[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Csontváry Géniusza

szerző: Kolmont Enikő 2016-01-28

 

Csontváry Géniusza

 

„Az Igazság valódi alakja”

 

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.”/1/ 

Csontváry Kosztka Tivadar

 

Világító sárga, lángoló piros, fájdalmas rózsaszín, borzongató kék. Kígyózó sor előreváltott jeggyel, komoly tekintetű biztonsági őrök, kellemesen melengető klíma (téli időszakban), képnéző-ráhangolódásnak kedvező, megfelelő számú nézőközönség a kiállító termekben. „Közelebb-kerülést” segítő, címmel ellátott ismertető táblák az egyes szekcióknál, zarándoklásunk vége felé interaktív, digitális készülékek (a modern nézőnek), melyekben fölkereshetjük Csontváry helyszíneit, beleleshetünk kapcsolataiba a „fészbúk”-szerűen „dizájnolt” digitális lapozó-füzetben. Glosszárium és életrajz. A Csontváryt megelevenítő videó részletek és hangbejátszások hologram-szerűen követnek bennünket az úton, zárásképp pedig egy dokumentumfilm mesél a hagyatékról. Jól megtervezett és összeállított kollekció. Megéri érte sorba állni. Ha vacogva is a téli hidegtől, legalább van időnk rákészülni az ünnepre: Csontváry szellemének és zsenijének a befogadására.

 

„(…) egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. Principálisom nesztelenül hátul somolyog: „Mit csinál: hisz maga festőnek született.” (…) s ahogy a rajzban gyönyörködöm, fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.”/2/ 

Csontváry Kosztka Tivadar

 

A Csontváry életművét feldolgozó tárlat megértésbeli elhelyezésében nagy segítséget nyújtanak a kiragadott élet-fordulatok táblái, melyeknek fejezetcímei lekövetik a stációk tartalmát. Az első teremben portrékat, tanulmányrajzokat láthatunk, feketén-fehéren. Többnyire szénrajzok, a tanulóévek munkái; színessel: próbálkozások, hagyományőrző, de már újító törekvések „Néző és nézett” címmel. „Az ég alatt” címet viselő következő teremben állatábrázolások, kitömött állat-tanulmányokra emlékeztető, de már személyiségjegyekkel felruházott, szimbolikus értékű madarak ejtik el zsákmányukat, egy őz pedig síró tekintettel, kúszik el előttünk az el nem döntött tavaszi-őszi tájban. A madarak már karmaik között tartják a zsákmányt, de minket néznek, figyelnek. A festő azt a pillanatot merevíti ki, amikor a ragadozók még lesben állnak, még nem jött el a lakmározás ideje. Sőt, mi több, észrevettek bennünket. Soha nem pihennek. Mindig jön újabb és újabb látogató. (Talán még akkor is éberek, amikor a Nap útja másik fele felé fordul, s a horizont alá merül.)

 

„(…) elindultam a Vatikánba, a műkincsek birodalmába, széjjeltekinteni, a reám várakozó munkát kibetűzni. A szobroknál kezdtem, ahol nem bírtam felmelegedni, nem a hűvös, zárt levegő okozta hideg miatt, hanem keveseltem a munkákban az életenergiát. Átmentem a Raffael Loggiáiba, ott sem borultam lázba (…) élő természetet nem találtam. Ezzel a tudattal már az első látogatásnál felülemelkedtem az egész Vatikánon, csupán azt irigyeltem a mesterektől, hogy ők sokat és szépet is alkottak; de az isteni természetet hűségesen nem szolgálták.” /3/

Csontváry Kosztka Tivadar

 

Németh László művészettörténész, Csontváry kutató előszavában a Csontváry életművét bemutató albumból /4/ megtudhatjuk, hogy a művész becsülte a klasszikusokat, de úgy gondolta, valami hiányzik belőlük, melynek a megalkotását ő, a magyar zseni véghezviszi. Csontváryban kétféle attitűd dominált, melyet egyazon képen belül képes volt láttatni: a részletekig megfigyelő, pontosságra törekvő realista és az egyéni látásmódot, a látvány egyéni értelmezését, átírását elénk táró alkotó. 

 

Az „Égi és földi boltozatok” ciklusban a táj a meghatározó, kisebb tájképekben, Isten és ember alkotta vidékeken járunk (természet és építmény), még visszafogott színhasználattal.  Az itt látható „Festőlegény” c. képe bensőséges (kisebb méretű képecske), Szent Lukács alakja köszön vissza egyszerű, paraszti viseletben, aki Máriát és gyermekét festi (itt a barlang falára), a barlang bejáratánál. Hogy magát a szenttel azonosítja, mint festőlegény, előrevetíti mélységes küldetéstudatát, láttatni engedi – ám itt még halvány, finom derengésben. Egy kicsit visszatérhetünk a régmúltba, őseink, az „ember előtti ember” korába, de előrevetíti az „ember feletti ember” képét a „barlangfestményen” megjelenített Jézus alakjában. Csírájában, ebben a fiatal festőlegényben már láthatjuk azt a prófétát, akit a későbbiekben a „Marokkói próféta” címmel fest meg.

 

„Kezdetben a természet megjelenési formáját utánozta, naiv-expresszionista korszakában a művészi alany átértelmezte a látványt, míg a főművekben, a ’Tátra’, ’Taormina’, ’Baalbek’ hatalmas látomásaiban, majd a cédrusképekben, a ’Mária kútja Názáretben’, és a ’Tengerparti sétalovaglás’ című műveiben nem csupán a természet képét adja, hanem magának a természetnek alkotó munkáját akarja követni. Nem lefest, hanem maga is teremt, nem utánoz, hanem alkot. (…) A természeti motívum nem cél, hanem eszköz, hogy megértve a természet alkotóerőit, a művészet alkotóereje segítségével, egy olyan világot teremtsen, (…) melynek nincs más célja, mint belső meghatározottságának kibontása.” /5/

 

„A Hortobágynál kezdődött” című részt követően, melyben már megmozdul és életre kel a perspektíva, egy másik nagy természeti jelenség boncolásába kezdhetünk. Az „Ellentétek és egyensúly” c. fejezetnél végre megpihenhetünk, pontosabban a terem közepén elhelyezett ülőalkalmatosság igen jó „csónakként” lehetőséget nyújt a körülöttünk elterülő, vízesések övezte táj megcsodálására, körbe hajózására. Elég távol maradhatunk a képektől ahhoz, hogy a víz zubogása csak messziről legyen hallható, ne zavarja meg sodrása nyugalmunkat, a képeken megjelenő színek összhanggá forrjanak szemünkben még akkor is, ha a kompozíció félrecsúszik, a tátrai utacska majdnem leesik a domb széléről, amely oldalán elhalad, és a palettán fel-fel sikolt egy hivalkodó tubus-türkiz vagy citromsárga. A „mostári hídon” átkelve részesei lehetünk a napkeltének és a napnyugtának egyazon idősíkban, a tarpataki pihenőn pedig beszippanthatjuk a tátrai levegőt, belehallgathatunk a monumentális sziklák beszélgetéseibe. Csontváry képeit néha olyan, mintha két kéz festené: egy tudó és látó és egy érző és esetlen, kiforratlan és esendő.

 

„A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akaraterő, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot, s halhatatlanná teszi a valóságot. Ehhez a tekintélyhez legközelebb áll a lángész, vagyis Zseni, aki a feladatot meg is képes oldani.” /6/ (…) „Ki nem lehet zseni? Nem Zseni az, aki energiáját megosztja mással. Nem zseni, aki elfecsérli testi, szellemi és szívbeli erejét, aki apró pénzre beváltja energiáját, aki pályájának kezdetén vagy közepén szövetkezetben él, aki önerejének támogatására folyamodott segélyhez, (…) aki nem ismeri fel a jellemeket, aki magába zárkózva unatkozik, aki embergyűlölő, aki káros szokásoktól szabadulni nem tud, (…) aki a pénzt imádja, aki a vagyonban gyönyörködik, aki tülekedve küzd az elsőségért, aki hajhássza a dicsőséget, aki munka nélkül él, aki eredeti dolgot nem csinál, aki a világ teremtését erővel kutatja, aki embertársát nem szereti, aki különbséget érez az emberi és állati növény között, aki keresi a földi boldogságot és családi életre vágyik, az maradjon békés családapának-anyának otthon, és ne kínálkozzék Zseninek.” /7/

Csontváry Kosztka Tivadar

 

Miután átkelünk a „fény útján a Fénybe” Mátrai Erik fényinstallációján keresztül, mely egy egyre sűrűsödő neoncsövekből kirakott folyosó, megérkezünk a sötétségbe. Igen, miután „átkeltünk a hídon” eljött az éjszaka. „A fény útja” című részben Csontváry éjszakát (az éjjeli mozgást) elénk táró képeit vehetjük szemügyre a fény megjelenítésének egy nagyon szép lehetőségeként. Isteni és emberi itt is jelen van: az éjszakai természetes fényforrás (mint tűzrakás, vagy fénylő Hold) és a mesterséges fény (mint a villanyműből kivilágló, vagy az utcákat beborító lámpafények). Tovább haladva az ősiség emberi maradványai és a természet komplementere felcsillan és a „Romok” című fejezetben csúcsosodik ki. „A világ, a Mindenség tökéletes mása csak romokként képes megmutatkozni az időben.” – olvasható a fejezet margóján. A „Nagy Motívum” megtalálása a legnagyobb „Napút” képet hívta életre – legalábbis Csontváry értelmezésében és küldetésében. Túl van szárnyalva…

 

 „Ismerem az utat, amerre mennem kell. Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk, s kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk.” /8/

Csontváry Kosztka Tivadar

 

Pap Gábor Csontváryt, mint született táltost mutatja be előadásában, a „Napút” valódi jelentésének megfejtésére pedig a már 1826-ban megjelent debreceni magyar kalendáriumból idéz, amelyet Fazekas Mihály költő és csillagász szerkesztett: „A napút az ekliptikát és a zodiákust jelenti. Miután a Nap a maga tetsző útját ebben a körben láttatik befutni, ezért ennek az egyes szakaszait joggal nevezhetjük Napút jegyeinek.” Hozzáteszi: „ha valaki Napút képeket fest, az azt jelenti, hogy a világot az állatöv keretében idézi meg.” Pap Gábor szerint Csontváry cédrusa egyáltalán nem magányos (utólagos címadás történt ugyanis), hanem „az időnek életté tárlódott megjelenítője.” Ha a cédrusfa jelenlétében megérint bennünket és hatással van ránk, akkor szentéllyé válik, szent fa lesz belőle, ha a magját megtaláljuk, szerencse ér (tartja a hagyomány). Ilyen magot talált a kezében jelenése közben Csontváry, amikor elhivatottá vált. – hívja föl erre a figyelmet Pap Gábor. Csontváry írásaiból megtudhatjuk, hogy a nemzetnek mutat utat a cédrus és amíg nem jött el az idő, addig türelmesen várni kell. Gyűjteni az erőt, ahogyan a cédrus csinálja. Addig kell türelemmel várni, amíg el nem éri a nemzet a koronáját. /9/

 

Hamvas Béla ekképpen ír a cédrusokról:

 

„Égi fa. Alája zarándokolva minden nép eredet-mítoszának fáját kell felismerni benne. De ez még csak az elfelejtett születést jelentené, az emlékezést. Ha azt mondjuk, hogy az életfát kell felismerni benne, minden lehető élet gyümölcsét ajándékozó karácsonyfát, az már sokkal több. De ha zarándokutunkon megállunk és szemléletébe merülve alája ülünk, velünk is csoda történik. Egy észrevétlen pillanatban, az idő eltűnésének pillanatában a fa felcsendül, végletes színei ugyanilyen határon túli hangokká változnak, kigyúló fényei tiszta harmóniává. A fa alá mind több és több fehér és fekete lovas üget, de elmúlván bennük is a rohanó pillanat, megérintve a szent fa törzsét, mind zenévé és illattá változnak. És végül az időtlen tér felissza a hangot és az illatot, felissza a fából áradó teljes érzékelést. A szellem teljes érzékelése helyébe a szellem teljes értése lép, a csend. (…) Aki a zarándokkal együtt táncol és benne meggyullad az égből csodaképpen leszálló fa öröme, (…) az megérti, hogy ez nem az első fa, az Életfa, hanem az újjászületés, a tudás fája…” /10/

 

 

 

 

TÖREDÉKEK EGY GÉNIUSZ ÉLETÉBŐL

Utóhang

 

Egy kiállítás margójára

 

Az első Csontváry kiállítás után a Pesti Hírlapban megjelent cikk (1905. szeptember 09.)

 

„(…) A budapesti Műcsarnok és a „Nemzeti Szalon” azonban szűkkeblűen meggátolták azt, hogy a „Csontváry” név világhíre az ő helyiségeiből induljon ki. Ezért „Csontváry” úr a városligeti iparcsarnokba szorult ki, ahol mintegy 25 képből álló kollekciójának rengeteg üres terület áll rendelkezésére. „Csontváry” úr (az idézőjeleket ő maga használja) meghívóin azt hirdeti, hogy képeit eredeti találmányú technikával festette. Belépvén a kiállításba, ezen eredeti találmányt ugyan hiába keressük, de látunk rengeteg művészi naivitást és önérzetet összekeverve. (…) Miután pedig rajztudása nincs arányban a méretekkel, az a helyzet áll elő, mint amikor valaki mindenáron szónokolni akar hebegő nyelvvel.” /11/

„Csontváry művei – Hamvas Béla szerint – mind kapcsolatban vannak a fanatikus igazságkereséssel, a kínzó szellemigénnyel, a művész-egzisztencia felszabadításával…” /12/ „(…) a mi művészetünk sokkalta közelebb áll a Kandinszkij-Chagall-Klee-vonalhoz, mit a franciákhoz, ahogy zenénk is sokkalta közelebb áll Sztravinszkijhez, mint Debussyhez. Ami Ferenczynél csírában, Gulácsynál nagyobb erővel, Csontvárynál pedig teljesen kibontakozott, az ez a „tremendum” (a megborzongató magasabb hatalom jelenléte…) A kép minél mélyebben itatódik át a tremendum atmoszférájával, annál inkább hajlik arra, hogy ne látvány legyen többé, hanem éppen ellenkezőleg: a kép legyen a néző és az ember, aki előtte áll, az legyen a látvány. (…) Abban a percben ugyanis, amikor nem az ember nézi a képet, hanem a kép nézi az embert, (…) az ember és a kép között lévő egyoldalú viszony megszűnik. (…) A kép megszólítja az embert és dialógusra fogja. Aki a megszólítást nem érti, vagy aki erre nincs hangolva, aki hűvös marad, az játékon kívül áll (…) Aki azonban dialogikusan éber, az a megszólítást meghallja és válaszol. Ami a képben megnyilatkozik, az az azonosulási ősszenvedély, amely minden közösség alapja.” /13/

 

„A művészet ’igazságkeresés’, és az igazságkeresés valódi alakjában társkeresés. (…) A művészi alkotás intenzív megszólító erő. A nagy mű pedig az, amely elől nem lehet kitérni.” /14/ – olvashatjuk Hamvas Bélánál, aki szerint Ferenczy, Gulácsy és Csontváry művészete éppen ezt az igazságkeresést (azaz társkeresést), szellemigényt, dialógus-éhséget, ember és közösségkeresést az azonosulási ősszenvedély megnyilatkozásaként definiálja. 

 

Nézzük meg, Hamvas Béla hogyan ír, hogyan gondolkodik tovább Csontváry megjelenéséről a maga korában: „Aki a nemrég rendezett Csontváry-kiállításon a közösséget figyelte, különösen a festők arcán kénytelen volt észrevenni a bizonytalanság rezdülését. A ’numen’, a megborzongató szellem jelenlétét mindenki érezte, és ez a fenyegető, bizonytalan nagy elnyomta az ilyen szavakat, mint vidékiesség, konvenció, gyerekes képzelődés, sőt giccs. (…) Csontváry azon kívül, hogy mint mondta, ’a kapcsolatot az Úristennel felvette’, más nem érdekelte. Az ő idejében már bizonyos volt, hogy az a felületes kép, amit a századvég közízlése fogad el, nem kép és nem jel, és világos volt az is, hogy az új képet nem a hatalmi ember művésznek mondott változata fogja megalkotni. (…) A művész épp az a kiválasztott személy, aki a szellemet érzékelhető alakjában ragadja meg.” /15/

 

Érdekes látnunk azokat a szempontokat, hogyan értékelik Csontváryt most és a maga korában: Hamvas Béla szerint a „hozzá nem értés” miatt nem látták a maga „fényében” Csontváryt, a látási közeg csak Bartók Béla zenéje után volt képes megtörni. /16/ Beszélgetünk-e ma a képpel, amikor elénk áll? Megborzongunk-e, (meglátjuk-e), vagy csak megnézzük a géniusz életművét megelevenítő tárlatot, mert „érdemes rá” sorba állni? Megelevenedik-e előttünk az Igazság valódi alakja, vagy csak hologramszerűen körbe-körbe jár? A kérdéseket ki-ki válaszolja meg saját maga.

 

 

Forrás: 

Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

Németh Lajos: Csontváry, Corvina Kiadó, 2004

Hamvas Béla: Művészeti írások I., Medio Kiadó, 2014

 

Videó:

Pap Gábor előadása: A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar; https://www.youtube.com/watch?v=Y_nmp-psUAY

 

A kiállítás:

http://csontvary-kiallitas.hu/

 

 /1/ 61. old.: Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /2/ 30-31. old.: Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /3/ 35-36. old.: Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /4/ Németh Lajos – Csontváry, Corvina Kiadó, 2004

 /5/ 6. old.: Németh Lajos – Csontváry, Corvina Kiadó, 2004

 /6/ 59. old.: Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /7/ 106-107. old.: Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /8/ 93. old. Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /9/ Pap Gábor előadása: A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar; https://www.youtube.com/watch?v=Y_nmp-psUAY

 /10/ 282-283. old., Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /11/ 108-109. old.: Csontváry Kosztka Tivadar - Önéletrajz, Holnap Könyvkiadó, Budapest, 1999

 /12/ 207. old., Hamvas Béla: Művészeti írások I., Medio Kiadó, 2014

 /13/ 236-237. old., Hamvas Béla: Művészeti írások I., Medio Kiadó, 2014

 /14/ 238. old., Hamvas Béla: Művészeti írások I., Medio Kiadó, 2014

 /15/ 268., 274-275. old., Hamvas Béla: Művészeti írások I., Medio Kiadó, 2014

 /16/ 268. old., Hamvas Béla: Művészeti írások I., Medio Kiadó, 2014

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :