[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Delta

szerkesztette: skitzz, 2008-11-08

1 Van néhány helyszín, amely végtelen inspirációval szolgál a filmkészítõk számára, amíg film létezik. Ezek a helyszínek általában a három õselemhez, illetve ezek találkozásához köthetõek.


1


2


3


4


5


6


7

Delta

    Van néhány helyszín, amely végtelen inspirációval szolgál a filmkészítõk számára, amíg film létezik. Ezek a helyszínek általában a három õselemhez, illetve ezek találkozásához köthetõek. Ilyen például a világûr – ahol a föld és a tûz találkozik -, és a partterület – ahol a föld és a víz találkozik. Mundruczó Kornél legújabb játékfilmjében mindhárom egyesül, és ezt a drámai egyesülést a 2008-as filmszemle az Arany Orsó-díjjal értékelte, plusz a Magyar Köztársaságtól kapott Mundruczó egy középkeresztet bónuszba.

    Tehát, a helyszín a Duna deltája, ahol egy kis falusi közösség éli nem túlzottan változatos mindennapjait. A közösség egy családjába csendesen hazaérkezik a rég nem látott fiú, viszont annál harsányabban, szinte csapásszerûen éri az esemény a családot. A fiú halk, elvágyódó és sok pénze van, mitöbb, a közösség tagjaitól eltérõen a pálinkán kívül a nõi tekintetet is vonzza – a saját húgának a tekintete. Hogy mennyire szertartásos, de egysíkú a falu élete, és hogy a srác a szeretet színfoltját képviseli a filmben, hosszasan lehetne taglalni. Felépít a Duna deltájában egy házat húga segítségével, hogy ott élhessenek – átmeneti vagy állandó jelleggel – és ezt az idillt az irigy faluban élõk tönkreteszik: mindkettõjüket megalázzák és meggyilkolják, a házat a vízen pedig felgyújtják.

    A mítoszok ritmusával haladó film esztétikája kiforrott és precíz, szóval, ha osztályozni kellene, akkor csillagos jelesre vizsgázna. Az elsõ képekbõl rá lehet jönni, hogy a stáb tudja, mit akar, ismeri a filmbeli jellemeket, szereti a természetet, és alkotói minõségben alázatos is hozzá. Kihasználja – akárcsak a fiú az új otthona kialakításához – minden tulajdonságát, hogy pontos és szép képet adjon a történetben látott viszonyokról, beszámoljon a fõhõsök érzelmeirõl és a maga legnagyobb pompájában mutassa be a Duna vizének és élõvilágának katartikus élményét. Ez még azonban nem minden. A természet jelenlétével is képes a bekövetkezõ tragédiát ábrázolni, jobb esetben ellenpontozni a kikötõben dolgozó emberek látványával, akik szisztematikusan építik le magukat a kikötõ kocsmájában, ami fordított arányosságban van a fiú épülõfélben levõ házával. Az intenzíven jelen levõ természet a megfelelõ pillanatban fokozza az érzelmeket: a fiú és a lány szeretetét egymás iránt – az élõvilág termékenységével -, valamint a közösség gyûlöletét – a szakadó esõ pusztításával. A delta a film során önálló szereplõként lép fel – ritmusa referenciapontként szolgál a szereplõk boldogságának és tragédiájának. Egyfajta deitást képvisel, amely szeretettel fogadja be új lakóit és bölcsen is ereszti útnak azokat.

    Ha kilépünk a vetítõterembõl, a filmélmény oroszlánrészét a nagyszerûen elbeszélt, vizuálisan dúsgazdag történetnek köszönhetjük. De még mielõtt átlépnénk a mozi küszöbét, megállunk, és elkezdünk akaratlanul morfondírozni: láttunk egy szimbólumokkal teli, testvérszerelemrõl szóló filmet, ahol aki éppen nem alkoholista, az beteg. A mostohaapa erõszaktételét mostohalányán a történeti összefoglalóból kihagytam, ezért az alkesz, és a beteg halmaz metszetében is akadnak elemek. Az ártatlannak nem mondható fõszereplõket az alkeszek tábora megöli, mindezt az õsi természet szenvtelenül végignézi, és mehet minden tovább úgy, ahogy volt – vagyis a történet majd egyszer körbeforog, mondjuk Mundruczó következõ filmjében. Tényleg ezt szeretnénk látni? Vágjuk fel az ereinket a legközelebbi sarkon, mert az élet egy talicska humusz? Kérdeznénk személyesen Mundruczó Kornéltól, hogy egy 34 éves filmrendezõ miért mesél ilyen történeteket, mi oka lehet egy fiatal férfinak egy fantasztikus esztétikájú filmet a reménytelen pusztulásról készíteni? A kortárs magyar filmmûvészet még sok hasonló szellemben ihletett filmet tart számon, ezek közül is az überolhatatlan Tarr Béla „fekete szériája” vezeti a listát – itt megragadom az alkalmat és felhívnám a figyelmet, hogy a Delta egyik társalkotója a precedens értékû Tarr, valamint a magyar filmelmélet guruja, Bíró Yvette. Be kell hogy lássuk, elég nehéz úgy végignézni a Deltát, hogy a képi kompozíciókban vagy a megírt történetben ne a két nagyágyút keressük.

    Joggal tesszük fel tehát a kérdést, hogy akarjuk-e látni a Deltát, vagy sem. A válasz rá egy egyértelmû igen, viszont ez az „igen” a jövõt tekintve inkább arra vonatkozik, hogy milyen filmet akarunk látni Mundruczó Kornéltól, mint arra, hogy mirõl.

Eredeti cím: Delta
Mûfaj: Dráma
Rendezte: Mundruczó Kornél
Írta: Mundruczó Kornél, Bíró Yvette
Szereplõk: Lajkó Félix, Tóth Orsi, Monori Lili, Gáspár Sándor
Forgatókönyv: Mundruczó Kornél, Bíró Yvette
Zene: Lajkó Félix

Szerzõ: Samuelis László



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :