, szürke, néhol vöröses és barnás, növényzet nulla, de jó volt látni, nagyon érdekes. Amit talán csak én nem tudtam: több krátere van, nem egy, a tetején, ahogy én képzeltem, több kicsi is az oldalában, és tényleg füstölög. Ettünk itt is, nyulat és bárányt, nagyon háziasan, rozmaringgal, sült krumplival, sok zöldséggel, helyi borral, ami nekem nagyon ízlett, elõételnek sajt-szalámi-oliva, de nem akármilyen… Amit megfigyeltünk: borhoz automatikusan hoznak egy kis tál olivát, kenyeret vagy chipset, szárit ott paradicsomot –értékeltük nagyon.
25-e, szombat ünnep volt (állítólag rengeteg ünnepük van, ezt a magyar pincérlány mondta, s kérdésére, hogy milyen ünnep is ez, azt a választ kapta: hát 25-e! Nos kérem, minek indokoljuk meg, miért is ünnepelünk, miért van jó kedvünk? Ez tetszett.).  Elindultunk Taorminába (végre görög színház, végre!) elõtte kis lazulás a tengerparton, én rövid ujjúban térdig a tengerben, õk kabátban a parton. Kavicsszedés és élõlénypiszkálás, míg meg nem érkeztek a medúzák, ekkor befejeztem a fakultatív programom. Taorminába libegõvel, rengeteg turista, fõképp olaszok, a többség rettentõ elegánsan felöltözve, sétálnak.  A kedves megpróbál leszedni egy termést a kaktuszról, a tenyere teli tüskével, kisebbfajta operáció, míg kiszedjük õket (ha õ nem nyúlt volna hozzá, akkor biztosan én tettem volna meg.) Megérkeztünk a görög színházhoz, amit az orrunk elõtt csuknak be, a jegyevõk kérlelhetetlenek, remek, ezt sem látjuk.  Séta, kaja, aranchino, ami engem leginkább a mi töltött káposztánk töltelékére emlékeztet, rizs, darált hús, paradicsompüré, olíva és sajt tuning, gúla alakúra formázva és nagyon finom panírban kirántva, aranybarna illatozó tenyérnyi finomság, szinte mindenhol kapható. Fáradtak vagyunk és fázunk (most már mi is), irány haza. Útban lefele még megállunk egy cukrászdában, magyarázzák, itt csinálják a legjobb fagyit. Õszintén: ekkor már a legkevésbé hiányzott nekünk még egy fagyi, de hát üsse kavics, egyszer élünk. Na, ezek után találtunk még egy okot rá, miért is. Olvadtunk. Folytunk a székrõl lefele. Pisztácia fagyi. Hát… a miénknek legfeljebb a színe hasonlít az igazira, de még azt sem találják el mindig. Ezzel a fagyival sikeresen kezeltem a pisztácia undorom, amit vagy két éve szedtem össze nem merem leírni mennyi pisztácia elfogyasztása után (azóta értem, miért húsz dekás csomagolásban árulják).
Reggelente lovak szaladgáltak a városban, eleinte nem tudtuk, mi is ez a hang (lópatadobogás a kockakövön). Miután Claudia elmesélte, hogy egyszer „beszállt” egy ló a kocsijába, édes a bosszú alapon okot találtunk arra is, hogy megkóstoljuk a lóhúst, amit a szemközti ház tövében is lehetett kapni, kolbászok és egyéb húsok társaságában, kiválasztod, megsütik, megeszed a forgatókönyv. Kérheted tányérra, vagy ciabattába pakolva (lapos zsemleszerûség kenyértésztából, oliva olajjal). Lóburger. Naaagyon finom. Lelkiismeret furdalás nélkül ettem. Vettünk hozzá a szomszéd zöldségestõl, aki reggeltõl estig hangosan (és falsul) régi olasz slágereket énekelt, paradicsomot, aminek olyan íze van, mintha a mama kertjébõl szedtem volna úgy június elején. Helyi bor, isteni vacsora. Az utolsó.
Másnap hajnalban kelünk, korán repülök. Természetesen hétágra süt a nap, mikor máskor, ha nem a hazautazásom napján? De jó így is. Érzékeny és könnyes búcsú, nagyon jó volt, de Palermót nem láttuk, a tengerben sem fürödtünk… szóval ide még vissza kell jönni.


szöveg, fotók: Krúzs Judit


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Ági e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-10
Dejóvótnekeeed!
Tényleg, élvezetes volt olvasni az írásodat.
Az élményeidet olvasva eszembe jutott egy volt kolléganõm, aki elmesélte, milyen olcsón jutott el Horvátországba. Busszal, vittek magukkal szakácsot is meg kaját is. Vagyis a menü: sviecsková na smotane, knedle, vagy knedlo-veprso-zelo, vagy brindzové halusky meg hasonlók. Hát jó ócsó szabadság lehetett. No de minek? Aztán reggeltõl estig feküdt a tengerparton, mint egy fóka. No de minek? Már úgyis lekopott róla azóta a barnakosz(mó). És már nem is emlékszik semmire, mert nincsenek is emlékei, amire emlékezni lehetne.
Még egyszer:         
név: v e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-08
hótzicher orgazmus London
név: dzsu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-08
Juj, hat Marokko, az nalam meg varakozolistan van...
Londonba ket vagy harom het mulva ropulok, es engem nem zavar a sok neger meg ferdeszemu meg akarmi, szerintem elvezni fogom azt is :)
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-06
Még az jutott eszembe Szicíliáról a képeket nézve, hogy tiszta Marokkó. Casablanca óvárosa, meg majdnem minden marokkói óváros igy néz ki. De nem is ezt akartam mondani, hanem azt, hogy Erdélyben találkoztatm Dr. Surján Lászlóval (magyarországi Eu. parlamenti képviselõ), és azt mondta többek között, hogy az Unióból nem fogy ki a pénz, az mindig ad majd az újjonnan csatlakozott országoknak a fejlesztésre, csak akkaor borul ki náluk a bili, amikor egy régióba csak pumpálják-pumpálják a pénzt, aztán semmi látszatja nincs, meg még mindig több kell nekik, pl. Szicília! Röhögtem is magamban, hát miért ne kéne, ha adnak!
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-06
Valóban nagyon élvezetes a beszámoló, de nem olvasom el az egészet. Mi is készülünk Szicíliába. Nem akarom, hogy befolyásoljon mások élménye. Egyébként 3 hónapig tartó marokkói vakációm után (ez volt a leghosszabb) arra jöttem rá, hogy egy hely igazi szépségét csak részben teszi ki a látvány. Hosszabb idõ kell ahhoz, hogy valamelyest kitárulkozzon elõttünk. Persze erre nincs mindíg mód. Egy kicsit olyan ez, mint amikor elsõ hallásra megtetszik egy dal. Azt általában hamar megúnjuk. Legalábbis én. Meg azokat a filmeket sem nézem meg mégegyszer, melyekben minden kibontakozott elsõ látásra. Londonban is mindenki csalódott, aki csak pár napot töltött ott.
mocskos..., tele négerrel meg arabbal meg indiaival meg ferdeszemûvel... Hallottam egyfolytában. Míg aztán beállt nálam a közöny. Feleslegesen pazaroltam volna a szuszt arra, hogy 11 év tapasztalatát, érzéseit ömlesszem néhyány mondatba. Meg úgyis hiába minden. Egy érzést, egy élményt nem lehet utólag korrigálni. Az már adott.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-05
Te dzsu azt a pisztacias kepet igazan levehtned, mert mar a monitort nyalogatom. Legalabb meseld el milyen izek voltak azok ha mar nem ehetem meg :)
név: k.zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-27
persze, hogy túl személyes, épp azért jó. élõ anyag, nincs papíríze, valódi élménybõl született, és a hangulatok megragadásában és élményeid "átéletésében" nagyon nagy vagy!
név: dzsu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-22
O, koszonom :)
Mar kezdtem ketelkedni /en mikor nem??? :)/ magamban..
hogy unalmas lett, vagy tul szemelyes, vagy miaszosz :)
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-21
Megérdemli a leány azt a dicséretet, mert pazar és remek anyagot hozott.
A szerkesztõjének már dicsértem. De igen jó esik most - nekem - nyilvánosan is dicsérnem rajta egyet-kettõt.   
név: oszi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-21
nagyon jo a beszamolod, elvezet volt elolvasni, szinte ott ereztem magam...
Masik dolog, hogy kezdtem kordaban tartani a mehetnekemet    de most megint ramtort a zutazhatnek!
UI. a fotoid is tetszenek, de mar nem dicserlek tovabb mert meg valalami...   
név: dzsu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-15
Még van pár fotó, itt lehet õket megnézni. Nem mindet készitettem én. http://www.facebook.com/photo.php?pid=393060&l=f8c7b600df&id=1422988055

Kellemes hétvégét mindenkinek!