[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

BistRovásHU

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

hastréning

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

Kodály

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Daumier és mások

szerző: Miro Procházka 2017-11-12

 

Daumier és mások

 

Kiállítás 2017. december 1-jéig a Magyar Jelenlét Házában /MaJel Központ, Kassa, Erzsébet utca 42./

 

A 19. század elején vagyunk. A könyvespolcok polcain megjelenik egy könyv, amelynek a címe A kőnyomat teljes tankönyve minden egyes szegmensében és módjában. A szerzője nem egy grafikus, hanem egy színházi személy – a prágai születésű ALOIS SENEFELDER (1771–1834). Ahogy számtalan egyéb felfedezés, ez is véletlenül született, amikor sürgősen, más lehetőség nem lévén, a mosodába küldött fehérneműk listáját a közelben lévő mészkőbe véste be. A technika azonnal közkedvelt lett egész Franciaországban. Egyrészt azok az alkotók használták, akik a műveiket kőre készítették el, másrészt olyan ügyes iparosok, akik méret szerinti vászonra készítették a litográfiai másolatokat. Mindkettő csoportnak megfelelt, hiszen hozzáférhető volt, könnyen elkészíthető, de főleg azért, mert ez a technika hasonlított a leginkább a legeredetibb képzőművészeti megnyilatkozáshoz: a ceruzarajzhoz, vagy a tollrajzhoz. Ezért is használták ezt olyan nagy mennyiségben a korabeli illusztrált folyóiratok. Teljes ciklusok és sorozatok születtek. 

 

A kezdetet valamikor a 19. század 20-as éveire tehetjük. 1870-ig pedig olyan hatással bírt, főleg a politikai karikatúrában, hogy jelentős mértékben befolyásolni tudta az illusztrációs művészetet, de magát a művészetet is. Mivel az alkotók sokszor minden előkészület nélkül egyenesen a kőre rajzoltak, nagy értékkel bírnak a szabad lapok, de a kivágott átlátszó lenyomatú képek is. 

 

HONORÉ DAUMIER (1808–1878) volt az egyike azoknak, akik teljes mértékben kihasználták a litográfia kifejező lehetőségeit, egyben a tartalommal vádolták saját korukat. Az ő életműve óriási, hiszen élete során majdnem 4000 ilyen lapot készített el. Az első litográfiát 1829-ben teszi közzé. Republikánus szellemű politikai karikatúrákkal kezdett a La Silhuette nevű folyóiratban. 1831-ben állandó munkatársa lett az újonnan alakult La Caricature folyóiratnak, az ellenzék fő szócsövének, amivel elindította a több, mint 40 éves pályafutását mint Franciaország politikai és társadalmi életének szatirikus krónikása. Aktív munkásságát csak az öregkori vaksága gátolta meg. 

 

A „Gargantua“ című litográfiájáért fél évre börtönbe került. Hogy miért? Az új királyt Lajos Fülöpöt ábrázolta rajta mint pocakos óriást a trónon, amely elnyeli az adókat, miközben a fenekéből kormányrendeletek esnek ki. Amikor 1835-ben a szabad sajtó ellenes törvény betiltotta a politikai karikatúrát és ezzel beszüntette a La Caricature-t, átment a La Charivari (Nyafogás) hetilaphoz és a társadalom kigúnyolásához. A szatírái célkeresztjébe a polgárok és a bürokraták butasága és a beképzeltsége került. Világhírű karikatúra sorozatai, amelyek azonban ma nehezen hozzáférhetőek még darbonként is, a „Polgár Élete“, „Bírósági Gyomor“, „Parlamenti Idillek“, „A Nemzetgyűlés Fiziognómiája“. Maga az „Aktualitások“ című sorozat, amelyből ez a kiállítás mutat be részleteket, több, mint ezer lapot számlál. A kitűnő rajzoló itt az alakokat mindig dramaturgiailag kiélezett jelenetekben nagy egyöntetű formákban egyszerűsítette. Zseniális, improvizáló könnyedséggel rá tud érezni az egyes karakterek alapvető jellemére, lényeges grimaszára, taglejtésére. Ehhez csatlakozik a nagy allűr, monumentális pillanat alkotás, amelyek jelen vannak még a kis méretű képein is. Ezért is nevezték őt a burzsoázia Homéroszának. 

 

„Ebben a suhancban van valami Michelangelóból“ mondta egyszer BALZAC, aki a kollégája volt a Charivariban. Az egyik fő rajzoló ebben az újságban Ingres diákja CHARLES VERNIER (1813–1892) volt, aki egyébként 1845 és 1860 között egy egész oldalra készíthetette karikatúráit. Ő később a Journal De Rire (Vicces lapok) munkatársa volt és őt is a politikusokra irányuló támadásai juttatták a börtönbe. A kezdeti litográfiai ciklusai, mint „Az Álarcosbálban“, „Azok a Vidám Párizsiak“, a „Tuileri kertben“, „Vakáción“, „Grizettek“, „Krinolinimádat“ a kor erkölcsét mutatják be. 

 

DAUMIER mély értelmű munkáival szemben, frivolságával az élet vidámabb dolgaival foglalkozik. Alkalmanként még a szatíra területén alkottak olyan művészek, mint a Goupil gyárnak dolgozó litográfus eredeti nevén Charles Francois, később EUGÈNE GUÉRARD (1821–1866), a portré-, zsáner- és tengeri jeleneteket festő ANTONY PAUL EMILE MORLON (1845–1905), a zsánerfestő és a párizsi eli portré festője PHILIPPE JACQUES LINDER (1835–1914), vagy HENRI-AUGUSTE PINGOT. 

 

A kiállítás egy válogatás a valamikori Coburg kastély, jelenleg a Selmecbánya melletti Szent Antal Múzeum gazdag grafikai gyűjteményéből. Coburg Fülöp nagy gyűjtője volt a grafikáknak, akinek az öltözője teljesen ki van tapétázva a „La Caricature“, a „La Charivari“ és a „La Silhouette“ ujságok rajzolt vicceivel. Sok nyomtatvány a kastély folyosóján lévő kiállításon is szabadon megtekinthető. 

/Szlovákból fordította Gablyasz Andrea/ 

Fotók: Gráf Dóra

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :